frissítve: 2022.01.19.

.

Plutó Panna

2021. november 6., szombat
Izgatottan, várakozásokkal teli indultunk lányommal Ravazdra a lipicai ménesbe, hogy elhozzuk új lovunkat, Pluto Pannát. Érdekesség, hogy ez az anyakanca ellette Conversano Kacajt, az előző lovunkat.
Már a ménesből kifogás sem ment  könnyen. Nagyon óvatos volt, elhúzódott tőlem, és a többi ló is elhajtotta a közelemből. Elsőre megtetszett, formás kis elegáns ló, szinte egyenes fejjel. Kb. 2 órán keresztül próbáltam kommunikálni vele..., mindhiába. Eltűrte a közelségemet, 3-szor evett is a kezemből, de megsimogatni nem engedte magát.
Taktikát váltottunk. Volt egy 3 kijárattal ellátott nyitott szín. Ennek a legnagyobb nyílását elrekesztettem akác rudakkal. Traktorral betettünk egy nagy bála szénát, ennek a tetejére abrakot. Sok ló bement, őt úgy kellet behajtanunk. Beálltunk a két szabad kijárathoz, és egyenként kiengedtük a felesleges lovakat. A végén Panna egyedül maradt bent. Élvezte, hogy végre szabadon ehet. Bementem hozzá, amíg a többiek elállták a kijáratokat. Egy idő után megsimogathattam. Majd a kötéllel simogattam meg. Szép óvatosan lelógattam a nyaka másik oldalára a kötelet, majd lazán átnyúltam, és befűztem a kötél végét egy vaskarikába. Így már hurok volt a nyakán, de nem húztam meg.
Simogattam, etettem, majd felhúztam egy másik hurkot az orrára is. Így a kötelet kötőfékként lehetett használni. Értelmesen, szelíden hagyta magát vezetni. Nagyon örültem.
Levezettük az istállóban, kötőféket tettem rá óvatosan, majd elengedtem a boxban. Közben kiderült, hogy bódítót nem kaphat, mert valószínűleg vemhes. Ráálltam az istálló kijáratára a lószállítóval, és szép finoman odavezettem. Túl gyors volt neki a tempó. Tiltakozásképpen felágaskodott. Sajnos lefejelte az ajtófélfát. Szerencsére nem sérült meg. Abrakkal és hátúról hajtva felcsaltuk a futóra is. Szépen ette az abrakot egy vödörből, majd váratlanul megint felágaskodott. Feltépte a futó üvegszálas tetejét, majd gyorsan letolatott.
Feladtuk. Féltettem. Ott hagytuk pár napra, majd jövő hét elején megpróbálok hazasétálni vele.

2021. november 9., kedd
Sikerült hazahozni Pannát
 A mai nap volt a legkorábbi, amikor végre el tudtam menni  Panniért. Még így is összekapcsoltuk Petra érkezésével Németországból. Ő egész éjszaka utazott, majd Győrben kiszállt, felült egy buszra, és Ravazdon találkoztunk 5:10h kőrül. Én 3 órakor az ő SMS-re keltem, gyorsan elkészültem és a sötétben odaautóztam Ravazdra. Kb. 6 órakor elindultam gyalog Borzavár felé. A ló bent volt boxban 3 napig. Ez elég nagy változás lehetett neki a ménesi élet után, mégsem volt túlfűtött, mikor elindultam vele. Még csak nyeríteni sem nyerített, amikor elhaladtunk a ménestársai mellett. Kötőféken vezettem, egy hosszú, puha kötéllel, amit először lazán rátekertem az orrára, hogy meg tudjam fékezni, ha kell. Nem kellett, át is állítottam normál kötőfékes vezetésre.
Volt nálam egy pálca, ha nem akarna jönni, vagy ha elém vágna, de egyszer sem volt rá szükség. Az út gyönyörű és nehéz volt. 7 és fél órát gyalogoltunk.  Bár kevesebb mint 50 métert mentünk műúton, de egy busz eldübörgött mellettünk. az erdőben találkoztunk egy fát rakodó hatalmas teherautóval. Megállt ugyan a munkával, de teljesen mellette kellett elhaladnunk. Bár a pocsolyákat is gyanakodva nézte, de a kedvemért átkelt egy mély árkon, aminek az aljában víz folydogált.
Szóval volt élmény bőven, de ő kedvesen, szelíden jött mögöttem. Sokszor megálltam, megsimogattam, majd mentünk tovább.
A rengeteg kerítés és villanypásztor volt a legnagyobb akadály. Sokszor csak cikcakkban haladtunk.
Kb. 40 kilométert tettünk meg, többször hegynek fel völgyünk le. Még idegen lovakra is csak rá brühögött, nem ordított, nem hisztizett.
Délután kb. 13.30-kor megérkeztünk. Megmutattam a helyét, majd a lányok gondoskodtak róla, és bemutatták neki Pöttyit.
Bár a kimerültségből, most többször kiráz a hideg, azért sötétedés előtt még lementem, és megetettem egy kis árpával. Nagyon örülök, hogy sikerült az út.

2021. november 10., szerda
Az első éjszaka mindig izgalmas. Meg van-e még reggel az új ló? Szerencsére jól telt Panna első estéje. Két kupacot is találtam a szalmán, és a széna java is hiányzott. Tehát be mert menni az istállóba. Aranyosan viselkedett a reggeli etetésnél. Aztán késő délután megtartottam neki az első edzést. Hagyta magát megfogni, és laza száron követett a körkarámba. Ott vezetgettem egy kicsit, majd szabadon körbe küldtem mindkét kézre párszor. Meglepődött, hogy kergetem, de aztán mindig hagyta magát megsimogatni, mikor levettem róla a nyomást.
Ezután rátettem a vezetőszárat, szabadon hagytam lelógni a földre, és elkezdtem Pannát letisztítani. A végén a lábait is óvatosan felvettem, és ő engedte, hogy kipucoljam. Ez az első jel, ami arra utal, hogy korábban tényleg beszámították fogatba.
A végén kivezettem a körkarámból, és megmutattam neki az új legelőszakaszt, amit mától szabadon használhat. Kicsit félős, e nagyon szimpatikus, semmi agresszivitást nem érzek benne.

2021. november 11., csütörtök
A reggeli etetés után teljesen szabadon tisztogattam, vezetőszár nélkül. Szépen engedte, de a patatisztításnál meglépett. Bálamadzagból voltam kénytelen vezetőszárat rögtönözni. Bevezettem a körkarámba, és ott már hagyta kitisztítani a patáit.
A délutáni edzésen most futószáron mozgattam meg. Kicsit izgatott lett, hogy elkergetem magamtól, de aztán szépen rótta a kőröket. Többször megállítottam, behívtam magamhoz, megsimogattam , majd kiküldtem a másik irányba. Később megsimogattam egy kicsire összehajtott izzasztóval. Majd egyre jobba szétbontottam és rátettem a hátára. Aztán levettem, és megismételtem az egészet a másik oldalról. Ezután a voltízs-heveder következett. Óvatosan rátettem, becsatoltam, aztán vezettem pár kört, majd elküldtem magamtól. Jól vette az akadályt. Az edzés végén levettem róla a felszerelést, sőt etetés után a kötőféket is. Remélem holnap meg tudom fogni!

2021. november 12., péntek
Ma elvittem kicsit sétálni Pannát. Nagyon szépen követett. Nem húzatta magát, nem előzöttmeg, nem ijedezett. De örült, amikor ismét hazaértünk.

2021. november 13., szombat
Futószárazással kezdtünk a körkarámban. Sokkal szebben nyugodtabban csinálta, mint az előző alkalommal. Most Linda is ott volt segíteni. Voltízs heveder helyett angol nyerget tettünk rá, majd óvatosan fel is kantároztam. Egész könnyen ment. Először vezetgettem a nyereggel, majd kiengedtem kőrre, és így is futószáraztunk kicsit. Majd megint vezetgetés következett, és Lindát óvatosan felhasaltattam Panna Hátára. Jól tűrte. Többször megismételtük, majd Linda átemelte a lábát, beletette a kengyelbe mindkettőt, és már ült is a ló hátán. Panna gyanakodva figyelt, de Linda gyorsan le is szállt róla és megsimogatta. Megvolt az első felülés!

2021. november 15., hétfő
Először átismételtük a múlt alkalommal tanultakat. Még sokkal jobban ment futószáron, aminek nagyon örültem. Aztán felnyergeltük. Linda felhasalt rá párszor. Gyanakodva figyelt, de tűrte. A leszállásokat viselte legnehezebben. Az egyik felhasalás után szép lassan átemelte a lábát. Ült rajta, mint a múltkor, de most nem szállt le, hanem elkezdtem óvatosan, lépésenként oldalra megmozdítani Pannát. Aztán körbe vezettem. Mindig kapott jutalomfalatokat. Ez tetszett neki. Most jött a legizgalmasabb... Kiengedtem körre. Megállt. Próbáltam megmozdítani. Túl hirtelen mozdult előre, és Linda ráfogott a szárra. A zablától azonnal visszahőkölt, pedig Linda nagyon finoman nyúlt csak bele, igaz feleslegesen. Patthelyzet alakult ki. Ezért odaléptem, megsimogattam, és vezetgettük kicsit. A következő próbálkozásnál Linda fogott egy kis sörényt is, hogy legyen egy biztos pontja. Óvatosan megindítottuk Pannát. Ügetésre váltott, és sikerül is vele jó pár kör ügetnünk. Főleg jobb kézre voltak nagyon ügyesek. Egy jól sikerült kör után megállítottuk, Linda leszállt róla, lenyergeltük és hagytuk legelni. Jó előkészítés a terepre!

2021. november 16., kedd
Első vizsga: körmölés
Egy hete szorgalmasan gyakoroltuk a lábfelvételt. Most be kellett mutatni, hogy mire jutottunk. Rögtön az elején nagy hibát követtem el... Az etetőre akasztottam rá a vezetőszárakat, és a ló megfeszítette a köteleket, amik nem oldódtak ki, felborította az etetőt, és elkezdte hátrálva húzni. Próbáltam nyugtatni, nem nagy sikerrel. Azután patthelyzet állt be a sarokban a villanypásztor mellette. Sikerült kiszabadítanom Pannát, de így nem a legjobb alaphangulatban kezdhettünk a körmöléshez.
Lassan, nyugodtan, türelmesen azért megcsináltuk veszekedés nélkül. Később, mikor elment a kovács, a féregajtóját is megkapta.
Délután Lindával kivittük terepre Pannát. Én Fagyival (Favory Fagyal) mentem elől, aki remek felvezető lónak bizonyult. Rövid bemelegítés után Linda vezette mögöttem Pannát felnyergelve. Szépen, csendesen sétáltak a hegy lábáig. Ott megpróbált a segítségemmel felülni, de Panna nagyon forgolódott.
Elhalasztottuk a felülést, és megmásztuk félig a meredek kaptatót. Ott újra leszálltam, kikötöttem lovamat egy bokorhoz, segítettem Lindának felülni. Ezután vezettem pár lépést az enyémet, miközben Linda lovagolt mögöttem. Gyorsan én is visszaültem, és fellovagoltunk a hegyre. Ez a módszer már több nyers Lónál jól bevált. Most is meghozta az eredményt.
A hegytetőn, az egyenes részen még tovább lovagoltunk, de a meredek lejtő előtt mindketten leszálltunk a nyeregből.
Szépen levezettük a lovakat, majd a hogy lábánál megint kikötöttem az enyémet, segítettem Linának a felülésben, gyorsan felpattantam Fagyira, és már ballagtunk is hazafelé.
Egészen a karámunk közeléig lovagoltunk, ahol Farsang már várt ránk. Leszálltam, Linda is leszállt, de Panna megijedt a leszállástól és elszaladt. Farsanggal ismerkedett a villanypásztoron keresztül, mikor Linda megfogta. Szépen hazavezettük a lovakat, és lenyergeltünk. Izgalmas lovaglás volt.

2021. november 17., szerda
Ma pihenőnapot kap, de azért még reggel volt egy vérvétele (vérvizsgálat fertőző kevésvérűségre és takonykórra) és oltása (alap immunizáció). Panna jól viselte a megpróbáltatásokat. Örültem, hogy nem kellett megpipázni.

2021. november 18., csütörtök
Első felülésem Pannára:
Ma volt Linda utolsó lehetősége a héten, hogy felüljön Farsangra, a kedvenc lovára. Ezért ma én ültem Pannára. Nem volt túl biztató a kezdet. Nyergelésnél Panna ledobta a western-nyerget. Aztán másodszorra Linda némi segítségével sikerült felnyergelni. Futószárazásnál sem volt elragadtatva a hatalmas kengyelektől. Volt egy kis bakolás és pár kör vágta. Nem ültem rá fel a körkarámban. Kivezettem a falu elejére, Linda pedig lovagolt mögöttem.
Sikerült a busz és egy teherautó között kiosonunk a főúton. Megmásztuk a Töl-ház mögötti dombot, majd az erdőbe érve felültem Pannára. Jól vette az akadályt, szépen hosszú száron felsétáltunk az erdőben a hegytetőre, majd a túloldalon leereszkedtünk. Nagyon finom ló. A Lábamat csak leheletfinoman használtam mégis rögtön. Készségesen reagált. Tetszett neki a hosszú szár, szorgalmasan ballagott elől.
Mélyen bent az erdőben egy enyhén emelkedő erdei úton ügetést kértem tőle. Kicsit sietett, egyszer csendesen vágtázott is velem. Néha húzogatta a szárat, de nem bakolt. Lépésre váltottunk vissza, de ettől kezdve, ha rajta ültem, mindig az ügetésen járt az esze. Erős lejtőn leszálltam. Szépen állt, majd nagyon kellemesen sétált velem. Lent visszaültem. Megint jól viselte, de a sétában mindig az ügetést kereste.
Sokat sétáltunk, majd egy lejtő tetején leszálltam. Itt félrelepett jobbra, de nem riadt meg különösebben. Hazáig nagyon kényelmesen vezethettem haza. Végig elől ment. Van mit gyakorolnunk, de nagyon ígéretes.

2021. november 19., péntek
Ma Linda volt a soros. Bemelegítésként szabadon megmozgattam Pannát a körkarámban. Levett a lábamról avval, hogy teljesen szabadon kísérgetett a karámban . Csatlakozott, de már bemelegítés előtt. Bemelegítés után felnyergeltük, és Linda felült. Először futószáron, majd szabadon lépésben és ügetésben dolgoztak. Ez idő alatt az erdőben közvetlenül velük szemben egy narancssárga kabátos férfi sétáltatta le-föl a kutyáját, amivel nem könnyítette meg a munkánkat. Nem baj, kibírtuk. A sikeres körkarám-munka után átvezettem Pannát a lovaspályára. Először tettem vele egy-két kört, majd Linda felült rá. Minden simán zajlott. Szabadon is megtettek pár kört. Természetesen, nem tudott teljesen a járáson dolgozni, de nem is ez a lényeg, hanem a nyugalom. Nem értünk tőle ügetést. Elég, hogy szimpatikusnak találja a helyet és nyugodtan sétál a kérésünkre körbe-körbe.
Linda leszállt, és elégedetten visszavezettem Pannát a helyére. Bár Farsang és Fagyi mérsékelten érdeklődött Panna iránt, ő egyet sem nyerített.

2021. november 27., szombat
Bő 1 hete nem lovagoltuk Pannát, mert Németországban voltunk egy temetés miatt. Tegnap esett az eső. Nem tudtunk lovagolni, de érezhető is volt Pannán, hogy elszokott kicsit tőlünk.
Ma Lindával betereltük a körkarámba, ott megmozgattam egy kicsit, óvatosan felnyergeltem, majd kivittük terepre. Én vezettem Pannát, Linda pedig Farsangon lovagolt. Sétálni nagyon jó vele, nagyon illedelmesen jön utánam. Aztán egy egyenes szakaszon (és nem emelkedőn, ami biztonságosabb) megpróbáltam felülni rá. Forgott kicsit, na gondoltam lehet, hogy lesz egy kis rodeó... Átraktam a lábam, és a ló nyugodtan elindult velem lépésben. Hosszú száron, gyakran egy kézzel lovagoltam minden probléma nélkül. Később le-föl szálltam, az sem jelentett problémát. Egy akciója sem volt, ami ellenem irányult volna. Mintha csak tegnap ültem volna rajta. nagyon örültem.
Láttunk szarvasokat. Leereszkedtünk egy mélyebb vízmosásba, aztán a túloldalon felkapaszkodott velem. nagyon ügyesen viselkedett. nem félős terepen, és ha elbizonytalanodik, adok neki időt, és megoldja. Enged az akaratomnak egész finoman, nagyon élvezetes rajta lovagolni. Egy héttel ezelőtt ügettem is vele, amitől aztán már nem is akart lépni, csak ügetni. ma csak lépésben lovagoltunk, hosszú száron. Soha rosszabbat!

2021. november 28., vasárnap
Ma is ki akartunk menni terepre, de elmosott  minket az eső. A körkarámban azért felült egy kicsit Linda Pannára, és szép ügetést mutattak be mindkét kézre. Sokat dicsértük, jutalmaztuk, aztán elengedtük.

2021. november 29., hétfő
Első önálló terep Pannával
Eljátszottunk egymással egy darabig, amíg megfogtam és felnyergeltem, aztán egyszerűen kivezettem a karámból, és irány a falu eleje. Először csodálkozott, hogy senki nem jön velünk, de aztán belenyugodott, és követett. Szépen elsétáltunk a falu elejére. Nem csinált műsört abból az egy-két autóból, amivel találkoztunk. Kint az erdőben egy kaptató után felültem rá. Bemozdult és csendesen megindult velem előre. Engedtem. Hosszú száron békésen sétáltunk Zirc irányába az erdőben. Még csak ügetni sem akart. Elengedetten, békésen sétáltunk a fák között. Úgy félúton egy friss irtáshoz értünk, ahol egy nagyobb részt nemrég vágtak ki az erdőből. Megállt.
Megnézte, majd óvatosan megpróbált visszafordulni. Nyugodtan, mit sem sejtve korrigáltam a helyes irányba, mikor hírtelen bakolni kezdett. Meglepődve próbáltam meghajlítani, hogy kellemetlenebbé tegyem neki a rakoncátlankodást. Ez bevált. Abbahagyta. Két kézzel, viszonylag rövid száron ellovagoltunk a kiirtott rész mellett. Fiatalos következett, ahol szinte közvetlen mellettünk ugrott fel egy őz sértődötten. Ez sem nyugtatta meg a lovat, de nem bakolt, csak izgatottan figyelt.
Szóval eltartott egy darabig, mire újra hosszú száron, békésen ballagtunk. Nekem is bíznom kellett benne, és neki is vissza kellett nyernie a nyugalmát. Azért szép lassan ellazult. A Töl-ház felett értünk ki az erdőből. Leszálltam és hazavezettem.

2021. november 30., kedd
Tegnap új legelőt kerítettem Pannának és Pöttyinek. Még el sem készültem, mikor Pöttyi már ott állt és türelmetlenkedett. Mikor elkészült vágtában vetette magát az új területre. Pannának egy teljes nap kevés volt, hogy megtalálja a bejáratot... A déli etetés után megfogtam és bevezettem. nagy élvezettel legelt ő is délután.
Ma Linda volt a soron. Először a körkarámban, majd az új legelőn léptek, ügettek pár kört. Kicsit izgulnak mindketten a közös munkánál, de azért jól kijönnek.

2021. december 1., szerda
Második önálló terepünk.
Gond nélkül elvezettem Pannát a szürke marhák üres karámjáig, és ott felültem rá. Hosszú száron nagyot lovagoltam vele lépésben. Nyílt részeken is nyugodt maradt. Hegyet mászott a kedvemért, erős lejtőn pedig levezettem. Este esett egy kis hó, de már éjszaka olvadni kezdett, úgyhogy nagyon csúszott, de ő ügyesen egyen súlyozott. Volt, hogy 6 lábon csúsztunk egymás mellett lefelé a sárban. Az egész lovaglásban volt valami meghitt, bensőséges, amit még az előttünk átszökkenő őzek sem tudtak megzavarni. Nagyon élveztem.

2021. december 3., péntek
Tegnap szinte egész nap esett az eső, így pihenőnapot tarthatott Panna. Ma angol felszereléssel vittem ki egyedül terepre. Szépen sétált velem, simán ment a felülés. (Megfigyeltem, hogy most már nem mozdul be, hanem vár rám.)
Aztán hosszú száron sétáltunk tovább lépésben a megszokott módon. Nem sokáig, mert a patak mellett haladva ügetést kértem tőle. Meglepődött a lehetőségen, de engedelmesen megindult.
Kerek nyakkal, ahogy egy lipicaihoz illik, lendületesen , de nem rohanva. Aztán szóra átment lépésbe, és hosszú szárat adtam neki. ez a pozitív változás okozta a legnagyobb örömet, hogy nem akart rohanni az ügetés után, hanem elengedetten, figyelmesen ment lépésben. Többször is ügettünk, volt ahol nyílt mezőn, nagyon szépen ment. 4 őzet csodáltunk meg, majd később szarvasokkal is találkoztunk. Ilyenkor megáll, vagy csak a fejével jelzi őket... Megsimogatom, hogy én is látom őket, és megyünk tovább.
Egy csupasz domboldalon felfelé a vágtát is kipróbáltuk. Ezen szintén nagyon meglepődött, sőt pár vágtaugrás után befordult jobbra, majd a lejtőnek vette az irányt..., de nem bakolt, korrigáltam és vágtattunk tovább a dombtetőig. Kikönnyítettem a hátát, és finoman biztattam, mert noszogatni kellett, hogy vágtázzon tovább.
A domb másik oldalán lépésben egy meredek lejtőn ereszkedtünk le. Ügyes volt. Az erdőben is nagyot sétáltunk. Néhol hidegen fújt a szél, de fent a hegyoldalban szélcsendben, napsütésben ballagtunk. Nagyon élveztem. Szóval az egész lovaglás remekül sikerült.

2021. december 4., szombat
Különleges volt a mai lovaglás. Egy kedves vendégünkkel hármasban mentünk ki terepre. Én Fagyin mentem elől, Linda Pannán mögöttem és hátul Farsang Elemérrel, a vendégünkkel. Mindhárom ló jól viselkedett.

Többször ügettünk, vágtáztunk is, de sajnos fagyos volt a talaj, úgyhogy a legtöbbször léptünk. Linda és Panna egészen jól boldogult egymással. Mindannyian jól éreztük magunkat.

2021. december 5., vasárnap
Ma is esett egy kis hó, de azonnal olvadni is kezdett. Szerettem volna Pannával a pályán dolgozni egy kicsit, mielőtt a sártól használhatatlan legyen. 

Szerintem a belovaglás korai szakaszában egy rutintalan lónak könnyebb terepen dolgozni, mint lovardában, de mivel a vevőjelöltek gyakran rohannak, és csak lovardában akarják megnézni a lovat, ezért ennek a gyakorlása is fontos.

Western felszereléssel ültem fel, amihez kalapot is felvettem, mert pár fotót is készítettünk. Már a felülés is izgalmas volt: A kalapom leesett a ló nyakára, ott elkaptam ugyan, de Panna megijedt és felágaskodott. Megnyugtattam, felvettem a kalapot, és elkezdtünk dolgozni. 

Lépés, ügetés és vágta. 

      

Nem ment minden simán, volt pár bakolás, de ilyenkor tovább lovagoltam, amíg le nem nyugodott és abba nem hagyta.

 

Összességében jól sikerült, de elég kalandos volt.

2021. december 6., hétfő
Micsoda lovaglás volt a mai!
Gyönyörű havas tájon csavarogtunk, igaz a lábfejeimet alig tudom átmelegíteni. Marcival lovagoltunk ma együtt. Panna horkantott párat az elején az idegen huculra, aki jött mögötte. Nem írok le mindent a több, mit 2 órás lovaglásról, csak a főbb pontokat: Panna fantasztikus partner volt az egész lovaglás alatt. Arra mentünk Borzavár-Zirc között amerre első alkalommal, mikor egyedül vittem ki. Kíváncsi voltam, mit csinál ott, ahol bakolt párat velem. Röviden semmit... Ment simán, bár éreztem, tudja hol járunk. A kék túra ösvényen vágtáztunk egy nagyot. Közepes tempó, enyhe emelkedő az erdei úton. Felálltam a kengyelben, halkan bíztattam és dicsértem, és ő ment előre bátran, engedelmesen. Többször bujkáltunk a fák között, volt ahol le is kellett szállnom, úgy vezettem... Gyönyörűen jött, nem variált. Többször ügettünk. Finoman, könnyű szárkapcsolatban ügetett. Szóra abbahagyta, szuper érzés. A végén szétváltunk, és egyedül jöttem haza. Panna nem nyerített, nem feszengett, hosszú száron sétált tovább.
Tündérben a kastély melletti utcában építkeztek. Ott rakták mellettünk a talicskát, kutya kószált az úton, hídon keltünk át - igazi akadálypálya volt, amit mi csapatépítő tréningként hasznosítottunk.
Óriási érzés, hogy ha izgul vagy bizonytalan, akkor is enged az akaratomnak. Nagyon jó volt!

2021. december 7., kedd
A tegnap esti etetéssel kezdem, mert különleges visszajelzés volt számomra. Szóval Pannát naponta háromszor etetem. Kb. 3/4 liter árpát kap egy etetésre, széna és víz mindig van előtte. Az utolsó esti etetést 20 h körül szoktam megejteni. Mindig különleges hangulatú, ahogy lent teszek-veszek a völgyben.   

  

Tegnap este etetés után arra leszek figyelmes, hogy Panna türelmesen várakozik tele pocakkal a hátam mögött. Megfordultam, álltam mellette szótlanul, majd megsimogattam. Mikor abbahagytam, kicsit felém fordult a fejével. Újra simogatni kezdtem, mire a fejét egyenesen előre fordította. Abbahagytam... Kisidő múlva megint felém fordult. Újra simogattam...

 

Ma új nap, új esély. A pályán dolgoztam Pannával angol felszereléssel. Lépésig minden nagyszerűen működött, de ügetésnél sajnos nagyokat rúgott a levegőbe megemelve a farát. Nem volt különösen veszélye, és persze nem csinálta mindig, de olyan lelkesedéssel adta elő, hogy a lábával leszakította a villanypásztor, amitől aztán teleszaladta nadrágja. Kicsit az enyém is, de aztán lehiggadt. Kivittem terepre levezetésként, ott szépen dolgozott.

2021. december 8., szerda
Kettesben mentünk ki terepre Lindával, ő Farsangon, én Pannán. Nagyot csavarogtunk, jól szétfagytunk, de gyönyörű  a havas táj. Jókat ügettünk és vágtáztunk, de közben hosszú száron, nyugodtan sétáltunk. Mit kívánhatok még?

2021. december 10., péntek
Ma Linda lovagolta Pannát. Angol felszereléssel mentek abban a karámban, ahol Panna legelni szokott. Most gyönyörű, legalább 10 cm-es hó borit mindent.

(a háttérben Fagyi, az etetőnél Panna)

Lépésben különböző alakzatokat lovagolt: átlóváltás, féllovarda, féllovardából át a másik kézre!
Ügetett teljes és fél lovardát, majd mindkét kézre körbevágtázott. Egyetlen bakolás vagy veszekedés nélkül. Nagyon büszke vagyok Lindára, ügyesen dolgoztak mindketten.

2021. december 11., szombat
Egyedül vittem ki egy sétálós terepre Pannát. Nagyon élveztem, hosszú száron sétáltunk. Gyönyörű volt a havas táj. Egyszer csak hátulról felbukkant 5 quados az erdei úton, amin ballagtunk. Panna vette észre őket először. Jelezte, de nem esett pánikba. Az útról felkapaszkodtam a fák közé. Ott megálltam kb. 10-15 méterre az úttól és megvártuk, amíg elhaladnak, majd visszaereszkedtünk az útra és sétáltunk tovább. Kint a mezőn eléggé belénk kapaszkodott a hideg szél, de próbáltuk méltósággal tűrni. Szóval nagyon jó volt. 

2021. december 14., kedd
Marcival mentem ki közös terepre. nagyot csavarogtunk. Sok lépés, több ügetés és egy hosszabb vágta. A legérdekesebb számomra, hogy a kiképzés elején Panna még a pocsolyák közelébe se akart menni, most pedig egyre ügyesebben ment át rajtuk az olvadozó havon. Nagyon bírom benne, hogy olyan finoman enged az akaratomnak.

2021. december 15., szerda
Linda lovagolt Pannán a karámban. Szépen indult, bár a latyakos havon nagyon csúszkáltak. Ügetésben és vágtánál kezdett Panna kicsit ellenszegülni. Hátsó lábaival a levegőbe rúgott, vágtánál el is csúsztak. Bár Linda sem ütötte meg magát, sírva fakadt. Én ültem vissza, és vágtáztam pár kört. Nem könnyű a belovaglók élete!

2021. december 16., csütörtök
Magányos séta. Lépésben mentem nagyot terepen Pannával. A legjobban az tetszett, mikor egy széles, jeges pocsolyánál épp azon gondolkoztam , melyik feléről próbáljam kikerülni, ő pedig habozás nélkül belelépett és átmasírozott rajta.

2021. december 18., szombat
Én Fagyin, Linda Pannán jött ki terepre. Kúsztunk, másztunk, jól sikerült. Linda kicsit izgult.

2021. december 21., kedd
Kimentünk terepre Lindával. Ő ült Fagyira, én Pannára. Az száraz, fagyos talajon csak lépésben dolgoztunk. Jól sikerült, a legjobb az volt, mikor a Nyíresben kapaszkodtunk felfelé a domboldalon, és négy szarvasbikával találkoztunk össze. Nem ijedtek meg nagyon. Éppen csak ügetésre fogták az illem kedvéért, amikor megláttak minket. Az egyik megállt, és jól megnézett minket magának, mielőtt bebújt az erdőbe. A lovak megálltak, feszülten figyeltek, majd mentek tovább a kérésünkre.
Nagyon szeretem a szarvasokat!

2021. december 22., szerda
Linda dolgozott bent a pályán Pannával. A kemény, fagyos talajon ma is csak lépésben. Különböző hajlításokat, alakzatokat gyakorolt. Szerinte jót tett Pannának, mert volt ideje megérteni Pannának, hogy mit akarnak tőle.

2021. december 26., vasárnap
Az éjszaka esett egy kis hó, reggel pedig kisütött a nap. Kihasználtuk a lehetőséget Petrával, hogy készítsünk pár fotót és videót.
Szépen kiöltöztem, próbáltam a tarka Pannából ismét szürkét suvickolni. Egy kis kerülővel lovagoltam a megbeszélt találkozóhelyre, hogy bemelegedjen a ló. aztán elkezdtük a tényleges munkát. Lépésben, ügetésben, lassú vágtában, majd élénkebb galoppban készültek a felvétele, A végén odasétáltunk az autóhoz, amivel Petra jött, és lenyergeltem. Így hazáig vezethettem Pannát, akinek volt ideje teljesen leszáradni mire hazaértünk.

2021. december 27., hétfő
Linda lovagolta Pannát a karámban. Lépésben lovagoltak különféle alakzatokat, ami szépen ment. majd kicsit ügettek, több átmenettel lépésbe. Itt kicsit feszesebb volt jobb kézre, de nem elle3nkezett. Majd bal kézre még szebben ment.

2021. december 28.,  kedd
Csúszós, jeges, ködös idő.
Mivel egy picit szitál is az ónos eső, nem ülök fel, csak földi munkát végzünk. Kicsit igazítok a sörényén lepucolásnál. Szerintem most kicsit rosszabb, mint volt, de legalább rendezettebb. Nem vagyok nagy fodrász.
A körkarámban kezdjük a munkát, és a zörgő fóliával ismertetem meg. A fénypont, amikor engedelmesen átsétál a földre terített fólián. Aztán kimegyünk a falu elejére, keresünk különböző félelmetes dolgokat: széles és meredek patakmeder, forgalom, díszletek, szennyvíztisztító, híd, stb. A legtöbb elyen feltétlen vizalommal jön velem, ahol idő kell neki, például egy focikapun átmenni. Ott várok egy kicsit, ő erőt gyűjt és megcsinálja. Szerintem nagyon erősíti a kapcsolatunkat és jó előgyakorlat a lószállítóhoz.

2021. december 29., szerda
Két ónos eső közötti szünetet kihasználva lovagolt Linda a karámban Pannán. Könnyen ment a megfogás, a nyergelés, és szépen dolgoztak lépésben. Ügetésben is jól boldogultak, bár jobb kézre érezhetően merevebb Panna, de nem ellenkezik, egyszerűen csak több idő kell neki. 

2021. december 31.,  péntek
Ragyogó napsütés, +14°C. Két kedves vendéggel csavaroghattam egy nagyot. Ők Fagyira és Farsangra ültek, én Pannára. Panna nagyon aranyos volt már a bemutatkozásnál. Oda jött és simogattatta magát. felnyergelésnél is gyorsan lepucolhattam, feldobtam rá a nyerget és már mehettünk is a többiekhez. Az egyik lovasra tekintettel csak lépésben csavarogtunk. Szép helyeken jártunk, és Panna ügyesen vezette a menetet. Nagy sár volt pocsolyákkal, de Panna jól vette az akadályokat.
A vendégek részben Panna miatt voltak itt. Tetszett nekik a ló, de úgy érzik, a születendő csikót nem merik bevállalni. Legalább jót lovagoltunk.

2022. január 2., vasárnap
Linda lovagolta a pályán Pannát. Egész ügyesek voltak.

2022. január 3., hétfő
Eljött az ideje, hogy Marcival lovagoljunk együtt. Kicsit hamarabb lettem kész, mint ahogy ő megérkezett. Ezért bementem a pályára, és átismételtem Pannával azt, amit előző nap Lindával gyakoroltak. Nagyon szépen, finoman vette a fordulatokat, igazán elégedett voltam.
Aztán megérkezett Marci Villámon, a kis huculon, és kimentünk terepre. Léptünk, ügetettünk, vágtáztunk. az elején Panna kicsit menekült Villám elől, de aztán oldódott a hangulat. A lovaglás 90 %-ában egy kézzel lovagoltam Pannát hosszú száron. Nagyon örültem, hogy a kereszteződésekben, ha a szárat hozzáérintettem finoman a nyakához és vádlimat az oldalához, már fordul is helyes irányba. Egy erős lejtőn leszálltam, és élveztem, hogy olyan jó vezetni.
Az egész lovaglás nagyon kellemes volt. Szerintem szép lassan kellemes tereplóvá fejlődik.

2022. január 6., csütörtök
Elkezdtem gyakorolni Pannával, hogy jöjjön oda hozzám, ha hívom. Így igazán könnyű volt megfogni, lepucolni és felnyergelni.
A falu elejére vezettem, így ismerkedhetett a forgalommal, egy-két terepakadállyal. Aztán a szennyvíztisztító mellett elhaladva a patak mellett felültem rá. Laza száron, egy kézzel irányítva haladtunk. Időnként lovagoltam vele egy-egy nagyobb kört, ezt is egy kézzel. aztán egy pocsolyán akartam átlovagolni a híd előtt, de ez nem tetszett neki. Leszálltam, és úgy gyakoroltunk. Először csak köröztünk a pocsolya körül, majd hátulról már átment rajta, de előröl még mindig nem. Aztán forgottam a vízben egészen addig, míg hosszas gondolkodás és bizonytalankodás után beadta a derekát, és átment előröl is a "veszélyes" vízen.  Visszaültem, és a Csárda-völgyben jókat ügettünk és sokat léptünk. Szerettem volna vágtázni is, de akkora volt a sár, hogy ez kimaradt. Az erdőben egy hatalmas pocsolyán gondolkodás nélkül átment. Az egész lovaglás innentől nagyon élvezetes volt.

2022. január 7., péntek
Nem volt időm lovagolni, de megfogtam, kikötöttem, lepucoltam, patáit kitisztítottam , és egy kis földi munkát végeztem vele. Hihetetlenül erős válaszreakciókat adott, és nagyon finoman reagált. Okos, érzékeny kis ló.

2022. január 8., szombat
Lindával mentünk ki terepre. Ő Fagyin, én Pannán. Linda lovagolt először elől. Panna ellazulva ment mögötte. Néha lemaradtunk, és ilyenkor hosszú száron lovagolva zárkóztunk fel ügetésben. Egy helyen vissza kellett fordulnunk hajtóvadászat miatt, így én kerültem élre. Nagyon jól vezette a másik lovat. Fagyott Sárban kellett a lovaknak botorkálniuk. Ügyesen és higgadtan csinálta.

2022. január 10., hétfő
Teljesen elfeledkeztem reggel arról, hogy ma Marcival lovagolunk együtt. Mikor rám csörgött, már itt volt lovastul a völgyben. Rohanva felöltöztem, felnyergeltem Pannát, aztán irány az erdő. A friss hóban nagyot sétáltunk. Panna mintha már nem tartana annyira Villámtól, a kis hucultól. Szarvasokat láttunk, egymás közelében két csapatot is. Nem nagyon tartottak tőlünk. az egyik fel se kelt, fekve nézett minket.
A csúszós lejtőkön nagyon ügyesen ereszkedtek le velünk a lovak. A Fő úton ügettünk, de Panna nem tart túlzottan a forgalomtól. Csodás lovaglás volt!

2022. január 11., kedd
Itt járt a kovács. Ez volt Panna második körmölése nálunk. Gyanakodva méregette a kovácsot. Fogyott pár répa, és kellett egy kis türelem, de hamar megcsináltuk. Szép, szabályos patái vannak.

2022. január 12., szerda
Vendégek érkeztek. Egy kedves házaspár jött megnézni és kipróbálni Pannát. Csak a  hölgy lovas, de a férje segíti mindenben. Kivittük egyedül terepre Pannát. A hölgy vezette a falu elejéig. Ott a Töl-háznál felültem, és fellovagoltam a dombon az erdő széléig. Az erdőbe érve helyet cseréltünk, és vezetőszáron biztosítottam a hölgyet.
Később szabadon jött. Nem volt semmi gond, de sajnos nem illettek össze. Mikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az érzékeny szájú lovacska és a rövid szárban biztonságot kereső lovas rossz páros, ezt őszintén megmondtam, és abbahagytuk a próbalovaglást.
Ebédeltünk egy jót, aztán hazamentek. Nagyon sajnáltam, mert nagyon szimpatikusak.

2022. január 13., csütörtök
A pályán gyakoroltam kicsit Pannával, ráadásul angol felszereléssel. Kicsit futószáraztam a pályán, mert eddig nem nagyon értette, hogy mit akarok körkarám nélkül. Kicsit feszesen, de engedelmesen ment körbe. Aztán felültem, és hosszú száron teljes nyugalomban, mély fejtartással gyakoroltam lépésben a különböző alakzatokat. Csináltunk kígyóvonalat, stb.  Leheletfinoman lehetett irányítani. Közbe-közbe ügettünk is párat... Nem ellenkezett, de jött felfelé a fejével, és beejtette kicsit a hátát. Nagyon élveztem, hogy ennyire finom.

2022. január 15., szombat

Panna elkelt
Viktor és Piroska jött el újra, akik annak idején sajnos lemaradtak Kacajról. Egy lovasukat hozták el: a 13 éves Nórit és persze az anyukáját. Nagyon okos dolog, ha valakit szakember kísérel lóvásárlásra.
Először lementünk megnézni Pannát... Rögtön nagyon tetszett nekik, simogatták, becézgették, vezetgették, földi munkát végeztek vele.
Majd feljöttünk ebédelni. Ebéd után kimentünk terepre. Én Fagyin elől, Nóri középen Pannán, és Viktor hátul Farsanggal. Nóri nagyon szépen lovagolta Pannát. Léptünk, ügettünk, vágtáztunk. A végén előreengedtem Nórit. Elől is szépen ment. Hazaérve egyedül vitte vissza a helyére, lenyergelte, és Panna szabadon ott állt, simogattatta magát. Viktor kipucolta a patáját, Panna szebben adta neki mint nekem.
Annira jó érzés tudni, hogy megtaláltuk az igazit!

2022. január 18., kedd
A szállítás:
Reggel a szokásos módon megetettem Pannát és a többieket. Gyorsan én is megreggeliztem, aztán elugrottunk a lószállítóért.
Lepucoltam Pannát, majd elvittem sétálni a falu elejére. Különböző dolgokon átvezettem, hogy gyakoroljuk az engedelmességet. Ezután nem vittem vissza a helyére, hanem irány a lószállító, ami a ház előtt ált. Nem lehetett több 10 óránál, úgyhogy az egész nap fő mutatványa a szállítás. Ráértem. Ez nagyon fontos problémás lovak szállításánál.
Nem örült a lószállítónak, nem is akart a közelébe menni.  Néha egész testében remegett. Egyik oldalról a sövényt használtuk segítségnek, a másik oldalon egy kötelet és egy zörgős zacskó végű hosszú bottal ösztönöztük az előrehaladásra. Petra volt a segítségem. Kb. 2 óra alatt annyit értünk el, hogy az elejével már belépett a futóba, a hátuljával pedig a rámpán állt.
Petrának a fogorvosnál volt időpontja, úgyhogy levittem a helyére Pannát, bízva abban, hogy lesz ideje átgondolni a történteket és visszanyugodni.
Petrát bevittem Zircre, Lindát pedig sikerült elcsípnem, ahogy jött a suliból a buszhoz. Gyorsan hamburgereztünk egyet ebédként, majd folytattuk Pannával a délelőtti küzdelmet.
A délelőtti  eredményt könnyen megismételtük, de onnan előre haladni nagyon nehézkesen ment. A déli abrakot is a futóban kapta meg. Evvel még előrébb tudtuk kicsit csalni. Ekkor már nem rettegett a futóban, csak gyanús volt neki. az pedig már egyáltalán nem számított, hogy mekkora járművek mennek el mellettünk a főúton.
Petra visszaért a fogorvostól, és hárman eljutottunk odáig, hogy hátulról felcsukjuk az ajtót. Biztos voltam benne, hogy kitör a pánik...  De nem. Tűrte a bezártságot. Közben simogattam, nyugtattam. Aztán hátralépve, centiről centire küzdve sikerült betennünk a helyére a hátsó merevítő rudat.
Bevágódtunk az autóba, és óvatosan elindultunk Lindával. az igazi meglepetés az volt, hogy Panna milyen okosan utazott. 2 1/2 óra volt az út. Egyszer hőzöngött kicsit, de általában olyan csendesen viselkedett, hogy már izgultam, vajon él-e még. Linda gyorsan megnézte... Minden rendben.
Sötétben érkeztünk meg Pilisbe. Szépen leszállt a futóról. Az első éjszakáját egy körkarámban tölti, ott is egy póni lesz az első társa. Később több lóval lehet majd egy ménesben.
Gyorsan elbúcsúztunk, és 22 h-ra már haza is értünk.

Összefoglaló:  

Nagyon érdekes és izgalmas feladat volt Pannával együtt dolgozni. Jóindulatú, szelíd, de nagyon érzékeny lónak tartom. Számomra fontos volt a türelem, és a finomság a kiképzésében. Kihívás az ilyen érzékeny ló kiképzésre, de egy rutinos lovasnál nagy álfás lehet egy ilyen ló, mert tényleg szinte gondolatra dolgozik.

.

Conversano Kacaj

2021. augusztus 31., kedd

Conversano Kacaj, a három éves, szimpatikus, lipicai kancacsikó, is Ravazdon született Szántó Attila ménesében, mint Favory Farsang és Favory Fagyal, a másik két jól bevált hátaslovunk.
A többiek elnyomták kicsit, ezért lemaradt kicsit a fejlődésben. Majd nálam bepótolja, Pöttyi, a 27 éves pónink nem veszi el tőle az abrakot.
Már a ménesből kifogni sem kis mutatvány. Betereltük a lovakat az istállóba, és ott bezártuk őket egy-egy boxba. Majd azokat, akikre nem volt szükségünk, kiengedtük. Aztán azt a 2-3 lovat is szétválasztottuk, akik Kacajjal egy boxban szorongtak. Ezt addig csináltuk, amíg Kacaj és egy másik csikó, akire Attilának volt szüksége, egyedül nem maradt a boxban.
Itt még nem ért véget a musztángvadászat. Egy lasszót ágas botra akasztva óvatosan meglasszóztuk Kacajt (ennek Attila a nagy mestere). Aztán óvatosan ráadta a kötőféket, majd Sedalin pasztát adott neki, ami egy enyhe nyugtató.
Vártunk egy fél órát, majd ráálltam a lószállítóval az istálló ajtajára, hogy a folyosón egyenesen felvezethessük Kacajt. Csak Linda lányom volt a segítségem. Szép nyugodtan, ráérősen kivezettük a boxból (ezeket a ménesi csikókat egyébként vezetni sem lehet, mert nem ismerik, mi az). Megmutattuk neki a rámpát, majd egy kis abrakkal felcsalogattuk. Egyáltalán nem bántottuk, csak a lábait rakosgattam egyre előrébb a rámpán, és közben etetgettük. Felment. Óvatosan rázártuk a futót, és irány haza. Nem hisztizett élete első szállításánál, még csak be se kakilt a futóba. szép nyugodtan levezettük a futóról, le a főúton a völgybe, és betettük Pöttyihez a vendégistállóba. Elég hamar elengedhettük, nem hisztizett. Árpát adtam neki vödörből abrakként, örült neki.

2021. szeptember 1-9., szerda
Ismerkedünk. Örül a kajának, kíváncsi, hogy mit teszek-veszek körülötte. Élvezi a legelőt. Ezeket a sorokat később, visszaemlékezve írom (09.21.), ezért nem tudok mindent napra pontosan leírni.

Az első hetet arra kapta, hogy megszokja a helyet. Építettem egy körkarámot villanypásztorból, és ott kezdtem el foglalkozni vele. Első alkalommal csak megmozgattam kicsit, majd rátettem a kötőféket.

Második alkalommal ezt megismételtük, és futószáraztam egy kicsit.

Harmadik alkalommal rátettem egy voltizshevedert is.

Szinte minden nap dolgoztunk egy fél órácskát vagy pár percet.
Óvatosan mindig léptünk egyet előre.
Abrakot használtam motivációként, nagyon jól bevált. Közben etetéseknél pucolgattam kicsit, emelgettem a lábait, haverkodtunk.

A második alkalommal, mikor voltizshevedert tettem rá, Linda felhasalt rá.
A harmadik alkalommal is, de most vezettem is így őket kicsit.
Aztán nyerget és kantárt kapott. Linda felült, majd rögtön leszállt. Másnap már vezetgettem őket óvatosan.

2021. szeptember 10., péntek
Jött a kovács. Kacajt hagytuk a legvégére. Linda fogta a felét és adott neki almát illetve abrakot. Az egész körmölést igyekeztünk nagyon kellemessé tenni neki, és ő nagyon jól viselkedett, ügyesen tartotta a lábait.

2021. szeptember 14., kedd
Jött az állatorvos. Kacaj megkapta az első védőoltását, illetve vért vettünk tőle, hogy fertőző kevésvérűségre tesztelve legyen. A vérvétel először nem sikerült, kiesett belőle a tű, ahogy megugrott, de aztán másodszorra összejött. Örültem, hogy nem kellett megpipázni. Az oltás még simábban zajlott.

2021. szeptember 19. , vasárnap
Linda már kb. 3-szor ült Kacajon a körkarámban. Utoljára már futószáron ügettek is. Most kimentünk terepre. Nekem már több fiatal lóval bevált ez a módszer. Szerintem könnyebb hosszú egyenes vonalakon vinnie a lovasát egy fiatal tapasztalatlan lónak, mint rögtön a pályán folytatni. Én Fagyival mentem elöl, Linda pedig a földről vezette Kacajt.
Kényelmesen elsétáltunk egy nagy hegy lábához, és itt ült fel Linda is. Kicsit forogtak, kicsit izgultak, de sikerült a felülés. Mire megmásztuk a magas hegyet, már semmi feszültség nem volt bennük. Fent a hegytetőn még ügettünk is kicsit. Erős lejtő következett. Itt mindketten leszálltunk, és vezettük a lovakat (ez egy későbbi lecke a fiatal lónak).
A lejtő alján visszaült. Ez már egy nagyon szép és nyugodt felülés volt. Később egy másik lejtőnél megint leszállt és simán visszaült. Az utolsó pár száz méteren vezette a csikót. Mindenki boldog :)

2021. szeptember 21., kedd
Egy nap pihenő után ma mentünk ki második terepre. Most a a falu elejére vezettük a lovakat. Így a forgalommal is ismerkedhetett. Megint Fagyival mentem elöl.  A Tölháznál megmásztuk a hegyoldalt, majd az erdő szélén Linda is felült. Megint úgy csináltuk, hogy az erős lejtőkön leszálltunk, de azért egy hosszú, lankás lejtőn le is lovagoltunk. Ma is ügettünk az erdőbe, sőt!!!

Ma volt az első vágtájuk.
Szándékosan próbáltuk ki egy enyhe emelkedőn, és semmi problémát nem jelentett. Linda még ki is könnyítette kicsit a csikó hátát, felállva óvatosan a kengyelekben! 

A másik érdekesség, hogy találtuk egy léggömbpostát (ahogy később kiderült egy osztrák esküvőn engedték útjára). Ahhoz, hogy zsebre tudjam tenni, kidurrantottam a félig leeresztett léggömböt. Linda és Kacaj nem volt elragadva a pisztolylövésnyi durranástól, de nem volt pottyanás-veszély. Az egész lovaglás nagyon jól sikerült.

2021. szeptember 23., csütörtök
Kacajt ma is könnyen becsaltuk a körkarámba Pöttyit felhasználva csalinak. Nagyon örült az almáknak, szívesen odajött hozzám, de a kötőféket nem hagyta felrakni magára. Elhajtottam magamból, és alaposan átmozgattuk egymást, mire végre hagyta, hogy a vastag kék kötél segítségével megfogtam. Onnantól nem bánta a kötőféket, kantárt, se a nyerget.
Én gyorsan felnyergeltem magamnak Fagyit. Linda pedig kivezette a karámból Kacajt.
Fagyival elől lovagoltam, Linda pedig vezette kacajt. Farsang is jött segíteni, nyerített és le-föl vágtázott a karámban, hogy ne menjünk el. Ez hatott a csikóra, aki izgatottá vált kicsit. Csak a szürke marhák karámjáig mentünk el, és ott Linda is nyeregbe pattant. Minden ment simán, nem volt emelkedőre szükségünk, mint a két előző terepnél.
Sokat léptünk, többször jókat ügettünk, és kétszer vágtáztunk is. Az első vágtánál bakolt kettőt jókedvében, de ez nem hozta zavarba Lindát. Hegymászás után a második vágta már csendesebben zajlott. Egy könnyebb szakaszt a lejtőből is nyeregben tettek meg, majd Lindával leszálltunk és levezettük a lovakat. Gond nélkül ült vissza  és hazáig nyeregben is maradt.

2021. szeptember 24., péntek
Meghirdettük Kacajt. Szépen sorban jelentkeznek a vevőjelöltek. Egy kedves és szakmailag nagyon felkészült középkorú házaspár látogatott meg elsőként. A természetes lókiképzésben voltak nagyon profik. Jó volt látni, milyen ügyesen nyúlnak Kacajhoz. Persze az is nagy örömet okozott, hogy tetszik nekik.

2021. szeptember 25., szombat
Egy szimpatikus 17 éves lány jött el hozzánk az édesapjával és a nagymamájával. Bemutattuk Kacaj tudását a körkarámban. Először Linda lányom ült rá fel, majd az ifjú vendégünk. Minden nagyon simán zajlott. Tetszett nekik a ló, de itt szembesültek vele, hogy egy csikó kiképzéséhez a lány tanulmányai mellett nincs elegendő idejük.

2021. szeptember 26., vasárnap
Ragyogóan süt a nap. Lindával kimentünk terepre. Egyedül készítette fel Kacajt. Rögtön a lovaglás elején felült. Élveztük a gyönyörű időt, csavarogtunk egy kicsit. Most erős lejtőn is gond nélkül ereszkedtünk le anélkül, hogy Linda leszállt volna. Bujkáltunk a fák között is, ahol azért irányítani kell a lovat. Csak léptünk, de ez nem jelentett gondot Kacajnak. Mikor visszaértünk, bevittük a pályára, és ott is sétáltunk pár kört. Átlóváltás, váltjuk a köröket, simán jött Fagyi után.

2021. szeptember 29., szerda
Kacaj már két napja nem dolgozott. Reggel már látszott rajta, hogy szeretne végre csinálni valamit. Kísérgetett mindenhova, szaladgált, ugrált, jó kedve volt. Délután aztán végre kimehettünk terepre. Linda megint egyedül fogta meg, nyergelte fel. Közben én is előkészítettem Fagyit. Szerintem kimondottan örült a két ló, hogy megint együtt lehet.
Már csöpörgött, amikor nyeregbe pattantunk, és teljesen eláztunk, mire hazaértünk. A marhák felé vettük az irányt. Itt mind a két ló izgult, Linda inkább vezette Kacajt, aki fujtatva ugyan, de engedelmesen követte. Egy szűk folyosón közvetlenül a szürke marhák mellett kell elhaladni. Aztán visszaült.
Hegyet másztunk, ügettünk, mentünk aszfalton a Templom-dombon, aztán vágtáztunk egy jót. Jó kedve volt, egy-kettőt bakolt Linda alatt, de semmi komoly. Aztán hazasétáltunk a szakadó esőben.

2021. szeptember 30., csütörtök
Egész nap Veszprémben voltam. Itthon nélkülem zajlottak az események. Újabb érdeklődők érkeztek Kacajra. Linda ügyesen bemutatta, lovagolta a vendégek előtt, majd a vevőjelölt is kipróbálta. Mire hazajöttem, már minden eldőlt. Lerendeztük a papírokat, majd egy hirtelen ötlet folytán rögtön új otthonába is szállítottuk Kacajt.
Izgalmas volt a felrakás, de a láb felrakós módszerrel megint viszonylag gyorsan megoldottuk erőszak nélkül. Hosszú út állt előttünk kb. 2 órás. már csaknem este volt, mire elindultunk, és későn, 21.30 körül értünk fáradtan haz, de sikerült.
Kacaj szépen utazott. Egyszer fogyott el a türelme, akkor egyet-kettőt mocorgott, de aztán újra nyugalom. Szépen lejött a futóról, és egy karámban töltötte az éjszakát, ahol védőtávolságból méregethette a szomszédját, egy nóniusz kancát.
Egy szimpatikus lovas hölgyhöz került, aki Ausztriában belovaglóként dolgozik, de napi szinten ingázik. Van tapasztalata, tovább tudja képezni Kacajt. díjlovagolni szeretne vele.
Mindenkinek nagyon köszönöm az érdeklődést. Több kedves lovas emberrel kapcsolatba léphettem Kacaj által. Nagy élmény volt.

Honey

2021. április 12., hétfő
Kaptam egy kedves megbízást. Adjak alapkiképzést egy 2 éves Appaloosa kancacsikónak, Honeynak. Egy kedves család vásárolta meg. Kész lovat szerettek volna, de olyat egyszerűen nem találtak elérhető áron. Belevágtak hát egy fiatal lóba, bízva abban, hogy jó lovat nevelünk belőle.
 
Pest mellé mentem egy kedves kis birtokra. Igazi lovas házaspár, aki hajdanán lovagoltatással, bértartással, sőt versenyzéssel is foglalkozott. Belefáradtak, és belátták, hogy mással sokkal egyszerűbben megkeresik a pénzüket. Most hobbiból tenyésztenek.
Megnéztem Honeyt, és bátran ajánlottam a megvételét. Jól szocializált, hatalmas, formás csikó.
Nehezen szállt fel a futóra, de mi nem siettünk. Félig szépen feljött, aztán leugrott. Ezt játszottuk egy órán keresztül. aztán 2 futószár között, hátulról szóval bíztatva, minden erőszak nélkül beszállt.
 
Mikor megérkeztünk, már egész barátságos volt velem. Beengedtem Pöttyihez a 27 éves Shetland póninkhoz és Fagyihoz, a 4 éves lipicai kancacsikónkhoz. Hamar kiderült, hogy Fagyi lesz a főnök. Levettem a kötőféket, szabadon engedtem, bár féltem kicsit, hogy ha átszalad a villanypásztoron, megfogni sem tudom.
 
2021. április 13. kedd  
Reggel 5-kor mentem le izgatottan megnézni, hogy mi történt az este folyamán. Fagyi szunyókált az istálló előtt. Honey pedig őrködött. Fagyinak az etetőbe tettem az  abrakos vödröt. Honey pedig a kezemben tartott vödörből evett. Fagyi el akarta venni Honey abrakját is, de elhajtottam vissza a sajátjához. Közben elkezdett havazni, és másnap délelőttig mintegy 30 cm hó leesett. Szabadon próbáltam barátkozni Honeyval.
 
2021. április 14., szerda
Végre elállt a havazás, és tudtunk dolgozni.
az istállóban finoman bekerítettük Honeyt Lindával (a kisebbik lányom) rátettem egy vezetőszárat a nyakára, majd egy csomós kötőféket a fejére. Kivittük a két lovat a nagy hóban egy kis sétára. Honey szépen jött utánam, Fagyi Lindával mögöttünk. A patak medrén át akartam vezetni. fagyi mutatta, hogyan kell, de Honey nem mert átmenni. sebaj, mentünk tovább. Visszafelé egy másik árkon is érette magát, de aztán átment. Visszaérve a karámba lepucoltam Honeyt, felvettem a patáit, kifésültem a farkát és a sörényét, majd elengedtem. Jól viselkedett.
 
2021. április 15 ., csütörtök
A mai edzést avval kezdtem, hogy lovagoltam a karámban Fagyin. Honey szabadon követett minket. Együtt gyakoroltunk a különböző lovardai alakzatkat. Átlóváltás, nagykör... és önszántából jött velünk és csinálta. Majd az istállóban megint becserkésztük Honeyt, és ráraktam a kötőféket. megint kimentünk sétálni a nagy hóban. Én most Fagyin lovagoltam, Linda pedig vezette Honeyt. Kb. 100 méterrel mentünk nagyobbat, mint tegnap, de nagyon szépen ment minden. Visszaérve a karámba lepucoltam Honeyt. Azért a munka végén teszem ezt, és nem az elején, mert ilyenkor már kellemesen elfáradt. nyugodtabban tűri az egész ceremóniát. Most nem csak felvettem a patáit, hanem próbáltam a jeges olvadozó havat kifordítottam a patájából egy patakaparóval. Nem volt oda az ötletért, próbálta elvenni a lábait, de azért megcsináltuk. Utána elengedtem, jöhet az önfeledt pihenés, szórakozás.

2021. április 16., péntek
Napközben, mikor különböző okokból lementem a lovakhoz, játszottam kicsit Honeyval. Hívtam magamhoz, és ha nem jött, elkergettem magamtól, majd újra hívtam. Elsőre soha nem akart odajönni hozzám, inkább bújt a többiekhez, de amikor már kezdett kellemetlenné válni számára a dolog, beadta a derekát, és oda jött hozzám. Ilyenkor kapott egy répadarabot, megsimogattam. Eltávolodva újra hívtam. Ekkor már szívesebben jött. Nem maradt el a jutalom.
Aztán délután jött az igazi foglalkozás. Ma először sikerült a mezőn rátennem a kötőféket. nem kellett sehova beszorítani, de azért még kérette magát. Linda foglalkozott Fagyival, én Honeyval. Vezetni már nagyon könnyű. Gyakoroltuk a hátralépést, fordulat az eleje körül, fordulat a hátulja körül, futószárazás körön. Persze ezek még csak a kezdeti lépések.
Aztán a végén lepucoltam, és próbáltam kipucolni a patáit több-kevesebb sikerrel.

2021. április 17., szombat
Ha kimentünk terepre.
Linda könnyedén feltette a kötőféket Honeyra. Ő vezette, én Fagyin ültem. Alig hagytuk el a karámokat, amikor egy nagyobb szarvascsapattal futottunk össze a patakparton. Majd a  marhák mellett mentünk el. Egymást támogatva szépen vették a csikók az akadályokat. Sokszor megálltunk legelni. Ezt nagyon élvezték. Visszafelé a marhák már nem is voltak olyan félelmetesek.
Visszaérve lepucoltuk Honeyt, és az abrakolás alatt kipucoltam a patáit. Ezért az ötletemért nem volt úgy oda, de ezért gyakoroljuk.
Ez volt eddig a legnagyobb terepünk Honeyval.

2021. április 18., vasárnap
Pihenőnap. Mindig esett, amikor ráértem volna.

2021. április 19., hétfő
Az első próbálkozásunk ma is esőbe fulladt. A lovakkal és Lindával bemenekültünk az istállóba. Pucolni azért lepucoltam, lábait felvettem. Megetettük őket.
Este 19-kor elállt az eső. Gyorsan lementem. Könnyen megfoghattam és ráadhattam a kötőféket kint a mezőn.
Ezen a héten már kicsit le akarom választani munka közben a másik lóról. Ezért kivezettem a karámból, ki a szabad mezőre. Amint kiléptünk, hagytam legelni. Aztán távolabb mentünk, és megint legelhetett. Így Eltávolodtunk 100 métert, aztán visszavezettem.
Ezután a karámban gyakoroltunk. Kellett körön mennie, hátra lépnie, fordulnia az eleje  és a hátulja körül.

2021. április 20., kedd
Megint kimentünk terepre. Én lovagoltam Fagyit, Linda vezette Honeyt. Szépen sétáltak együtt. Közben jókat legelhettek a lovak, hogy még emelkedettebb legyen a hangulat. Kihasználtuk, hogy a patakban újra van víz, és egy gázlót megmutattunk nekik.
Fagyi szépen átment velem, Honey csak  gyanakodva méregette a gázlót. Nem küldöttünk vele, nem kényszerítettük, csak megmutattuk neki.
Mikor visszaértünk az istállónkhoz. Átvettem vele az alapgyakorlatokat. Kezdi megérteni őket.
A futószárazás körön is egyre jobban megy. A végén a lábak felemelését gyakoroltuk.
Késő délután új legelőt nyitottunk meg nekik. Mindenki boldogan vetette magát a friss fűre.

2021. április 21., szerda
Csodálatosan süt a nap, végre meleg van, élvezet volt kint dolgozni. Honey teljes nyugalommal hagyta magát megfogni. Rátettem a kötőféket, és kezdésként kivezettem a karámból. Linda is megfogta Fagyit, és a karámban dolgozott vele. Honeyt később el is vezettem a szomszédok karámja mellett. Teljes bizalommal követett, otthagyva Fagyit.
A futószárazás lépésben, ügetésben kimondottan jól sikerült. Tetszik, hogy nem próbál elhúzni. Finom kis lovacska, szépen megy körön, laza száron. A hátraléptetésbe egyre jobb. A fordulat az eleje körül már nehezebb neki, de egész jó. A féloldalazás volt az újdonság, azt nehezen értette. a legvégén visszavezettem, szépen lepucoltuk, majd a lábak feladása volt a feladta. Egy pillanatra szívesen odaadja, na de hogy tartsa is, amíg én kipucolom, na azt már nem. De azért gyakorolgattuk kicsit. 

2021. április 22., csütörtök

Könnyedén megfogtam  Honeyt, és rátettem a kötőféket. Jó látni, ahogyan fejlődik. Kivezettem a karámból, és elmentem vele sétálni. Izgatott lett, amikor Sári és Farsang odajött ismerkedni vele, de hagyta magát tovább vezetni. Tőlünk is eltávolodtunk, majd legelészve visszajöttünk. Mielőtt beengedtem volna a karámba, futószáraztam kicsit. Egész becsületesen ment kőrön.

2021. április 23., péntek
Ma vittem ki először egyedül terepre a két csikót. Fagyit felnyergeltem, Honeyt pedig hosszú vezetőszáron irányítottam. A földről vezettem őket. Többször megálltunk, hagytam legelni őket.
Az erdő alján egy kis tisztáson levettem Honeyról a vezetőszárat. Magamra tekertem, majd az erdőben felültem Fagyira, és elkezdtem megmászatni vele a hegyet. Honey követett minket. Hól közelebbről, hól távolabbról, de jött velünk. Nyugodt lépésben felértünk a hegytetőre. Hat szarvasbika vonult át méltóságteljesen előttünk. Már növesztik az idei agancsukat. Őzeket is láttunk. Az egyiktől Fagyi meg is lepődött.
Végigsétáltunk a hegygerincen, majd egy erős lejtőn leereszkedtünk. Itt leszálltam Fagyiról, így is elég kihívás volt neki leereszkedni a csúszós oldalon.  Leérve visszaültem Fagyira. Honey észrevétlenül beelőzött, és próbálta átvenni az irányítást. Fagyi szívesen utána ügetett volna, de nem engedtem. Ha megpróbáltam előre kerülni, Honey gyorsított. Így ment ez egy kidőlt fáig, ami elzárta az utat. Itt visszaelőzhettem. visszaértünk ugyanarra  a tisztásra, ahol szabadon engedtem.
Esélyem sem volt nyílt mezőn megfogni. Előre mentem hát egy kaptatóhoz, ahol mélyebben van az út, mint az erdő. Itt egyszerűen elálltam Honey útját, odahívtam, adtam egy répát neki, és rátettem a vezetőszárat. Innen időnként legeltetve hazavezettem őket.
Ekkorát még nem csavargott Honey. Ezzel a módszerrel később lóhátról is lehet vezetni, tud ügetni, vágtázni  terepen, ami segítheti a testi fejlődését.
Ráadásul sok tereptárgyat teljesen szabadon ismerhet meg. Pocsolyákat kerülgetett, farakások között lépdelt, ágakat lépett át, stb. A vadakkal is ismerkedhet. Nagyon örültem, hogy jól sikerült.

2021. április 24., szombat
Nagy nap volt a mai. Itt járt a kovács. Amíg vártam rá, gyakoroltunk Honeyval. Futószárazás, vezetés, fordulatok eleje és hátulja körül, stb. Tehát az előkészítő gyakorlatokban az engedelmességre fektettük a hangsúlyt.
Mikor megjött a kovács, Linda is lejött segíteni. Ő állt Honey fejénél, próbálta lekötni a figyelmét, illetve jutalmazta, ha megérdemelte. Az első lábakat csináltuk először. Ez a könnyebb, veszélytelenebb. Odaadta, de szerette volna elvenni is. Nem örült, hogy mi meg tartjuk. Amikor bakra kellett tenni, küzdöttünk kicsit, de sikerült. A két hátsó láb volt a húzósabb. Volt, hogy hármunkat szétszórt minden irányba, de türelmesen csináltuk tovább erőszak nélkül.
A végén az vált be a legjobban, hogy egy-egy munkafolyamat végén letettem, és jutalmat kapott. Így hamar megértette, hogy megszabadul akkor is, ha engedelmeskedik. Innentől már gyorsabban haladtunk. Már nagyon időszerű volt a körmölés. Nagyon megkönnyebbültem, hogy túlvagyunk rajta.

2021. április 26., hétfő
A kötőféket könnyedén rátehettem Honeyra, de mikor a vezetőszárat meglátta a kezemben, meglepett. Jól szórakoztak rajtam Fagyival, és le-föl vágtázgattak.
Fagyit különcsuktam, majd Honey is hagyta megfogni magát. Futószárazásnál pörgött kicsit, de a fordulatokat nagyon szépen csinálta. A mai újdonság: rátettem egy nyeregalátétet és egy voltizshevedert. Jól viselte, nem rázta meg nagyon az újdonság. Legvégére hagytam a lábfelvételt. Linda segítségére is szükség volt, hogy ne tolasson el, amikor felvenném a lábát. Linda megfogta a vezetőszárat, én pedig probléma nélkül felvettem sorban a lábait.

2021. április 27., kedd
Ma vittem ki másodszor úgy terepre Honeyt, hogy én is lovon ültem. Először Honeyt, hogy én is lovon ültem. Először kivezettem a két lovat az erdő széléig. Ott egy nagy réten szabadon engedtem Honeyt. Nem sokra rá felénk jött egy nagy traktor , ami éppen boronálta a legelőt. Mindkét ló békésen legelt tovább. Fagyit elvezettem az erdőig. Éppen fel akartam ülni, mikor 3 biciklistába botlottunk. Fagyival félre álltunk, de Honey jó közelről alaposan megnézte őket. Felülés után a két fiatal ló lelkesen kísérte a bringásokat.
Ez alkalommal már bátrabban mentem, sokat ügettünk és az erdőben egy jól bevált emelkedőn vágtáztunk is. Mivel egy helyen egy helyen egy alacsonyabban fekvő kidőlt fa zárja el az utat, ugrattunk is. Milyen jó érzés volt tovább vágtázni a két boldog csikóval.
Önfeledten sétáltunk a bozótosban a hegy tetején, mikor hatalmas lármával közeledett felénk valami a hegy túloldaláról. Egy pillanatra már-már megijedtem, hogy visszajöttek az oroszok, de kár volt izgulnom, csak egy hatalmas erdészeti gép közeledett. A lovakat egyáltalán nem rázta meg a látvány. Nagyot sétáltunk hazáig, könnyen megfogtam Honeyt, sokat hagytam legelni őket, hogy szeressék meg a tereplovaglást.
Reggel etetés után a lábfelvételt is gyakoroltuk, egész jól ment.

2021. április 28., szerda
Könnyen ment a megfogás. Odajött hozzám, bezsebelte a répáját, és hagyta, hogy rátegyem a kötőféket. Vezettem egy kört a pályán, majd rátettem egyszerre a nyeregalátétet és a voltizshevedert. Nem szedtem külön őket, de nem is kellett. Nyugodtan tűrte, hogy "felnyergeljem".
A futószárazás egész jól indult, de Fagyi többször megzavart minket, és ilyenkor Honey szembefordult velem és megállt. Hátraléptetés, fordulatok, féloldalazás volt ezután a feladat.
A végén a patáit tisztítottam ki. Örült, hogy lábanként egy répaszeletet kaphat, ha jól viselkedik.

2021. április 29., csütörtök
Honey békésen heverészett az istállóban, mikor megjelentem, kezeben a kötőfékkel. Sértődötten felállt és megpróbált meglógni. Kergetőztünk kicsit, mielőtt hagyta magát megfogni.
Kivittem egyedül sétálni kicsit. Ma mentünk legmesszebb, egészen a marhákig. Nem örült, hogy ott kell hagynia a többieket, de azért jött velem. A marhák közelsége egyáltalán nem riasztotta meg. Békésen legelt pár lépésre tőlünk. Megfordultunk, és legeltetve visszavezettem. Hazafelé már nem volt sietős neki. Visszaérve méga  lábfelvételt gyakoroltuk, aztán elengedtem.

2021. május 1., szombat
Megint "felnyergeltem" Honeyt. Most a vezetőszárat kantárként használva hátulról "fogatozni" próbáltam vele. Azaz hátulról próbáltam előre hajtani és irányítani. Még van min dolgoznunk. A futószárazás ehhez képest sétagaloppnak bizonyult, és a paták kipucolása is viszonylag könnyen ment.
Az esti abrakot nem nagyon kívánta, inkább odafarolt hozzám, hogy vakargassam kicsit.

2021. május 2., vasárnap
Könnyedén megfogtam Honeyt, kivezettem a karámból és elvittem sétálni. Ma a falu eleje felé mentünk, sétáltunk a forgalomban, a patak mentén elmentünk egészen a hídig és a másik oldalon vissza. Izgult, de jól viselkedett . Hazaérve megabrakoltattam a két csikót, majd szabadon kipucoltam Honey patáit. Még nem tökéletes, de egyre jobb. Tudja, hogy jutalmat kap érte, ha hagyja, hogy kipucoljam.

2021. május 3., hétfő
Gyorsan letisztítottam a két csikót, amíg gondtalanul legeltek a karámban. Majd nyergelés után kivittem őket egyedül terepre. A falu elejére vettem a irányt is. Izgalmas volt a forgalomban vezetni a két fiatal lovat. Honeynak sok volt az újdonság, de jött szépen Fagyi mögött. Aztán  a homokbányánál elengedtem Honeyt, és felültem Fagyira. Nyílt mező következett - nem volt biztos, hogy jó ötlet itt kezdeni, de kipróbáltuk. Nem volt gond. Fagyi nyugodt lépésben és később ügetésben diktálta a tempót, Honey pedig élvezte a szabadságot. Hol legelt, hol lassú, nyugodt vágtában utolért minket, előrement, megint legelt. Nagyon élveztem, ügyesek voltak. Felmentünk a Nyíresbe a dombtetőre, majd leereszkedtünk a völgybe. Lefelé leszálltam, és engedtem Fagyit, hogy élvezze ő is. Leérve visszaültem, és ballagtunk hazafelé. Honey ragaszkodott hozzá, hogy jöjjön elöl, de ez nem jelentett problémát. Ahol szoktam, most is megfogtam Honeyt, és hazavezettem a két lovat. A patak mellett megpróbáltam lóhátról vezetni Honeyt, de ez még korai. Fagyi fél a kötéltől. Hazaérve még kitisztítottam Honey patáit, egész jól adta.

2021. május 4., kedd
Először szabadon lepucoltam a legelőn, majd könnyedén rátettem a kötőféket. A futószárazás egész jól ment. Pörgött ugyan kicsit, de nem fordult velem szembe. A hátralépés, fordulatok jól sikerültek. Az oldalazásban még van mit fejlődnünk. Szabadon engedés után tisztítottam ki a patáit. Nem ment el, nagyon akarta a répát. Odaadta a lábát, de próbálta türelmetlenül elvenni. Azért egész jól ment.

2021. május 6., csütörtök
Kivittem egyedül terepre a két csikót. Olyan jó érzés az egész! Jókat legelhettek, amíg vezettem őket. Az erdőben nagyot csavarogtunk, hegyet másztunk, ügettünk, vágtáztunk. Láttak mindenféle félelmetes és izgalmas látnivalót: vadakat, pocsolyákat, nagy farönköket, stb. Honey végig jól viselkedett, mindig jött velünk. Volt, hogy élre tőrt, volt, hogy lemaradt kicsit, de aztán patadobogás... , és újra mellettünk sétált. Megfogni is könnyű volt. Velem együtt mindenki nagyon élvezte.

2021. május 7., péntek
Egész nap esik az eső. Hol csendesebben, hol erősebben, de esik. Délelőtt új karámot építettem Honeyéknak. Nagyon örültek a friss fűnek. Ebéd után kivittem Honeyt kicsit sétálni. Szépen eljött velem a többi lótól, pedig azok nyerítgetve hívogattak vissza. Elsétáltam vele a patak mentén az első gázlóig, és ott átmentem a túloldalra. Nem húztam Honeyt, csak szólogattam a túloldalról, és a hosszú vezetőszárral megakadályoztam, hogy elmenjen. Csak egy-két kisebb pocsolya, és némi sár nehezítette az átkelést. Hezitált kicsit, próbálta mutatni, milyen teljesíthetetlen a kihívás... aztán átjött. Megdicsértem, kapott répát, majd megcsináltuk visszafelé. Ez már gyorsabban ment, de még nem volt az igazi. Harmadjára viszont nagyon szépen átjött.  A túloldalon visszasétáltunk a többiekhez. Ott vezettem a patakmederbe, ahol legelső alkalommal megtagadta az átkelést.
Tépelődött most is egy ideig, aztán leereszkedett a víz nélküli mederbe és átjött. Megdicsértem, haza mentünk, futószáraztam pár kört, aztán visszaengedtem Fagyihoz és Pöttyihez.

2021. május 8., szombat
Reggel mikor lementem a lovakhoz, Honeyt és Fagyit teljes lazulásban találtam. Kifeküdtek a legelőre és szívták magukba a napfényt. Fel se keltek. Később megkapták a féreghajtójukat. Honeynak egész könnyű volt beadni az Equest pramox pasztát. Felnyergeltem Fagyit, és kivittem őket terepre.
Ma a marhák felé mentünk, ráadásul már szabadon is engedtem Honeyt. Így teljesen egyedül, félelmét legyőzve jött el több marhakarám mellett. Kint a határban nagyot ügettünk, és egy nagy hosszú mezőn több, mint egy kilométert vágtáztunk! Ez biztos jót tesz a fiatal lovak tüdejének és szívének. Aztán hegyet másztunk. Az erdőben csavarogva Honey egyre bátrabban vizsgálta a pocsolyákat, farönköket és egyéb látnivalókat. Leereszkedtünk a hegyről, és a homokbányától hazavezettem a két lovat. A forgalom sem jelentett nagy stresszt nekik. Nagyon élveztem ezt az önfeledt csavargást. Fagyi ma is nagy is nagy szolgálatot tett, kellemes volt vele dolgozni.
Hazaérve elengedtem a két fiatal lovat, és kitisztítottam a patáikat. Könnyen ment. Honey az egyik hátsó lábát kimondottan kellemesen tartotta.

2021. május 9., vasárnap
Etetés után kicsit gyakoroltam a lábfelvételt Honeyval. Odaadta, kipucoltam, de nem volt olyan jó, mint ahogy szerettem volna. Ezért pucolás nélkül addig gyakoroltunk, amig minden lábát szépen adta és tartotta kicsit. Majd teljesen szabadon gyakoroltuk a fordulatokat és a hátralépést.
Ezek után magára hagytam, és dolgoztam a karámban, de ő állandóan a nyomomban járt. Nem volt erőszakos, de muris volt, ahogy kísér. Barátságos kis lovacska.

2021. május 10., hétfő
Kivittem Honeyt sétálni a gyönyorű napsütésben. Ellazulva, legelészve hagyta hátra a többieket. Odavittem ahhoz a gázlóhoz, ahol a múltkor hosszabb vívódás után átjött. Most gondolkodás nélkül jött utánam. Visszafelé jövet nem sietett, nyugodt maradt. Egy új helyen próbáltam visszajönni vele a hazai oldalra, ahol nagyobb az árok. Nézte így, nézte úgy, majd lemászott az aljáta, és ugrás nélkül átmászott az árkon. Hazaérve futószáraztam kicsit, majd a patáit tisztítottam ki. Ma is addig gyakoroltuk a lábfelvételt, amíg el nem fogyott a répa a zsebemből. Utána kertészkedtem még kicsit a karámban, és ő jó darabig feltétlenül segíteni akart.

2021. május 12., szerda
Tegnap egész nap úton voltam. Nem tudtam foglalkozni Honeyval. Lindát kértem meg, hogy tartson neki edzést. Állítólag egész jól sikerült.
Ma viszont elvittem sétálni. Direkt a falu felé, mert holnap ott megyünk a lószállítóhoz. Lesétálok vele a főút mellett a homokbányáig. Ott párszor átvezetem a patak kiszáradt medrén. Aztán a patak túloldalán elindultunk visszafelé, és ott egy valóban mély árkon másztunk át. Ezt néha még rutinosabb lovak is megtagadják elsőre. Honey megnézte, figyelmesen lement az egyik oldalán és bátran fel a másikon. Nagyon örültem, hogy ilyen gyorsan tanul. Még futószáraztam egy kicsit, mikor hazaértünk. Átvettem vele az alap gyakorlatokat, majd kipucoltam a patáit.

2021. május 13., csütörtök
Eljött a nagy nap. Honeyt hazaviszem a tulajdonosaihoz. Hajnalban 5-kor kelés. Gyorsan lemegyek, megetetem a lovakat. Honey megint úgy eszik, hogy a kezemben tartom a vödröt... Így szereti. Aztán megvakargatom.
Feljövök a házba, gyorsan elkészülök. 7-re mehetek a futóért. Visszaérve lemegyek Honeyért, és felvezetem a házunk elé. Izgulok. Vajon könnyen felszáll? Megszagolja, megnézi, és 3 perc alatt magától feljön utánam a futóra. 8-kor elindulunk. 10.30 után érkezem meg az őrségbe. Gyönyörű a vidék. Arany élete lesz itt. Leveszem a futóról. Átadom a gazdájának. Bevezetjük az új karámjába. Hamar birtokba veszi. Egy jó természetű hucul kanca lesz a szomszédja.
Kicsit hagyjuk pihenni, majd megmutatom vele az alapgyakorlatokat. elmagyarázom, mit hogyan csinálok, majd elbúcsúzok, és 13 h körül elindulok haza.

Örülök, hogy foglalkozhattam Honeyval, és megismerkedhettem evvel a szimpatikus családdal. Remélem jól kijönnek egymással, és megszeretik egymást.

Sári

 (2020.október 08-től )

(Sárira vonatkozó előzményekhez lásd a Sári című lenti részeket)

2020. október 08., csütörtök
Több hónapos pihenés után újra találkoztunk Sárival. Eladóvá vált, és reklám anyagot készítettünk róla.
Elég könnyen hagyta magát megfogni, a körkarámban szépen dolgozott. Petra vadul fotózott és videókat készített.
Linda Zsömlére ült, én pedig kivezettem Sárit terepre. szinte biztos voltam benne, hogy lesz rodeó ilyen hosszú szünet után. A kérdés csak az, mikor és mekkora. Óvatosan felültem, és az erdőben léptünk, ügettünk. Jól viselkedett.
Egy nagy pocsolyánaál próbáltam felidézni benne a vízen átkelés emlékeit. Nem volt egyszerű, de sikerült.
Az erdő szélén egy mezőn készítettünk videókat. Az ügetés simán működött, de vágtánál elszakadt a cérna. Jól kezdtük, de aztán bakolásba torkollt a mutatvány. Sikerül kíülni, és tudtunk tovább dolgozni, d e a vágtát nem erőltettem.
Sajnos nem fér bele az időmbe, hogy hetetnte többször lovagoljam, úgyhogy csak a vevőknek mutatom majd be. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül

2020. november 05., csütörtök
A mai nap egy nagy terepet lovagoltunk Tibi és a lánya társaságában. Tibi most próbálta ki Tündért először Bakonybélben. Sári vezette a többi lovat. Szépen ment. Kétszer próbálkozott, de nem volt vészes. Többször vágtáztunk és sokat ügettünk. Tettem fel kapaszkodó szíjat, fogtam is, de nem volt rodeó.

2020 november 16., hétfő
Dórival (Baba nevű lován) lovagoltunk együtt, és csináltunk vágtás videót. Egy óramba került, mire megfogtam Sárit. A lovaglás jó volt és rodeó-mentes. A vágta is jól sikerült, a videó sajnos nem.

2020. november 25., szerda
Meghoztam Sárit. Ngyon nem akartam lovat venni most, de muszáj volt, mert nem maradhatott Bakonybélben. Átsétáltam vele két és fél óra alatt (sokásos idő). Kétszer nyihogott, de ellenkezés nélkül, jött velem. Külön akartam tenni Pöttyivel, de amint összenyihogtak a többiekkel tudtam, hogy köztünk a helye. Füge egyszer megrugta, de egyébként simán beépült a csapatba. farsang szerintem megismerte.
Délután lovagolta is vele a pályán. Kicsit feszült volt és robbanékony, de a pelham-zabla kordában tartja. Nagyon kényelmel a mozgása.
Hangosan kottog a lába, de ezt már ismerem.
Hetek óta senki nem érdeklődött Sárira. Amint Bakonybélben kiléptünk a tanyáról, csörgött a telefon. Holnap jönnek megnézni.

2020. november 26., csütörtök
Bemelegítés nélkül kimentünk terepre. Sárit elkapni sem volt a legegyszerűbb (először begyüjtöttük a többieket). A felkatározás is kacifántos (még mindig szét kell szedni a kantárt).
Nagyon izgult, amikor ráültem, és a vibráló feszültség meg is maradt. Ha hőzöngölt, elég volt egy kicsit játszanom a pelham zablával, az atott. Amikor telefonált a lóérdeklődő, akit vártunk, még leszállni is alig tudtam, hogy telefonáljak. Sokat vzettem, és utána bár nehéz volt visszaülni, de nyugodtabban sétáltunk vissza. Linda Fügével jött.
Aztán a pályán is mentem pár kőrt, megmutattuk a látogatónak is. Másfél hét múlva jön a fiával.

2020. november 30., hétfő
Reggel kihasználtam Sári kíváncsiságát. Szeretett volna egy etetőből enni Fügével. Ezért beengedtem a pacimegőrzőbe (villanypásztorral bekerített 6 x 6 méteres terület). Aztán Fügét kiengedtem, ő pedig fogva maradt. Így aztán reggeli után könnyen ment a nyergelés. a kantározás még mindig izgalmas, de azrért megoldható.
Marcival mentünk ki terepre. Én a hegyek lábáig vzettem Sárit, majd ott felültem, és irány az emelkedő.
Két és fél órát csavarogtunk, vágtattunk is egy kicsit. Szépalmát kerültük meg, nagyon jó volt.
Általában kicsit feszült volt Sári, de tette a dolgát. Hazafelé szinte Marciéktól egyedül jöttem. Cak a szürke marháknál szálltam le, és onnan hazáig vezettem.

2020. december 1., kedd
Sötétedés előtti percekben mentünk ki egy sétaterepre a deres, fagyas talajon. A felülésnél feszült volt nagyon, de nem cirkszolt. aterep viszonylag simán ment. Visszafelé Rippertéknél belefutottuk a traktorba. Leszálltunk, és gond nélkül hazasétáltunk. A pályán még visszaültem rá, de le is szálltam, mert a pálya használhatatlan.

2020. december 2., szerda
Ma kapta meg Sári az ismétlő oltást. 6 hónap múlva kapja a kovetkezőt. Nagy örömömre hagyta magát megfogni hátul a karámban. A répaszeletek egyre barátkozósabbá teszik.
Délután lovagoltunk Lindával. Sári megint hagyta magát megfogni. Gyorsan ment a nyergelés is. A kantározás még kicsit macerás. Lépésben lovagoltunk a fagyos talajon. Voltak feszültségek, de mintha egy kis javulást tapasztalnék. Mindenesetre élveztem.

2020. december 5., szombat
Sári két napig nem ment, mert csöpögős, jeges, borongós volt az idő. Reggel felhívtam Tiicsót, és kiderült, hogy linda mehet hozzá edzésre. befűztük Petraát, hogy jöjjön velünk harmadikként. Én Sárival, Linda Fügén és Petra Farsangra. A megfogás könnyen ment. Sári még oda is jött hozzám. a kantározás már annál nehezebben. Féltette a fülét, ráadásul itt a lépcső aljánál a szabadsága is lényegesen nagyobb, mint a pacimegőrzőben.
Elvezettük őket a Tölházig. Először Petra ült fel, majd Linda (Füge meg akart enni, ahogy foltam a kantárját), aztán én próbálkoztam. Nem ment simán. Tolatott, forgolódott, de csak felültem. Rossz lovaglásra számítottam, de kítűnően vzette a csapatot. sokat lovagoltam egy kézzel és hosszú száron, bízva kicsit a lovamban, és ő megálalta: elengedetten, rossz szándék és felesleges feszengés nélkül lépdelt elől. Olyan tempót diktált, hogy a másik két ló nem győzött utolérni, pedig nem tűnt sietős, nekem nagyon kényelmes volt.
A kék túraúton ügettünk hosszan, az is kellemes volt. Zircen vezettem. Nézte a sok újdonságot, de teljes nyugalommal és bizalommal jött velem. Linda edzése alatt legeltettem. Egyik kezemben Sári a másikban főge, mert Petra videózott.
Hazafelé a felülés is rendben, és gyönyörűen vezette a csapatot, sőt a bevárások is egyre nyugodtabbak lettek.
Szóval ma megcsillantottam a képességeit. Nagyon kellemes hátas lehet belőle.

2020. december 6., vasárnap
Ma itt volt egy fiatal pár, megnézték Sárit. Lilla a lovas, ki is próbálta, milyen lovagolni rajta. Óvatos voltam - kobak, mellény. Először vezettük sárit, majd mikor felült, vezettem még egy kicsit. Kár volt izgulnom. Remekül mentek, pedig sárin most volt először  western-felszerelés.  Nem csak ügettek, de még vágtáztak is. Linda szerint - aki Fügén jött (én meg a férj gyalog) - Sári a legjobb formáját mutatta.

2020. december 10., csütörtök
Könnyű volt megfogni, annál nehezebb ráadni a füleskantárt. A felülés simán ment, ráadásul Lindának segítettem, ezért mégegyszer megismételtük a felszállást. Szombaton ment utóljára velem. Vasárnap Lillával, majd 3 nap pihenő, és mégis hosszú száron nyugodtan sétáltunk. Végig lépés, általában egy kézben a szár. Nagyon élveztem. Még legeltettem is nyeregből. Tényleg nekem is kell benne bíznom, hogy ő is bízhasson énbennem?
Holnap jön Lilla, és lehet, hogy megveszi ezt a szuper lovacskát?!

2020. december 11., péntek
Lilla és a férje Zoli ma is meglátógattak bennünket. Kiderült, hogy tavaszig nálam fogják tartani Sárit, ha megveszik. A pályán lovagolt bemelegítésként Lilla. Hosszas lépésmunka után megpróbált ügetni, abból vágta lett és a kanyarban Lilla kirepólt a pályáról.
Visszaült, kimentünk terepre is, de nem vette meg Sárit. Elbúcsúztunk. Vége. Nem jönnek többet.
Rádobbentem, hogy nem akarom eladni Sárit. Annyira jó volt az utolsó két lovaglásom vele, nem akarok megvállni ettől az élménytől.

2020. december 12., szombat
Még este levettük Sári hirdetéseit a netről. főge hírdetéseit pedig fissítettük, és az árát kicsit lejebb vittük. Ma átlovagoltunk hármasban Lindával és Petrával Zircre, Linda edzésére. Kíváncsi voltam, vérszemet kapott-e Sári a tegnapi lovaskatapulttól. Könnyen ment a felülés, és jó volt a lovaglás. Az ügetésnél jó volt a lovaglás. az ügetésnél em csinált cirkuszt, bár érezhetően kicsit feszültebb volt. Lépésben hosszú száron, egy kézzel lovagoltam.

2020. december 15 ., kedd
Hideg, ködös időben benti munka. A többi ló gondoskodott az alaphangulatról. Horkantva fel-le vágtáztak 2 őz miatt, ami a területen mászkált, amíg én Sárit próbáltam, letisztítani, felnyergelni. A lovaglás feszülten oldott hangulatban telt. Léptünk különféle alakzatokban, majd ügettünk is, de recegve-ropogva. Cirkusz nem volt, így esés sem.

2020. december 21., hétfő
Jó pár napja nem ültem Sárin, mert Füge felkészítésére koncentráltunk. Illetve a pocsék időben a vendéglakás egértelenítésére is sok időt fordítottam.
Kíváncsi voltam, mire számíthatok. A megfogás, nyergelés ment könnyen. A kantározás sajnos még mindig problémás terület. Na de a felülés az igazán perdontő. Kár volt izgulmom, minden simán ment. Az első pillanattól elengedetten ment velem. Linda Fügével kísért. Sokat sétáltunk. Ilyenkor általában egy kézzel, laza száron lovagoltam. Sokat ügettünk, nem okozott problémát a könnyű ügetés sem. Vágtáztunk is enyhe emelkedőn a mamutfenyők felé. Fantasztikus volt. Lassan, kerek ugrásokkal, minden rossz szándék nélkül. A felénél még hosszabb szárat is adhattam neki. Nagyot sétáltunk hazáig. Anyyira azt hozza, amit egy jó tereplótól elvárok, hogy hogy fantasztikus. A pocsolyákon nyugodtan, engedelmesen ment keresztül. Az egész lovaglás csodálatos volt, a köd és a sár ellenére.

2020. december 23., szerda
Bementünk hármasban (Petra, Linda, én) Zircre, hogy Linda kicsit gyakorolhasson stressz nélkül a Zirci pályán.
Felhőtlen örömmel ültam fel Sárira. Gyonyorűen sütött a nap, talán már több hete nem volt ilyen. Nagyon jól éreztem magam rajta,  és ő is ellazultan tette meg az utat oda-vissza.
Mikor átértünk Zircre, elakadt egy kicsit a sok kutyaugatástól, zajtól. Erélyesebben kellett előrelovagolnom, majd úgyis leszállnom, és gond nélkül vezettem keresztül a városon.

2020. december 25., péntek
Terepre mentünk Lindával. Annyi volt a csavar az akcióban, hogy Füge helyett Farsanggal jött. A Nyírest kerültük körbe. Ugyanazt a terepet lovagoltuk, amit tegnap egyedül Fügével. Sári nagyon jól viselkedett. Laza volt a felülésnél. Békésen sétált. Ügetésnél sem problémázott. Könnyűügetésben bátran mehettem elől, engedelmesen szedte a lábait. Párszor leszálltam, legeltettünk, ezt nagyon élvezte. A nagy emelkedőn kétszer vágtát kértem tőle, és ő tette csendes engedelmességgel a dolgát. Fent a dombtetőn kicsit hűvös és huzatos az idő. Farsang itt elvesztette a nyugalmát, ami Sárit is hangulatba hozta. Ennek ellenére teljesen kezelhető maradt.

2020. december 29., hétfő
Itt volt Veronika kirpóbálni Fügét. Sári volt a túravezető ló. Nagyon szépen dolgozott, a vágtát is nyugodtan vezette, pedig tempót követeltem tőle.

2020. január 2., szombat
Lindával átlovagoltunk Zircre, ahol Ticsó edzést tartott neki. Sári jól ment. Oda felé vezetnem kellett a városon át, visszafelé lovagolva tettük meg az utat.

2020. január 4., hétfő
Terepre mentünk Lindával. Farsang volt a főszereplő. Különböző gyakorlatokat találtam ki Lindának. Sári kicsit feszes volt, kicsit hisztizett, de nem volt gond.

2020. január 6., szerda
Kellemes terep Linda lányommal.
Ügettünk, vágtáztunk, minden ment simán. Az erdőben ugrattunk is. Csak ügetésben mertem rámenni. Kár volt izgulni, szépen megoldotta. Ahogy átugrotta felajánlotta a vágtát, én pedig engedtem neki. Jó volt vágtázni vele. Nagy kerek vágtaugrássokkal haladt erlőre. A legtöbbet persze sétáltunk, sőt az  erős lejtőn le is szálltam róla. Így is elég volt neki lecsúsznia a meredek hegyoldalon a sárban. Többször legeltetettünk is, amit nagyon élveztek a lovak.

2021. január 8., péntek
Hóesésben mentünk is Petrával terepre. Jó érzés, hogy bátran fel mer ülni Farsangra, nem fél rajta lovagolni. A hangulatos hóesésen kívül számomra a fő attrakció az volt, hogy hosszú, zörgő esőkabátban ülök fel Sárira. A múltkor edzettem vele fóliával, és bizony nem volt elragadtatva az ötletemtől.
Felnyergelés után megmutattam neki a kicsire összehajtott kabátot. Megsimogattam vele a nyakát, vállát, aztán kint felültem rá készen arra, hogy lesz egy kis cirkusz. Semmi. Felültem és mentünk. Időnként gyanakodva figyelte a lábamon libegő kabátot, és végig feszes volt kicsit, de semmi cirkusz.

2021. január 9., szombat
Ragyogó napsütésben, de havas tájon lovagoltunk egy jót Lindával. Átmentünk Porvára. Jókat ügettünk, vágtáztunk. A fagyos pocsolyáknál kicsit előadta magát Sári, de összeségében egy nagyon élvezhető, jó lovaglás volt.

2021. január 12., kedd
Marcival mentünk ki terepre. Sári nem nagyon reagált Villámra. Egyedül érezte magát, és végig izgatott volt kicsit, de engedelmes. Nagyon csavarogtunk, csak lépésben 2 óran át a napsütéses, havas, téli tájban. Szép volt.

2021. január 13., szerda
Lindával közös terep. Sári egész jól ment. Kicsit fújt a hideg szél, az utat szétvágták a munkagépek, sok helyen áglak, gallyak az úton, de azért megküzdöttünk vele. Linda szerint Sári abszolut nem illik bele az image-ünkbe. Nem kicsi, kompakt, westernló. Igaz. De ma is nagyon jó volt rajta lovagolni.

2021. január 19., kedd
Több napos kihagyás után újra lovagoltunk Marcival. A múltkori lovaglásunk alapján felkészültem lelkileg egy kis ellenszállásra. Jó lett volna bemelegíteni, de már itt volt Marci, amikor bejezetem a nyergelést. Kint rögtön felültem rá, felkészülve a nehézségekre...
De semmi. Hosszú száron békésen elballagtunk, és itthon hagytuk Farsangot. Az egész lovaglás nagyon jó volt. Sütött a nap, de kellemesen mély hóban lovagolhattunk. Jókat vágtáztunk, ügettünk, sokat léptünk. Szépalmát kerültünk meg. Marcit hazakísértem, és egyedül lovagoltam vele haza. Kicsit furcsán nézett, mert ilyet még nem csináltunk, de egész békésen hazajött velem. A marháknál bizontalankodott kicsit, de ott is fentmaradtam a hátán. Nem szálltam le vezetni. Örült mikor hazaértünk.

2021. január 20., szerda
Lindával rádupláztunk az előző napi lovaglásra. Meg is hozta a várt eredményt. Sári nagyon szépen ment. Nagyot vágtáztunk az erdő szélén Pálihálás irányába. hatalmasakat ugrott vágtában felfelé, de előre csak annyit haladtunk, hogy linda alig fért el mögöttem. Az erdőben Linda két fatörzset is átugratott. az elsőn lendület nélkül "értek át", de a másodikat nagyon tisztán ugrották. Mindent olvadó, latyakos hóban. Sokat sétaltunk, közben izgatottan hallgattuk a távoli lövések hangját. Olyan jó, hogy érezhetően később sötétedik.

2021. január 24., vasárnap
Nagy terep Lindával. Pálihálást kerültük meg. Jó volt a talaj, nem volt fagy, így többször tudtunk vágtázni. Volt, hogy Linda ügetett előttem, én pedig mögötte vágtáztam. Feszengett néha Sári, de egész jól ment.

2021. január 25., hétfő
Csak bent a csúszús karámban dolgoztam kicsit lépésben. Próbáltam hajlításokat, fordulatokat, megállást. Kíváncsi vagyok, vajon azért tanul ilyen nehezen Sári, mert buta vagy mert akaratos. Szerintem a második.

2021. január 26., kedd
Marcival nagy közös terep.  Porvát kerültük meg. Fagyos talaj, hideg szél. Nem izzadtam. Sári szinte végig feszengett valamin. Fárasztó és kiábrándító volt. Pedig egyébként ügyes volt. Pedig egyébként ügyes volt. Porva mögött a tó mellett egy árkon átvezetve szépen átugrott. Villámot ketten tessékeltük át. A végén hazakísértem Marcit, és egyedül jöttem haza. Sári szépen jött, és örült, hogy a legvégén legelhet. 

2021. január 27., szerda
Lindával átlovagoltunk Porvára, hogy röviden beadjunk pár kiadványt kedves ismerőseinknek, az idős gipp házaspárnak. Bár Linda gyönyörűen felvágtázott a  Templom-domb oldalán, mégis végig erősen tartott tőle, hogy Farsang elragadja. Így sokat léptünk odafelé. Sári is elemében volt, ment volna gyorsabban, mint ahogy engedtem. Visszafelé végig lovagoltunk az alkotmány utcán. Először egy biciklis, majd egy autó miatt akart az árokba ugrani velem.
A visszautra egy zártabb, erdőszéli utat választottuk, ahol először hosszú ügetéssel, majd vágtával engedtük ki a gőzt. Később is keretük a módját a vágtának és ez hatott. Egy erős lejtőn leszálltam, és vezettem Sárit, majd - mikor visszaültem teljesen - hosszú szárat adtam neki. Így végre értelmét vesztette a szárak folyamatos húzógatása. Lógó szárakkal, ellazulva ballagtunk haza. A bal kezem készenlétben, hogy azonnal rövidre foghassam a szárakat, ha Sári visszaél a helyzettel. Közben egy hangtalan szarvascsapatra lettünk figyelmesek a patak túloldalán a fák között. Sári is észrevette őket, de nyugodtan ballagott hazáig.

2021. január 28., csütörtök
Sári avval nyitott, hogy bár a répát elfogadta tőlem az etetőnél, de mikor látta, hogy kezd komolyra fordulni a dolog, szemtelenül kiment a mezőre és otthagyott. Persze azért meg tudtam fogni. A pályán dolgoztam vele lépésben, ügetésben. Rövidítések, nyújtások, alakzatok. Nem örült, de megcsinálta.

2021. január 30., szombat
Rövid, de intenzív terep Lindával. Érdekes volt látni, milyen jól esik a lovaknak, hogy kívágtázhatják magukat is kicsit. Teljesen ellazulva jöttek haza.


2021. február 1., hétfő
Fotózás.
A bemelegítésre nem maradt annyi időnk, mint szerettem volna. Csenge és Petra két kameraállásból készített fotókat, videókat. Farsang majdnem lerakta Lindát, de ügyes volt, fent maradt. Minden estere legeltetve nézte, ahogy én le-föl lovagolok a fotósok előtt. Az egyik vágtánál én is majdnem repültem, de mákom volt, sikerült fennmaradnom. Lettek jó képek és videók.

2021. február 2., kedd
Marcival nagy terep. Fagyos talajon, hosszú száron teljesen elengedetten csavarogtunik. szétfagytam, de nagyon élveztem.

2021. február 3., szerda
Lindával szép kora tavaszi időben, nyakig érő sárban terep. Megpróbáltam a kantár szétkapcsolása nélkül felkantározni... esélytelen. Htalmas ügetéssel kezdtük, nem éppen fesztelenül. Londa elhúzott mellettem, nem volt éppen nagy segítség. Az erdőben vágtáztunk és ugrattünk. Vágtában felálltam a nyeregben és előrelovagoltam. Egész jól reagált. Utána már hosszú száron is tudtunk sétálni.

2021. február 4., csütörtök
Magányos terepre vittem ki Sárit. Kisebb próbálkozások után ez volt az első "hivatalos". Hosszú száron csendesen ballagott alattam egészen a legtávolabbi pontig. Mikor a nyilt mezőn készültem elhagyni a patak szélét, kénytelen voltam két kézben, rövidebbre fogni a szárakat. Ettől rögtön feszültebb lett, de azért lépésben tartva, fegyelmezetten hazasétáltunk. Nem volt fesztelen, elengedett, de nem is próbált ledobni. A szürke marhák mellett is elosontunk óvatosan. Mikor visszaértünk a patak mellé, ismét megnyugodott. Legeltetve vezettem haza. 

2021. február 6., szombat
Lindának edzése volt Zircen. Sárin kísértem át szokásos módon. Jól sikerült, sőt a bemelegítési időben, amig vátunk az edzőre, Ticsóra, én is lovagoltam kicsit a pályán.

2021. február 10., szerda
Több napos esős idő végén, még a hideg megérkezte előtt kimentünk Lindával terepre. Én csak vzettem Sárit, akinek ez nagyon "bejött". Lindának ez nagyon "bejött". Lindának pedig feladatokat adtam. Mindenki élvezte.

2021. február 12., péntek
Megjött a csikorgó hideg. Az autót hajszárítóval nyitottuk ki, úgy lefagytak az ajtók. Farsangra ültem szőrén, és a hátától vezettem Sárit. Csodálkozott indenki, de azért szépen megcsinálták. Hiába sütött a nap, a fagyos talajon csa botorkáltak a lovak. A jeges szélben nem izzadtam.

2021. február 16., kedd
Kilenc napja nem ültam fel Sárira. Kíváncsian vártam a reakcióját. Az elején talán egy kicsit feszültebb volt, de semmi rosszat nem csinált. Nagyot sétáltunk a fogyos talajon. Tényleg nagyon jól viselkedett. Linda is nagyon élvezte Farsang hátán.

2021. február 18., csütörtök
Ahogy enyhült az idő, Sári alaposan "bepanírozta" magát. Jó ideig eltartott , mire kivakartam a sárból. Egyedül vittem ki terepre. Előtte való nap Lindával kimentünk, de elég zizik voltak a lovak. Semmi különös, de végig feszülten oldott hangulat.
Möst pedig egyedül vágtem neki egy kb. 2 órás terepnek. Meglepően jól sikerült. Hatalmas séta volt csak lépésben, a legtöbbször laza száron egy kézen lovagolva Sárit.
Amikor hazaértünk és lenyergeltem, rögtön nekilátott a dagonyázásnak Pillanatok alatt elérte  a kezdeti szintet ;)

2021. február 19., péntek
Rádupláztam a magányos terepre. Még jobban sikerült. Egy szakaszon ügettünk is. Lehet, hogy egyedül nyugodtabb, mint másik ló társaságában?! Erős lejtőn beszálltam. A lejtő aljában hagytam legelni kicsit. Visszaüléskor megijedt valami mozgástól a háta mögött. Kicsit felhúzta magát, ezért nem erőltettem a visszaülést. Talán 1 percet ha vezettem, majd felültem és békésen haza ballagtunk. A végén hagytam legelni. Farsang a karámból irigykedve nézett minket.

2021. február 20., szombat
Olyan izgatott voltam, hogy már fél ötkor nem tudtam visszaaludni. Mindig nagyon felkavar, ha lónézők jönnek hozzánk. az elmúlt két napban nagyon jókat lovagoltam Sárin. Szeretem ezt a lovat, de a családom fontosabb. Bevétel kell, hogy menjen a vállalkozás...
Egy szimpatikus, nagyon korrekt család látogatott meg minket. A 17 éves lányuk vetett szemet Sárira. Próbáltam minden rosszat elmesélni, hogy reális képük legyen a kihívásról. Tetszett nekik Sári, élvezettel simogatta ifjú tulajdonos jelöltja. Felnyergeltünk és kimentünk terepre. Először vezettük a lovakoat, majd segítettem felülni Sárira a lánynak. Nagyon izgult, nehezen találta a kengyelt, de Sári hangulatát sikerült két répával oldani.
Én felültem Farsangra, és ballagtunk a patakparton. Sikeresen megmástunk egy kisebb dombot, majd egy árokban sétáltunk jobbra Szépalma felé. Feajánlottam az ügetést. Előre mentem, megindultunk, s ekkor összekuszálódtak a szálak a hátam mögött. Hősiesen küzdött az ifjú lovas, de mindhiába izgalmában egyre magasabbra emelte a kezét, és sajnos sikitozni kezdett. Ezt pedig nem nagyon tűrik a lovak. Vágtánál leesett a lovas. Én is leszálltam, haza vezettük a lovakat. Sírt szegény leány, mert nagyon tettszett neki Sári. De megértette, hogy nem az ő lova. Felkísértem a vendégeket, elbúcsúztam, majd Lindával kimentünk terepre. Nem hagyhattam ezt a negatív sikerélményt a lóban. Most én ültem rajta. Ügettünk sokat, többször vágtáztunk. Jót mentünk. Lehet, hogy nem is én választottam Sárit, hanem ő engem?!

2021. február 21., vasárnap
Lindának volt ugróedzése Zircen. Sárival átkísértük. Nagyon élvezte, hogy amíg Linda edzése tartott, addig ő zavartalanul legelhetett.

2021. február 22., hétfő
Linda végzett földi munkát Sárival. Jól reagáltak egymásra. Fóliával próbálta simogatni, illetve átvezetni Sárit a foldre terített ponyván.

2021. február 23., kedd
Nagyszerű terepet lovagoltuk Marcival. Sári igazán ügesen viezette a terepet. Már kezdtem megyőzni magam, hogy olyan jó ló nem is nagy baj, ha nem tudom eladni, mikor az erdő mélyén megcsörren a telefonom. Érdeklődő Sárira... Később még egy. Megint a rám jellemző belső vívódás kezdődik.. Majd látjuk...

2021. február 24., szerda
Dinamikus terep Linda lányommal. Jókat ügettünk és több emelkedőnél nagyokat vágtáztunk, ráadásul temposan. Nagyon jó érzés volt, hogy Sári odatette magát, és nem engedte, hogy Farsang megelőzze. Felálltam a kengyelben, és így szabad háttal, hosszabb szárat élvezve hasíthatott velem Sári.

2021. február 25., csütörtök
Angol felszereléssel lovagoltam Sárit a pályán. A tegnapi jó lovaglás után nagy csalódás volt. Nem akart ledobni, de a csikózablát kihasználva állandóan a szárat próbálat kihúzni az újjaim közül.

2021. február 28., vasárnap
Ma újabb vevőjelölt látogatott meg minket. Egy nagyon szimpatikus csapat, ahol egy 16 éves lány keres lovat. Először bemutattam én, majd felült egy lovas ismerősük. Gond nélkül lovagolt vele. Majd a leány kvetkezett. Óvatosságból futószáron keztük, lépésben minden simán ment, de aztán ügetésnél leesett. Bátor volt, visszaült, de újra leesett. Nem az ő lova. Felkísértem a vendégeket, majd Lindával kimentünk terepre. Már a felülésnél teljesen nyugodt volt a ló. Láza száron sétáltunk. Ügettünk, majd egy ropogós vágta fel a Templom-dombra. Aztán teljes nyugalomban haza. Százszor jobban szeret westernben dolgozni, terepen dolgozni, alattam dolgozni... úgyhogy egyenlőre marad. Haragudni sem tudok rá.

2021. március 7, vasárnap
Jókat lovagoltam terepen Sárival az elmúlt napokban. Ma jött egy kedves egyetemista lány kipróbálni Sárit. Látszott, hogy rutinosan mozog a lovak között, bizakodó voltam. Angol felszereléssel én ültem fel Sárira. A lány Farsangon westernben kisért ki. Léptünk, ügettünk, vágtáztunk, ugraltunk az erdőben, majd lovat cseréltünk. Felülés után feszült lett Sári, de lovasa tudta rendezni. Lépésben sétáltunk nagyot, majd ügettünk. Egy szakaszon kipróbáltuk a vágtát. Sajnos ez eséssel végződött. Visszaült a lány, sétáltunk haza. Már majdnem hazaértünk, mikor egy mezőn egy nagy kört próbált lovagolni a holgy. Sári megindult, és megint ledobta lovasát. Én ültem fel Sárira, és megbeszéltük, hogy hiába a szimpátia, Sári sajnos túl sok neki.

Sári

(2020. Május 13-tól)

(Sárira vonatkozó előzményekhez lásd a "Sári" valamint a "Díva & Sári" című lenti részt)

Sári  & Frida

(2020. Április 21. - június 11.)

(Sárira vonatkozó előzményekhez lásd a "Díva  &  Sári" című lenti részt)
 

2020. április 22., szerda
Nagyot csavarogtunk terepen. Lindával kivezettük Sárit és Farsangot a falu elejére, így kicsit barátkozhattak a forgalommal. Linda felült szőrén Farsangra, én tovább vezettem Sárit fel a Töll-ház mellett az erdő aljáig. Innen csodálatos a panoráma. Röviden kigyönyörködtünk magunkat, majd belépve az erdőbe én is nyeregbe pattantam. Sokat sétáltunk, hegyre fel, völgybe le. egy hosszabb szakaszon, enyhe emelkedőn felfelé jót ügettünk. Aztán a fák között bujkáltunk, egy vízmosásmentén leereszkedtünk a  Csárda-völgybe. Itt gázlón kellett áthaladni. Linda nem akart szőrén átugratni a patakon. Ezért mindketten leszálltunk, átvezettük a lovakat. Mindkettő nagyot ugrott a víz felett. Aztán a Csárda-völgyben felügettünk Borzavárra. A műútnál megint leszálltunk, és haza vezettük a lovakat. 

Egy pár szót a lovak vezetéséről.
Régen engem is úgy tanítottak, hogy próbáljak mindent nyeregből megoldani. Kudarcnak ítéltem, ha le kellett szállnom. Sok kemény csatát megvívtam lovakkal, akik megtagadták az előre menést egy gázlónál, hídnál, vasúti sínnél, ugatós kutyánál vagy bármi félelmetesnél. Ma inkább leszállok, átvezetem a lovat. Ha megcsinálta megdicsérem, visszafelé is átvezetem, aztán megcsináljuk nyeregből is. Ha kell többször is megcsinálom, amíg a ló megfelelő nyugalommal végre nem hajtja. A lovak képekben gondolkodnak. Ha jó élmény volt nekik a feladat, máskor is szívesen végrehajtják. Nekem ez sok lónál bevált. Ajánlom másnak is.

2020. április 25., szombat
Mikor Sárika nyergeléskor addig ugrált ijedt szemekkel, hogy leesett a hátáról a nyereg, majd futószárazásnál ismét bakolt, mert a kengyelek hozzáértek az oldalához, elgondolkodtam, hogy vajon élvez-e egyáltalán valamit a lovaglásból?
Ezután békésen vezettem terepen gyalogosan, meg-megállva lehetőséget adva a legelésre neki. Linda jött Farsanggal, aki most istálló társa is  Sárikának és aki mindig kapható egy kis legelésre. Az első hegy lábánál ültem csak fel rá, így rögtön hosszú száron, egy kézzel lovagolhattam. Ez a nagy szabadság tetszett neki, nem rágcsálva folyton a zablát és ha mélyen előrenyújtotta a fejét örömmel nyugtázta, hogy nem akad el a kezemben.

2020. április 26., vasárnap
Benti munka egyedül.
Itt is a jó hangulatra, motiváltságra helyeztem a hangsúlyt. Többször kapott Sári répát tőlem nyergelésnél, futószárazásnál, felülésnél. Nem volt teljesen oldott, de nem is vesztünk össze. Pár alakzatot lovagoltam vele, aztán leszálltam és elengedtem.

      

           

2020. április 28., kedd
A mai napon többet futkostam lovak után, mint máskor egy hét alatt. Sárinak új barátnője van: Favory Frida, aki múlt szombaton érkezett belovaglásra. Állandóan együtt lógnak, és hevesen egyetértenek abban, hogy minek dolgozni, ha nem muszáj. A 2 hektáron kiröhögtek, mikor meg akartam fogni őket. Már csak a lovaspályára beterelni őket is hosszú móka volt, de bent sem ment egyszerűen a megfogásuk. Ehhez képest már könnyű munkának számította két ló elvezetése az első hegyig. Ott felültem Sárira, és elől mentem vele. Linda pedig Farsang hátáról vezette Fridát. A két ló egyébként apáról (Farsang Legény) féltestvér, és három évig egy ménesben éltek. Sári jól ment. Mikor hazaértünk még mentem vele pár kört a lovaspályán.

2020. április 29., szerda
Tesztlovas alatt dolgozott Sári. 
Gergő ült rá , Frida tulajdonosa. Gergő  falunkbeli, és gyermekkorában lovagolt nálam pár évig. A tegnapi terepet ismételtük meg avval a különbséggel, hogy annál a bizonyos hegynél felültem Frida hátára. Izgi, mindig nagyon izgi.
Frida szombaton lett kifogva a ménesből. Hétfőn hasalt rá fel körkarámban Linda, majd fel is ült rá, amíg mi vezettük. Tegnap én is felültem rá futószáron. Ma pedig terepen. Jól működő rendszer, amit már több lovon kipróbáltunk. Gergő élvezte a lovaglást Sári hátán.

2020. május 1., péntek
Szemerkélő esőben indultunk lovagolni. Először a lovaspályán, szabadon alaposan megmozgattuk Sárit és Fridát, majd a falu elejére vezettük őket. A hídnál Frida megijedt a szembejövő autóktól. Sári is csatlakozott a bulihoz, úgyhogy teljesen megbénítottuk a forgalmat, de aztán gyorsan rendeztük sorainkat és mentünk tovább. Gergő a kék túra jelzésnél ült fel Sárira, én pedig kicsit később az emelkedőn felkapaszkodva. Mindkét ló szépen dolgozott. Gergő szerint most még jobb volt Sárin lovagolnia, mit a múltkor.

2020. május 2., szombat
Egy kis nasival könnyen megfogtuk Sárit és Fridát. Először a lovaspályán bemelegítésként párszor körbeküldtük őket lovas nélkül, majd felnyergeltük gond nélkül őket.  A kantározás egyiküknek sem erőssége, de azért sikerült.
Kivezettük őket terepre. Linda most ült először Fridára. Először ő pattant nyeregbe, és én még a földről vezettem őket, majd elengedtem és én is felültem Sárira. Sári peckesen ment elől, érezni lehetett, hogy tele van energiával, mindent megnézegetett kicsit. Hegymászásként a  Nyíresbe lovagoltunk fel. A kevésbé meredek részen hosszan ügettünk. Frida lemaradt és nyugodt vágtában zárkózott fel. Első vágtája lovassal. Linda örült, hogy nem bakolt. Fent a hegytetőn gyönyörködtünk Borzavár látványában, amit ebből az irányból egy ragyogóan sárga repceföld foglalt keretbe. A lejtőn is szépen ereszkedtünk le a falu eleje felé, de ott Frida valamiért feltétlenül elindult balra a mezőn. Linda pár próbálkozás után leszállt és hazáig vezettük a lovakat. Jól viselték a forgalmat. Minden simán zajlott hazáig.

2020. május 4., hétfő
Benti edzés. Gergő ült Sárira és Linda Fridára. A két ló elválaszthatatlan jó barát. Először megmozgattuk őket a lovaspályán, majd felnyergeltük őket. Gergő ült fel először. Sárin érezni lehetett a szunnyadó feszültséget, de Gergő óvatos határozottsággal, finoman előre lovagolta. Aztán Linda is felkúszott Frida hátára. Őt egy-két körön keresztül még vezettem, majd ő is szabadon követte Gergőiket.
Először lépésben lovagoltak különböző alakzatokat, majd ügetésre váltottak. Sári nem robbant, Frida pedig engedelmesen követte. Itt is különböző alakzatokig jutattunk. Aztán megpróbáltak vágtázni. Sári hihetetlen gyors nyújtott ügetésből próbált beugrani, majd a kanyarban visszaesett ügetésbe, és amikor Gergő újra be akarta ugratni, rodeózni kezdett. Nem sikerült ledobnia Gergőt, pedig az egyik kengyelt már elhagyta. Frida szépen megindult Lindával vágtában, majd türelmesen megvárta, amíg Gergőék befejezték a bemutatót.
Nem erőltettük a vágtát. Léptek kicsit, aztán leszereltük a lovakat.

2020. május 6., szerda
Kalandos volt a mai lovaglás. Megint musztáng-vadászattal kezdtünk. Fridát még csak-csak megfogtuk kajával, de Sárit kergetni kellett a 2 hektáron, mire bejött a lovaspályára.
Ott először alaposan megmozgattuk őket, majd gyors lópucolás, nyergelés. Frida sem szereti a kantározást, nem volt egyszerű rárakni a szerszámot.
Aztán sétáltunk velük, vezetve őket. Először Linda ült fel Fridára, majd a hegy lábánál én Sárira. Kipróbáltam, hogy megy pelham-zablával. Csodálkozott, de nekem nagyon jó érzés volt. Magabiztosan tudtam lovagolni. Úgy éreztem kiegyenlítődtek az esélyek. Később többször vágtáztunk. Volt pár izgalmas helyzet is. Ilyenkor könnyedén meg tudtam fékezni kósza gondolatait, próbálkozásait.
Szépalmát kerültük meg, s így három helyen is adódott a lehetőségünk vágtázni. Ha megbízható ló lenne Sári, nagyon lehetne szeretni a kényelmes, térölelő vágtáját.
Az első izgalom a vágták mellett Szépalma felett ért minket az erdőben. Csak azt láttam, hogy Frida egyre izgatottabb, és megelőz minket lefelé ügetve az erős lejtőn. Később értettem meg, hogy hátulról egy biciklista közeledik felénk. Gyorsan lehúzódtunk a lovakkal oldalra és elengedtük emberünket, hadd guruljon tovább. A második izgalom az idegen lovak melletti vágtánál ért minket. Mikor közel értünk a minket csodáló méneshez, lefagyott a rendszer. Mereven megálltak táltosaink. Mi gyorsan leszálltunk, amitől Frida nem volt elragadtatva, és megpróbálta kitépni magát Linda kezéből. Nem tudott megszökni. Linda hősiesen fogta. Nagyot sétáltunk velük, vezetve őket lefelé egy nagy réten. Mikor az úton kellett átmennünk, pont jött egy autó, aminek a sikere nem maradhatott el. Mindkét ló megugrott.
Az út túloldalán visszaültünk, és leereszkedtünk az erdő szélére. Itt várt ránk a legizgalmasabb kaland:
Ártatlannak tűnően kezdődött. Ahogy léptettük a lovakat az erdő szélén, Linda előrekerült, megpróbált egy kört lovagolni, de -  ahogy oldalra fordult az erdő felé - Frida besétált vele a fák közé. félig tréfálkozva kérdőre vontam Lindát, hogy mit csinál, mert sejtettem, nem lesz jó, ha a két ló elveszti egymást szem elől. Megállítottam Sárit, és vártam mi lesz, Csörtetés hangzott a fiatal fák közül, majd egy halk sikítás. Na gondoltam, most esett le a lányom. Gyors lódobogás, nagyobb csörtetéssel, gondoltam vágtázik vissza hozzánk Frida lovas nélkül. De mikor kiugrott a fák közül, gyors vágtában látom, hogy Linda eltorzult arccal még Frida hátán ül.
Ahogy elsúrrantak mellettünk, Sári is kedvet kapott a mókára. Megpróbált ledobni, hogy Frida után futhasson. A vége: Linda sikeresen fent maradt, sőt még a pálcáját sem hagyta el, bár a két kengyelből már kicsúszott a lába. Sárit pedig sikerült hamar megfékeznem az erősebb zablával.
Hazafelé alaposan megtárgyaltuk az esetet. Kiderült, hogy Frida addig ment befelé az erdőbe, amíg már nem lehetett tovább furakodni a bozótban. Ott megpördült, és visszavágtatott hozzánk.
Az adrenalin megvolt, és megállapítattuk, hogy szép, de kihívásokkal teli a belovagló szakma.

2020. május 7., csütörtök
Gergővel mentünk ki terepre. Ő ült Sárira, én Fridára. Elvezettük őket a falu elejére. Ott, a homokbányán túl felültünk. Frida vezetőszárát a vállamra tettem. Lépésben minden szuper, de ügetni nem tudtunk, mert Frida állandóan nyugtalankodott. Jobbra még a bozótba is beugrott velem. Csak ekkor jöttünk rá, hogy a kötéltől fél, ami a bal oldalamon a karabinerrel hozzáér a nyereghez, esetleg az ő oldalához.
Gergő nyergére rögzítettük a kötelet. A le- és felszállás sem volt a legegyszerűbb. Autótól is nagyon megijedt a két ló, úgyhogy mozgalmas volt a lovaglás. A tündérmajori mezőkig mentünk, ott át az úton és a túloldalon az erdőn át haza. Egy kutyából és a gazdájából csinált még Sára kisebb problémát, de megoldottuk. Később egyre jobban ellazultak a lovak, egész végig csak emelkedőn ügettünk és vágtáztunk egy kicsit. Itt mindkét ló nagyon jól ment. A hegytetőn leszálltunk a lovakról, és hazáig vezettük őket. Egyszóval izgalmas lovaglás volt, ami fokozatosan vált egyre élvezhetőbbé.

2020. május 9., szombat
Ma reggel 7-kor szerveztünk egy korai, benti edzést. Gergővel és Lindával hármasban. Gergő első alkalommal ült Fridára. Ő volt a főszereplő, neki segítettünk mindketten. Én voltam az éllovas Sárival, Gergő középen, és Linda zárta a sort Farsanggal.
Sári elég feszesen ment. Nem örült a pelham-zablának. Persze a csikózablával sem örül, az ellen is folyamatosan dolgozik. Most is húzogatta a szárat a kezemből. Nem örült, hogy előre lovagolom a csípőmmel és a lábaimmal, de nem mert rodeózni, mert a zablával könnyedén meg tudtam fékezni.  Volt, hogy egyhelyben forgott, kereste a fogást rajtam. Leginkább úgy hatott, mintha egy büszke spanyol lovat lovagoltam volna. Hatalmas kerek nyakkal, láncait csörgetve lépdelt alattam. Sokat tanügettünk. Teljesen leizzadt, mire leszálltam róla, pedig csak pár nyugodt kört kellett volna lépésben és ügetésben megtennie. Összességében nem volt rossz, de nagyon feszes.

2020. május 10., vasárnap
Sárit átvezettem a vendégistállóhoz és futózáraztam kicsit az ott felépített körkarámban. Nagyon jól ment. Semmit nem felejtett. Előkészítésnek szántam a holnapi hazaútra. Kíváncsi voltam, milyen könnyen szétválasztható a két barátnő. Frida is és Sári is jól viselte a rövid szétválást.

2020. május 11., hétfő
Letelt az egy hónap. Utolsó edzés nálunk.
Kezdés: musztáng-vadászat. A nyereggel bakol, mint akit most nyergeltek fel először. Hosszan vezetem az erdőig. Linda már rég felült Fridára. Mikor én szeretnék felülni, forog velem, majd mikor végre nyeregben érezhetem magam, kezdődik a rodeó. Gyorsan megforgatom, ágaskodás, bakolás helyett így pörgünk vagy hármat. Rátolat egy dombocskára. Szárat adok, mire bakolni kezdene, még forgunk vagy kettőt, aztán hirtelen abbahagyja. Később ügetünk, vágtázunk, minden oké. Lenyergelésnél otthon majdnem ledobja a nyerget.
Szóval nem vagyok biztos benne, hogy ebben a hónapban a rengeteg munka hatására bármit is tanult.
Ebéd után gyorsan megfogom, felkantározom, és 2 óra alatt átsétálok vele Bakonybélbe. Úgy megfeledkezem róla, hogy nem csak egyedül sétálok az erdőben, hanem lovat vezetek haza a megszokott helyére. kellemesen elfáradok, mire átérünk. Beengedem a többi ló közé. Kis rangsorvita, közös vágták, és már meg is van a befogadás. Mégiscsak itt született, itt nőtt fel. A terv, hogy átjárok és Bakonybélben folyatjuk a képzését.

________________________________________

<<< Vissza a kezdőlapra

Díva  &  Sári

(2020. Április 11-20.)

(Dívára vonatkozó előzményekhez lásd a "Díva" valamint a "Díva  &  Scarlet" című lenti részt)

Sári egy nagyon szép kiállású, jó mozgású félvér kanca. Ráadásul Bakonybélben rideg tartásban, ménesben nőtt fel. Nemrég gazdát cserélt, és aktuálissá vált a belovaglása. Érdekes kísérletbe kezdtünk még a múlt év végén. Mivel Sári gazdáinak nagyon korlátozott a szabadideje, és mivel Sárát nem akartuk kiszakítani természetes környezetéből, kipróbáltuk mire jutunk, ha heti 1 alkalommal én megyek át, és a tulajdonosokkal együtt elkezdjük képzését.
Az elején nagyon jól reagált Sári. 7 éves kora ellenére szépen megindult már az első edzésen.  Fel tudtuk nyergelni, sőt rá is ülhettem kicsit a kőrkarámban. Egy héttel később ezt gond nélkül megismételtük, sőt más lovak társaságában kivittük terepre. Először vezettem, majd az erdőben ráültem. Másik lóról vezetőszárral biztosítottak. A 3. alkalommal már szabadon is mentem vele, és ha jól emlékszem, Izsák, az egyik tulajdonos is felült rá. Később Tibor, a másik tulaj, is rá tudott ülni. Néha több hét is kimaradt, Sári mégis egyenletesen fejlődött.
Már épp felmerült bennem, hogy lassan nincs is rám szükség, mikor az egyik lovaglás végén egy nagyobb rodeóval földhöz vágta Tibit. Szegény jól meg is ütötte magát a fagyos talajon.
Következő alkalommal én ültem fel. Éreztem, hogy néha próbálkozik kicsit, de ha támogattam a szárakat, abbahagyta. Úgy tűnt minden rendben. Izsák felült rá körkarámban. Szépen dolgoztak, mi gondtalanul nyergeltük a többi lovat, mikor arra lettünk fegyelmesek, hogy Izsák egyre gyorsabban rója a köröket a körkarámban. Szerencsére nem történt baleset. Izsák a megfelelő pillanatban leugrott. Átvettem a lovat, kimentünk terepre a szokott módon.
Majdnem egy hónap kimaradt a következő alkalomig. Alaposan bemelegítettünk, mielőtt felültem. Lépében minden szépen ment. Bal kézre ügetésben is. Jobb kézre azonban elkezdett velem bakolni, és addig csinálta, amíg el nem repültem. Persze visszaültem, kivittük terepre is, de ez volt az a pont, amikor megbeszéltük, hogy áthozom hozzánk és többet foglalkozom vele.

2020. április 11., szombat

Petra átvitt autóval Bakonybélbe. Megfogtuk Sárikát. A felszerelés:
1. kötőfék, vezetőszár (a derekamra, hogy el ne szaladhasson),
2. kantár, azon átvezetve tarkó fölött még egy vezetőszár,
 3. egy díjlovagló pálca.
Alapos előkészületek, nehogy visszaszaladjon az út egy részéről.

Két és fél óra gyaloglással gond nélkül átértünk Borzavárra. Látszott, hogy tisztel és bízik bennem. Szépen eljött velem. Örült a többi ló látványának.

Betettem a vendéglókarámba - semmi gond. Mikor Pöttyit be akartuk tenni hozzá társaságnak, teljesen pánikba esett. Miféle szerzet ez, ő még ilyet nem látott. Mivel komoly volt az esély, hogy kitör a karámból, letettünk szándékunkról.
Miféle szerzet ez, ő még ilyet nem látott. Mivel komoly volt az esély, hogy kitör a karámból, letettünk szándékunkról.
Egyedül viszont nem maradhat. Abból a ménesből hoztuk el, ahol megszületett. Nem bírná a magányt. A vége az lett, hogy Farsang és Pöttyi élvezte a vendégistállót, Sárikát pedig átvittem Dívához. Díva tökéletes társasságnak bizonyult. A két ló semmi agresszivitást nem mutatott egymás iránt. Díva nyugodtan körbevezette új társát.
Az lett a vége, hogy Sári és Díva ragyogóan el van a régi istállóban a 2 hektáron, Pöttyi pedig Farsanggal a vendég istállóban.

2020. április 12., vasárnap
Díva és Sári együtt lóg egész nap. Délután elkaptuk őket. Dívát beraktuk a paci-megőrzőbe, Sára bement mellé. Ott tudtuk fogni, felnyergeltünk, majd Farsang és Linda kíséretében kimentünk terepre. Nyugodtan elvezettem az első hegy lábáig. Ott felültem, és megmásztuk a hegyet. Ez kisimítja az idegeket. Nem volt gond. Fent a hegytetőn is békésen lovagoltunk. Erős lejtőn ereszkedtünk le, ott leszálltam.
Később többször visszaültem, leszálltam. Crossmotorosok mentek el mellettünk. A lovak békésen legeltek. Sári és Farsang igaz csak távolról, de jól kijött egymással. Sári nagyon örült, mikor visszaértünk Dívához. Az első edzés simán lezajlott. 

2020. április 13., hétfő - Díva -
Ma átjött hozzánk a faluból Marci Villámmal.
Díva Lindával vállalta a felvezető lovas szerepét. Nem sikerült túl fényesen, de persze ez nem meglepetés. Több, mint 10 napja nem ültünk Díván. Nem volt rossz szándékú, csak nem ment finoman. A csúcs az volt, mikor akkorát botlott - szerintem figyelmetlenségből -, hogy Linda lerepült a nyeregből. Díva nem esett el, szépen kimentette a helyzetet. Linda nem ütötte meg magát. Később én felültem Sárira, és kimentünk hárman terepre. Hol balról, hol jobbról jöttek mellém, de egyébként nem volt semmi gond, pedig biciklis családdal, motoros apával és lányával találkoztunk. Mentünk marhák mellett, illetve forgalomban. Sikeresen hazaértünk, mikor Villám meg akarta rúgni Dívát, de Linda sípcsontját találta el. Ez nem a Linda napja.  A jó hír, hogy Díva nem sántít.

2020. április 13., hétfő - Sári  -
Vendégünk volt. Marci jött át Villámmal a kis hucullal.
Először Villám és Díva dolgozott együtt a lovardában. Sári alaposan bemelegített. Le-föl vágtázott a 2 hektáron. Aztán Díva segítségével becsaltuk Sárit a paci-megőrzőbe (ez egy 6x6 méteres, villanypásztorral bekeríthető hely, etetővel a közepén). Ott gyorsan felnyergeltük, és kimentünk terepre hármasban. Rögtön felültem Sárira, és elől lovagoltam vele. Díva jött mögöttem, majd Villám a végén.
Sokat léptünk, találkoztunk biciklistákkal, de nem tört ki a pánik, mikor elhaladtunk mellettük.
A Nyírest kerültük meg. Hegymászás közben egy hosszabb szakaszon ügettünk. Crossmotorosokkal találkoztunk, mikor lefelé ereszkedtünk. Gyorsan leugrottunk a nyeregből. A lovak békésen legelésztek, miközben a motorok elhaladtak mellettünk. Én már nem ültem vissza. Vezettem hazáig Sári. A homokbányánál megnézte a marhákat, de nem ijedt meg. A főúton is nézelődhetett.  
Összességében jól sikerült, bár egyenlőre óvatos vagyok.

2020. április 14., kedd
A Borzavár és Zirc közötti erdőbe mentünk lovagolni Linda és Farsang társágában. Erős szél fújt, hűvös volt az idő. Vezettük a lovakat a főúton egész a falu elejéig. Bent a fák között felültünk, végre itt védve voltunk a viharos széltől. A kék túrán haladtunk fel a hegytetőre, mikor kiderült, hogy amerre menni szeretnénk, éppen fákat döntenek. Farsangra nagy hatással voltak a favágók. Gyorsan leléptünk, ügettünk is egy darabon, majd a gerincen haladva a fák között hazalopakodtunk.

2020. április 15., szerda
Végre benti edzés Sárival.
Izgultam kicsit, mert Bakonybélben egy benti edzésen váott jól földhöz. Most azonban minden simán ment, jókat ügettünk, igyekeztem megismertetni a lovardai alapokkal.

2020. április 16., csütörtök
Terep a Hotel Szépalma irányába. Kicsit sietősre fogta Sári, mindig ügetni akart. Hegymászással próbáltam "kivenni belőle az elemet". A mamutfenyők felé haladva egy enyhe emelkedőn végrevágtáztunk. Kétszer is. Ezek voltak az első hivatalos vágtáim Sárival. Szeretem ezeket hosszabb, enyhén emelkedő erdei utakra időzíteni. Itt nehezebb dolga van a lónak, ha menet közben el akar hagyni.
Sári nem akart. Hatalmas ügetésből váltott át nagyon kellemes, kényelmes és becsületes vágtába. Kétszer is kértem tőle vágtát, és egyszer sem okozott csalódást. A jó vágta után már kicsit jobban megbíztam benne. Sétáltunk hosszú száron is. Egyébként Linda gyönyörűen átugratott Farsanggal egy kidőlt fatörzset. Neki ez ragyogta be a mai lovaglást. Persze ő is élvezte a vágtákat is.
Nagy lejtőn ereszkedtünk le. Itt leszálltam, és vezettem Sárit.
A lejtó alján legelhetett kicsit, majd visszaültem. Ugyanúgy sietett mint a lovaglás elején, de azért gond nélkül hazaértünk. Díva nagy örömmel fogadta.

2020. április 16., csütörtök - Díva - 
Ezt a bejegyzést Linda írja: Dívát most először lovagoltam teljesen egyedül. Nyergelésnél nem volt valami vidám kedve, de azért elég jól viselkedett. Az egyetlen, ami nem volt olyan fényes, az volt, hogy  rafinált módon szabadította magát. Ma csak alapfeladatokat gyakoroltam, de azokat addig, ameddig nem sikerültek szépen. Erre gyorsan rájött, miért nem kellett sokat ismételni. Legtöbbször szóra megállt és nem sietett ügetésben sem. Mindkét kézre vágtáztam egy fél kört, amit visszabeszélés nélkül rögtön teljesített. Nagyon örülök a mai edzésnek, mert nem sántított és ügyesen dolgozott.

2020. április 17., péntek - Sári -
Ma nem volt időm felülni Sárikára. Linda végzett vele földi munkát. Finoman, szépen dolgozott. Ment a futószárazás, fordulat eleje, fordulat hátulja körül, hátraléptetés. Nem akart Linda mellett menni. Most nálam azt tanulta, hogy mögöttem a helye.

2020. április 18., szombat
Eljött Izsák, hogy megnézze, mire jutottunk egy hét alatt Sárival. Azt mondta,  szívesebben ül Farsangra, mint Sárira, és ez nagyon bölcs döntésnek bizonyult.
Mikor ugyanis kint felültünk a lovakra, Sári rodeózni kezdett velem. Nem próbálkozás volt, hanem komoly szándék. Mázlim volt, sikerült fennmaradnom.
Behúztam a bal szárral a fejét, és így már nem élvezte annyira az ugrálást. 2-3-at azért biztosan ugrott előre, mikor végre abbahagyta. Utána is elég feszülten lépdelt velem. A hegymászás oldotta kicsit a hangulatot. Nagyot bóklásztunk az erdőben. Volt ügetés és vágta is egy kicsit szóval, még messze van a stabil hatástól.

2020. április 18., szombat - Díva -
Tegnap többen érdeklődtek Díva iránt. Egy fiatal férfi is felhívott, és ma el is jütt kipróbálni Dívát. Próbáltunk minden hibát elmondani Díváról, ráadásul Díva is elemében volt, igyekezett már nyergelésnél megenni minket. Még nincs kész a kiképzése, idő kell neki, szeret nálunk lenni.
Aztán Linda felült és ügyesen dolgozott vele. Utána Marci, a vevőjelölt, is felült, majd ismét Linda. Egyszer csak Marci közli, hogy megveszi Dívát.
Marcival egyébként egy lószállítás kapcsán már megismerkedtünk. Eladott egy lovat egy ismerősemnek, mert egy lábsérülés miatt úgy tűnt, nem tud majd lovagolni, de pár évvel később, mikor az ismerősöm abbahagyta a lovaglást, örömmel visszavásárolta a lovát. Remélem Díva mellett is kitart majd.

2020. április 20., hétfő - Sári -
Ha hétfő delelőtt, akkor találkozó a falubeli Marcival, aki átjön a huculjával, Villámmal.
Sárival én voltam a felvezető lovas, amig Linda lovardai munkát végzett Villámmal. Alaposan igyekeztem bemelegíteni felülés erlőtt. Egy nap pihenő után úgy láttam, túlteng a harciszellem Sáriban. Aztán nem lett gond. Jól dolgozott bent is és terepen is. Jó nagy hegyet mászattam meg vele az erdőben. Engedtem, hogy felfelé ügessen, sőt vágtázzon. Itt végre hosszú száron engedhettem dolgozni. Nem kellett attól tartanom, hogy rodeózni kezd. Aztán felértünk, bevártuk Marcit és Lindát, majd felültem, rövid száron ballagtunk tovább. Az egész lovaglás ilyen készenlétben, csendes küzdelemben telt. Nem volt rodeó, de nem volt felhőtlen, oldott hangulat sem.

(További fejlemények: lásd SÁRI fenti edzésnaplóját a  "Díva és Frida" című részben)

2020. április 20., hétfő
Délután Marci jött, ahogy ígérte, és elvitte Dívát.
Sári hamar megvigasztalódott Farsang társaságában. Díva nehezen szállt be a profi lószállító tehérautóba, sokkal nehezebben, mint mikor idehoztam. Szerintem tudta, hogy ha bemegy a szállítóba, új helyre kell költöznie, és szerintem maradni akart - pocsék érzés volt. Persze azért felment a helyére, és most egy új fejezet kezdődik az életében. Ezt már nem én írom...




Tisztelettel!

Csatolok pár mai képet .

Sok kitartó munka es bizalom kell még hozzá de mind ketten akarjuk menni fog!
Köszönöm.

Díva  &  Scarlet

(2020. március 6-tól)

(Dívára vonatkozó előzményekhez lásd a "Díva" című lenti részt)

2020. március 6., szombat 

Új ló érkezett hozzánk kiképzésre. Scarlet egy nagy, elegáns, 10 éves, magyar sportfélvér kanca. A tulajdonosa tenyésztette. Az a panasz rá, hogy állandóan gyorsabban akar menni mint a lovasa. Ezért nagyon fárasztó a lovaglása. Mindig fékezni kell. Hamar habosra izzad, és végeláthatatlan küzdelem a lovaglás felhőtlen öröm helyett.
Elmentem, meglátogattam, kipróbáltam Scarletet. Bízom benne, hogy tudok neki segíteni. Ezért örömmel elvállaltam a képzését.
Ma megérkezett. Levezettük a vendéglókarámba. Összeismerkedett Pöttyivel, aki majd biztosítja számára a társaságot.
A szomszédban nézegeti Farsangot és Dívát. Mindkét oldalon nagy az izgalom. Scarlet le-föl vágtázik párszor, de hamar társul Pöttyihez.

2020. március 7., szombat  - Scarlet -
Reggeli etetésnél barátkozunk egymással kicsit, majd délután felülök Scarletre.
futószáron, felnyergelve vezetem át a lovardába, ahol már Linda dolgozik Dívával. Békésen jön velem, kíváncsi a többiekre, de nagyon engedelmes. Először futószárazom. Bíztató, hogy nem rohan, és hangsegítségeimre is szépen reagál.
Aztán egy nyugodt sarokban felülök. Békésen körbesétálunk. Átlóváltás, nagy körök. Aztán - mivel ez szépen megy- ügetésre váltunk. Ez sem okoz problémát. Nem fog nagyot a kezemen, és ha siet is kicsit, néha a hangomra gyönyörűen átvált lépésre. Ezen felbuzdulva kimegyünk Lindával egy egészen kis terepre lépésben.
A szürke marhák egykori karámját kerüljük körbe (kb. 15-20 perc). Egyszer nem fog nagyot a kezemen. Bár kicsit bizonytalan, nagyon figyel főleg egy távoli cross-motor hangjára. Egyszer-kétszer tanüget velem pár lépést, de kis hajlításokkal ráveszem, hogy maradjunk lépésben. Örül, amikor hazaérünk.

2020. március 7., szombat  - Díva -
A mai bejegyzést Linda írja

Ahogy lementünk, Díva kíváncsian odajött hozzánk. Gyorsan lepucoltuk és felnyergeltük. Ameddig apa Scarletet nyergelte, én a pályán melegítettem be. Jobb volt mint szerdán, mivel engedelmesebben viselkedett. Féllovardás nagyköröket, átlóváltásokat lovagoltam. A rudakon is többször átléptünk. Most már az se baj, ha pálcát cserélek, mivel akkor is tovább megy.
Majd bejött apa a pályára. Scarlettel ő a lovaspálya egyik felén futószárazott, én a másik felén lovagoltam. A féllovardás nagykörök egyre jobbak lettek. Kisebbítettem, nagyobbítottam őket. Beleépítettem a rudakat. A megállások is eléggé jól sikerültek. Amikor Scarlet mögött lovagoltunk, Díva újra elkezdett vállazni, és levágni a köröket. Ezért ez nem sikerült olyan jól. Majd kimentünk terepre. Itt sokkal jobb volt, mivel ez a kedvence. Szépen ellovagoltunk Farsangtól. Az egész terepen jól viselkedett, de eléggé Scarletre volt fixálva. Hazafelé sem sietett. Összességében meg vagyok elégedve a mai nappal.

2020. március 8., vasárnap
Ma itt volt egy szimpatikus család megnézni Dívát. Díva csúnyán beégetett. Kengyel állításnál megharapott. Nem lett volna komoly, de pont a hüvelykujjamon kapta el a bőrt, rögtön vérezni kezdett.
Nem baj, inkább engem, mint mást. Egyébként egész jól ment a pályán.
Felkísértük a vendégeket, elbúcsúztuk. Bekötöztem az ujjamat, újra felnyergeltünk és kimentünk terepre. Szigorú voltam Dívával, még sarkantyút is felcsatoltam. Gyönyörűen ment velem elől, ráadásul nagyon jó érzést adott. Léptünk, ügettünk, vágtáztunk szabadon. A sarkantyút szinte nem is kellett használnom, akkor is nagyon finoman.  Egyik szemem sír, a másik nevet.

Díva után igazi jutalomjáték volt Scarleten lovagolni. Szépen hagyta magát lepucolni, felnyergelni, együttműködően átsétált velem a lovaspályára. Szépen ment futószáron is. Nyújtott ügetést is kértem tőle futószáron. Jobb kezem félreértette és beugrott vágtába. Lassan, elengedetten vágtázott körbe-körbe. Nagyon jó mozgású ló.
Aztán felültem. A tegnapi feladatok ma is jól mentek neki. Közben több látogatónk is akadt. 3  ismerős a domboldalról ereszkedett le hozzánk, a másik irányból pedig egy kutyát sétáltató férfi jött felénk. Scarlet gyanakodva nézte a látogatókat, de engedelmesen dolgozott tovább. Kértem tőle nyújtott ügetéseket a hosszú falon és tanügetést a rövid falon -  szépen megcsinálta.
Vágtáztunk is. Felálltam, kikönnyítettem a hátát. szerintem így jobban szereti. Jól ment. Tudna lassabban is, de nem rohant. Jobb kézre rátett még egy kört. Nem váltott vissza ügetésbe, de nem bántottam a száját, hagytam, aztán szépen visszaállt.
Az egész munkája nagyon elegáns és visszafogott volt. Megkoronázta a napomat.

2020. március 9., hétfő   
Scarlet szépen hagyta, hogy lepucoljam megkötés nélkül.
A patatisztításnál azonban megszökött és egy ideig el kellett kergetnem magamtól, hogy aztán odajöjjön hozzám. Felnyergeltem, átvezettem a pályára.
Futószárazásnál egy földön fekvő rúdon keresztül kellett lepnie, ügetnie, vágtáznia. Ez feldobta kicsit a bemelegítést, de szépen megcsinálta. Amíg Linda felnyergelte Farsangot, én lovagoltam pár kört.
Kimentünk terepre. Ügettünk is. Ha sietni akart, felvettem lépésbe. Hegyet másztunk, nem is kicsit. Később az erős lejtőn le is szálltam. Hazafelé úgy lépett majd szét szakadt. Többször megállítottam, majd újraindítottam. Volt, hogy csak lassú lépést kértem tőle. Szóval sok átmenetet lovagoltam és igyekeztem a hátam feszítésével felvenni finoman odazárt csizmákkal.
Nyugis lovaglás volt.

Egyedül vittem ki Dívát:
Lepucoltam, kitisztítottam az első patákat, felemeltem a hátsókat, felnyergeltem. Nem evett meg.
Kint felültem rá és könnyedén ellovagoltam vele. Ügettem, vágtáztam, sokat léptem. Marcihoz mentem, akinek a kis huculját, Villámot, edzünk együtt minden héten. Marciék előtt volt pár félelmes dolog: fóliák, nagy bálák, marha, lovak stb. Még ha bizonytalan volt is néha, a pálca és a sarkantyú finom segítségére rögtön megindult előre.
Marcival jót lovagoltunk. Díva vezette  a terepet. A két ló szépen dolgozott együtt. Díva mindenhol bátran ment előre. Visszaérve Marcihoz, elbúcsúztunk és hazalovagoltam. A tegnapihoz hasonló szuper lovaglás volt. Tette a dolgát.

2020. március 11., szerda
Egész simán ment a lópucolás és a nyergelés. Bent a pályán ültem fel Dívára. A bemelegítő körök is jól sikerültek. Lépés, ügetés, vágta, majd a tegnap épített pálya rúdjain kértem, hogy menjen keresztül velem. Az első vékony rúdhoz érve hallani sem akart a dologról. Próbált jobbra, balra kitérni, de aztán átlépte. Megismételtük párszor, majd irány a következő. Egyre jobban ment, kezdett belejönni. Volt ahol 3 rudat is letettem szorosan egymás mellé. Ezeket lendületből oldottuk meg. Jutalomként hagytam bent a pályán legelni kicsit. Ezután kivittem, és lépésben ellovagoltam vele a karámból, ahol Farsang nyerített neki. Picit elmentünk, és ott is legelhetett egy jót. Próbáltam rávezetni, hogy érdemes jóban lenni velem.
Szerintem nagyon élvezte.


Scarlet edzését ma is fogócskával kezdtük, de hirtelen véget ért, mikor elálltam az útját. Rögtön megállt és békésen megvárta, amíg ráteszem a kötőféket. Azonnal kivittem legelni. Futószáraztam kicsit lépés, ügetés, vágta, majd felnyergeltem. Kint a legelőn ültem rá. Itt még nem lovagoltunk, de a villanypásztor másik oldalán láthatta, ahogy Pőttyi békésen legelészik. Lépésben, hosszú száron dolgoztunk a sok vakondtúrás között. A lényeg, hogy nem sietett. Ezután átlovagoltam vele Farsangék karámjához. Nem mentem be a pályára, hanem a patak mellett végiglovagolva elhagytam kicsit a karám szélét, ahonnan Farsang és Díva nyerítgetve biztatta Scarletet, hogy dobjon le gyorsan és szaladjon oda hozzájuk. De Scarlet nyugodtan haladt velem. Jutalmul megállítottam, leszálltam és legeltetve visszasétáltunk a pálya bejáratáig. Itt visszaültem, és most ügetésben haladtunk a patak mentén. Gyorsítani akart, én pedig hajlításokkal szlalomozva lassítottam. Aztán lépésre váltottunk. Később visszafordultunk, leszálltam, és legeltetve visszasétáltunk a pálya bejáratáig.
A változatosság kedvéért ott megint felültem, és most lépésben sétáltunk a karám és a patak között. Nyílt terepen ügetésre váltottam. Megint sietett volna, de most elég volt meghúzott derékkal visszafognom, hogy rohanás nélkül ügessen velem.
Jutalmul lépés hazáig, és ott leszállva legeltettem kicsit.

2020. március 12., csütörtök
A vizsga!
Egy hete dolgozunk együtt Scarlettel. Szerettem volna tisztán látni, mire jutottunk. Szépen dolgozott futószáron. Nagyon jól ment a lovardában. Na de a fő kérdés, hogyan megy terepen? megy-e szépen egyedül is kíséret nélkül?
Kivittem hát és ő egy fantasztikus tereppel ajándékozott meg. Nyugodt lépések, kontrollált ügetések, és ami a legszebb, legemlékezetesebb: amikor beértünk az Erdőbe, hogy felkapaszkodjunk a mamutfenyőkhöz, felkínálta a vágtát. Nem rohanósan, nem erőszakosan, csak úgy javaslatként. Engedtem neki. Felálltam  a kengyelben, és hagytam lassan, nyugisan vágtázni. Tudtam, hogy 100m-el feljebb egy kidőlt fa zárja utunkat, és kíváncsian vártam a fejleményeket. Mikor meglátta sem lassított, nem torpant meg. Szóval biztattam csak, és ő - bár túl messziről ugrott el - de egy komolyabb elrugaszkodással átrepült velem a kidőlt fa fölött. Aztán szépen egyenletesen vágtázott tovább. Nagyon élveztem.
Fent egy komolyabb szarvas-csapattal futottunk össze. Később 3 dámvadat csodálhattam meg közelről. aztán megint összefutottunk a szervasokkal, akik cselesen a hátam mögé próbáltak kerülni, és nem számítottak rá, hogy én is egy nagy kört lovagolok.
Szóval csodálatos volt. Hazafelé sem rohant. Nagyon jól viselkedett.

Díva - a mai bejegyzést Linda írja:


Ma egy nem túl hosszú terepre mentünk ki. A pucolásnál és felnyergelésnél jól viselkedett. Terepen nyugodtan, hosszú száron sétáltunk, hosszabbakat ügettünk. Majd egy egyenes, hosszú mezőn vágtáztunk. Itt eléggé szaporáznia kellett magát Farsang mögött, de szépen reagált a segítségekre, és még kikönnyített ülésben is tudtunk utánuk galoppozni. Nagyon klassz élmény volt. A vágta után megint teljes nyugalomban sétáltunk hazafelé. Az úton találkoztunk munkásokkal, akik a kisbuszuk mellett láncfűrészekkel dolgoztak. Miután röviden megnézte a helyzetet, szépen elsétált mellette, és teljes nyugalomban sétáltunk vissza.

2020. március 13., péntek
Szemerkélő esőben, erős szélben kivittük Scarletet és Dívát (Linda) sétálni. Sépen elsétáltunk velük Pöttyitől és a nyerítő Farsangtól. Egy szélesebb árkon kellett átugranunk, ahol a patak folyik. Scarlet is kérette magát kicsit, de aztán utánam jött. Díva azonban még nem tart itt - ő nem akart átjönni. Visszaküldtem Lindával, én pedig a patak túloldalán tovább vezettem Scarletet a homokbánya felé. Itt barátkozhatott a forgalommal hiszen a Fő út mellett haldatunk, illetve a marhákkal, akiknek a karámjáig sétáltunk.
Alaposan megnézte őket, majd hazafelé vettük az irányt. Izgatott volt, de engedelmes. Visszafelé már könnyen vette a patakot.



2020. március 15., vasárnap
Benti edzés. Lépés, ügetés, vágta, különböző alakzatok. Próbálom néha kicsit keretbe foglalni. Alakul. Nyugisan dolgozunk.

2020. március 16., hétfő
Egyedül viszem ki Scarletet terepre. Szépen lépésben átmegyünk Marcihoz, akinek hétfőnként edzést tartok. Marci felül Villámra, a fiatal hucul csikójára, és elmegyünk egy hosszabb terepre. Scarlet nyugodtan vezeti a terepet. Nem agresszív az idegen lóval, és jól tűri, hogy Fickó, Marci kutyája ott rohangászik körülöttünk. Megint összefutunk a nagy szarvascsapattal, akiket múlt csütörtökön is kétszer megcsodálhattunk.
Tág keretben lovagolhatom lépésben Scarletet. Az álldogálás, várakozás nem erőssége, de jól viselkedik.
A végén elbúcsúzunk és hazalovagolok. Egy szakaszon ügetek, hogy a két ló könnyebben elszakadjon egymástól. Scarlet sietne haza, nagyobbat fog a kezemen, de a csizmám szorításával és a hátam megfeszítésével (fél felvétel) sikeresen fékezem. Aztán lépésre váltunk és újra minden rendben. Kíváncsiságból rávezetem arra a gázlóra, ahol egyszer már átvezettem. Szépen belelép a vízbe és átmegy. A patak másik oldalán jövök a karámunkig. Ott könnyedén átugorja a nem túl széles patakot. Otthon legelhet jót, amikor lenyergelem, majd nagyot hempereg, mikor elengedem.
 
2020. március 18., szerda   - Scarlet -
Kimentem egyedül Scarlettel terepre.
Most először lovagoltam vele egyedül Borzavár-Kardosrét-Zirc közötti erdőben. Nagyon sok átmenetet, megállítást lovagoltam vele. Sokat léptünk, de sokat is ügettünk. Néha erősen dőlt a kezembe, de ilyenkor megfeszítettem a hátamat, odaszorítottam csizmával, és ez hatott. Többször az erdőben tanügettem vele.
Összességében nagyon jól ment. Mindent nagyon figyelt, de nem riadozott, inkább csak izgult kicsit. A forgalmat is szépen tűrte. A legvégén nem ment neki a lépés hazafelé, de akkor inkább leszálltam és vezettem (kb. urolsó 500 m). A végén legeltettem még egy kicsit jutalomként.    

2020. március 18., szerda  - Díva -
Laza lovaglás Lindával:
Linda ült Dívára, én Farsangra. Kimentünk terepre. Csak séta a völgyben verőfényes napsütésben. sokat legeltettünk. A nap fénypontja a patapucolás volt. Ma hagyta először, hogy a bal hátsó lábát is kitisztítsam, ne csak a két elejét. Egy nagy répát kapott jutalomként.
                  

2020. március 19., csütörtök
Közös terep Lindával:
Igazi nagy csavargás volt. Nagyon sokat és hosszúakat ügettünk. Sokszor fogott nagyot Scarlet a kezemen, de sikerült végig mérsékelt tempóval lovagolnunk. A legszebb és legemlékezetesebb az volt, amikor Tündérmajor mellett az erdőben 4-5 kidőlt fán lovagoltunk keresztül.
Nagyon higgadtan, jó stílusban ugrotta át őket. Linda nehezen maradt nyeregben, de nem pottyant le. Láttunk teherautót, favágókat, csacsikat, mentünk  házak között, tágas legelőkön illetve forgalomban.

2020. március 20., péntek
Nagyot csavarogtunk Scarlet gazdájával
Először röviden bemutattam Scarletet a pályán.
Szépen, nyugisan dolgozott mindhárom  jármodban. Majd én átültem Farsangra, Gábor pedig felült a saját lovára, Scarletre.

Külső szemlélő elégedett lehetett volna Scarlet munkájával, mert látszatra normálisan ment, de sajnos végig nagyot fogott Gábor kezén. Van még min dolgoznunk. 


2020. március 21., szombat
Westernlovat csináltam Scarletből
Nem egyszerűen divatból vagy szeszélyből. Tegnap a tulajdonossal megbeszéltük, hogy kipróbálunk egy fokkal erősebb zablát, hátha arra nem fog rá olyan erősen Scarlet. Én személyesen mindig jobban szeretek erősebb felszereléssel finomabban lovagolni, mint gyengébb felszereléssel erősebben. A példa kedvéért: Szívesebben használok pálcát vagy sarkantyút finoman, mint hogy csizmával erősen kelljen rugdosnom a ló oldalát ahhoz, hogy mozduljon valami. A jól bevált pelham-zablára esett a választásom. ez mar bevált Sweetynél és Farsangnál is. De ha már Farsang Zabláját akartam bevetni, ami egy westernkantáron fityegett, hát felöltöztettem teljes westernfelszereléssel Scarletet. Jól állt neki. Aztán a pályán ki is próbáltuk hosszú száron, mély fejtartással dolgoztunk kicsit. Nem volt elragadtatva az ötletemtől, de jól működött. Lassan, öregesen dolgoztunk. Aztán kivittem egy könnyű terepre. A zabla persze nem csodaszer, de nagyban könnyítheti a dolgomat.
                     
2020. március 22., vasárnap
Közös terep Lindával, western felszereléssel
Hosszú száron sétálva kezdtünk. Kicsit kacsázott, de hamar megértette, hogy hiába hosszú a szár, nem engedem, hogy ügetésre váltson. A patakot fantasztikus eleganciával lépte át, mintha ott se lett volna. Farsang Lindával először bizonytalankodott, majd ugrott egy óriásit. Később tágas mezőkön rohanás nélkül ügetgettünk. Jobban ment terepen mint tegnap. Fellovagoltunk Tündérbe egészen Zirc határáig. Ott átjöttünk a műút másik oldalára. Talán egy autó is elment. Mindenesetre itt felhúzta kicsit magát, de kezelhető maradt és nem fogott nagyot a kezemen. A kék túrán akartam hazajönni, de egy hatalmas kidőlt bükkfa állta utunkat. Ezért a bozótosban kerestünk utat magunknak. Nagyon finoman reagált az irányításomra, ahogy az ágak-bokrok között szlalomoztunk. Később egy nagyon erős lejtőn ereszkedtünk vissza a kéktúrára. Becsülettel megcsinálta. Aztán hegyre fel, völgybe le, és már otthon is voltunk.
Bizakodó vagyok abban, hogy megérti: nem kell rohanni.

2020. március 23., hétfő
Erősen lehűlt a levegő. Sőt most, mikor írom e sorokat, esik a hó. Ezen a hétfőn is átjött Marci, hogy edzést tartsak neki és a kis huculjának.
Mire jött, én már Scarlettel lovagoltam a pályán. Angol felszereléssel lovagoltam, csikózablával. Kíváncsi voltam erősen, fog-e újra a kezemen. Nem, és ennek nagyon örültem.
Scarlet több napja erősen sárlik, de ennek alig érezni hátrányát. Nem cirkuszol, nem vinnyog, csak gyakran pisil, cérnázik, és ilyenkor kicsit nehezebb előrelovagolni.
Villám érkezése nagy izgalmat keltett Farsangban és Dívában. Scarlet is figyelmes lett az új érkezőre, de aztán ment tovább csendesen. Nagyon fegyelmezetten dolgozott, és tényleg nem dőlt a kezembe.


2020. március 24., kedd






Hideg szélben mentünk ki Lindával terepre. Scarlet ment elől velem, Linda Díva hátán követett. Nem mentünk nagyot, így sem izzadtunk a metsző szélben. Szinte végig csak léptünk, de azt hosszú száron, nyugisan.


2020. március 24., kedd - Díva -
Linda kijött velem terepre.
Díván érezte, hogy rég nem volt kint, de azért jól elboldogultak egymással.


2020. március 26., csütörtök
Csaknem 3 órát csavarogtunk. Linda és Farsang társaságában. Futószáron melegítettem be Scarletet. Kicsit túl szorgalmas volt, de szépen dolgozott. Aztán gyorsan felnyergeltem, felpattantam, Linda is elkészült... irány a természet.  Hosszú száron, gyakran egy kézzel vezetve Scarletet nagyot sétáltunk, hegyet másztunk. Aztán a hegytető közelében hosszú száron vágtát kértem tőle. Az elsőt westernfelszerelésben. Gyönyörűen ment. Szépen kiülhettem a kényelmes vágtáját. Angolban mindig ki kellett a pályán könnyítenem. Aztán megint nagy séta időnként kis ügetéssel az erdőben. A fák között bolyongva is szépen hagyta magát egy kézzel irányítani. Kiértünk a szépalmai legelőkre. Sokat ügettünk, nem rohant, nem fogott nagyot a kezemen. Később többször vágtáztunk. Nemhogy nem rohant, de még kicsit küldenem is kellett előre. A szárak egészen finoman ujjaim között. Nagy öröm volt a vágtamunka. Aztán hatalmas séta hazáig. Lenyergelésnél kiderült, hogy alig izzadt meg.
U. I.: Hazafelé a szokásos helyen Farsang megint megugrott, és beelőzött, elrohanva mellettünk. alig kellett odanyúlnom a szárakhoz, hogy Scarlet lépésben maradjon.
U. I. II.: Sok szarvast is láttunk.

 
2020. március 27., péntek
Másodszorra lovagoltunk közösen Scarlet gazdájával. Most én ültem Scarleten és próbáltam bemutatni, mit fejlődött. Gábor pedig Farsanggal elkísért.
Nagyot csavarogtunk. Megkerültük Tündérmajort. A legizgalmasabb illanatokat a pálihálási nagykanyar közelében éltünk át, ahol favágók közvetlenül mellettünk döntöttek ki nagy fenyőket. Sokat ügettünk, vágtáztunk. Most először kértem Scalettől vágtában nyújtást, rövidítést. Szépen, engedelmesen követte az elképzelésemet.
Jó volt látni, hogy azokon a helyeken, ahol már egyszer járt, másodszorra bátrabban viselkedik.
Amikor hazaértünk, átadtam Scarletet a gazdájának, aki lépett, ügetett, sőt vágtázott vele. Kicsit zavarta a nyitott szár, a westernnyereg, de finoman dolgoztak együtt.



2020. március 28., szombat
Kis könnyű sétálós, legeltetős terep Linda és Díva kíséretében. Ragyogó napsütés, meleg idő, minden adott egy idilli kilovagláshoz. Nem akarom Scarletet túlerőltetni. Ezért választottam a hosszú terepek után pihenésként, jutalomként ezt a nyugis sétát. Szerintem Scarlet jobban is élvezhette volna. Kissé nyugtalannak bizonyult, de persze azért jól viselkedett. Egyszerűen csak nem tudott kellően ellazulni.


2020. március 28., szombat - Díva -
Linda Dívával kikísért egy nyugis, legeltetős sétára.
Díva nagyon élvezte. Szinte rábukott a fűre, és mint egy porszívó igyekezett mindent felszippantani.
Az utolsó legeltetés volt a legemlékezetesebb. Már szinte visszaértünk a karámunkhoz, de az otthon hagyott Farsang nyerítését a legelő túloldaláról messziről hallottuk. Nem látott minket az utolsó dombocskától, és az ellenkező irányból várhatott minket.
Linda próbából kiáltott egyet Farsangnak. Rögtön visszanyerített, majd patadobogás, és hamarosan megjelent. Linda jó okkal teljesen meghatódott. 

2020. március 29., vasárnap
Idomító edzés a pályán.
Sajnos szembesültem vele, hogy amint könnyebb zablával lovagolok (pálcás csikózabla), rögtön sietne a ló, tarkóban megmerevítve magát. Persze azért kezelhető volt. és megcsinálta, amit kértem. Vágtában is szépen ment, ahogy felálltam a nyeregben.
A pozitív csúcsot az jelentette, amikor ugratni kezdtünk. Lindának építettünk egy kis pályát: 6 ugrás viszonylag egyszerű vonalvezetéssel. A magasság jelképes volt. Fektetett, kis szalmabálákra raktuk a rudakat.
Én engedelmességi gyakorlatként ugrattam. Először külön minden ugrást. Ilyenkor az érdekelt, hogy megy rá az ugrásra, és utána, hogy tudunk megállni. Stabilan ment rá és aztán az ugrás túloldalán hagytam kicsit vágtázni, és fokozatosan felvettem. Lindával felváltva dolgoztunk, úgyhogy Scarletnek mindig vissza kellett hűlnie lépésre. Mikor evvel végeztünk, jött a legklasszabb élmény: folyamatos pályát ugrattunk. Az első ugrásnál felkínálta a vágtát, és lassú, nyugodt vágtában kanyarodtunk egyik ugrásról a másikra. Kikönnyítettem a hátát, végig beszéltem hozzá, és ő hozzáértő mesterként megoldotta egyik ugrást a másik után. Igazi ugróló.

2020. március 30., hétfő
Kivittem egyedül Scarletet egy nagyobb terepre.
Sokat sétáltunk, sokat ügettünk. Gyakoroltam vele a megállásokat is. Jól ment, nem rohant. Örült, amikor újra hazaértünk. Egy nagy szakaszon vezettem - fönt a hegytetőről egészen le az aljáig - és próbáltam rávenni, hogy mindig maradjon illedelmesen mögöttem, ne próbáljon beelőzni.
 
2020. március 31., kedd
Magányos terep Scarlettel. A Borzavár és Zirc közötti erdőben lovagoltam. Scarlet szinte végig nagyon izgatott volt, de azért megcsinálta, amit kértem. Sokat léptünk és ügettünk is többször. Egyszer vágtázhatott is egy jót. Hegyre fel - völgybe le, ahogy szoktuk. Az egyetlen újdonság, hogy ügetésben hajlításokat (vállat ki, vállat be) lovagoltam vele, hogy evvel is lekössem kicsit a figyelmét.

2020. április 1., szerda
Közös terep Scarlet gazdájával.
Most Gábor ült Scaletre, angol felszereléssel, de pelham-zablával. Már bent a pályán is sokkal jobban dolgoztak, mint a múltkor western-felszerelésben, hiába Gábor angol stílusban lovagol otthonosan.
Aztán kimentünk egy nagy csavargásra. Volt benne minden. Először Marci felé vettük az irányt. Idegen kutyák, csörgő fólia, idegen lovak, vitatkozó emberek, akiknek az autója a földút közepén állt stb.
Majd egy hosszabb szakaszon kimentünk a főútra. Éppen leértünk róla, végre a fák között ballaghatunk, mikor egy hatalmas traktorba botlottunk.
Később leereszkedtünk a Csárda-völgybe, és gázlókat gyakoroltunk. Farsang eljátszotta, hogy ő már nem emlékszik, hogyan is kell átmenni a gázlókon, de aztán szépen mutatta az utat Scarletnek.
Egy szó, mint száz: szuper terep volt, és végre Gábor is élvezte.

2020. április 2., csütörtök
Eljöttek megnézni Dívát. Három jó barátnő, három vérbeli lovas, lovasoktató.
Sajnos tegnap Díva sokat vágtázott le-föl, amíg a másik két ló kint volt terepen, és ez nem tett jót a jobb hátuljának, amire kicsit bicegett az elmúlt hetekben. Hiába próbáltam pihentetni, ha egyedül így előadja magát. Egyébként nyereg alatt jól ment lépésben, szép megállásokat csinált.
Egyenlőre függőben a dolog, megfigyeljük, meddig tart a sántaság.

2020. április 3., péntek
Utolsó közös lovaglásunk Gáborral nálunk. Jót csavarogtunk, Gábor szépen kontrolálta a lovát, nagyokat vágtáztunk. Vágtáztunk lassan, vágtáztunk kicsit élenkebben, vágtáztam én elől. Csupa olyan feladatok, amelyek egy ideje komoly nehézséget okozott Scarletnek és lovasának. Most gyönyörűen csinálták.
Sokat ügettünk is. Többször egymás mellett haladtunk. Már hazafelé tartottunk, mikor kicsit komplikált átkelést hajtottunk végre az erdő szélén az országúton. Át kellett ugratni egy komolyabb árkot, majd rögtön fel kellett kapaszkodni a partoladalon. Gábornak kisebb problémája akadt, egy pillanatra majdnem visszacsúsztak az árokba, de ő ügyesen előredőlve, már szabadságot adva, kimentette a helyzetet. Farsang viszont nem hagyta ki a helyzetet és megrúgta Scarletet, ponosabban Gábor lábát. Még útana is jót vágtáztunk, hazasétáltunk vidáman, de ez picit beárnyékolta ezt a szuper lovaglást. Nagy kár.

2020. április 5., vasárnap
Búcsúlovaglás Linda társaságában. Csak egy sima sétát terveztem, sok legeltetéssel. Ezt nevetve az orrom alá is dörgölte a lányom egy önfeledt vágta után. Szóval jókat ügettün, vágtáztunk, az erdőben hegyet másztunk. Scarlet szépen ment. Bizakodó vagyok.
Scarlet holnap hazamegy. Otthon folytatjuk a képzését.
2020. április 6., hétfő
Scarlet hazament. Szépen beszállt a futóba. Jól utazott, és nagyon örült, hogy újra otthon lehet.

2020. április 7., kedd
Első edzés Komáromban.
Teljesen meghatódtam, mikor Scarlet a karámban elindult felém, miközben kötőfékkel közelettem hozzá. Aztán kiderült, hogy csak cselesen el akar slisszanni mellettem. Persze azért sikerült megfogni. Bent a pályán bemelegítettem vele, aztán Gábor ült rá. Szépen dolgoztak, de Scarlet kicsit sietett.
Közben felültem egy másik lóra, majd jó érzés volt látni, milyen jól dolgozik együtt Gábor és Scarlet. Nagyot vágtáztunk, szépen egymás mellett. Nyújtottunk, rövidítettünk, ahogy akartunk. A következő vágtában is teljesen ellazultunk, mikor a patak túloldalán felriasztottunk egy boldogan siesztázó szarvast, aki nagy csörtetéssel bevonult a száraz nád közé. Ez a váratlan zaj persze megzavarta a lovakat. kitört egy pillanatra a pánik a fedélzeten, de aztán hamar rendeztük sorainkat. Egyébként szinte eseménytelen nyugalommal lovagoltunk a határban. Egyértelműen megmutatkozott Scarlet javulata. Az a terv, hogy pár hétig hetente kétszer együtt gyakorlunk.

2020. április 10., péntek
Második edzés Komáromban
Még simábban, olajozottabban ment minden. Bemelegítésként csináltunk pár játékos versenyt. Ki tud gyorsabban ügetni, lassabban ügetni, vágtázni stb. Gábor többször legyőzött  Scarlettel, ami azt mutatja, hogy egyre finomabban tudnak együtt dolgozni. Aztán jót csavarogtunk a határban probléma nélkül. Visszafelé még Gábor ki szerette volna próbálni, mit csinál Scarlet, ha nem fordulunk be a lovardához, hanem tovább lovagolunk. Semmi gond. Nagyon ügyesek voltak a lovak.


2020. április 10., péntek
Díva: Nagy bemutató ajándékba
Este fáradtan egy hosszú nap végén lementem körbenézni, hogy minden rendben van-e. Az első meglepetést egy őzike okozta, aki a lovaspálya közepén önfeledten legelészett. Egész közelről, az árok partról (20-30 méter) csodálhattam. Majd, mikor óvatosan előrébb jöttem, hogy dolgozzak kicsit, sértődötten elvonult.
Vizet húztam, összeszedtem a gombócokat, ellenőriztem az etetőket, utána töltve a szénát ha kell. Végül hátra mentem a békésen legelésző lovakhoz (Pőttyi, Farsang, Díva) megnézni, hogy a villanypásztor épségben van-e még.
Ahogy a legelő közepén jártam, Farsang messziről kíváncsian elindult felém lassú, ráérős léptekkel. Úgy tettem, mint aki elfut, erre odavágtázott hozzám. Megsimogattam és ballagtam tovább. Erre Díva is odasietett hozzám. Őt is megsimogattam, majd a két ló sebes vágtába kezdett le-föl a völgyben. Önfeledten, vidáman ugrándoztak, viháncoltak, kergetőztek. Díva széles jókedvében még Pöttyit is megpróbálta bevonni a játékba, aki ezt nem nagyon díjazta.
Olyan jó volt látni, milyen vidámak, boldogok.


Innentől Díva edzésnaplója a fenti "Díva & Sári" c. részen olvasható.

<<< Vissza a kezdőlapra


2020. április 17., péntek - Scarlet -
Egy hete nem dolgozott Scarlet, mert Gábor, a gazdája, kicsit lebetegedett. Balázzsal, egy helyi lovassal, mentünk ki terepre bemelegítés nélkül. Olyan is lett a lovaglás. Lépés helyett csak egyhelyben ügetés sikerült egész lovaglás alatt. Azért ügettünk és vágtáztunk is.
Egy nyílt mező szélén vágtáztunk. A mező közepén őzek legeltek. Ferdén elkezdtek felém futni, szinte versenyezve velem. Egyre közelebb értek. Megálltam, és ők riadtan átvágtak előttünk. Sehol egy fa, sehol semmi akadály, de nekik feltétlenül előttünk kellett átszaladniuk. Hitetlenkedve néztem.
Ledobni nem akart, de folton sietett, nem volt nagy élvezet a hátán ülni. A pelham-zablával nem tudta erősen húzni  a kezem, de nem érezte jól magát a lovaglás alatt.
Mikor visszaértünk, beengedtem a karámba a mellé a herélt mellé, amit ő előtte lovagoltam.  Az rögtön "befedezte", ő pedig a sárlás minden jelét tisztán mutatta.
Talán ha csillapul a szerelem és többet dolgozik, jobb lesz lovagolni rajta.

2020. április 21., kedd
Ma Gábor ült Scarleten. Szerintem őt jobban bírja, mint engem. Először alaposan bemelegítettünk. Jókat játszottunk, Gábor szépen tudta irányítani Scarletet.
Aztán kivezettük a lovakat át a 13-as úton, majd felültünk. Ez kicsit problémás volt Gáboréknak, de megoldotta. Elég izgatottan ment ezután Scalet, de aztán, amikor a második úton is átlovagoltunk, szép lassan lehiggadt. Jókat sétáltunk, nagyokat ügettünk és vágtáztunk is. Egész messze elmentünk, és egy erdőben is jót bujkáltunk Ács határában. Majd hazafelé vettük nyugisan az irányt. Már a két utat közelítettük, amikor Scarlet megint elfelejtette, hogyan lehet nyugodt lépésben haladni...
Feszengett hazáig, de nem vészesen. Összegségében nem ment rosszul, ezen a közeli szakaszon van még mit csiszolni.

2020. április 23., csütörtök
Gábor ma is kiválóan lovagolt. Jól sikerült a benti munka az elején. Legjobban tetszett, amikor nagy 8-ast lovagolt vágtában a lovardában.
Aztán kivezettük a lovakat. Át a nagyforgalmú 13-as úton, ami nem kis mutatvány.
Hatalmas kamionok, rengeteg autó. A túloldalon megfogtam Scarlet kantárját, amig Gábor felült, aztán én is nyeregbe pattantam. Nagyon klassz terep következett. Vágtában többször lovagoltunk egymás mellett változtatva az iramot - néha egészen lassan, néha fokozva kissé a tempót, de soha nem száguldozva.
A hazafelé út volt a nagy kérdés: vajon elrontja-e Gábor örömét, hogy hazafelé nem akar lépni Scarlet. Valóban kezdett izgatottá válni, ahogy közeledtünk a nagyobb úttestekhez. Ekkor leszálltunk, és békésen  hazavezettük a lovakat. Még legelni is engedtük őket kicsit, hogy lássák, milyen jó buli hazasétálni.
Így az örömünk megmaradt, és a lovak is jókedvűen jöttek haza.

Díva

(2020.februar 3.- március 5.)

Általában felnőtteknek szoktam lovakat kiképezni, de mivel Linda lányom egyre komolyabban veszi a lovaglást, és mert az utolsó három lovunkat kamasz lányok részére vásárolták meg tőlünk, szeretnénk egy kisebb méretű lovacska kiképzésébe is belekóstolni .

Sok eladóval tárgyaltam, végül összeállítottunk egy útvonalat pár szóba jöhető várost.
Reggel 4-kor kelés. Gyors készülődés fél hatkor megkapom a bérelt lószállítót, és irány az Alföld. Három és fél órába telik az út. Egy kis 150 cm-es, vércsederes, fiatal kancát nézek meg. Elkeserítőek a körülmények. Egy sufniba bekötve 3 ló, de oda is nagy rumlin keresztül jutunk el. Az eladó egy jómódú fiatal vállalkozó, aki hobbiból fogatozik. Túl kicsi neki Díva, nem illik a párjához. Kivezeti, bemutatja, felül rá, vágtáznak az aszfalton. Csalódott vagyok. Tovább akarok menni, de aztán mégis elhozom. Sajnálom Dívát. Kis fiatal, formás lovacska, hátha tudok neki segíteni.

Szépen felszáll a futóra erőszak nélkül. Jól bírja a hosszú utat. 

Levezetem Farsanghoz, aki rögtön meg akarja enni. A végén Farsangot be kell zárni a lovaspályára. Díva nem érti ezt az ellenszenvet. Szívesen haverkodna. Kárpótlásul Pöttyi jut neki társaságként.

2020. február 4., kedd
Továbbra sem sikerül összeengedni a két lovat. bent az istállóban rövid ideig megkötjük őket. Lepucolgatjuk Dívát, felemeljük a lábait (a hátulja még problémás kicsit). Nagyjából levágjuk a sörényét.
Linda felül Farsangra. Bent dolgoznak a pályán, miközben Díva szabadon futhat utánunk. Majd kimegyünk sétálni. Vezetőszáron megyek Dívával elől. Mögöttünk lovagol Linda Farsangon. Csak pár száz métert megyünk, de az jól sikerül. Visszafelé legeltetünk is kicsit.
Farsangot átzárom a vendégistállóba. Díva élvezi az istállót Pöttyi társaságában. Egész nap viharos szél.

2020. február 5., szerda
Ma is tombol a szélvihar. Megint próbálom barátkoztatni a lovakat, mértékelt sikerrel. Felülök Farsangra a lovaspályán, beengedem Dívát is. Majd vezetőszárra veszem Dívát, és Farsang hátáról vezetem magam mögött. Tisztelettudóan jön mögöttünk, Farsang nem rúg.
Kimegyünk terepre. Ott is jól működik a dolog. Talán egy fél órás kis kört megyünk. A végén megint legeltetek.
délután futószárazzuk kicsit dívát, de ezek még csak a kezdeti lépések. Megint lepucoljuk, és emelgetjük a lábait. Az éjszakát ma is külön töltik.

2020. február 6., csütörtök
Ráismételtünk a tegnapi munkára, csak ma nagyobb kört mentünk. Simán ment. Farsang erélyesen maga mögé utasította Dívát, aki csendesen ballagott mögöttünk.

2020. február 8., szombat
Első felülés
Bevezettük a lovakat az istállóba. Megkötöttük őket. Lepucoltuk és óvatosan felnyergeltük Dívát. Jól tűrte. Aztán ki akartuk vezetni őket a karámból, de a kijáratnál megrázta a villanypásztor Dívát, aki ettől pánikba esett és visszarohant. Elengedtem a hosszú vezetőszárat, húzta a saját lábai között. Eltartott egy darabig, amíg abbahagyta a száguldozást. A "bemelegítés" megvolt.
Linda felült szőrén Farsangra, én pedig elől vezettem Dívát. Szorgalmasan ment előre. Farsang gyakran lemaradt.
Aztán felültem Farsangra, és a hátáról vezettem Dívát. Egy emelkedő tövében Linda ügyesen felült Díva hátára. Nyugodtan felsétáltunk a Nyíresben a hegytetőre, majd zavarmentesen la a homokbányánál a falu elejére. Itta marháknál, meg az úttestnél Linda óvatosságból leszállt.  Gond nélkül ellovagoltam a két lóval a marhák mellett és a Fő úton.
Teljesen ellazulva értünk haza. Linda szerint egy rossz mozdulata sem volt Dívának. Végig jó volt rajta lovagolni. Bíztató.

2020. február 11., kedd

"Meredek" bemelegítés
Bemelegítésként kivittem a lovakat terepre. Farsangra ültem, és Dívát a szokott módon vezettem magam mögött. Erős szél fújt. Farsang meg meg rebbent, ami nem nagyon jellemző rá. Egy ismerős pocsolya mellett nem akart elmenni. Perce azért sikerült meggyőznöm.
A Templomdombra kapaszkodtunk éppen fel, amikor Farsang "lefagyott", mert meglátott egy terepjárót araszolni a mezőn. Az autó eltűnt, mi fentebb kapaszkodtunk.
Már jó magasan jártunk a domboldalon, mikor a takarásból újra elővillant a kocsi, és pechemre felénk tartott lassú, vontatott tempóban. Farsang megállt, megpördült és levágtázott velem a meredek domboldalon. Ez még kevés volt a pánikhoz.
Díva is bekapcsolódott a szervezett pánikba. Előttünk vágtázott keresztbe, evvel a kötele Farsang lábai közé keveredett. biztos voltam a bukásban. Mivel a két ló egy irányba szaladt lefelé, valahogy mégis talpon maradtunk. Igaz mindkét ló belelépett a kötélbe, ami a nyergem szervára volt erősítve, de bukás nélkül megálltunk.
Leszálltam, kivettem a lovak lábát a kötélből, visszavezettem őket a tett színhelyére, mert a kötött sapkám is lerepült a száguldozásban.
Hazafelé vezettem a lovakat, mikor Farsang rálépett a lábamra - szerencsére csak a csizmára - és fellökött. Nem voltam odáig az örömtől.

Első lovaglásom Díván
Hazaérve kicsit kifújtam magam, majd a lovaspályán felültem Dívára.
Igaz, az erős szélben csak az istállóban hagyta magát felnyergelni, de a lovaglás elég simán lezajlott.
A pályán ültem fel óvatosan és kicsit próbáltam körbelovagolni vele a pályán lépésben. Izgult, de tűrte.

2020. február 12., szerda
Megismételtem a tegnapi munkát, de ma már ügetgettem is vele a karámban. Aranyos, ahogy tipeg az ember alatt.
Farsang ma is alakított. Bekötöttem az istállóba mindkét lovat, hogy fel tudjam nyergelni Dívát. Farsang egyszer kikötötte a csomóját és odaállt szénázni Díva mellé.
Oké, odakötöttem, hogy elérjék egymást. De Farsang evvel sem volt elégedett, és egy ügyes mozdulattal kibújt a kötőfékből. Igazi gengszter.

2020. február 15., szombat
Sikerült Petrát befűznöm egy közös lovaglásra. Rég nem lovagolt. Tele volt a nadrágja, de egész ügyesek voltak Farsanggal. Díva is jól viselte magát. Bátran és nyugodtan vezette velem a terepet. Ha elbizonytalanodott és megállt, Petra előrement Farsanggal, és mi lelkesen követtünk őket.

2020. február 17., hétfő
Először felültem Farsangra, bemelegítettem vele, majd vezetőszáron kivittem Dívát is terepre. Tettem pár óvintézkedést is, nehogy megismétlődjön a vágta lejtőn lefelé a két összekötött lóval.
Farsangot pálhám zablával és sarkantyúval lovagoltam. Egészen finoman adtam a segítségeket, de ő tudta, hogy nem érdemes ellenállni.
Bár Díva szárát általában a nyeregszarvra kötöttem, de erős lejtőn csak a kezemben tartottam, hogyha elengedem, inkább szabaddá váljon Díva, minthogy a kötél még egyszer Farsang lábain közé keveredhessenek.
Semmi ok nem volt a pánikra, pedig egy szabadidős terepjáróval kétszer is összetalálkoztunk.
Mikor visszaértem, felnyergeltem Dívát is. Először sikerült kint a lovaspályán rátennem a nyerget. Díjlovagló pálcával lovagoltam. Segített neki. Sokkal szebben körbement a pályán. Léptünk, ügettünk. A vágtát is felkínálta, de még korainak találtam.

2020. február 18., kedd
Az első "önálló terepünk"
Először bent gyakoroltam. Kedves volt Dívától, hogy önszántából bejött egyedül a pályára, mikor kinyitottam neki a kaput. Bemelegítésként földi munkát végeztünk. Nem volt elragadtatva. Aztán lepucoltam, felnyergeltem. Ezek  a manőverek sem növelték népszerűségemet.
A felülés előtti répának annál jobban örült, persze körbe-körbe sétálni, no azt meg minek?!
Linda díjlovagló pálcáját hívtam megint segítségül. Nagyon finoman használtam. Így is kiváltott némi zúgolódást, de azért hatásos érv volt a kezemben.
Léptünk, ügettünk. Kicsit recsegve, kicsit ropogva, de haladtunk. aztán a végén kivezettem a karámból, és a patakparton lelkesen elsétáltunk a karámon kívülre. Ott leszálltam. Hagytam legelni, majd hazasétáltunk. Ez  nagyon bejött neki. Még a lábfelvétel volt hátra. A répának örült, a lábát feladta. Egész jól tartotta is, de a forma kedvéért fenyegetőzött kicsit.
Lenyergeltem, elengedtem, rendbe raktam az istállót. Kinyitottam a karámot, és magától kijött.

2020. február 19., szerda
Linda vágtázik először Dívával
Végre Linda meggyógyult annyira, hogy újra mehet suliba és lóra ülhet. Rögtön kimegyünk terepre. Én szőrén farsangon, ő angol felszereléssel Díván. Szépen jöttek mögöttünk lépésben, ügetésben egyaránt. Nagyot bujkáltunk az erdőben és a mamutfenyőkhöz közel kipróbáltuk a vágtát is. Linda szerint nagyon jól viselkedett Díva, és nagyon kényelmes is volt a vágtája. Hazafelé erős lejtőn ereszkedtünk le, a felétől mindketten leszálltunk.
Legeltettünk kicsit, majd szép csendben hazaballagtunk nem sokkal sötétedés előtt.

2020. február 20., csütörtök
Itt járt a kovács
Megkörmöltük a lovakat.
Előszór Pöttyit bemelegítésként. Farsang volt a második, jól viselkedett. A végére hagytuk az izgalmakat.
Bekötöttem Dívat az istállóba. Feladta ugyan az elejét, de dőlt ránk, csavarta balra, jobbra a fejét. Nem volt könnyű, de az elejét meg tudtuk csinálni. A hátulját még nem.
A jó hír, hogy nem teletalpú, ahogy gondoltam, csak nagyon elhanyagolták a patáját vagy félrekörmölték. Mindegy. Most jobban néz ki, és a fő, hogy bántva nem lett.

2020. február 23., vasárnap
Benti munka Lindával
Gyors felnyergelés után bent lovagoltunk egy jót. Farsang vezette Dívát, aki szépen követte. Átlóváltások, nagy körök ügetésben. Aztán megpróbáltunk egyszerre körbevágtázni. Jól sikerült. Linda kimondottan élvezte Díva munkáját.

2020. február 24., hétfő
Bemelegítés nélkül rögtön kimentünk terepre. A falu elejére mentünk. Farsang nem nagyon szereti az autókat. Attól tartok, a buszoktól sincs elragadtatva. Ezt ki is mutatta kicsit, de aztán megoldottuk. Jót csavarogtunk az erdőben hegyre fel, völgybe le. Ügettünk és vágtáztunk is.
Nekem nagyon jó, otthonos érzés volt Farsangon lovagolni, de Linda is felhőtlenül szórakozott.
Visszafelé udvariasan elengedtük az autókat, aztán végig ügettünk az aszfaltos szakaszon.
Jó látni, hogy a két ló egyre szebben dolgozik együtt.

2020. február 26., szerda
Rövid terepre mentünk ki Lindával. A nyergelésnél sajnos Díva odakapott Lindának. Megharapta a kezét. "Ebcsont beforr", de azért ez nem járja. A lovaglás egyébként simán zajlott.
Én Farsanggal mentem szőrén. Különösen a vágta tetszett. Díva is szépen ment Linda alatt.

2020. február 27., csütörtök
Első valódi önálló kilovaglásom Díván

Először készítettünk pár fotót Petrával benti munkáról. Szépen ment velem körbe-körbe Díva. A különböző alakzatok is egész jól sikerültek. Aztán kivittük Dívát a karámon kívülre. Farsang pedig bent maradt, békésen legelészve. Itt szinte még jobban ment a munka.

Kész lettünk a fotózással, és én egyedül ellovagoltam Díván. Farsang nyerített egyet, de meglehetősen békés maradt.) Díva pedig egy szó nélkül szépen eltávolodott velem a karámtól. Később hosszan ügetést kértem tőle. Az ügetésben azt szeretem, hogy elég intenzív ahhoz, hogy leköti a ló figyelmét, de elég nyugis ahhoz, hogy kontrollálni tudjam a lovat. A patakparton elügettünk a szürke marhák egykori karámjáig. Azt megkerülve felvágtáztuk a dombtetőre, majd lépésben haza.
Nagyon kellemesen viselkedett. Büszke voltam rá.
2020. március 2., hétfő
Közös terep Lindával. Ő ül Dívára, én Farsangra. Felszabadult lovaglás, jó ügetésekkel, jó vágtával. Csúszós a talaj, de senki nem esik el. A marháknál jövünk hazafelé. Jól veszik a lovak az akadályt. A forgalom sem okoz pánikot. A legvégén 2 parkoló autó között kell átpréselnünk magunkat. Mindkét ló ügyesen megoldja.
2020. március 3., kedd
Ma reggel láttam először, hogy a két ló békésen eszik egy etetőből. Klassz, hogy egyre jobban összebarátkoznak. Délután megint Lindával lovagolunk terepen, de ma én ülök Dívára. Szépen megy elől. Nagyot sétálunk. Többször megállunk legeltetni, így gyakorlom a le-fölszállást is egyben. Marciék felé megyünk. Nyílt terepen a nagy szélben mozgatja a villanypásztor zsinórokat a szél. Farsang úgy gondolja, ez jó ok egy kis mókázásra. Előre vágtat hátulról sűrű bakolás közben Lindával. Linda fent marad, lassan visszaáll a rend.
Ügetünk is kicsit, de nyakig ér a sár.
Díva ma is szépen ment. Nem zavarta sem a lovascsere, sem a különböző  stílus.
Linda angolban, én westernben lovagoltam.

2020. március 4., szerda
Kisütött a nap, irány fotózni! Most a benti munkát próbáltuk megörökíteni.

Linda ült Dívára és egyedül lovagolt vele a pályánkon. Nem ment könnyen. Díva igyekezett levágni a köröket.



 Kicsit én is felültem, majd visszaadtam Lindának. Legalább látjuk, hol tartunk, min kell még javítani.


2020. március 5., csütörtök
Mára pihenőnapot terveztem Dívának. Jött az állatorvos levenni a vért vizsgálathoz  és beadni a lóinfluenza elleni oltást. Jól nekikészültem, de nem kellett volna. Széen állt kötőféekn tartva és nyelte a répákat. Engedte, hogy levegyék a vért tőle, az eltást pedig villámgyorsan beadta a doki.

(folytatás a fenti  "Díva és Scarlet" című részben)

<<< Vissza a kezdőlapra

Merion & Andrea

(2019.december 27 - 2020.január 6)

2019. december 27., péntek
Reggel 5-kor  kelés, gyors készülődés és 6-kor indulás a bérelt lószállítóval. Merionért, a 9 éves, sárga heréltért Pár napot ölt majd itt gazdájával, Andreával, és a család többi tagjaival. 1-személyes edzőtábor, ahol fél napos edzésekkel próbálok majd segíteni, hogy ló és lovas minél harmonikusabban tudjon együtt dolgozni. 3 óra múlva érerem el célomat, a kis lovasudvart a Pilisben, gyönyörű helyen, ahol bértartásban él Merion. Levesszük róla a patkót, mert a másikat pár napja lelépte. Összepakolunk, majd megmutatom Merionnak a futót. elsőre is szimpatikus a kis formás sárga herélt, de mikor rövid vizsgálódás után kedvesen felszáll a futóra, végkép elnyeri a rokonszenvemet. Gyors búcsúzás és irány haza. figyelmeztettek, hogy végig nyeríti az utat, de szerencsére csendben utazik, csak ha megállunk nyerít. Egyszer megnézem az út alatt, nem izzadt le és örül a répának.
Otthon szépen leszáll a futóról. Nincs leizzadva. Régen állítólag 1,5 óra volt, amíg felszállt, végignyerítette az utat és teljesen leizzadt. Úgy látom, bejön neki a nyugodt, domináns viselkedés, biztonságban érzi magát. Levezetem a völgybe. Bemegyünk a vendégkarámba. Figyel, aztán legelget kicsit. 

    

Áthozzuk Pöttyit társaságnak, de a szomszéd hölgyek - Farsang és Sweety - jobban leköti a figyelmét.
Tetszik neki a hely, vidáman eszi a szénát és haverkodik Pöttyivel. Esti etetésnél úgy örül az abraknak, hogy rá kell szólni kicsit, hogy vegyen vissza. 

2019. december 28., szombat (1.  edzésnap)
Reggel örömmel látom, hogy nem szökött meg a vendégünk. Örül nekem, no meg a reggelinek. Kicsit később megérkeznek Andreáék is, elfoglalják a szállást.
Ebéd után 13-kor kezdjük az edzést. Csatlakozás, majd futószárazás. A fő kihívás, hogy Andreának segítsek bízni a tudásában. El szeretnénk érni, hogy nyugodtan, magabiztosan dolgozzon a lovával.
Próbálok nagyon fokozatosan haladni, ezért futószáron ültetem fel először Andreát, aki izgul kicsit, mert 5 hete nem dolgozott a lova egy sérülés miatt. Szépen mennek, később futószár nélkül is.
Átvezetjük Meriont a lovaspályára.
A kancánk nagyon érdeklődik az új vendég iránt. Először körbe vezetjük a pályán, majd Andrea felül és futószáron biztosítom őt, majd szabadon lovagol lépésben, ügetésben. Egyre ügyesebben lovagol.
Felnyergelem Sweetyt és kimegyünk terepre. A két ló nagyon szimpatizál egymással. Néha túl közel kerülnek egymáshoz, de senki nem ellenséges a másikkal. Andrea is oldódik. Védettebb helyen nyugodt ügetésre váltunk. Hegyet mászunk lépésben, és a hegytetőn pár vágtaugrást is tesszük bátran. Nagy szó ez, mert Andreának 1 éve lassan meg van Merion, de összesen 3-szor volt vele terepen, azt is csak lépésben.
Erős lejtőn leereszkedünk, majd hazaballagunk. Egy ideig szállingózik a hó. A  szél sokáig viharos (szinte egész nap), de mi bátran alkalmazkodunk. Mindenki boldog. Jól sikerült az első edzés. Biztatók a kilátásaink.

2019. december 29., vasárnap (2. edzésnap)
Kíváncsian várom, hogyan sikerül majd. Reggel 7-kor gyors etetés , mert 8-ra már jön a kovács. Új patkókat kap Merion a leesett korábbi helyett. A szénaetetőhöz vezetjük, ahol egész patkolás alatt nagy élvezettel szénázik és közben kifogástalanul tartja a lábait. Gyorsan végzünk. Mindenki nagyon elégedett.
Hideg van, száraz fagyban kell dolgoznunk, ráadásul viharos a szél. Jól jön most a patkó, nehogy tovább töredezzen a patája.
9-től indul az edzés. Pár kört körbemozgatjuk Meriont a körkarámban csak úgy bemelegítésként, majd Andrea felnyergeli és felül rá. Ülésjavításként most egy kézzel lovagolja körbe ügetésben. Szépen dolgoznak. Hamar át is megyünk a pályára, ahol Farsanggal, akit Linda lányom lovagol, közös játékos gyakorlatokat végeznek. Ezek főleg ügetésben végzett gyorsasági feladatok, amiben Merion igen jónak mutatkozik Andreával. Szinte mindig ők a gyorsabbak. A lényeg, hogy egy jármodon belül szépen tudjanak nyújtani. Jól megy nekik. A megállításokból is játékos versenyt rendezünk. Ebben is nagyon jók.
10-kor már kimegyünk terepre. Én megyek elől Sweetyvel, mint tegnap. Merion a középső és Farsang zárja a sort.
Két órát csavargunk terepen. Ismerős részen kezdünk, de nagyobb kört teszünk meg mint tegnap. Merion kiválóan viselkedik Sokat sétálunk a fagyos talajon, de azért a füves részeken ügetünk is nagyokat, sőt egy avarral borított erdei utacskán vágtázunk is. Andrea egyre magabiztosabban, vidámabban lovagol. Merion pedig teszi a dolgát. Egy réten egymás mellett ügetünk. változtatom a tempót, Andrea pedig ügyesen tartja a lépést.
Egy bozótosnál szétválunk kb. 50 m hosszan Merion rögtön nyerít, de Andrea nem ijed meg. Szépen előre lovagolja. Merion boldog, mikor végre visszatérhet Sweety mellé.
2-szer aszfalton is lovagolunk. Nem ijed meg a forgalomban.
Teheneket most először lát közelről Andreával a hátán, de ez sem probléma. Figyeli őket, de a többi ló nyugodt. Ő is az. Nagyon boldogan és elégedetten lovagolunk haza. Kellemesen szétfagytunk. Mindenki egy forró teára vágyik a meleg szobában. Éppen delet harangoznak, mikor leszállunk a nyeregből.


2019. december 30., hétfő (3. edzésnap)
Csillagos, felhőtlen éjszaka, erős fagy a völgyben. Reggel kilenckor kezdünk. A nap már kisüt, de minden csupa fagy és dér. Andrea ma kipróbálja, milyen western-nyeregben lovagolni. Tetszik neki, biztosságban érzi magát, és a bárányüléshuzat kellemessé teszi a hosszú lovaglást. A körkarámban bemelegítésként csípőre tett kézzel üget körbe, illetve gimnasztikai gyakorlatokat végez. Jól megy nekik
Átmegyünk a pályára, ahol Lindával pár ügyességi számban mérik össze tudásukat. Andrea szép nyújtásokat lovagol és határozottabban vezeti a lovát.
Felpattanok Sweetyre és kimegyünk kettesben terepre. Az újdonság, hogy többször előreküldöm Andreát: Vezesse ő a terepet! Szépen mennek elől. Dolgozunk egymás mellett is. Ügetésben szlalomozunk a mezőn. Mindenféle kihívások várnak ránk: biciklista a semmi közepén, árok, letört fenyőfaágak, amelyek kisebb fának is beillenének, marha, idegen lovak, forgalom és egy félig befagyott gázló. Itt Andrea leszáll és átvezetjük Meriont, aki nagyon óvatos, de együttműködő. Elégedetten lovagolunk haza kiélvezve a szélcsendes napsütést. 

A szennyvíztelep előtt Merion kicsit megtorpan. Rossz szag, búgó géphang, előtte egy sor nagy szénabála és töltés az úton - együtt már sok neki. Semmi gond. Előre megyek, és bátran jön mögöttünk.
Ebből is látszik, hogy Andreának és Merionnak egy nyugis, rutinos lovagló társra lenne szüksége ahhoz, hogy gond nélkül élvezni tudják a tereplovaglást. Nagy öröm látni, ahogy napról napra ügyesebbek.

2019. december 31., kedd (4. edzésnap)
Andrea előrement Merionhoz, amíg én még a felszereléssel szöszöltem. Az egyik westernnyergünknek állítottam extra kicsire a kengyelhosszát, még új lyukakat is csináltam rá. Mire lementem, Andrea kicsit izgatottan avval fogadott, hogy Merion nyihogva vágtázott a karámban. Ez megadta az alaphangulatot. Egész lovaglás alatt kicsit bizonytalanná, feszülté tette Andreát, aki emellett gyönyörűen teljesített minden kihívást, de emiatt a feszültség miatt nem tudta maradéktalanul élvezni az elért eredményeit, a lovaglás szépségét. 

Bemelegítésként kengyel nélkül lovagolt a körkarámban. A pályán is ügyesen dolgoztak, de a jobb kengyelből sajnos folyton kicsúszott a lába. Valószínűleg az én hibám. Annyira rövidre állítottam a kengyelszíjakat, hogy a kengyelnél már nem maradt vékony "nyaka+ a kengyelszíjnak. A széles bőr pedig egyszerűen lecsavarodott a lábáról, kifordulva Andrea talpa alól. Ez természetesen az egész lovaglás alatt ismétlődött, álladóan megzavarva evvel a pillanatot.
A falu elejére mentünk. Ügyesek és bátrak voltak a forgalomban. Én Farsangra ültem. Ő lassabb mint Sweety, alkalmasabb arra, hogy előreengedjen Andreát. Ez volt a mai célunk, hogy ahol csak tudja, vezesse a terepet.
Nagyon ügyesen megoldotta. A homokbányánál bátran ellovagolt a marhák mellett, majd felügetett a mezőn. Tündéri legelőkön nagyot ügettünk, és kétszer vágtáztunk egymás mellett. Átmentünk a kardosréti oldalra, és nagyokat csavarogtunk. Ott is ügyes volt, bár a kengyelt állandóan meg kellett igazítania. A kardosréti temetőhöz közel egy erdei úton kidőlt fákat lépegettünk át, mikor egy "veszélyes" kocogó hölgy tűnt fel. Merion kicsit előreugrott, de Andrea ügyesen kezelte. De ettől kicsit megijedt és előreengedett.
 A legjobban az tetszett, mikor előttem vágtázott egy szép emelkedőn. Itt is elhagyta a jobb kengyelt, de ügyesen uralta a helyzetet és megállította a lovát.
Hazafelé én mentem elől, és Merion kicsit nehezen fért el mögöttem. Ettől Andrea kicsit megfeszült, de semmi nagyobb probléma nem történt.
Szóval ez volt a mélypont, pedig semmi baj nem történt. Na majd holnap talán jobb lesz.

2020. január 1., szerda (5. edzésnap)
Nehéz éjszakán vagyunk túl. A kutyát be kellett engedni, annyira félt. Ennyi petárdát, rakétát, durrogást itt még sosem hallottam.
Reggel 9-kor azért lóra pattantunk. Most végre kipróbáltam kicsit Meriont. Remek ló, jó volt vele dolgozni, finoman reagál.
aztán kimentünk terepre. Én Sweetyre ültem. A két ló nagyon megkedvelte egymást. Igazi örömlovaglást hagytunk az utolsó napra.
Szépalma felé kalandoztunk. Sokat léptettünk, de a napsütötte legelőkön ügettünk, sőt vágtáztunk is. Mikor az egyik vágtánál hallom, hogy Andrea csetteg a vágtató Merionnak, nem akartam hinni fülemnek. Igazán nagy örömet szerzett, hogy ilyen felszabadultan vágtáznak.
Egy mély árokba leereszkedés, majd onnan felkapaszkodás volt Andreának a legnagyobb kihívás, de ügyesen jött mögöttem. Mindketten fülig érő szájjal lovagoltunk haza.

Eredetileg holnap vittem volna haza Meriont, de még marad a hétvégére. Andreáék most hazamentek, Merion pihen két napot, és a hétvégén még lovagolunk Andreával és a barátnőjével.

2020. január 2-3. (pihenő)
Merion nagyon élvezi két napos pihenőjét. Nagyokat eszik, jókat hempereg az istálló előtti forgácsban. Édes semmittevés. Megérdemli, az előző napokban derekasan helytállt.

2020. január 4., szombat (6. edzés)
Andrea egyedül tért vissza. A barátnője sajnos nem tudott eljönni. Ebéd után gyors nyergelés. Először a körkarámban dolgozott Andrea Merionnal. Egész nap borongós az idő, de +5°C van. Csúszós, nyálkás a talaj felszíne. Kicsit óvatosan, kicsit mereven, de engedelmesen üget Merion Andreával a hátán. Átmegyünk a pályára. Itt Lindával és Farsanggal tudnak együtt játszani. Egy ügetős ügyességi számban Farsang Merion háta mögé kerül. Merion bakol egyet és kirúg Farsang felé. Andrea előrebillen, elveszíti egyensúlyát, és leesik oldalra, fejjel előre felé. Andrea megüti magát, de kemény fából faragták. Visszaül, és kimegyünk terepre. 2 órát csavargunk. Sokat csúszkálnak a lovak, de ettől is ügyesebbek lesznek. Szépalma felett egy mezőn jóízűt  ügetünk.
Bent a fák között valami vad mozdul a hátunk mögött. Merion elhúz mellettünk és előretör. Ez Andrea egyik rémálma, hogy elragadja a ló. Sweety és Farsang megáll. Meriont Andrea szépen megállítja. Nagyon ügyesen és bátran cselekedett. Erős, csúszós lejtőn ereszkedünk le később Andrea ügyesen irányítja a lovát. Már majdnem otthon járunk, mikor egy "vérfácán" ránk hozza a szívrohamot.
Sweety felágaskodik, majd leül velem. Szinte biztos vagyok az esésben, de megússzuk. Meriont Andrea ügyesen felveszi, farsang is kezelhető. Hát nem hoztuk a legjobb formánkat, de azért jót lovagoltunk.

2020. január 5., vasárnap
Bár Andrea jól ébredt, nem fáj semmije, mégis hazament. Így én lovagolhatom utolsó nap Meriont. Nincs nagy kedvem Sweetyt lecserélni, ráadásul hűvös szél sűvít. Westernnyerget teszek Merionra és westernkantárt, pálcás csikózablával. Jól áll neki a szerkó.
Farsang és Linda kíséretében kimegyünk terepre. Merion fantasztikusan megy elől.
Nagyot ügetünk laza száron, nem rohan, nem idegeskedik. Nézelődik kicsit, de bátran megy előre. Hegyet mászunk. Egy lankás emelkedőn vágtázunk kicsit, úgy ahogy Sweetyvel csak nagy ritkán sikerül, vele pedig elsőre. Az egész lovaglás nagy élmény, szép befejezés.
Gázlót is gyakorlunk, ott is ügyes.
Fülig érő szájjal lovagolunk haza. A tegnapi "vérfácános helyen"  Linda beelőz, de Meriont könnyű megállítani.
Örülök, hogy evvel a remek lóval foglalkozhattam pár napot.

2020. január 6., hétfő
Szállítás
4:30-ra van beállítva az óra, de már 4:17-kor fent vagyok. Gyors öltözés, etetés, 5:20-kor már a futóért megyek. Ahogy kivilágosodik, felhozom Meriont a házunk előtt. Gyönyörűen felsétál a futóra. A három órás út alatt is kifogástalanul viselkedik. Örül, amikor meglátja a barátait, én szép csendben távozok.
Hazafelé élvezem a gyönyörű tájat.
Átgondolom kicsit az edzőtáborunkat.
Nagy élmény volt, és remélem tavasszal folytatjuk.

2020. január 13-án Andreától érkezett a következő visszajelzés, aminek nagyon örültünk:

Kedves Árpi, 

tegnap előrelépés volt, mentünk egy 1.5 órát. 2x patak is. Minden rendben volt, jókedvű, élénk volt. 

Üdv, Andi

<<< Vissza a kezdőlapra

               

Éjfél & Farsang

(2019.január - február)

2019. január 22., kedd
Új vendég érkezett hozzánk betanításra: Éjfél a 3 éves, fekete, herélt, akinek már az anyját, Gyémántot is én lovagoltam át pár évvel ezelőtt, hogy jól menjen terepen.
Éjfél nagyon szimpatikus, nyugodt, kiegyensúlyozott, barátságos csikó.
Könnyen beszállt a lószállítóba. Kapart ugyan az út alatt többször is, de nem tett tönkre semmit a futóban. Leszállni alig akart, mert félt a tolatástól, de azért csak lejött. Farsanggal tettem egy karámba, aki nagyon izgalomba jött az új vendégtől. Éjfél barátságosan viselkedett, nem hőzöngött.


2019. január 23., szerda
Eljött Csilla Éjfél tulajdonosa és együtt foglalkoztunk a csikójával.
Először megmozgattuk Farsanggal együtt a lovaspályán szabadon, majd kicsit dolgoztunk vele futószáron. Ezután almaszeletekkel kedveskedtünk neki. Miközben ő elégedetten falatozott, én szép csendben felnyergeltem, felkantároztam, sőt párszor fel is hasaltam a nyeregbe.
Nagyon jól viselkedett, még a zablát is jól tűrte. Örült a sok almának és hamar rájött hogy kell zablával a szájban enni.

2019. januá
r 24., csütörtök
Csillát felültettem Farsangra, én pedig vezettem gyalogosan a felnyergelt, felkantározott Éjfélt. Most is örült a jutalomfalatoknak. Kisétáltunk, megmászni egy jó magas hegyet. Mikor már Éjféllel egyformán kapkodtunk levegő után, adtam neki egy almát és gyorsan felültem a hátára. Csilla Farsang hátáról vezetett minket. Indulásnál Éjfél bakolt párat, de csak alig érezhetően, hiszen a meredek emelkedő nagyon megnehezítette a dolgát. Én díjlovaglópálcával kicsit noszogattam, hogy haladjon előre. Hamarosan teljesen lefoglalta az emelkedő és csendesen balladott Farsang után. Fent a hegytetőn leszálltam róla.
Egyrészt így rájött, hogy magamtól is leszállok én, nem kell ledobnia. Másrészt könnyebb egy fiatal lónak, ha csak a saját súlyát kell egyensúlyoznia lejtőn lefelé.
Még háromszor ültem fel és szálltam le. Mindig csendesen viselkedett, sőt várta a jutalomfalatot.
Az utolsó két felülésnél már vezetni sem kellett. Egyenes réteken is lovagoltam, ott sem sietett. Csillával nagyon örültünk, hogy Éjfél ilyen jófej.


2019. január 25., péntek
Ma nincs segítségem, egyedül dolgoztam Éjféllel. Megint felnyergeltem, felkantároztam és a lovardában párszor felültem rá. Próbáltam sétálni vele. Nem nagyon tudta, hogy mit akarok, de nem ellenkezett. Vezető lóval könnyeb lett volna. Azért így is működött.

2019. január 26., szombat
Fontos mérföldkő Csilla számára. Most először ült fel Éjfél hátára, ráadásul rögtön terepre mentünk.
Először ő is gyalogosan vezette kicsit Éjfélt, én Farsanggal mentem előttük. Azért segítettem neki felülni és így ballagtunk tovább.
Csak lépésben dolgoztunk, mint a többi alkalommal is. Vezettem lóhátról őket, de azért csak a saját csikóján jöhetett, pedig ez csak az ötödik nap szállítással együtt. Most már lejtőkön is leereszkedtünk. Ez sem okozott problémát. Nagyon büszkék voltunk Éjfélre.

2019. január 28., hétfő
Ma Lindával a 12 éves lányommal mentünk ki terepre. Felnyergeltem a lovakat -Éjfélt is gond nélkül- majd elvezettük őket a karám legtávolabbi sarkáig. Ott felültettem Lindát Éjfélre, én pedig Farsang hátáról vezettem őket. Farsang olyan szerelmes volt, alig akart menni, de azért csak elcammogtunk az erdőig. Ott jött a fő attrakció: az első ügetés Éjféllel.
Azon kívül, hogy néha húzatta magát semmi problémát nem okozott neki, hogy kettes sebességbe kapcsoltunk. Szépen ügetett Farsang után, nem lett ideges, nem akart előzni, egyszerűen jött utánunk.
Kétszer ügettünk így hosszabbat, sokat sétáltunk, többször megálltunk és mindkét lónak adtam egy-egy répát. Már elég jól tudom Éjfélt lóhátról, hátra fordulva etetni.

2019. január 29., kedd
Ma Csillával mentünk terepre. A tegnapi ügetés megismétlése volt a cél. Sikerült. Többször nagyokat ügettünk, sokat léptettünk. Nagy csavargás volt, ráadásul láttuk többször szarvasokat is.

2019. január 31., csütörtök
Lindával lovagoltunk a lovardában. Ő ült Farsangra, én Éjfélre. A felülés nem jelentett neki gondot, de ha próbáltam előre lovagolni és óvatosan odanyúltam a díjlovagló pályával emelgette kicsit a farát. Persze nem túl komolyan. Ettől függetlenül nyugodtan előrelovagoltam. Pár kör után szépen kisimult, és viszonylag nyugodtan rótta a köröket.

2019. február 1., péntek
Lindával mentünk terepre. Én ültem Éjfélen. Rögtön bemelegítés nélkül felültünk. Az elején talán kétszer bakolt egy kicsit, de semmi komoly. Az ügetés volt a cél, és többször ügettünk is hosszabb szakaszokat. Lovagoltunk erős emelkedőn is.
Egy szélfutta dombtetőn először megrebbent Lindával a Farsang. Majd, mikor mi értünk oda, Éjfél is megugrott kicsit. Beugrott vágtába, és arrébb szaladt velem. Semmi rosszindulat nem volt benne. Örültem az alkalmi vágtának. Az erős lejtőn levezettük a lovakat, majd visszaültünk és nyugodt lépésben hazalovagoltunk.

2019. február 2., szombat
Csillával lovagoltunk nagyot terepen. Ő ült éjfélen, én Farsangon szőrén. Sokat ügettünk, sőt egy szakaszon direkt vágtáztunk. Enyhe emelkedőn a fák között ideális a hely az első vágtához. Éjfél nem okozott csalódást. Szépen, nyugodtan galoppozott. A csúszós talajon (erősen olvadt a hó) mentünk meredek kaptatókon, tócsókon, alkalmi patakocskákon keresztül. Erős lejtőkön is ereszkedtünk, Éjfél és Csilla egyre ügyesebb. Farsanggal nagyon élveztem a lovaglást.

2019. február 4., hétfő
Benti edzést tartottunk Lindával. Az eleje szokásos módon zajlott, ügetésben kezdtünk óvatosan alakzatokat lovagolni.
Az igazi csemege egy-két játék volt. Ki tud gyorsabban átlovagolni egyik rövid faltól a másikig, stb. Linda vágtázott Farsanggal, hogy megelőzzön. Éjfél pedig engedelmesen ment előre ügetésben. Többször mi nyertünk. A csikó kezdi elfogadni az előrehajtó segítséget.

2019. február 5., kedd
Csillával mentünk ki terepre. Én Farsangon mentem. Végre vihettem a kutyát is, mert egyáltalán nem kellett vezetnem Éjfélt. Az elején párszor lemaradtak, de aztán egyre ügyesebben jöttek mögöttünk. A Nyíresben lovagoltunk. Vágtáztunk is, nagyon jól sikerült. Hazafelé a Homokbányánál sem szállt le Csilla, sőt az úttesten is bátran lovagolt.
A végén még a karámban is lovagoltunk kicsit. Játszottunk is úgy  mint tegnap. Csillának adtam kisebb előnyöket, nyert is többször. Az utolsónál Farsang is nagyon ügyesen odatette magát, visszavágtunk kicsit. Klassz volt.

2019. február 6., szerda
Ma is vittük magunkkal a kutyát. Gyönyörű napsütés, nem túl hideg idő, szuper volt. Az elején Csilla ment elől Éjféllel, majd átvettem a vezetést. Többször vágtáztunk. Erős lejtőkön ereszkedtünk le. bujkáltunk az erdőben. Hazafelé egy 6 tagú vaddisznókondát is megcsodálhattunk, igaz elég messziről. Azt hittem, a kutyát alaposan lestrapáltam. Meg sem kötöttem lenyergelésnél. Nem maradt adósom. Rögtön megszökött, amint hátat fordítottam. Levezetésként futhattam utána.
 
2019. február 8., péntek

A pályán lovagolta egyedül Éjféllel. Gond nélkül ment a nyergelés, a felülés és a munka. Szépen engedte, hogy előrelovagoljam. Lépésben különböző alakzatokat is próbálgattunk. Ügetésben még kicsit recsegett, ropogott a kanyarokban, de alakul.

2019. február 10., vasárnap
Éjfél első önálló terepe. Linda vállalta a berepülő pilóta szerepét. Ő ült Éjfélre, én csak vezettem és adogattam neki a répát. Sportszerű nehezítésként vittük magunkkal a kutyát is. Éjfél minden idegesség, nyerítés, makacskodás nélkül itt hagyta a többieket és elballagott velünk. Sokat dicsértük, jutalmaztuk. Elfele a jó tempóra, visszafelé a megállásokra helyeztük a hangsúlyt. Szerintem neki is jó buli volt, amiért sok répát lehetett kiérdemelni.

2019. február 12., kedd
Csillával lovagoltunk ki közösen. Ronda szél fújt, kicsit izgultam, hogy Éjfél esetleg nyugtalanná válik lovasa alatt, de semmi probléma nem támadt. Az elején hosszan lépésben haladtunk, majd hegyet másztunk. Néha ügettünk egy kicsit, de a nyugalomra helyeztük a hangsúlyt. A kutyát is jól lefárasztottuk. A viharos szélben kicsit kockázatos volt, nehogy ránk essen egy letört faág, de szerencsére nem lett semmi baj. Kicsit vad helyre keveredtünk Szépalma határában. Egy árokban ereszkedtünk le, de a kidőlt fák miatt néha vissza kellett kapaszkodni az oldalára.
Csilla inkább gyalogosan vezette Éjfélt. Egyszer nekem is le kellett szállnom, hogy utat nyissak pár kisebb ág letörésével.

2019. február 13., szerda
Lindával lovagoltunk bent. Ő Farsangon ment szőrén, én Éjfélen nyereggel. Csúszott a talaj, latyakos az idő. Léptünk, ügettünk, alakzatokat lovagoltunk. Egymástól függetlenül is szépen mentek a lovak.

2019. február 16., szombat
Lindával kimentünk terepre. Csaknem egész végig elől tudtam lovagolni Éjféllel. Kicsit tartott a Farsangtól, aki sietett mögöttünk. ez segített Éjfélnek is, hogy lendületesen haladjon. A homokbányánál, a teheneknél bizonytalanodott el annyira, hogy előre kellett engedni Farsangot, aki készségesen átvette a vezetést. A főúton ügettünk, hogy hamarabb túl legyünk rajta. Zoliék előtt az autón kívül még egy "vér-tyúk" is elállta az utat. A lovak nagyon óvatosan, de elhaladtak mellette. szerencsére egyikünkre sem támadott rá a "fenevad".

2019. február 17., vasárnap
Benti munka Lindával. Próbáltunk egymástól függetlenül dolgozni. Elég jól sikerült is, de mindkét ló mozgásából hiányzott a lendület, igaz a nap is csak fokozatosan olvasztotta fel a fagyos, kemény talajt.
A végén játékkal oldottuk fel a hangulatot. Éjfél verhetetlennek bizonyult a "gyorsasági" számokban.

2019. február 19., kedd
Csillával mentünk ki nagy terepre.


Most először mentünk a Borzavár-Zirc közötti erdőbe. Az elején alig akartak átmenni a lovak a Zoliék előtt, ahol a múltkor avval a "veszélyes" tyúkkal összetalálkoztunk. Aztán csak eljutottunk a falu elejéig, ott a Töl-háznál fel a dombtetőre. Csillára bíztam az erdőben az útirány megválasztását. A Cuha-völgyét választotta a gázlók gyakorlásával. A hídnál két fiatal ült a földön, akik mellett remegő lábakkal mentek el a lovak. Még gyorsan ráismételtünk, hogy nyugodtabban menjenek, aztán irány a Cuha patak mentén előre.
Pocsolyákon mentünk át bemelegítésként, de azok a tavaszi napsütés ellenére fagyosak, ropogósak voltak. Aztán jött az első gázló. Mindkét ló óvatosan átment. Itt is megismételtünk. a végén gyakoroltuk a legnagyobb gázlókat. Itt már átültem Éjfélre. Sarkantyú volt rajtam, meglepődött, de nem hisztizett. Egy másik  csúszós falú gázlóval Éjfél kitalálta, hogy ugrik, és ettől kezdve ugrott minden gázlónál. Ha tudta, átugrotta, ha nem, beleugrott. Jobb, ha belelép a ló, de a lényeg, hogy ne szegüljön ellen. Majd később, ha rutint szerez, belelép nyugodtan a vízbe. Később a gázlók után visszacseréltünk a lovakat és vágtáztunk egy jót a meleg napsütésben. Sétálva érkeztünk haza

2019. február 20., szerda
Terepre mentünk Csillával. Többször vágtáztunk nagyokat. Megnéztük Tündérmajort. Hazafelé egy nagy hosszú mezőn hatalmas kígyóvonalakat lovagoltunk először ügetésben egymás mellett, majd vágtában egymás mögött.

2019. február 21., csütörtök
Benti munka. Pár vödör segítségével, amikor bójákként használtuk, tudtunk mindenféle játékot játszani, pld. szlalom verseny, stb.  Játszottunk kőgyűjtő versenyt is. Csilla is, Éjfél is nagyon profin játszottak. Farsanggal is most játszottak. Farsanggal is most játszottam talán először ilyet, de nagyon profi volt. 

2019. február 24., vasárnap
Lindával kimentünk sétálni terepre. Fagyos volt a talaj, a lábunk sem izzadt a melegtől, de jót csavarogtunk.

2019. február 25., hétfő
Benti edzés Lindával. Ügyességi játékokat játszottunk. A szlalomban és a kőgyűjtő versenyen is győztünk Éjféllel, pedig Linda csalt is (zsebre vágott 5 követ, amit szép csöndben leszedegetett az oszlopok tetejéről) és vágtázott is.
Kis legeltetéssel jutalmaztam a "bajnokot", amit szemmel láthatóan nagyon élvezett.

2019. február 26., kedd
Utolsó közös tereplovaglásunk Csillával.
Jól ül Éjfélen, ügyesen dolgoznak, de nem éppen magabiztosan. A szeles időben kicsit riadékonynak, frissnek mutatkozik Éjfél, ami elbizonytalanítja kicsit Csillát. Fél, vajon bír-e majd otthon Éjféllel? Szerintem nem lesz semmi baj. Figyelemreméltóan sokat lovagolt az alatt az egy hónap alatt Éjfélen. Sok közös sikerélményünk jól megalapozza a "Főnöki státuszát".
Ráadásul Éjfél születése óta ismeri őt. Minden izgalom mellett jókat ügetünk, vágtázunk, minden komplikáció nélkül.

2019. február 27., szerda
Éjfél hazamegy. Lázas készülődés, pakolás. Éjfél gond nélkül felsétál velem a házunk előtt álló lószállítóhoz és gond nélkül felmegy az utánfutóra.
Én kötöm meg, hogy minden szakszerű legyen. A szűk helyen a lábaim közé teszi a fejét, majd erőteljes mozdulattal felemeli. Szó szerint "övön aluli ütés". Emlékezetessé teszi a búcsút. Jót nevet mindenki. Gyors búcsúzkodás. Aztán hajrá, új fejezet kezdődik Éjfél és Csilla életében.
Megtisztelő, hogy ott lehettem a kezdeti lépéseknél.

<<< Vissza a kezdőlapra

Favory Farsang

2018. május 7., hétfő
Egy hónapja heti két alkalommal átjárok Ravazdra, ahol egy 40-50 lóból álló lipicai magánménesben edzek
3 db 2-éves csődörcsikót és 1 db 1 évest.
Az elmúlt hónap alatt a csikók szépen előrehaladtak. Ezek a tapasztalatok felkeltették és egyre fokozták a kíváncsiságomat a fajta iránt. Lipicai félvéreim már voltak. Pogival, Zafírral nagyon jó tapasztalatokat szereztem. Ma vettem meg életem első fajtatiszta lipicai csikóját: A hároméves Favory Farsangot. Múlt hét szombaton néztük meg először. Felmentünk a kancaménesbe. 10-15 3-éves és annál idősebb kancacsikók. A ménes érdeklődve odajött, Attila, a tulajdonos rámutatott a kavargó tömegen egy csikóra, hogy azt megvehetem. Kos fej, vékony test, de erős csontozat. Barátságos, szelíd tekintet. Nem hagyta megérinteni magát, de nem fenyegetőzött, csak okosan kitért előlem. A bogár befészkelte magát a fülembe.
Alig vártam a mai napot. Már futóval mentem a mai edzésre. Először elővettem a csődörcsikókat. Mind a négynek megmutattam a futót. Frici, csak kívülről nézte meg. Fillér, Figaro és Figura egy kis abrakért hajlandó volt belülről is szétnézni.
A lovak képekben gondolkodnak. Egy ilyen békés, kellemes ismerkedés a futóval egész életükre megalapozhatja a jó szállíthatóságot.
Mehetünk a lovamért. Rudival, a lovak gondozójával, mentünk fel a méneshez. Ő egy darab kötéllel finoman, észrevétlenül megfogta. Én feltettem a kötőféket, és próbáltunk Farsangot kihozni a ménesből. Nem  volt egyszerű, de legalább lassan ment. Nem volt vezethető. Választási kora óta szabadon élt ebben a csapatban.
Általában békésen, sőt kicsit dacosan tűrte a megpróbáltatásokat, de kétszer is úgy felágaskodott, hogy hanyatt vágódott. kicsit szidtam magam, hogy ilyesmivel bonyolítom az életemet. Nagy nehezen csak kituszkoltuk. Rudi hozott egy rutinos, békés kancát a lenti anyakancák közül, és azután lassan lesétált Farsang is, akit én vezettem.
Aztán lépésről lépésre megküzdve, de már nem harcolva lejutottunk a körkarámig. Itt elengedetten és szabadon megmozgattam kicsit. Könnyed, elegáns mozgása van. Majd futószáron is körbehajtottam párszor. Ez is jól sikerült.
Ezen felbuzdulva és látván, hogy kicsit elfáradt, előkaptam a nyerget, kantárt az autóból. Gyorsan felkantároztam, és amíg a zablával játszott, már a teljes felszerelés rajta volt. Párat persze bakolt, a kantárszárat lerázta magáról, de aztán rendeztük sorainkat, és békésen, bár gyanakodva sétált a a felszerelt csikó. Rudi vezetgette, én pedig kengyelből felhasaltam rá. Egyszer kezdett rodeózni. Gyorsan leugrottam, de aztán többször felhasaltam, leszálltam. A lényeg, hogy a csikó rájöjjön, nem kell ledobni a lovast, leszáll az magától is. Egyre jobban tetszett a Farsang. Örültem, hogy enyém lehet.
Gyorsan lenyergeltem, és már vettem is fel a lábait. Nagyon rég lehetett körmölve, és az se lehetett egyszerű. Feladta a lábait hol könnyebben, hol nehezebben, de nem rúgott. Én tartottam, Rudi pedig gyorsan körbecsipkedte fogóval. Mikor ezzel is végeztünk, megmutattuk neki a futót. Egy kis abrakért hamar beszállt, persze aztán gyorsan ki is jött.
Nagyon örültem. Bő egy órával korábban még vezetni sem lehetett, mert nem ismerte. Azóta futószáraztam, felnyergeltem, felkantároztam, felhasaltam rá. Kicsit megkörmöltük és a futót is megismerhette. Jó feje van.
 Amíg Attilára vártunk, hogy fizethessek és induljak. Farsangot visszatettük a körkarámba. Mikor mindent elrendeztünk, próbáltuk újra feltenni a futóra. Ráérzett, hogy ez már nem csak gyakorlás és felállt ugyan a rámpára, de nem ment be. Átfűztem egy kötelet a feneke alatt, de így sem volt hajlandó beszállni. Nem bántottuk, de patt helyzet alakult ki.
Rudinak támadt az a ragyogó ötlete, hogy toljak rajta kicsit a kezemmel. Ez bevált. Gyorsan bezártam a futót, és már lobogtunk is hazafelé. 
Élete első utazáson egy rossz szava sem volt. 

Mikor kinyitottam a futót is, szelíden nézett rám. Nem akart leszállni. Lépésről, lépésre letoltam a futóról. Tűrte. 

 

Szépen jött utánam, amikor vezettem. 

Bevezettem a 2 hektárosra a régi istállónál.

Békésen körbenézett, áthoztam Rakétát, akivel hamar összebarátkozott. 

Később Vadócot is átvittem, aki hozta a formáját és próbálta Farsangot távol tartani Rakétától. Farsang nem veszekedett, békésen kitért. Látszik raja, hogy ménesben nőtt fel, az volt a "gyerekszobája". Jó fej, könnyen kijön más lovakkal. 

Magukra hagytam őket kicsit, aztán később visszatértem.
Nyerített, amikor odamentem hozzá. Lehet, hogy engem üdvözölt?! Mindenesetre nem menekült el. Békésen hagyta, hogy megcirógassam. Ezután mit látnak gyulladt szemeim: Vadóc finoman pucolgatja Farsang oldalát. Emlékezni sem tudok másik lóra, akivel hosszú együttlét alatt erre a szintre eljutott volna, nem hogy az első napon.
Hurrá, van lovam!

2018. május 10., csütörtök
Két napig pihenni hagytam Farsangot. Nagyon kedves, barátságos, mégsem tolakodó a természete. Kísérget a karámban, mint egy kiskutya. Örül, ha simogatom, pucolgatom. Ma kivittük terepre sétálni kicsit. Én Rakétára ültem, és az ő hátáról vezettem Farsangot. Ilyenkor vagy a nyeregszarvhoz kötöm a vezetőszárat, vagy ha szőrén lovagolok, a lovam nyakába egy nem szoruló, könnyen kioldható csomóval (kunkötés). Most is így tettem. Petra Vadóc hátán kísért minket. Farsang most csinált ilyet először. volt, hogy előzött, volt, hogy unszolta magát, de általában jött szépen.

  ;)

Az első felülésekről készült videók a YouTube csatornánkon megtekinthetők 

(YouTube csatorna: Deézsi Árpád - lejátszó lista: Favory Farsang) 

https://youtu.be/IC7rtmbVs6c

https://youtu.be/4ThWOKo1Juk

Mikor visszaértünk gyorsan felnyergeltem Farsangot és párszor felültem rá. Kicsit izgultunk mind a ketten, de nem volt rodeó.

2018. május 11., péntek
Itt járt az állatorvos. Farsang megkapta a védőoltásokat, és vettünk vért tőle, hogy kévésvérűségre és takonykórra bevizsgálják. Együtt nevettünk a dokival, hogy milyen csúnyácska lovat vettem. Viszont ő is megjegyezte, hogy feltűnően békésen tűrte a szúrikat. A külsejére visszatérünk, ha összeszedi magát egy kicsit.

2018. május 14., hétfő
Lindával vittük ki terepre a lovakat. Én Rakétára ültem, és a hátáról vezettem Farangot. Linda lányom pedig Vadócon jött mögöttem. Farsang nagyon szépen jött. Az út nagy részén szinte megfeledkezhettem róla, hogy lovat vezetek.

2018. május 15., kedd
Szakad az eső. Itt járt a kovács. Behúzódtunk az istállóba és megkörmöltük a lovakat. Izgultunk kicsit Farsang miatt, de kár volt. Egész jól tartotta a lábait. Most már bátrabban mozgathatom majd. Nem kell félni, hogy felrepedezik a patája.
Délután: Kihasználva 2 eső közötti szünetet.
Linda lányommal elkaptuk Vadócot és Farsangot egy kis lovaglásra. Bemelegítésként szabadon megmozgattuk őket a lovaspályán. Majd felnyergeltük Vadócot. Linda ráült és a csikót szabadon utána hajtottam. Nem sikerült fényesen, mert Farsang fél Vadóctól.
Aztán felültem Vadócra, és a hátáról vezettem a csikót. Linda pedig gyalogosan segített, ha a csikó elakadt és húzatta magát.
Aztán Linda ült fel Vadócra, és én segítettem a földről. Végül felültem Farsangra, és Linda vezetett a Vadóc hátáról. Díjlovagló pálcával segítettem a csikónak, ha nem akart előre menni. Jól sikerült. Nem bakolt, ment szépen előre. Vadóc rendes volt, nem fenyegetőzött nagyon és nem rúgott.

2018. május 16., szerda
Vadócra ültem, és a hátáról vezetve vittem ki Farsangot terepre. Általában szépen jőtt, de kétszer alig durván húzatta magát. Nem baj, majd belejön. Mindenesetre ma egy kicsit többet mentünk mint a múltkor. Kétszer is hegyet másztunk - hagy  erősödjön.
Később lementem kaszálni az akácosba az istálló felett. Hát nem odajött üdvözölni a kis kíváncsi. Ezzel a kedves természetével teljesen levesz a lábamról.

2018. május 17., csütörtök
Lindával kivittük Vadócot és Farsangot terepre. Előzetes bemelegítés vagy mozgatás nélkül felnyergeltem Farsangot a kúthoz kikötve. A nyergelés egyáltalán nem zavarta. A zablával már nem ilyen jó barátok, de kicsit megfogva a nyelvét az is sikerült. Rögtön kimentünk.
Én elől vezettem Farsangot, Lindáék jöttek mögöttem . A combig érő fű nagyon tetszett Farsangnak, és hamar rájött, hogyan lehet zablával legelni. Az első emelkedőnél óvatosan felültem. Nem zavarta. A fő, hogy lehessen legelni. Fent a dombtetőn leszálltam. Lejtőn lejönni az későbbi tananyag. Lent a patak mellett ismét felültem. Jót sétáltunk. Kétszer lemaradtunk. Egyszer ügetésben, egyszer pedig óvatos vágtaugrással zárkóztunk fel. Nem akart megszabadulni tőlem, csak felzárkóztunk. a lovaspályán is felültem rá 1-1 körre. Meglepődött, hogy itt nem legelhet. A kútnál újra megkötöttem és gyorsan lenyergeltem. Abrakolás alatt a lábak feladását gyakoroltuk. Alakul.

2018. május 20., vasárnap
Este, mikor már kellemesen elfáradva végre hazaértünk, Linda felvetette egy gyors lovaglás lehetőségét. Összeszedtem magam, és gyorsan lerohantunk a lovakhoz.
Kicsit megmozgattam szabadon Farsangot, majd bent a lovaspályán felültem rá. Többször fel-, leszálltam, közben egy-egy kört kísérgettem lépésben Lindát, aki Vadócon ült. Farang egyáltalán nem kifogásolta a dolgot. Megpróbáltam ügetésre is rávenni, amin nagyon meglepődött. Nem bakolt, nem ellenkezett, csak megilletődött, ahogy el kellett indulni. Pár engedelmes ütem után megállítottam, leszálltam és lenyergeltem.
Mielőtt feljöttem volna, gyorsan megabrakoltam, majd felvettem a lábait. Hibátlanul adta fel őket egymás után, pedig ez nem tartozik a kedvenc gyakorlati közé. Nagyon örültem.

2018. május 23., szerda
Lindával mentünk közös terepre. A nyergelés most is simán ment. A kantározás most sikerült a legjobban. Pár méter vezetés után felültem Farsangra, és az egész rövid terepet végiglovagoltam vele. Nem volt kifogása ellene. Gyakorlatilag végig legelte az egész terepet. Nagyon tetszett neki. Most hatalmas a fű. Szerintem esélyem se lenne tiltani neki a legelést. Ő így boldog, ráadásul a csipegetésben le kell hajolnia, felívelnie a hátát, ami jó nekünk, erősíti a hátizmait. Kétszer hosszabb szakaszt ügettünk. Meglepődött, hogy ilyet is lehet, de nem bakolt, nem ellenkezett. Szinte úszik a levegőben. Általában Vadóc ment elől, de egy "veszélyes" földhányás mellett nem akart elmenni. Leszálltam Farsangról és elvezettem a földkupac mellett. Innentől mi mentünk elől. Jól ment.
Az egész lovaglás jól sikerült. Végig nyugodtan viselkedett. Leszerszámozásnál nem engedte el a zablát. Sajnos az visszaütött a fogaira. Etetésnél megcsípte a villanypásztor... úgyhogy nem ment minden tökéletesen, de jót lovagoltunk.

2018. május 26., szombat
Mélyponton: Az  volt a terven, hogy lovagolok egyedül egy jót. Vadócra ülök és a hátáról vezetem Farsangot, hogy erősödjön. Amíg Vadócot nyergeltem, Farsangot kikötöttem a kút oszlopához, hagy gyakorolja kicsit a várakozást. Állt is egy darabig türelmesen, de aztán elunta a dolgot. Nekifeszült a kötőféknek, de az nem engedett. Ő még jöbban megpróbálta eltépni, de nem sikerült. Igen ám, de a kút nehéz betonkávája megmozdult. Teljes erővel húzta, rángatta és egyszer csak kibillentette a felső betongyűrűt, kitépve a helyéről és leborítva maga mellé!!! Ott még húzta egy picit, majd diadalmasan megállt. Ött álltam mellette, próbáltam rászólni, de semmit nem tehettem.
Felhívtam Petrát meg a lányaimat, de esélyünk sem volt visszatenni a helyére. Na gondoltam azért lovagolni még kimegyek. Pöttyit és Rakétát biztonságba helyeztünk a lovaspályán, nehogy beleessenek a kútba, majd nekiindultam.
Farsang először békésen követte Vadócot jókat legelészve. De a szomszéd lovakhoz érve megint megmakacsolta magát. Elkezdett húzni minket. Feszült a westernnyereg , aminek a szervára kötöttem a vezetőszárat. A nyereg elfordult Vadóc hátán. Én leszálltam, megnyugtattam  a csikót, megigazítottam a felszerelést és visszaülve ballagtunk tovább. Láttam, hogy a hevederfelrántó szíj megsérült, de úgy tűnt kibírja. Az első emelkedőnél kiderült, hogy tévedtem. Békésen mentek felfelé a lovak, amikor a nyereg velem együtt lefordult Vadóc hátáról. Csattantam egy nagyot a lovak mellett a földön. Be kellett látnom, hogy így nem mehetek tovább. Egy bálamadzag-darabbal  összefogattam a hevederfelrántó szíjat, ami teljesen kettészakadt, és kézben vezetve a lovakat hazaballagtam a derékig érő fűben.
Otthon láttam, hogy tele a ruhám minikullancsokkal. Gyorsan átöltöztem, lezuhanyoztam.
Három ismerős legénnyel alig bírtunk visszarakni a kutat a helyére, de azért sikerült.
Farsang békésnek tűnt. Hagyta, hogy rátegyem a kötőféket és kivezessem a többiek közül, de a vacsoráját nem ette meg. Őt is megviselték a történtek.

2018. május 30., szerda
A pályán lovagoltunk Lindával. Farsang egész jól viselkedett, de volt egy kis feszültség a mozgásában. nem csinált semmi rosszat, de kicsit "hegyesen járt". Nem kellett volna sok , hogy összevesszünk. Főleg az ügetés nem tetszett neki. Ügessünk kicsit, de  a vége az lett, hogy Linda vágtában szőrén leesett Vadócról.

2018. június 1., péntek
Petrával  mentünk ki terepre. Ő Vadócon , én Farsangon. Hosszan ügettünk problémamentesen. Egyszer vágtáztunk is. Végre! Ez volt az első vágtánk farsanggal. Meglepődött, hogy többet kérek, mint ügetést, bakolt egyet, majd engedelmesen vágtázott velem. Hazafelé a marhák mellett mentünk el, és a műúton jöttünk haza, egész jól sikerült.

2018. június 4., hétfő
Egyedül lovagoltam Farsangot a lovardában. Építettem egy körkarámot is villanypásztorból, abban melegítettünk be. A lovardai munka egész jól ment, igaz Farsang nem volt elragadtatva, ha  pálcával előre hajítottam finoman. Egyszer még le is ült velem, de aztán mentünk tovább. Nagy köröket is próbálgattuk, szép lassan majd belejön.

2018. június 6., szerda
Első alkalom, hogy egyedül mentem ki Farsanggal terepre. Nem kalandvágyból, nem bizonyítási kényszerből vittem ki ilyen hamar egyedül, hanem mert nem volt kivel együtt lovagolnom.
Nagyon jól sikerült. Farsang nagyon jó fej volt. Ügettünk, vágtáztunk is. Lépésben jöttünk haza (persze ő szívesen ügetett volna). Nagyon tetszett, hogy nem riadozik állandóan, és hagyja finoman előrelovagolni magát. Kicsit feszült volt, de nem hisztizett. Nagyon élveztem a mozgását.

2018. június 9., szombat
Közös terep. Linda ment Vadóccal, Sárika, egy 11 éves kislány, a lován, Zumbán, én pedig Farsangon. Nagyot csavarogtunk. Nagyon élveztem, főleg egy nagy nyugis vágtát, ahol Vadóc elhúzott előre, de mi hátramaradtunk és így segítettük a harmadik lovast. Néha már egészen finom jelzésekből is megértjük egymást.

2018. június 11., hétfő
A pályán dolgoztam egyedül Farsanggal. Nyoma sem volt a múltkori duzzogásnak. Elfogadta a pálcasegítséget, szépen dolgozott lépésben, ügetésben.

2018. június 18., hétfő
Benti edzés. Bemelegítésként körkarámban. 

Csak lépésben, ügetésben dolgoztunk, de az ügyesen csinálta, pedig egy hete nem dolgozott.

2018. június 20., szerda
Közös terep Lindával. Farsang ment végig elől. Jókat vágtáztunk. Jól fogadja az újdonságokat. Mindent megnéz, de nem riadozik, megy előre. A böglyök felhőben támadnak ránk.

2018. június 25., hétfő
Közös terep Lindával.

Megint nem jelentett problémát Farsangnak, hogy pár napig nem dolgozott. Örülök, mert egy jó hobbilónak szerintem bírnia kell a rendszertelen munkát.

A falu eleje felé vettük az irányt, hogy szokja kicsit a forgalmat.

Nem értem miért, de nem fél az autóktól. Örülök neki.   

Persze, azért vészelődött, jó volt, hogy Vadóc előrement. 

 

Most kapott rá az ízére, hogy bátran átmehet a sárfoltokon. A vágta fantasztikus volt. Figyelt rám, gyorsított, ha kértem, de fegyelmezetten ment. Nagyon kellemes hátasló válhat belőle.

2018. július 3., kedd
Öt napos elutazás után elvittük barátainkat, akik vigyáztak a lovakra egy kirándulásra. Vadócot és Farsangot magunkkal vittük. Bemelegítés nélkül egymás után raktam fel Farsang hátára a lovagolni nem tudó vendégeket. Nagyot túráztunk, de Farsangnak egy rossz mozdulata nem volt. A gázlóknál (Csára-völgy, Cuha-völgy, Porva-Csesznek-Borzavár volt az útvonal) leszállítottam a vendégeket. Az első kettőt ugorta, a harmadikba már belelépett. A negyedik gázló a Cuhán vezetett át, ott felültem rá, mert gyalog eláztam volna. Gyönyörűen ment Vadóc után, akin Petra ült. Azt hiszem, nagyot léptünk előre gázló ügyben. Jó buli volt

2018. július 10., kedd
Bizony egy hét telt el, mikor utoljára ültem Farsangon. Igaz, közben rákaptunk, hogy ha kiengedem a karámon kívül legelni, és érte megyek kötőfékkel, vezetőszárral, felülök rá, és úgy ballagunk haza. Persze csak lépésben.
Ma új ló érkezett pár napos edzőtáborba, és őt Farsangon kísértem ki, mégpedig szőrén. Hevesen támadtak a bögyök. Érezték  a közelgő vihart. Először csak lépés, majd párszor ügetés. Egész kényelmesen ügettünk, pedig jó tempóban haladtunk.

Aztán vágtát kértem tőle, számolva azzal, hogyha az izzasztó kifordul alólam, rögtön repülök. Szinte megkérdezte, hogy ez biztos? Aztán engedelmesen vágtázni kezdett. Többször is vágtáztunk . 

Nagyon klasszul sikerült. 

Mire hazaértünk, már dörgött, alig hogy felhoztuk a nyergeket, szakadt.

2018. július 11., szerda
Egész nap szakadt az eső. Ebéd után kimentünk a vendéggel terepre. Őt engedtem előre. Farsang kicsit csodálkozott, hogy nem mehet elől. Nagyon csúszott, de azért ügettünk, vágtáztunk is többször. Egyszer jókedvében bakolt kicsit, aminek szőrén lovagolva nem nagyon örültem, de nem estem le. Visszaértünk, az eső szép lassan elállt. Ilyen a mi formánk.

2018. július 12., csütörtök
Megint szürön mentm terepre Farsanggal és a vendéglóval, lovassal. Szépen ment, tette  a dolgát.




2018. július 13., péntek
A Cuha-völgyébe mentünk a Kardosrét-Csárdavölgy szakaszon.
Nyeregbe ültem, és kipróbáltam, mit szól Farsang a sarkantyúhoz. Nem sértődött meg rajta. Gázlókat gyakoroltunk Annával és az apukájával. Farsang még nem megy tökéletesen, néha ugrik a v9z felett, néha előreengedi a másik rutinos lovat, de egyre jobban veszi az akadályt.

2018. július 26., csütörtök
Kicsit pörögnek a napok. Nem írtam le mindent a naplóba. A legnagyobb újdonság, hogy kötőfékkel nyereg nélkül vágtáztam. Farsanggal a lovardában. Egyben ez volt az első benti vágtánk. Nagyon jó volt. Örülök, hogy itt tartunk.
Azóta többször is lovagoltam, általában nyereg nélkül, kantárral. Nem él vissza a helyzettel. Finoman lovagolható, könnyen megállítható.

2018. augusztus 4., szombat
Betyárnap: Linda nagyon várta ezt a napot. Évek óta részt vessünk a Zirci lovasfelvonuláson. Ez volt neki az első, hogy egyedül jött felnőtt lovon, Vadócon. Ügyesek voltak.
Farsang is fantasztikusan ment. Nagyon nyugodt, de figyelmes. A felvonuláson inkább noszogatni kellett és nem nyugtatni, mint a többi lovat. Nagyon élveztem, és írtó büszke voltam rá, hogy ilyen okosan viselkedett. Kicsit egy vizsgának is felfogható, amit kitűnően teljesített.
Úgy érzem, ezzel az alapképzéssre elérte célját. Egyenlőre nem folytatom a naplóját, csak ha valami igazán jelentős történik vele.

2018. december 12., szerda
Ezt muszáj leírnom, mert olyan klassz volt, hogy nem szeretném később elfelejteni.
Már megint legalább egy hete nem ültem Farsangon. Hol az elfoglaltságaim miatt, hogy a rossz idő miatt. Talán öregszem, de ha pocsék az idő, valahogy már nincs bennem olyan elfojthatatlan vágy, hogy nyeregbe pattanjak mint régebben.
Ma sem süt a nap, de hó van a Bakonyban, és végre időm is volt egyet lovagolni.
Amint meglátta Vadóc és Rakéta, hogy nyereggel  a vállamon közlekedek, azonnal hátravágtáztak a karámba. Farsang már eredetileg is ott volt, de mikor hívtam, odajött hozzám és vezetés nélkül bejött velem a lovaspályára. Itt először bemelegítésként megmozgattam szabadon, majd felültem rá, és ügettünk, vágtáztunk kicsit. Kicsit olvad a hó, úgyhogy csúszik a pálya, de olyan normálisan ment, hogy nem okozott neki gondot. No és a megállások... Vágtából hangra nyomott stopot, hosszan csúszva a sárban. Élveztük mind a ketten.
Ezután kimentünk terepre, és az új kutyánkat, Barit, is vittük magunkkal. A kutyát hosszú vezetőszáron rögzítettem a nyeregszarvhoz. Néha ránk tekerte a vastag kötelet, néha belelépett a kutya, s ahogy rángatta ügetés közben a kötelet, szinte püfölte a ló oldalát. De egy lipicai, akinek az ősei fogathoz szokott lovak , úgy látom  nem csinál gondot egy kis kötélből.
Majdnem végig egy kézzel  lovagoltam Farsangot, aki kezd egyre jobban belejönni. Sokat ügettünk, hogy a kutya is fáradjon. Majd hegyet másztunk az erdőben. Egy komolyabb szarvascsapatba botlottunk. Farsang megállt és teljes nyugalommal megnézte őket. A szarvasok is lassan, méltóságteljesen mozogtak.
A kutya először nem vett észre semmit. Mire kapcsolt, a szarvasok már halkan odébbálltak.
Később a falu elején a homokbányában a marhákat is ugyanilyen nyugalommal csodálta meg. Ezt nagyon bírom benne. A Fő  úton nyugisan végigügettünk, hogy ne akadályozzuk a forgalmat. Most lent legel Farsang a völgyben a karámon kívül. Ha ihat, majd visszaengedem a helyére. Addig néha-néha ránézek, hogy meg van-e még.
Érdekesség, hogy a kutyánkat nagyon szereti kergetni, de ilyenkor hagyja maga mellett jönni.

<<< Vissza a kezdőlapra

 

Baba

(2018.március-április)

2018. március 23., péntek
Easter tegnap elköltözött. Csendesen ünnepeltem, Babával vigasztalódtam. Kivittem egy magányos terepre. Csak lépés a fagyos, néhol csúszós talajon. Hibátlanul ment. Három szarvassal alaposan megnéztünk egymást. Tényleg segített feldolgozni, hogy Easterrel lezárult a közös munkánk. Baba egyébként sokat segített Easter kiképzésében, mint ahogy Maya tanításában is nagy segítségemre volt.

2018. március 25., vasárnap
Lindával lovagoltunk a pályán. Hosszú idő óta először. Ő Vadócra ült, akivel szépen dolgozott, még vágtáztak is. Én Babán lovagoltam, hibátlanul ment.

2018. március  30., péntek
Olyan sokan érdeklődtek Easterre, hogy volt akinek Babát ajánlottam kínomban. Egy régi kedves lovasismerős Bakonybélből el is jött megnézni és kipróbálni Babát. Kimentünk egy közös terepre. Én Vadócra ültem. Elsőre jól kijöttek egymással, szépen, nyugodtan dolgoztak együtt, akár mögöttem, akár előttem haladtak.
Az edzésnaplót átolvasva Dóri meglehetősen teljes képet kapott Babáról. Régi, rutinos lovas. Tudja mit vállal, és képes is megoldani a kihívásokat.
Még aznap jelezte telefonon, hogy igényt tart Babára. Jól esett a jó hír, de mellbe is vágott a felismerés, hogy egy év közös munka után szétválnak útjaink.

2018. április 01., vasárnap
Családostul jött el Dóri. Közösen is megnézték Babát, majd együtt mondtak rá igent. Elrendeztük a papírokat. Baba marad még egy hónapig bértartásban nálunk. Ezalatt itt a megszokott környezetben tudnak összecsiszolódni.

2018 április 02-26.
Dóri hetente kétszer jár át lovagolni. Szépen dolgoznak együtt. Gyakoroljuk a gázlókat, a vágtát különböző engedelmességi gyakorlatokat. Én már nem lovagolom Babát, hogy előkészítés nélkül ülhessen fel Dóri. Így is jól dolgoznak együtt.

2018. április 27., péntek
Baba költözik
Átlovagolunk Dórival Bakonybélbe. Én Vadócra ülök. Élénk tempót diktálok. Sokat ügetünk.

Próbálok olyan útvonalon haladni a völgyekben, árkokban, ahol minimális a szintkülönbség. Dóri végig magabiztosan, nyugodtan előrejön. Kisebb akadálypálya a turistaút. Többször kedves kis patakocskán kell áthaladni, de simán veszik az akadályokat . 2 óra alatt ott vagyunk.


Baba semmit sem sejt. Azt hiszi, csak csavarogni jöttünk. mikor egy békés idegen lóhoz vezetik és elengedik, gyanakodni kezd. Vadóc teljesen kiakad. Gyorsan búcsúzom és távozom. Baba kiabál, hogy ne hagyjuk ott. Nehéz pillanatok. Próbálom a visszaúttal elterelni a figyelmemet. 2-szer is elrontom az  útvonalat. Vadóc fokozatosan lehiggad. 2 óra 45 perc kell a visszaúthoz.

2018. április 28., szombat
Autóval átmegyek Bakonybélbe, hogy Dórit egy helyi lovacska hátán kikísérjem első otthoni terepére. Baba nyugodt és kiegyensúlyozott, kerülöm a tekintetét. Egész jót lovagolunk. Azt hiszem, jól fognak együtt boldogulni.
Szívből kívánok sok sikert nekik!

(Dóri beszámolója a vendégkönyvben olvasható!)

 <<< Vissza a kezdőlapra

Baba & Easter

(2018.februártól)

2018. február 26.-27.
Baba új feladatot kapott, és ebben ügyesen helytáll, amivel nagyon megkönnyíti a dolgomat.
Másfél hete vettem egy EASTER nevű, 5 éves, teljesen nyers, sárga kis kancát (egy papír nélküli appaloosát). Ezt a barátságos kis lovat Pöttyivel raktam össze a vendégistállóban. Már első nap kivittem sétálni kötőféken, hogy egy kicsit növeljem a kondiját. Második nap ráismételtünk, de gyalogosan az egyre magasabb hóban elég fárasztó ez a feladat.
Ekkor jött a képbe Baba, aki már napok óta nézegeti a régi istállótól az új jövevényt. Gondoltam egy merészet: Baba megszokta, hogy vezetem a hátáról Rakétát. Tavaly az ő hátáról vezettem Mayát.
Most átvittem Easterhez. Engedtem, hogy összeismerkedjenek. Easter rögtön átengedte a vezetést Babának, akinek ez persze imponált. Babát gyorsan felnyergeltem, és tettem vele pár kört a karámban Easter önként követett minket. Majd hosszú vezetőszáron (amit a nyeregszarvra erősítettem), kivittem Babát és Eastert egy jó sétaterepre. A térdig érő hóban ez bizony sokkal jobb móka lovagolva mint gyalogosan.
Másnap ráismételtem. Ekkor megint egész nap esett a hó és a szél is fújt kicsit. Baba nagyon ügyesen vezette Eastert. Ha kellett húzta, ha a csikó előzni akart, gyorsan maga mögé parancsolta. Úgy érzem hamar barátnők lesznek.

2018. február 19., hétfő
Egy kedves család, rég ismerőseink szóltak, hogy Debrecenben van egy 5 éves, nyers, sárga kis kanca, aki csak rám vár. Egy szerelem csikó. Sárga appaloosa méntől és egy sárga appendix kancától, akinek Coco volt az apja.

KESSY DOC BAR (apa: 3961 IC Coco Lena, anya: Question, anyai apa: 3040 Apanázs, anyai anya: Queenlike)


NEVADA OF KING, Appaloosa  N 665620(apa: Duals First Light AQHA-3631575, anya: BL Dream Lady  #619862)

     

Hosszú telefonok, aztán irány Debrecen. Február 19-én hajnali háromkor kelés, 4-kor indulás. 5 órás az út. Szimpatikus a "tenyésztő", aki egy ismerősének adta el a csikót, aki most megválik tőle. EASTER kissé elhanyagolt, a sörénye hosszú csimbókokban lóg, dagasztja a sarat, ami szintén a bundájára tapadt, a fejlődésben is elmaradt kicsit, de szimpatikus, barátságos, bár kicsit félénk.
Megmozgatom futószáron, megnézem, hogy reagál egy nagyobb esőkabátra, majd a futót mutatom meg neki. Átmegy a vizsgán. Fizetek, rendezzük a papírokat, óvatosan feltesszük a futóra, aztán irány haza. 5 órás az út. Izgul a fiatal ló, de nem hisztizik.
Délután 16 h mire hazaérünk. Itt hó van. 2 órája van a jövevénynek, hogy világosban megismerje az új helyét. Pöttyi biztosítja a társaságot. Mindig ünnep amikor új ló érkezik.

 

2018. február 20., kedd
Reggel izgulok, hogy mire megyek le, de minden rendben. Easter engedi, hogy megsimogassam. ismerkedünk, szimpatikusan kísérget a karámban. Jól eszik. Réti széna, nyalósó, egy kis szemes árpa, no meg víz. Ez a kosztja. Árpát reggel, este kap. Fokozatosan növelem majd az adagot 1 liter/etetésig.
Délután elviszem sétálni, örül, hogy a többi ló karámja mellett elsétálhat. Rakéta is örül, hogy sárga ló érkezett (ő is az). Vadóc szívesen verekedne kicsit, de a villanypásztor miatt nem tud érvényesülni. Szépen engedelmesen jön velem. Mindketten elfáradunk kicsit a nagy hóban.
Késő délután Csenge lányom kibontja a sörényét, így már jobban mutat. A szőrét is lepucolgatom kicsit, a lábait pedig letisztítja a hó.

2018. február 21., szerda
Hasonló a tegnapi naphoz, ma is megyünk sétálni, de most a Fő út felé, a falu elejére. Jól elfáradunk a hegymászásban. Esik a hó.

2018. február 23., péntek
Első nyergelés: Egész nap szakad a hó. Futószárazással bemelegítünk. Jó az, ha a fiatal ló először lehetőséget kap, hogy kimozogja magát... Nem lefárasztom, csak lehetőséget adok, hogy bemelegedjen. Utána jobban esik neki állin egy kicsit.



Megismertetem az izzasztóval. Amint megengedi, hogy a hátára tegyem, kap egy apró répaszeletet. Leveszem az izzasztót, hogy érezze, nem kell ledobnia ahhoz, hogy megszabaduljon tőle. Visszateszem, répa. Már szinte  ő szeretné, hogy tegyem rá és csemegézhessen kicsit. a harmadiknál: izzasztó, répa, és most jön a nyereg. Izgatott, de tűri, hogy felcsúsztassam a hátára. Répa. A nyerget is többször ráteszem, mielőtt óvatosan rögzítem a hevederrel. Itt figyelni kell! A heveder nem lehet túl szoros, az rosszul esne a fiatal lónak. De azért rögzítenie kell a nyerget, hogy ha bakolni kezd, ne forduljon a nyereg a hasa alá!
Minden hevederhúzás előtt kap egy répaszeletet.

Óvatosan futószárazom a nyereggel a hátán. A kengyelek ütögetik az oldalát.

Bakol, vágtat egy kicsit, de rájön, hogy nem tudja ledobni a nyerget.
Taktikát vált. Óvatosabban mozog, megdicsérem, lenyergelem.



Sokan nem értenek egyet a jutalomfalatokkal. Megértem őket, igazuk van nagyon kétélű fegyver. Erőszakossá teheti a lovat, ha  rosszul alkalmazzuk, de nekem már régóta nagyon bevált. Működik.

2018. február 26., hétfő
Két nap pihenő után áthozom Babát. Vezetőszáron tartva Babát összeszagolhatnak. Easter nagyon örül, szívesen besorolja magát Baba mögé. Felnyergelem Babát, teszek vele pár kört az istálló körül. Easter lelkesen követ. Kötőféket és vezetőszárat teszek a csikóra. kivezetem őket a karámból, felülök Babára, és irány a terep. Nem megyünk túl nagyot, kb egy fél órát, de ez is elfárasztja a fiatal lovat. Babát lenyergelem, Eastert felnyergelem. Sima ügy, örül a csemegének. Nincs bakolás.

2018. február 27., kedd
A változatosság kedvéért megint szakad a hó. Babával megint kivisszük Eastert terepre. Kicsit nagyobbat megyünk. Fúj a szél, arcunkba vág a hó. Férfias.
Visszaérkezés után forró tea, majd újra le a lóhoz, most már Attila társaságában, aki segít nem csak felnyergelni Eastert, hanem felülni a hátára.
A nyergelés könnyen megy, hála a répának. Futószárazás, majd kengyelből fellépve felhasalok Easter hátára. Izgul kicsit, de nem hisztizik. Ezt párszor megismételjük. Közben futószárazom kicsit, hogy kimozoghassa magát. Aztán felhasalok, óvatosan átrakom a lábam egy tűzszerész mozdulataival lassan beledugom a lábamat a másik kengyelbe. Utána gyorsan leszállok, jutalom. fontos, hogy leszálljak, mert így érzi a fiatal ló, hogy  ha engedelmes, akkor is hamar megszabadul a lovasától, nem kell rodeózni.
Párszor megismételjük a felülést kis körön, óvatosan körbevezetve a csikót. Minden jól megy. Feszült egy kicsit, de egy csapatban játszunk. Lenyergelés és egy gyors körmölés, mielőtt végkép besötétedik. Nagyok a körmei, és még 2 hét, amíg a többi lóhoz hívni lehet a kovácsot, körbe csipkedem egy kicsit, hogy kibírja ő is ezt a 2 hetet.  Micsoda nap!

2018. március 1., csütörtök
Egy nap pihenő után, dermesztő hidegben megismételtük a tegnap előtti eredményeket.
Áthoztam Babát, kimentünk terepre. Most a falu elejére mentünk csavarogni. Baba törte alattam a térdig érő havat, Easter lelkesen követett minket. Elég sok autót kifogtunk a Fő úton, Easter nem volt tőlük elragadtatva, de majd megszokja őket.
Baba jól viselkedett. A patak mellett sétáltam le az alsó hídig. A híd túloldalán egy frissen épített hóember strázsált. A hatás nem maradt el. Baba nem akart elmenni mellette. Easter nem értette, hol a probléma. Nyugodtan elénk sétált. Így próbált segíteni. Nem sok sikerrel, mert így ránk tekerte a kötelet. A végén persze csak átjutottunk, sőt rögtön ráismételtünk, hogy ne jelentsen ez többé problémát.
Visszaérve Babát visszaengedtem a többiekhez.

Eastert könnyen és gyorsan felnyergeltem, futószáraztam kicsit, majd Petra segítségével felültem párszor.


Picit irányítottam a szárakkal és csizmámmal, persze csak egészen óvatosan, de nem lett tőle ideges.

Gyorsan lenyergeltem, és vödörből megkapta a maradék répát. Semmi ellenkezést nem éreztem Easterben az egész edzés alatt.

2018. március 3., szombat
Baba külön száma:
Tegnap lent teszek-veszek a lovaknál. Baba és Easter csendesen nézegeti egymást az árkon és a két villanypásztoron keresztül. Mikor mennék el Babától, látom rajta, hogy legszívesebben átmenne szomszédolni. Kinyitom a kaput és tényleg... Odajön, kilép a karámból. Határozottan körbe ügeti az árkot és bekéredzkedik Easterhez! Az egész napot együtt lógták, a legnagyobb egyetértésben.
Ma reggel lemegyek, és visszakéredzkedett Rakétáékhoz. Megint szabadon visszament. Nem semmi ez a ló.

2018. március 3., szombat
Első terepem Easterrel
Ma Petra ült Babára. Én gyorsan és könnyen felnyergeltem Eastert.



Kivezettük a két lovat a karámból. Petra felült, de nem tudott előttem lovagolni, csak mögöttem. Elvezettem Eastert a szürke marhák karámjáig (kb. 200 m). Aztán ott felültem rá.

A térdig érő hó nekem kedvezett. Fárasztotta a fiatal lovat, és talán megütni sem ütöttem volna meg magam nagyon, ha leesek.
Baba most sem ment előre, de Easter igen. Szépen haladt elől. Általában lépésben haladtunk, de ha felkínálta az ügetést, nem vettem fel azonnal. Hagytam egy kicsit, hadd mozogjon.
A szürke marhák karámja mellett megmásztuk a dombtetőt. Néha leszálltam, megdicsértem, adtam egy répát és visszaültem. A dombtetőn elfáradt, előre engedte babát, de később megint mi kerültünk az élre, és ott is maradtunk hazáig. Finoman hagyta magát előrelovagolni, sőt a díjlovagló pálcától sem pánikolt. A saját karámunkhoz visszaérve még az árkon is könnyedén átsétáltunk. Szuper volt az egész terep. Easter is élvezte (látszott rajta), és egy rossz mozdulata sem volt ellenem.
Biztos többekben felmerül, hogy minek kell kivinni terepre egy fiatal lovat harmadik felülésre?! Nekem ez már több lónál bevált (Joker, Szélvész, Maya, Zazi), mert szerintem könnyebb egy csikónak hosszú egyenes vonalakon, másik rutinos ló társaságában lovas alatt sétálni, mint lovardában gyakori fordulatok mellett megtalálni az egyensúlyát.

2018. március 5., hétfő
Linda lányommal próbáltunk kimenni közös terepre. Ő ült Babára, én Easterre.
Ez a lovaglás nem sikerült olyan fényere mint az előző, de ez nem Easter hibája volt. A két ló felnyergelése simán ment. Kivezettük a lovakat a karámból, át az árkon, majd Lindát felültettem Babára.  Én gyalog folytattam. Vezettem a csikót, és mögötte vezettem Babát hosszúra engedett vezetőszáron. Easter jól tűrte az oldalát csapkodó vezetőszárat. Békésen ballagtunk a szürke marhák karámjáig.
Itt én is felültem és próbáltam Easterrel elől haladva vezetőszáron biztosítani Lindáékat.
ez már sok volt. Easter többször ügetésre váltott, mert a vezetőszár csapkodta a farát. Erre Baba is ügetésben követett minket, amire Linda kicsit pánikolt. Szabadon engedtem Babát, és nyugodt tempóban sétáltunk a patakparton a két lóval. Ez a felállás egész jól működött. Haza felé Baba egy idő múlva beelőzött.  Ez sem volt baj.
Amint közeledtünk a saját karámunkhoz, úgy vált Baba és Linda egyre nyugtalanabbá. Egyszer csak megindultak vágtában hazafelé. Persze Easter is szerette volna követni őket, de sikerült oldalra befordítanom, így megállt. Baba egy idő múlva rájött, hogy Easter nem jön, és hagyta, hogy Linda megfékezze. Gyorsan leugrott, én is leszálltam, és gyalogosan vezettük haza a lovainkat.
Az egész akció kicsit kaotikus benyomást letett, kicsit csalódott voltam, de vigasztalt, hogy a csikó egyszer sem próbált megszabadulni tőlem.

2018. március 7., szerda
Végre itt a tavasz! Ezerrel olvad a hó, süt a nap, meleg van. Kész öröm kint dolgozni.
Baba hátáról vezettem ki terepre Eastert. Jó kedve volt, többször próbált beelőzni. Baba nagyon ügyes tanárnőnek bizonyult. Egy-egy lesújtó pillantással maga mögé parancsolta a rakoncátlan tanítványt.
Az olvadozó, mély, süppedős hó megtette hatását. Mindkét lóból kiszedte kicsit az "elemet". Ezután Babát hazavittem, Eastert felnyergeltem.
Kivezettem a karámból, és a mezőn kezdetem vele dolgozni. először rövid futószár, majd felülés. Élőszőr kicsit furcsállta a dolgot. Bizonytalankodott, de nem lázadozott. Ha megállt és kevésnek bizonyult a finom csizmasegítség, a díjlovagló pálcát használtam a combján leheletfinoman. A kezdeti körök után a lovaglás egyre jobb lett. Ügetni is megpróbáltam vele. Nem esett pánikba, taposta lendületesen a havat.
Jobb kézre egyre gyorsult, majd felkínálta a vágtát. Engedtem neki, és pár kellemes vágtaugrást tett alattam, majd visszaváltott ügetésre. Levezetésként léptünk.
Ezzel a lovaglással is előre léptünk egyet, mert ilyet még nem csináltunk.

2018. március 9., péntek
Első magányos terep Easterrel. Nem kalandvágyból, nem bizonyítási vágyból, egyszerűen kényszerből. Először futószáron megmozgattam kicsit, hadd adja ki egy kicsit a fölös energiáit. Elég nagyképűen ment körbe-körbe. Vágtánál bakolt, rúgott a levegőbe jókedvében. A végén elengedtem és szabadon is fogócskáztam vele kicsit. Vadul ficánkolva száguldozott a karámban. Aztán felnyergeltem.
Kisétáltam vele terepre. Vezettem a szürke marhák karámjáig, aztán felültem rá. Feszült volt kicsit, nagyon sajnálta, hogy senki nem kísért el minket a lovak közül. Pár bizonytalan lépés után ügetésre váltott, majd vágtára. Nem így terveztem, de engedtem neki. Gondoltam, ha bakolni kezd, akkor csak lépni hagyom, de ha rendesen viselkedik, felőlem vágtázhatunk. Sokat vágtáztunk, kicsit ügettünk, valamennyit sétáltunk is. Aztán a dombtetőn megállítottam, leszálltam és hazáig vezettem. Szépen visszanyugodott. Örültem, hogy sikeresen megoldottuk a feladatot. Sokat olvadt a hó, de néhány helyen bizony még bokán felül ért, alig győztem taposni.

2018. március 12., hétfő
Ma jött a kovács. Easter egész jól vette az akadályt. Tettünk ugyan pár fölösleges kört az etető körül, mire szépen odaadta a lábait, de nem volt bunkó, csak kicsit kérette magát. Délután Lindával kivittük terepre a lovakat. Ő Vadócon jött, én Babán, és úgy vezettem Easter. Baba nagyon jó tanárnéninek bizonyult, Easter pedig szépen jött velünk. Mikor visszaértünk, átnyergeltem Easterre, és a karámja előtti mezőn lovagoltam vele, míg Vadóc békésen legelt a mező közepén. Léptem, ügettem, a végén kicist vágtáztam. Még távolról sem tökéletes, de alakul. A fő, hogy együttműködő, a többi majd kialakul, ha megtalálja az egyensúlyát alattam.

2018. március 13., kedd

Easter nagyon  zokon vette, hogy nem vittünk ki másik lovat. 

A fotózás végén úgy döntöttem, kimegyek vele, lejáratom kicsit. Már vágtában búcsúztunk.  

Mikor egyre gyorsítani akart feltartottam kicsit. Megértette. Munkavágtában távolodtunk az otthoniaktól. Neki irányítottam egy maradék kaptatónak. Nem maradt el a hatás, viszonylag hamar visszaváltott ügetésbe. A dombtetőn leszálltam róla, és vezetve ereszkedtünk le a túloldalon. Nagyot lovagoltunk  az erdőben lépésben vagy nyugodt ügetésben. A hegytetőn megint leszálltam, és lecsúszkáltunk a sáros ösvényen.
Hazafelé úton visszaültem rá, de csak ügetve akart sietni hazafelé, ezért újra leszálltam és hazáig vezettem. Otthon még a mezőn felültem rá. Engedelmesen sétált körbe velem. Mondhatnám, hogy sikeres volt  a lovaglás, de nem így éreztem. Egymás ellen játszottunk, nem egy csapatként.
Nem akarom elvenni a kedvét a lovaglástól, ezért legközelebb társaságban viszem ki.

2018. március 14., szerda
Ma pihenőnapot  terveztem Easternek. De azért kivittem legelni egy kicsit. Babára ültem, az ő hátáról vezettem a csikót. Többször megáltlunk legelni, és csak lépésben sétáltunk, hadd pihenje ki a tegnapi fáradalmakat. A atak mellett, ahogy haladtunk egy klassz gázló mellett, vezet elaz út. Tegnap ott átlovagoltam Babával, ezert ma is bátran bevállaltam. Easter megállt a fodrozodó víz partján, nem akart belelépni. Babával szinte centirő-centire tudtam húzni a csikót, aki végül átsétált a vizen. Kis legelés jutalomként, majd visszafelé is megcsináltuk. Itt nem torpant meg a csikó hosszasan, hanem átugrotta a vizet.
Mikor hazaértünk a csavargásból, elengedtem mindkét lovat. Azt a játékot! Le-föl vágtáztak a karámban. Nagyokat ugrottak a szintkülönbségeknél, élvezet volt nézni őket. Ennyit a pihenésről, meg a fáradságról...

2018. március 15., csütörtök
Egy szimpatikus család meglátogatott minket, Easterre voltak kíváncsiak. A hölgy számára kerestek egy kedves pacit. Felültettem őket két rutinosabb lóra, és kimentünk együtt terepre. Easter olyan boldog volt, hogy együtt lehet a többiekkel. Büszkén vezette a terepet lépésben, ügetésben. Mikor visszaértünk, a hölgyet is felültettem futószáron. A hölgy kezektől független mély üléssel lovagolt Easteren, akinek semmi kifogása nem volt az új lovasa ellen. Ezt egy kisebb vizsgának is felfoghatjuk, amit Easter sikeresen teljesített. Nagyon jó érzés.

2018. március 19., hétfő
Folyamatosan jelentkeznek az érdeklődők Easterre. Nagyon izgalmas. Ma egy fiatalember látogatott meg, hogy megnézze és kipróbálja Easter. 3 cm híján 2m magas. Gondoltam, kicsit furcsán mutat majd Easteren, de megnyugtatott, hogy nem neki kell a hátas, hanem egy kedves családnak, akikkel szoros kapcsolatban áll. Ő csak kiképezné a fiatal lovat. Easter kíváncsian fogadta az új vendéget. Kicsit furcsállta, hogy minden vendég rögtön a lábait akarja emelgetni, de azért engedte, hogy felvegyék. A vendég egy kicsit futószáron megmozgatta Eastert, amíg én áthoztam Babát. Ő ült Babára, én Easterre. Rögtön kimentünk terepre. Volt bennem egy kis izgalom, mert Easter csütörtök este dolgozott utoljára, most meg hétfő van. Éreztem, hogy tele van energiával, és féltem, hogy túl izgága lesz, hamis képet mutatva magáról.
Felülésnél be is mozdult, de nem volt nagyobb gond. Lépésben kicsit játszottam a szárakkal, hogy ne váltson ügetésre. Nem is váltott, ment szépen. A vendég nagyon fázott, ezért rövid terepre mentünk (max. 1/2 óra). ez még nehezítette a dolgomat. Egy emelkedőn azért szerettem volna megmutatni, hogy mozog ügetésben és vágtában. Kár volt izgulni. Easter nyugodt tempóban, finoman megindult ügetésben minden túlfűtöttség nélkül. Később visszaváltottam lépésre, hogy bevárjam a vendéget, majd megindultunk vágtában. Lassan, komótosan vágtáztunk felfelé az emelkedőn. Csak annyit ment, amennyit kértem tőle. Simán visszaváltottunk lépésbe. Szép csendesen hazasétáltunk.
A vendég is felült kicsit. Nem is mutatott furcsán a lovon, hiszen az én kengyelméretemmel is jól érezte magát.
Kicsit hajlítottam Eastert lépésben, aki engedelmesen próbálgatta végrehajtani a feladatot. Fent a meleg szobában még megmutattam a papírokat. Izgatottan várom a fejleményeket.

2018. március 20., kedd
Ma lefoglalózták Eastert! Már több napja tartottuk a kapcsolatot a mai érdeklődőkkel. Egy fiatal lovas hölggyel, aki nem csak terepen lovagol, hanem trükklovaglással is foglalkozik. Először megnézték Eastert, majd kimentünk egy nagyobb terepre. Először én ültem Easterre, aki szépen ment elől.
Később átültem Babára, és Easter a vendéggel ment elől. Léptek, ügettek, vágtáztak. Látszott, hogy jól ki jönnek egymással. Később egy meredek, hosszú lejtőn ereszkedtünk le a csúszós, latyakos havon. Előre mentem Babával, így könnyebb volt Easternek lassan leereszkednie. Nagyon jó érzés volt, hogy egy havi kiképzés alatt ennyit fejlődött Easter. Békésen hazaballagtunk, egyeztettünk a részleteket, Easter elkelt.

2018. március 21., szerda
Easter költözik:
A reggeli etetésnél kiderült, hogy nagy "búcsúbulit" tartottak a lovak az utolsó éjszakán. Ugyan minden ló a helyén várt rám, de Easter szügyén egy kisebb foltban hiányzott a szőr. Az egyik villanypásztorzsinór a földön hevert, a két karám közötti villa, pásztorzsinórt valószínűleg szarvasok szakították el brutálisan. A másik karám bejáratának is a földön a felső zsinór és fogantyú és Baba farából is egy nagyobb foltban hiányzik a szőr. Csak ők tudják, mit történt pontosan, de nagy buli lehetett, annyi bizonyos.
Megetettem, lepucoltam Eastert, előkészítettem az utánfutót, bepakoltam, aztán indulás. Kötőféken, vezetőszáron felvezettem Eastert a házunk elé, ahol a lószállító állt. Két kötélből folyosót készítettünk, odavezettem a csikót, és ő gondolkodás nélkül engedelmesen felszállt. Nagyon örültem. Három órás volt az út. Pesten túl, Vác környékére mentünk. Velünk szemben az MO-son 10 km-es dugó, de nekünk mázlink volt. Easter csendben, nyugodtan utazott.
Gyönyörű helyre került. 5 hektáros birtok, rönkház, tágas legelők, 4-5 ló, beállók. Egy külön karámot kapott kezdésnek, amit a legnagyobb nyugalommal, békésen legelészve birtokba vett. Mindig öröm, amikor egy ló jó helyre kerül.

Örülök, hogy dolgozhattam Easterrel. Nagyon könnyű volt kiképezni. az eladás nagyon izgalmasra sikerült. Megtisztelő, hogy ilyen sokan felfigyeltek a hirdetésünkre, hogy többen telefonáltak és legalább ketten meg akarták venni.
Remélem, kapok még jó híreket az új tulajdonostól.
Mindenkinek köszönöm a figyelmet.

(Melinda beszámolója a vendégkönyvben olvasható!)

<<< Vissza a kezdőlapra

Zazi

(2017.december-2018.január)

Pár gondolat a Tinker fajtáról, amit Zazin keresztül kóstolhattam meg kicsit.
Természetesen én is tudom, hogy egy lovon keresztül nem lehet véleményt alkotni egy egész fajtáról. Ugyanakkor én is nagyon örülök, ha nem csak lovas könyveken keresztül szerzek egy elméleti ismeretet a fajtákról, hanem kifaggathatok valaki, akinek konkrét tapasztalata van az adott fajtához tartozó lován keresztül.

Zazi 5 éves, vemhes, Tinker kanca. 2 hónapig volt nálam kiképzésen. Megbízható terepmunka volt a cél.
A lényeggel kezdem. Az egész kiképzés alatt nem tudtam olyat kérni tőle lovaglás során, amire megtagadta volna az engedelmességet. Soha nem kezdett el tolatni, minden feladatot megpróbált a kedvemért.
Természetesen én sem provokáltam. Próbáltam mindig fokozatos lenni. Mentünk forgalomban, erdőben, hegyen-völgyön át, befagyott pocsolyán stb. Legvégső feladat a lószállító volt. Mikor meglátta, megállt egy pillanatra. Szinte éreztem a csalódását, hogy most innen is mennie kell. A következő pillanatban már engedelmesen jött velem fel a rámpán, be a futóba.

E mellett nyugodt, kiegyensúlyozott lovat ismerhettem meg benne. A kiképzés alatt 1 hétre elmentünk pihenni. Ezalatt nem dolgozott. A 8. Napon ott folytattuk a munkát, ahol abbahagytuk. Tehát a  rendszertelen munkát is nagyon jól viselte.  A kiképzés alatt a folyamatos munkát is jól bírta.
Hetente legalább 4-szer  lovagoltam, de volt, amikor 6 napot dolgozott, mert hétvégén a gazdája lovagolt.
1 napot nem volt sánta. nem volt nyeregfeltörése, bár a nyereg mindig forgott rajta.  Nagyon jó konditartó, mondható takarékos. Szénából sem fogyasztott túl sokat, lótápból 3-4 marékkal kapott. Szerette legelni a végtelenül lerágott füvet.

Nem volt rögtön bratyizós, sosem nyomult, de szép lassan megkedveltük egymást. Reggelenként nyerítve üdvözölt, ügetett elém a bejárathoz, pedig ott sosem kapott tőlem simogatáson kívül  mást.
A nagy bokaszőröktől, hosszú sörénytől (úgy nézett ki mint egy Bobtail) és a földig érő farkától féltem kicsit, hogy kényes lesz. A sörényét és az egész lovat könnyű volt tisztán, rendezetten tartani. Igaz, meglepődtem kicsit, mikor a gazdájától egy "kutyafésűt" kaptam ehhez a feladathoz, de az tényleg bevált! A farkát mindig felkötöttem munka előtt. A lábszőröket is könnyű volt kifésülni, bogáncs csak egyszer ragadt bele a 2 hónap alatt. A bal hátulján csüdcsömörrel kezeltem: kék spray, majd körömvirágkenős. Valószínűleg egy sérülés okozta a betegség kezdetét. Idővel szépen rendbe jött.
Szóval én nagyon élveztem, pedig nem az én álomlovam, de élvezet volt vele a munka. Bár mindhárom jármodban kimondottan kényelmes és szorgalmas, azért nem a sebességmániások lova. nem lehet vele hosszan száguldozni, nem arra való és könnyen izzad.

Bátran ajánlom a fajtát azok figyelmébe, akik a biztonságot, megbízhatóságot értékelik a legjobban.

Baba & Maya

(2017.szeptember)

(előzmény) 2017. március 2-án vettünk egy új lovat:
Mayát, a 3 1/2 éves anglo-arab csikót, aki itt született és nőtt fel Borzaváron. Ugyan attól a családtól származik, mint Pogány. Főleg azért vettem meg, hogy Baba ne legyen egyedül. Pöttyi kicsit kevés volt neki, mint társaság. Baba és Maya hamar összebarátkozott. Jókat csavarogtunk együtt terepen. Baba hátáról vezettem Mayát. Mindkét ló élvezi ezeket a közös alkalmakat.


2017. szeptember 14., csütörtök
Ma ültem fel először Mayára. Először a lovaspályán mozgattuk meg szabadon Mayát és Babát bemelegítésként.

2017. szeptember 15., péntek
Mayával megismételtük a tegnapi programot, de rövidített verzióban. Rögtön a körkarámban kezdtünk, ahová megint önként bejött. A voltizshevedert kihagyva, a nyereggel folytattuk és a kantárral. Ismét felültem párszor, és pár kört egyedül próbáltam kicsalni belőle. nem csinált cirkuszt.

2017. szeptember 18., hétfő
A hétvégi pihenő után ott folytattuk Mayával, ahol abbahagytuk. Az etetőnél lepucoltuk Babát és Mayát, majd felnyergeltük őket. Petra ült Babára. Nagyon izgult, de kár volt, mert Baba nyagyon aranyosan dolgozott vele. Még fényképezni is tudott. Kimentünk terepre, én hosszan vezettem Mayát.
Egy magas hegyet is félig megmásztam vele, majd egyszerűen felültem és így haladtunk tovább. Nem ellenezte.

Nagy lejtőkön leszálltam, egyébként visszaültem és lovagoltam vele. egyszer sem bakolt. Ha lemaradtunk, tanügetve zárkóztunk fel. Jó puha mozgása van. Hazafele élre állt, és ő ment elől büszkén.

2017. szeptember 23., szombat

Közös terep kedves barátaink, Babett és Rikki társaságában.

Baba & Pogi (2017.Április-szeptember)

2017. április 14., péntek
Bizony elég rég nem írtam az edzésnaplót. Ennek több oka is van.

Március 2-án vettünk egy új lovat:
Mayát, a 3 1/2 éves anglo-arab csikót, aki itt született és nőtt fel Borzaváron. Ugyan attól a családtól származik, mint Pogány. Főleg azért vettem meg, hogy Baba ne legyen egyedül. Pöttyi kicsit kevés volt neki, mint társaság. Baba és Maya hamar összebarátkozott. Jókat csavarogtunk együtt terepen. Baba hátáról vezettem Mayát. Mindkét ló élvezi ezeket a közös alkalmakat.

Március 4-én autós baleset ért. Összeütköztem egy másik autóval itt Borzavár előtt, a nagy kanyarban. A másik sofőr volt a hibás, senki nem sérült, de mindkét autó totálkáros lett. Úgyhogy edzésnaplóírás helyett autóra vadásztunk. Azóta meg van az utánpótlás, egy kicsit öregebb VW Passat, amivel tudom végezni a munkám.

Visszatérve Babára, sokat alakult az elmúlt időszakban. Én nagyon élvezem vele a munkát, sokat tanulok Babától. Nem könnyű eset. Simulékonyan , de határozottan kell lovagolnom.
Ma nagyon jót lovagoltam rajta, ráadásul egyedül a csikó nélkül. Először csak a karámból kihozva, rögtön itt a mezőn melegítettem be vele. Lépés, ügetés, fordulat az eleje körül. Aztán átvittem a lovaspályára. Ott is lépés, ügetés, fordulat az eleje körül. Aztán átvittem a lovaspályára. Ott is lépés, ügetés, nagykörök és vágta. Mindez csendesen, veszekedés nélkül, sokat dicsérve a lovat.
Aztán kivittem egy kicsit terepre. Ott is lépés, ügetés, vágta. Legeltettem is jutalomként. Legeltetés közben egy motorost vett észre Baba már messziről. Abbahagyta a legelést, nézte a motorost, aki egyenesen felénk tartott a patak másik oldalán. Nem kaptam össze a szárat, csak megsimogattam. Jól megnézte a mellettünk elhaladókat, de félelem nélkül legelt tovább.
Az egész lovaglás nagyon harmonikus volt, nagyon élveztem minden pillanatát.
2017. április 15., szombat
Első közös terep Vadóccal. Nagyon jól reagált egymásra a két ló. Veszekedés, fenyegetőzés nélkül dolgozott együtt a két ló. Persze mindig lőtávolon kívül tartottuk őket egymástól. Léptünk, ügettünk, többször vágtáztunk. Baba nagyszerűen vezette a terepet, de kipróbáltuk hátul is, az is jól működött.

2017. április 18., kedd
Vendégeink voltak. A lányok unokatesóit meglovagoltattuk Babán. Nagyon békésen viselkedett az idegen fiúkkal, akik még sosem tanultak lovagolni. Hagyta, hogy a srácokat vezetgessem rajta. Hagyta, hogy rajta gyakorolják, hogyan is kell egy lovat irányítani. Linda - a kisebbik lányom - is felült. Vele ügettünk is. Baba mindent szívesen engedett egy-egy répáért.

2017. május 1., hétfő
Magányos terep. Tudtam, hogy Baba nem lesz lelkes az ötletemért, de azért kivittem egyedül.
Az elején, mikor végkép elmentünk a többiektől, ágaskodott egy nagyot, majd lassú, rendezetlen vágtában megindult velem. Aztán szép lassan kisimult, és egyenletes munkatempóban vágtáztunk komótosan, hosszan, amíg jól esett neki, sőt egy kicsit még tovább is. Hatalmasokat nyerített időnként. Többször ügetésre váltott lépés helyett, de egyébként szépen ment. Megizzadt. Örült, hogy visszatért barátnőjéhez, Mayához.

2017. május  24.-26.
Három napig nálunk vendégeskedett egy igazi lovascsalád. Két saját lovat hoztak. Az apa és a fia azokkal csavarogtak nagyokat. Az anyuka Pogira ült, én Babára, és együtt barangoltunk nagyokat. Mindhárom nap egy-egy nagyobb terepet mentünk. Baba egyre jobban ment. A második nap volt a legizgalmasabb. A Cuha völgyébe mentünk, amit az áprilisi hó alaposan átrendezett. Volt minden - bujkálás a kidőlt fák miatt és a mélyen lehajló ágak miatt. Jött a vonat, később felmentünk a sínekre. Egyszóval izgalmas volt. Persze a Cuha völgyébe a gázlók miatt megy az ember. A gázlók, amiket ágaskodással próbál Baba elkerülni, pedig másik ló mögött simán átmegy. Az első gázlón előrement Pogi, és Baba szívesen követte. Később azonban az egyik gázlónak már csak a megközelítése is olyan problémás volt, hogy Pogi vezetve sem akart előre menni.Baba csak tolatott, aztán ágaskodott kettőt, ebből az egyik igazán magasra sikerült, de nem borultunk hanyatt. Aztán megindult. Pogi követett, de a gázlónál nem akart vezetve sem átmenni. Ahogy segíteni akartam, egyszer csak éreztem, hogy Baba át fog menni. Ez minden lónál nagy érzés, mikor már egy csapatban játszunk. Gyönyörűen átment velem a gázlón. Pogi pedig követett minket, később a lovasa is átgázolva a vízen.
Hazafelé még voltak izgalmak, mert rengeteg fát kivágtak, szanaszét szórva hevertek. Alig tudtunk átbotladozni rajtuk. Az utat is alaposan széttúrták. Két gázló várt még ránk. Baba készségesen ment át mindegyiken.
Másnap békésebb lovaglás következett. A végén kipróbáltam, hogy véget ért-e a csoda, de nem! Szépen átment egy gázlón egyedül oda-vissza, amíg Pogi várakozott.
Nagyon jót tett Babának ez a három nap munka. Egyre jobban ment, aminek nagyon örültem. Még egy szép dolog, amit nem akarok elfelejteni. Az első nap nyergeléskor elkezdett szakadni az eső. Békésen várakoztunk a felnyergelt lovakkal az istállóban, majd mikor csendesedni kezdett kijöttünk dolgozni. Egy hatalmas vászon ponchóba bújtam bele, ami zászlóként lengedezett rajtam, de Baba békésen tűrte. Egymás mellett lovagolva melegítettünk be, majd kimentünk terepre. Ragyogó napsütésben értünk vissza. 

2017. május 30., kedd
Nem bírtam tovább, muszáj volt kivinnem Babát egy nagy terepre. Délelőtt kaszáltam, amennyit csak bírtam. Délután ünneplőbe öltöztettem a szívemet, és irány az erdő! Baba nem nagyon szeret egyedül terepre menni, és ezt ki is tudja fejezni. Azt gondoltam ki, hogy nagy terepre viszem, gyakorolom vele a gázlókat, és sokat fogok ügetni, hogy lekössem a figyelmét. A Cuha völgyében ereszkedtem le a Csárda-völgyön keresztül. Csak egyszer nyerített Baba választ várva, de semmi cirkuszt nem csinált. az első gázlónál kis időt kért, de nem ellenkezett, csak bizonytalan volt. Aztán szépen átment. A többi gázló sem volt problémás, pedig a Cuhán nem kis gázlón mentünk át. Lementem Porva-Csesznekig. Szegény büfés hölgy talán embert sem látott egész nap, ezért külön kiszaladt, mikor meglátott. Nagyot köszönt és üdítővel kínált, de sajnos nem volt nálam pénz. Talán majd legközelebb.
Erős kaptatón másztunk meg a hegyet, és a túloldalon a Hódos-ér völgyébe ereszkedtem le. Ekkor már baba úgy ellazult, hogy kapható volt egy-egy legelészésre is. Porva előtt a réteken nagyokat vágtáztunk. Nagyon szeretem a vágtáját. Hazafelé Porváról nagyot ügettünk, aztán legelészve, békésen jöttünk vissza a többiekhez. Micsoda lovaglás!

2017. július.24.-27., hétfő-csütörtök
Egy kedves család jött hozzánk edzőtáborba. Hozták a saját lovukat, Lillát, a 6 éves gidrán kancát.

Délelőtt együtt edzünk. Babán ülök a lovardai edzéseken. A szimultán lovaglás is klasszul megy neki, de a kőgyűjtő versenyben adja a legjobb formáját. Terepen is jól megy. Ha kell elől, ha kell hátul. Nagyon jó rajta lovagolni. 
Ma, a 4. napon, segítettünk Lillának megbarátkozni a vízzel. Először a pocsolyába sem volt hajlandó belelépni. A végére pedig 3-szor átsétált a Cuhán.
Baba egész jól viselkedett, de néha azért makacskodott. Zuhogó esőben vágtáztunk, lobogott rajtam a kapucnis poncho. Nagyon jó volt. Nagyon élvezem vele a munkát. Kemény ló!

2017. július 28.,péntek


A férje Tibor pedig fantasztikusan előrehaladt Pogival. Teljesen kezdőként ült fel Pogira, és az ötödik napon már hármasban közös terepre mentünk ki. Többször vágtáztunk is. Tibi igazán higgadt lovas, és ez nyagyon bejön Poginak.

2017. augusztus 5., szombat
Betyárnap!
Linda, a kisebbik lányom, nagyon várta ezt a napot. A zirci lovasfelvonulás a nap fénypontja. Többször részt vett már Pöttyi, a pónink, hátán, de idén először megpróbáltuk nagylovon is. Pogira jutott a tanárbácsi hálátlan szerepe. Baba hátáról vezettem őket. Elősző este csináltunk egy gyors főpróbát. Az nagyon jól sikerült. Most gyors lómosás, aztán lóra.
1 órás lovaglás az erdőn, majd Zircen keresztül. Linda nagyon élvezi.
A várakozás alatt Pogi nyerít a legtöbbet az összes ló közül. Baba békésen legel. Pogit Baba hátáról "futószárazom", mert kering körülöttünk, mint egy keselyű. Aztán megindul a lovasmenet. Kiderül, hogy 2 másik apuka is hasonló módon vezeti a gyermekét.


A lovak jól viselkednek. Durrogó karikás ostorok, autók, kamion, tűzoltó kocsik, akik vizet spriccelnek a forró aszfaltra, tömeg... Van it minden, ami kell. ez is kipipálva.
Egy frissítő jégkrém után irány haza.
Linda nagyon boldog. Az apai szív majd szétreped a büszkeségtől.
Ese levezetésként szalmát hordunk sötétedésig.

2017. augusztus 7., hétfő
Baba egész délután bent álldogált az istállóban. Csodálkozom, de teszem a dolgomat, nem gyanakszom semmire. Este rövid ellenőrzés, mielőtt lepihenek. Még mindig az istállóban áll egyedül. Még a répát is kedvtelenül veszi el tőlem. Kijön velem a legelőre a többi lóhoz, de nem legel. Kólika?! Hozok kötőféket, ráteszem. Vezetgetve már hallom, hogy tényleg görcsöl. kicsit zihálva veszi a levegőt, néha nyög is egyet egyet. Erős bélhangok is hallatszanak. Vezetem, masszírozom a hasfalát, vezetem tovább. Egy darabig vezetőszár nélkül is követ. Hálás, hogy törődöm vele. Látja, hogy segíteni akarok. Ránk sötétedik. Hívjam az állatorvost? ! Nem karám zavarni, hátha megoldom nélküle is. Már nincs kedve követni, gondolom fáj neki. Figyelem, masszírozom. Nincs bélsár, csak egy nagy pisi, amivel egy kis bélgáz is távozik. Szidom magam, hogy zöldet kaszáltam nekik, és azt adtam oda kétszer is széna helyett. 22.30 h körül felmegyek. Mesélem Petrának a helyzetet. Felveszek még egy kabátot, mert hűvös van lent. Vissza megyek. Egy kicsit jobban van Baba. Élénkebben figyel, jár-kel.  Aztán legel is egy kicsit. Leragadnak a szemeim. Bemegyek az istállóba, egy ponyvát magamra tekerek és alszom picit a szalmán. Később kijövök, látom hogy Baba túl van a veszélyen. Még egyszer pisil egy nagyot, eszeget a két másik lóval az istállóban. Végre feljöhetek. Éjfél van, hulla vagyok.

2017. augusztus 14.-16.
Kedves régi vendégeink látogatnak meg minket. A hölgy nálunk lovagolt utoljára 8 évvel ezelőtt. Pogira ültettem, jókat csavarogtak együtt. A férjét, aki nem tud egyáltalán lovagolni, Babára ültette és gyalog vezettem. Három nap alatt 5 órát gyalogoltam így a lovak előtt. Kellemesen elfáradtam.

2017. augusztus 17.-18.
Egy fiatal férfi látogatott meg minket Debrecen mellöl. Pogira ültettem. Én végre felülhettem Babára. nagyon jókat lovagoltunk 3-4 órákat egyhuzamban. Benti játékos edzésekkel kezdtünk, aztán irány a terep. Élete első két terepét nálunk lovagolta. Kezdő létére kimondottan tehetséges, és az otthoni edzője is jó szakember lehet. Nagyokat vágtáztunk, átlovagoltunk a Cuhán stb. Baba is szuper volt. Ha kellett, bátran ment elől, de hátul is elfért, ha arra volt szükség.

2017. augusztus 19., szombat
Barátaink látogattak meg minket. Szerettek volna kicsit belekóstolni a lovaglásba minden tudás nélkül. Babát és Pogit felnyergeltük. Kimentünk terepre. Vezettük a lovakat és egymás után felültettük a vendégeket.

2017. szeptember 02., szombat
Szandi és Tibi lovagolt nálunk. Szandi ült Pogin és Tibit felültettem Babára. Én Vadóccal vezettem őket. Jót csavarogtunk. Baba is, Pogi is kitett magáért. Furcsa érzés volt, hogy nem én ültem Babán.

2017. szeptember 5.-7., kedd-csütörtök
Pogit megvették. Egy kedves osztrák házaspár vetett rá szemet. Eljöttek két napra (többre nem volt idejük), jókat lovagoltunk. Látszott, hogy rendelkeznek kellő rutinnal. Szépen lovagolták Pogit. Ezután megegyeztünk, hogy elszállítom hozzájuk Pogit, és ott maradok 3 napig, hogy minél törés-mentesebb legyen az átszoktatás. Örülök, hogy elfogadták a segítségemet, mert a saját lovukkal is voltak kisebb gondjaik. Összeszoktattuk a két lovat és jókat lovagoltunk terepen. Remélem sok örömet okoz még Pogi nekik, és hogy ő is jól érzi majd új gazdáinál magát.

További fejlemények: lásd Baba & Maya  2017. szeptemberi, fenti edzésnaplóját!

       Baba    

(2017.január-február)

2017. január 9., hétfő
Meglátogattam kedves ismerőseimet, akik szemet vetettek Pogi nevű lovunkra. Szerettek volna megmutatni egy Baba nevű kis 8 éves kancát. Örültek volna, ha beszámítom. Elsőre megtetszett. Békés, nyugodt, jóindulatú, értelmes lónak tűnt. Fekete színe is nagyon elegáns. Westernes alkat. Jó csontalap. Először a fedelesben mutatták be, majd én is ráültem. Nem volt gond vele, bár a zárt térben nem volt hajlandó vágtázni.
Fontosnak tartom, hogy abban próbáljam ki a lovat, amire használni akarom. Másnak is ezt ajánlom. É elsősorban terepen lovagolok, lovakat is erre képzek, így hát kivittük magányosan terepre. Itt már volt némi ellenkezés. Tolatott, ha nem tetszett neki valami, és néha ágaskodott. De azért boldogultunk. Pár kort tettem vele egy nagy mezőn, és szépen kezdett engedelmeskedni.

2017. január 13., péntek
Baba megérkezett. Pogi elment. A hó miatt nem ment minden könnyen, de végül sikerült. Rögtön megtetszett neki az új helye. Pöttyit is hamar megszerette. Este, mikor utoljára lementem hozzá, ügetve jött elém. Nagyon szereti a hasát. Ez jó. Általában nyugodtak és kiegyensúlyozottak azok a lovak, akik szívesen és sokat esznek.


Nagyon tetszik, hogy Pogihoz hasonlóan barátságos, emberszerető ló.
Ismerősöm lenyomozta a hátterét. Egy kedves családnál született. Nóniusz mén volt az apja. Innen jön a fekete szín. Aztán egy másik lószerető családhoz került, ahol két csikót is ellett. Az elsőt egy kisbéri méntől, a másodikat egy lipicaitól. Ezeket megtartották, majd két éve Babát eladták, hogy korlátozzák a hobbilovak egyre szaporodó számát. Náluk problémamentesen lehetett lovagolni Babát. Egy fiatal hölgy, régi kedves ismerősük, vette meg Babát. Nem túl rutinos lovas, akinek tanulni sincs kitől. Egyedül járt volna ki vele terepre, de ez egyre kevésbé működött. A végén már ki kellett vezetnie a lovat, el a többi lótól, és csak úgy tudott felülni rá. A megoldást lócserében látta, Így került az ismerőseimhez, tőlük pedig hozzám.
Nem keresem a kihívást, de szeretnék segíteni Babának. Nekem nagyon tetszik, szívesen foglalkozom vele. Remélem, jó hatáslóvá tudom képezni.

2017. január 17., kedd
Ma végre volt időm felülni Babára. Először felkantároztam, - ez könnyen ment - majd felnyergeltem, - ez már nehezebben. Forgott, tolatott, egyszóval nem örült a nyergelésnek, de nem fenyegetőzött, nem volt agresszív. Aztán az etetőnél hagytam, hogy nyugodtan egyen, s kézben csendesen felültem rá. Hagytam, hadd egyen tovább. aztán leszálltam és kivezettem a karámból.
Ott újra felültem rá, bár bemozdult kicsit. Ahogy elhelyezkedtem, szépen elindult velem át az árkon, el a kancák karámja mellett és el a tanyáról. Elhatároztam, hogy nem fékezem, nem lassítom, de nem is kényszerítem arra, hogy menjen előre. A célom az ágaskodás és a tolatás elkerülése volt, és ez sikerült is. Egyszerűen szabadon engedtem mozogni - 3 nap pihenő után jól esett neki a mozgás a friss havon.
A szárakat csak irányításra használtam. Ha megállt, megsimogattam, megdicsértem. Ha visszafordult a szárakkal, tovább fordítottam vissza a kívánt irányba. Vártam, amíg magától megindult. Léptünk, ügettünk, vágtáztunk - minden kényszer nélkül. Nem rodeózott, csak ment előre. Így szabadon a mozgása is elegánsabb, jobb és kényelmesebb volt, mint a  múltkor. Hazafelé már csak lépést engedtem neki. Ha ügetésre váltott, egyszerűen meghajlítottam, vagy körre irányítottam. Mire haza értünk, egész rendezett benyomást keltettünk. Nagyon élveztem, és Baba meg sem izzadt.

2017. január 18., szerda
Második felülés. Megint magányos terepre vittem ki. Az elején ment minden simán, mint tegnap. Eljutottunk a karámokon túlra. A nyílt mezőn azonban nem akart tovább menni.
Finoman próbáltam előrehajtani a díjlovagló pálcával, ami egy ágaskodássorozatot váltott ki belőle. Elég profin műveli. Ilyenkor fontos, hogy ne a szárakba kapaszkodva tartsam meg az egyensúlyomat, mert akkor hanyatt ránthatom a lovat. Általában elég csak előre hajolni, ha nem akkor jobb átfogni a ló nyakát és így megtartani az egyensúlyt.
Pár ágaskodás után azért csak megindult előre. Főleg csettegéssel, finom csizmával ügetésre vettem rá. Ebből  már nehezebb megtorpanni, ágaskodni pedig csak álló helyzetből tud a ló.
Ez bevált. A későbbiekben már semmilyen problémánk nem adódott. Most is laza szárakkal lovagoltam. Többször ügettünk vágtáztunk. Hangra szépen beugrott.
Sokat sétáltunk is. Hegyet mászattam vele, hadd adja ki az energiáját. Tetszik, hogy nem félős, nem ideges típus. Sokszor láttunk őzeket. Egy nagy lejtőn leszálltam róla, ne kelljen velem csúszkálnia lefelé a havon.
Alig tettünk meg pár lépést, egy hatalmas szarvascsordába botlottunk. Fantasztikus, milyen méltósággal tudnak vonulni ezek a nemes vadak. Baba is megállt, úgy csodáltuk őket. A lejtő alján visszaültem rá és békésen hazasétáltunk. Meg sem izzadt.

2017. január 20., péntek
Nyugis munka a lovaspályán. Ez volt az első alkalom. Ilyenkor sok az újdonság, főleg Rakétáék közelsége. Először könnyű futószáras munkával kezdtünk. Csak pár kör lépésben, ügetésben mindkét kézre. Szépen kimenni körre. Kint maradni, nyugisan lépni, ügetni, aztán bejönni hozzám. Nem volt bonyolult, neki is tetszett.
Aztán felültem. Nagyon szépen állt felülésnél. Nyugis séta, majd kis ügetés. Nagy körök, átlóváltás. A nyugalmon volt a hangsúly. Volt, hogy megállt és küzdelemre készen várta, hogy mit csinálok. Előre felé esélyem sem volt, ezért erősen meghajlítva, kis körön indítottam el. Ebből elég nehéz ágaskodni, nem is sikerült neki. Aztán újra készséges lett, és én sokat dicsértem, simogattam. Barátokként tértünk vissza Pöttyihez.

2017. január 23., hétfő
Első közös terep Jocóval és Vezérrel.
Baba nagyon jól reagált Vezérre. Szívesen dolgozott vele, örömmel ment utána. Többször megszimatolta, de egyik ló sem fenyegetőzött. Nagyot csavarogtunk Zirc és Borzavár-Kardosrét között. Baba végig bátran, nyugodtan viselkedett. Néha megelőzte Vezért, aztán újra előreengedtük. Ha akartam, eltávolodhattam oldalra Vezértől, de általában követtük hátulról belebújva.
sokat sétáltunk, gyönyörű a havas táj, a téli erdő. Néhányszor ügettünk, és egy-két rövid vágtánk volt, amiben megint nagy örömömet leltem Baba lassú, koncentrált, kényelmes vágtája miatt. nem volt egy bakolás sem.

2017. január 24., kedd
Szuper tereplovaglás egyedül. Az elején megint volt egy kis küzdelem a többi lótól való ellovaglásnál, de az ágaskodások mérsékeltebbnek tűntek. Könnyen kiültem őket. Aztán csak megindultunk ügetésben.
Máshol egyáltalán nem ágaskodik, csak Vadócék karámja mellett.
Azt is hagyta, hogy nyújtsam a mozgását ügetésben és vágtában is. Ilyenkor jól fogadta a hang, csizma, illetve pálca segítséget. Sokat dicsértem, simogattam. Könnyű volt így tennem, mert nagyon élveztem a lovaglást. Szuper, hogy nem félős, nem riadozik. A vágtákat élvezem a legjobban, mint egy hintaszékben könnyedén ringatózni... Klassz érzés.
A pálihálási nagy kanyarban, a csúszós aszfalton, hátulról nagy zajjal közeledett egy kamion, fával megpakolva. Gyorsan lepattantam Baba hátáról. A teherautó még nagyobb hanggal fékezett mellettünk, aztán tovább dübörgött.  Baba jól tűrte a helyzetet.
Később visszaültem és hosszú emelkedőn kaptattunk fel a hegytetőre a Nyíresbe. Együtt gyönyörködtünk az őzekben. Nem riadt meg tőlük, sőt szeretett volna utánuk sietni. Nem engedtem. Békésen baktattunk tovább.
Egy helyen árkon kell átkelni, mert hosszában kimarta az utat az eső az évek alatt. Nyugodtan, de határozottan oldotta meg Baba. Csak akkorát ugrott, amekkorát kellett, és békésen ment tovább. Egy szó, mint száz: szuper volt! A faluban megint bizonyította, hogy nem fél a forgalomban. Előtte a teheneket is alaposan megnézte. Megállt a karámjuk mellett, nézte őket, aztán mentünk tovább. Nagyon élvezem vele a munkát.

2017. január 25., szerda
A pályán dolgoztunk. Először futószáras munka. Szépen szóra dolgozni, nyújtásokat is kértem tőle ügetésben illetve lassú tanügetést. Megértette, megcsinálta. Aztán a földről engedelmességi gyakorlatok. Hátralépés, fordulat az eleje, fordulat a hátulja körül, féloldalazás. A főnök státuszomat akartam erősíteni. Csak simogatással dicsértem, répa nuku.
Ezután felültem és szépen dolgozott velem lépésben, ügetésben. Ügetésben itt is kértem nyújtást, ezt is megcsinálta.
Ezt követte a lényeg. Kivezettem és elsétáltam vele a karámon túlra. Jött utánam békésen. Megdicsértem, visszavezettem.
Felültem rá és ellovagoltam vele a karámon túlra. Kacsázott kicsit, néha megállt és várta, hogy mi lesz... Ilyenkor türelmesen szóval és finom csizmával hajtottam előre. Megindult ágaskodás nélkül. Párszor oda-vissza sétáltam vele. Egyszer sem ágaskodott. Elégedetten lovagoltam vele a helyére.

2017. január 30., hétfő
Közös terep Jocóval. Baba örült Vezér társaságának. Halk nyerítéssel üdvözölte és szívesen követte. A több napos pihenő megtette hatását. Nagy menőkedvvel, lelkesen ment előre. Csendesen kezdett, az elején egyáltalán nem sietett, aztán jókedvében bakolgatva megindult előre. Megelőzte Vezért, felvágtatott velem egy emelkedőn, majd a lejtőn is vágtázni akart. Lehet, hogy csak jó kedve volt, lehet, hogy meg akart ijeszteni, minden esetre én határozottan előre lovagoltam, hogy érezze, hogy nem félek a sebességtől.
Látva a lelkesedését hegymenetre váltottunk. Jó ötlet volt, mert megint megindult előre a meredek hegyoldalon. Itt megint előre lovagoltam. Vágtázott felfelé egy darabig, aztán már örült, mikor megengedtem, hogy lépjen. Ezután nem bohóckodott többet. Nagyot csavarogtunk, nagyon jó volt. Hazafelé, mikor elváltunk Jocótól, leszálltam róla és csendesen hazavezettem, hogy száradjon kicsit, nehogy megfázzon a csípős hidegben.

2017. január 31., kedd
Benti edzés. Ma is frissnek mutatkozott. Lehet, hogy túl sok a napi 2 x 1 liter árpa?!
Futószárazásnál eddig nem kértem tőle vágtát, most ő ajánlotta fel. Olyan lelkesen rótta a köröket, hogy egyszer el is csúszott a havon. Lapjára vágódott, felpattant, aztán futott tovább. Ettől függetlenül szépen dolgozott futószáron, csak egy kicsit élénken. Aztán felültem. Itt is viszonylag hamar felajánlotta a vágtát. Engedtem neki, már úgy is szerettem volna rátérni vele erre a feladatra. nem volt gond. Mikor szépen, csendesen dolgozott, áttértünk a tanyáról ellovaglás gyakorlására.  Ha ment előre, megdicsértem, ha megállt, csak nagyon finoman, türelmesen lovagoltam előre. Ez először jól bevált. Veszekedés nélkül ellovagoltam a karámtól. Már csak haza akartam ballagni vele. De mint megfordultunk, ellazulás helyett haza akart rohanni, lehetőleg azt is bakolva. Erre megfordítottam az eredeti irányba, hogy távolodjak vele a karámtól. Ez persze nem tettszett neki, úgy hogy kezdődött az ágaskodás. Ha két lábra állt, nem veszekedtem vele, csak kivártam és biztattam, hogy menjen előre. Ha szépen megindult,  pár lépés távolodás után hazafelé fordítottam. Erre általában megpróbált hazarohanni. Volt, hogy négy lábbal felugrott párszor a levegőbe. Egyszóval volt műsor. A végén cikk-cakkban lovagoltam hazafelé, ez lekötötte kicsit, és nem ellenkezett.
Mikor elértük a karám sarkán, Rakéta odavágtázott hozzánk "segíteni". Közvetlen mellettünk táncolt kicsit, aztán visszavágtatott Vadóchoz. Persze Baba is szeretett volna vele vágtázni, és nem volt elragadtatva, hogy ő nem mehet. Ilyenkor általában megfordítottam és elfele lovagoltam vele. A minél teljesebb hatás kedvéért Rakéta még párszor megismételte nagyszerű bemutatóját, ami nem könnyítette meg a helyzetemet. Szóval volt küzdelem. Kellett némi idő, hogy Baba lecsendesedjen és nyugodtan menjen velem vissza a helyére.

2017. február 1., szerda
Enyhült az idő. Nem röpködnek a mínuszok, viszont szemerkél az eső, havas eső, ónos eső. Két eső közti szünetben gyorsan felnyergeltem Babát. Aztán kivittem magányos terepre. Ott kezdjük, ahol tegnap abbahagytuk? Kíváncsi voltam. Óvatosan, türelmesen lovagoltam előre. A csizmát se, a pálcát se használtam erősen. Kicsit kacsázva, kicsit vonakodva, de cirkusz nélkül haladtunk el a karámok mellett, majd egyre távolabb. Nagyon sokat dicsértem szóval, de nem nagyon simogattam, hogy a finom szárkontaktus zavartalan legyen. Tág keretben, hagytam, hogy előre nyújtsa a nyakát, éppen csak helyes irányban vezettem az elejét. Csak a szürke marhák karámját elhagyva váltottam ügetésre. Itt már kicsit rövidebbre vettem a szárakat, de itt sem beszélhetünk összeszedettségről, csak kontrollról. Ahogy nyeregbe ültem, újra elkezdett esni, úgyhogy nem mentem túl messzire. Jót ügettünk kétszer is. Felkínálta a vágtát, de visszavettem ügetésre, nem akarom, hogy megfázzon lenyergelés után. Nem kell neki tüzesednie. Hazafelé végig sétáltunk. A legvégső szakaszon, ahol tegnap küzdeni kellett, most szépen, engedelmesen haladt. Igaz, ma Rakéta is az istállónál maradt az eső miatt.
Egy szó, mit száz: a tegnapi küzdelemben talán sikerült kicsit erősítenem a főnök státuszomat, és ma csendes lovaglásnak örülhettem. Én jobban szeretem így Remélem Baba is.


2017. február 4., szombat


Majd felnyergeltük és a mezőn készítettünk pár fotót lépésben, ügetésben.


Aztán Petra lefotózta, ahogy ellovagolok Babával egy jó terepre.


Ma nem vittem pálcát magammal, nehogy provokáljam vele.


Sarkantyút vettem fel, és nagyon óvatosan használtam, hat kellett. Ez bevált: nem volt ágaskodás. Persze nem örült, hogy egyedül kell kimennünk terepre. Néha rázta a fejét elégedetlenségében. Aztán megindult velem lassú vágtában , amiben volt egy kis rodeó is, de csak nagyon pici. Hagytam, hogy vágtázzon, nem tartottam fel. Később ügettünk hosszasan, majd nagyon sokat sétáltunk . Jó volt.


Azon kívül, hogy néha nyihogott a többiek után, nagyon jól ment. Egy fekete tehenet egész közelről megbámult, de nem esett pánikba, pedig tényleg nagyon közel jött a kerítés másik oldalán. A forgalomban most is nyugodtan viselkedett. Sóval klassz volt.

2017. február 9., csütörtök
Tökéletes terep Jocóval:
Enyhén fagyos talaj, jelképes hóval meghintve. Szó sem lehet nagy ügetésekről, vágtákról. Nem indult éppen ígéretesnek. Épp, hogy kész lettem a nyergeléssel, mikor Jocóék megérkeztek. Baba nagyon megörült Vezérnek. Amint felültem rá, oda ment velem összeszagolni Vezérrel. Semmi nyüszögés, semmi fenyegetőzés, csak boldog üdvözlés. Mintha soha nem jelentett volna problémát elhagyni a karámokat, úgy ballagott békésen Vezér mögött. Hatalmas kört sétáltunk. Elmentünk a pálihálási  nagy kanyarig, aztán fel a tündérmajori rétekre és úgy haza. Végig nyugodtan, csendesen lovagoltunk. Nyoma sem volt a több napos pihenőnek, semmi istállógőz. Hosszú száron baktattunk, ha kicsit lemaradtunk csendes tanügetésben felzárkóztunk. Nagyon élvezem Babán, hogy egyáltalán nem riadozik. Megint átmentünk azon az árkon az erdőben, ami hosszában kettévágja az utat. Most csúszott is. Teljes nyugalommal ugrotta át.
A homokbányánál meséltem Jocónak a marhás kalandomat a múltkori fekete üszővel. Éppen elmeséltem, mikor megint összefutottunk vele. Egyedül álldogált, távol a többiekről, viszonylag közel a kerítéshez. Mikor meglátta Babát, bizonytalanul megindult felénk. Baba odament a kerítéshez és benyújtotta a nyakát. Megpróbált összeszagolni az üszővel. Fekete ló orra szinte összeért a fekete marháéval. Szép látványt nyújthattak. A marha kicsit megijedt és visszahőkölt. Baba várt kicsit, majd tovább haladtunk. Vezér biztos távolságból szemlélte az eseményeket. Aztán haladtunk kicsit a forgalomban. Három nagy teherautót is kifogtunk. A harmadik akkor húzott el dübörögve, mikor mi legeltettük kicsit a fenyők másik oldalán kb. 10 m-re az aszfaltúttól. Fel sem emelte a fejét.
Szóval nagyon élveztem. Végig nagyon jól viselkedett. Semmit nem tett ellenem.

2017. február 10., péntek
A tegnapi sikeren felbuzdulva szerettem volna minél kellemesebbé tenni Babának a magányos kilovaglásunkat. Új technikát vetettem be... a legeltetést. Ez már sok lónál bevált, és látom, hogy Baba is nagyon szeretne az apró, gyenge fűből minél többet megkaparintani. Már a felnyergelés nagyon jól sikerült. Mindenhova kísérgetett a karámban, hogy kiérdemeljen egy-egy répadarabot. Közben finoman több lépésben meghúztam a hevedert, anélkül hogy ezen bosszankodott volna. Aztán, ahogy kivezettem a karámból, engedtem kicsit legelni. Majd felültem is megint legeltünk. Ez nagyon tetszett neki. Kétélű fegyverről van szó. Nagyon ronda, ha egy ló állandóan próbálja kitépni lovasa kezéből a szárat, hogy legelhessen. Én így csinálom: Amikor a ló felemeli a fejét, abbahagyva a legelést, hogy szétnézzen vagy arrébb menjen, megindítom hanggal, finom csizmával és megtartom a szárakat, nem engedem legelni. Mikor szépen megy előre, megállítom hanggal, derékkal, szárral. Majd azt mondom: "Ehetsz", és lazára engedem a szárat. Ekkor valóban legelhet, még meg is simogatom. Aztán az egész kezdődik előröl. Örömmel haladt el Vadócék karámja mellett és még a karámon túl sem akart rögtön hazarohanni.
A rét túlsó végén - ahol már majdnem elértük a szürke marhák karámját - ellenkezett egy nagyon picit, (rázta a fejét, próbált hazafordulni), de aztán mentünk gond nélkül tovább. Furcsa volt neki, hogy a fagyos talaj miatt nem hagytam ügetni, de beletörődött. Hegyet mászattam vele, hogy kiszedjen belőle az "elemet". Nagyon jót csavarogtunk. Hazaérve már a szürke marhák karámja után leszálltam róla, és legeltetve sétáltunk haza nagy egyetértésben.

2017. február 11., szombat
Ma avval leptem meg Babát, hogy nem a szokott irányban indultam el vele, hanem a falu eleje felé. Ez úgy meglepte, hogy legelni is elfelejtett. Csak a Fő út másik oldalán ocsúdott fel meglepetéséből. Ott egyszer ellenszegült, de nem vészesen (ugrott egyet előre), aztán mentünk tovább. Megint nagy terepet mentem vele lépésben. Mászattam is. Kicsit tudatosodott bennem, hogy mi is tetszik Babában annyira annak ellenére, hogy még néha harcolunk egymással. Két dolog: Az egyik, hogy nem félős. Persze őt is meg lehet lepni, de alapvetően megnézi ugyan a dolgokat, de bátran, nyugodtan megy tovább. Például a vadakat szinte mindig ő veszi észre először. Megáll, megnézi őket, én is gyönyörködöm, aztán meg tovább. Nem hátrál, nem fordul vissza. A másik, hogy nagyon finoman lovagolható. Finom kis jelzésekre is tisztán reagál. Ettől  nagyon pihentető rajta lovagolni számomra.

2017. február 13., hétfő
A szokásos irányba mentünk. Alaposan hagytam időt a legelésre, ami nagyon tetszett Babának. Gond nélkül elsétáltunk a Rakétáék karámjától. Olyan jól ment, hogy éppen csak megkerültem vele a szürke marhák karámját, és már jöhetett is haza. Rakéta nyerítve hívta, le-föl vágtázva biztosította a hangulatot. Ez hatott ...  Baba megpróbált segíteni nekem a leszállásban, de mondtam, hogy köszi, de inkább maradnék. Szóval küzdöttünk kicsit, de nem volt vészes. Lassú ügetésben szlalomozva engedtem neki, hogy közeledjem a pajkos kiscsikóként szaladgáló Rakéta és Vadóc felé. Párszor visszafordítottam, nem ellenkezett. A végén Rakétáék megunták, otthagytak minket. Baba legelészve ellazulva ballagott haza velem.

2017. február 14., kedd

Jocóékkal mentünk közös terepre. A falu eleje felé indultunk, hogy Petra készíthessen pár fotót.                     

2017. február 16., csütörtök
Békésen legelészve indítottam neki, Babát egy magányos terepnek. Fel a Templom hegyre, aztán körbekerültük a falut. A forgalomban leszálltam róla, de kár volt, mert még a busz sem izgatta. A legnagyobb egyetértésben ereszkedtem le vele a Csárda völgybe.
Ott a befagyott patakon kellett volna átkelnie, de erre nem volt hajlandó. Nem volt fokozatosság, nem volt előkészítés, csak na gyere és csináld meg! Ez nem jött be...
Glórival egyszer ugyanezt, ugyanitt már eljátszottam. Úgy látszik, nehezen tanulok.
A végén a patak mellett a bozótosban törtettem vele a tehenészet felé. Úttalan, bozótosban, vadcsapásokon bújkáltunk. Ment engedelmesen. Mint kiderül, itt is belefolyik egy ér a patakba, ami szintén befagyott. Gyönyörű látvány a kövekre ráfagyott vízesés.
Baba nem osztotta véleményemet. Őt nem hatotta meg a látvány. Aztán egy helyen nagy nehezen átugrotta a jeget, így már le tudtunk ereszkeni a domboldalon, ahol régen a tehenek is jártak. Lent még pár pocsolyába belelovagoltam vele. Volt, ahol törtük a jeget. A végére egy döntetlenben kiegyeztünk. Vezető lóval biztosan, problémamentesen vette volna az akadályt.

2017. február 20., hétfő
Fantasztikusat lovagoltunk Jocóval. Több napi pihenő ellenére teljes békében, jókat legeltetve hagytuk hátra Vadócékat. Kint terepen találkoztunk Jocóval. Porva Csesznek felé kalandoztunk. Teljesen engedelmesen, sőt lelkesen dogozott Baba. Egyre vadabb ösvényekre tévedtünk. Már Porva-Cseszneket láttuk, mikor a meredek hegyoldalon végképp elfogyott a z út. Leszállva is alig tudtunk vezetni a lovakat, de "gatyaféken" lereszkettünk valahogy. Besétáltunk a kihalt állomásra, majd fel egy kaptatón az erdőbe. A végén hazakísértem Jocót, és egyedül lovagoltam vissza Borzavárra.
Baba melepődött, hogy Vezért hátrahagytuk, de lelkesen vágtatott velem hazafelé. Nagyon szeretem a vágtáját! Nagyon kéyelmes. Hintaszékben érzem magam. Sokat sétáltunk is, hogy ne leizzadva vegyem le a nyerget. A végén persze legelhetett is kicsit.
Semmi panaszom nem lehetett Babára. Egyedül is, társaságban is szépen dolgozott. Nagyon jól megy nehéz terepen is.

2017. február 23., csütörtök
Egyedül vittem ki Babát. Örült az elején a legelés lehetőségének. Utána is szépen ment, bár látszott raja, hogy jobban örülne Vezér társaságának. A vágta most is nagyon jó volt. Sokat sétáltam vele. A marhák közül ketten is a kerítés tövében feküdtek, békésen kérődzve. Mikor már mi is odaértünk, gyorsan felpattantak. Baba 180 fokot pördült velem meglepetésében. A sapkám elrepült, de más baj nem történt. Leszálltam, felvettem, visszaültem és kicsit gyanakodva ugyan, de visszanyugodva sétált el velem a marhák mellet. A forgalomban jól viselkedett, jó lovaglás volt.

2017. február 27., február
Közös terep Jocóval. Szerettem volna a gázlókat gyakorolni vezetőló bevonásával. Ezért átlovagoltunk Kardosrétre, és onnan a Cuha- és a Csárda-völgyön keresztül jöttünk haza. Az első gázló volt a legizgalmasabb. Vastag jégpárkányról kellett a vízbe lépni, majd a túloldalon ismét jégpárkányra fel. Vezér előre engedtem, de visszahátrált Jocóval. Mindketten leszálltunk, és Jocó sikeresen átvezette a lovát. Ehhez a vízbe kellett gázolnia, de szerencsére nem volt átázós a lábbelije. Vezér így már követte gazdáját. A túloldalra fellépve egy nagy jégdarab letört a ló súlya alatt. Baba nem szeretett volna átmenni. Nem veszekedtem vele, csak nem hagytam elmenni. Jocó visszajött Vezérrel. Lovat cseréltünk. Én újra átvezettem Vezért (az én lábbelim bőrcsizma volt), aztán Jocó beleállt a vízbe és várt. Én távolodtam Vezérrel, mire Baba is elszánta magát, rálépett a jégre..., bele a vízbe...majd ki a túloldalon. Nagyon megdicsértük. A további 3 gázlón szépen átment. Ezek már nem voltak jegesek, és bátran követte Vezért. Jó érzésvolt könnyedén átlovagolni azokon a gázlókon, amik a múltkor még problémát jelentettek. Az egész lovaglás nagyon jól sikerült. Délután jött a kovács. Baba szépen tartotta a lábait. Jó pataszerkezete van.

    További fejlemények: lásd Baba & Pogi  2017. májustól szeptemberig terjedő, fenti edzésnaplóját!

<<< Vissza a kezdőlapra

Pogány

Nagy ünnep a mai nap. Lovat vettünk. Alig több, mint egy hónapig bírtam ki harmadik nagy ló nélkül. Pár napja ajánlottak fel egy kedves lovat, akit rég óta ismerek látásból és akin egyszer lovagoltam is. Most mar a miénk. Pogány, 12 éves, szürke, lipicai félvér, herélt. Nem mindenki szereti a szürke szint, de ez nem számít. A kedves, megnyerő természet, a szép impozáns küllem, a kellemes mozgás, a jól leinformálható háttér fontosabb számomra.

A múlt héten elmentem megnézni, kipróbálni. Innen a faluból való, nem kellett messzire mennem. Négy lova van annak a kedves fiatal párnak, akik ésszerűen felismerték, hogy ennyi fölösleges. Nagy ritkán ült csak fel valaki Pogira. Általában gyengébb lovasok ültek rá, akik elballagtak vele a másik ló után.
A karámban ültem rá fel rövid futószárazás után. 2 hónapja nem ült rajta senki. Aranyosan, engedelmesen ment. Nagyon tetszett rajta a tanügetés. Lipicai örökség, hogy magától szépen feligazodik. Egész könnyű szárkapcsolat mellett is kerek nyakkal jár.

Ma kivittem terepre. Az elmúlt 4 évben egyszer sem kellett egyedül terepre mennie. Ehhez képest kivezettem az udvarból, és egyedül vágtunk neki a falunak. Amint kiértünk a ház előtti főútra, rögtön jött egy teherautó, de ez nem jelentett neki problémát.
Aranyosan jött velem. Nyerített egyet-egyet. Ha elfogyott a bátorsága, a díjlovagló pálcával finoman előrehajtottam. Fent a templom-hegyen találkoztunk Jocóval, aki Vezér hátán érkezett. Jól reagált egymásra a két ló. Levezettem a völgybe, és ott ültem fel rá.
Alacsonyan repülve egy helikopter húzott el mellettünk közvetlenül felülés előtt, de ő önfeledten legelt. Figyelmeztettek, hogy szereti a hasát. Arra számítottam, hogy néha majd kitépi a szárat a kezemből, hogy legelhessen, de egyáltalán nem tett ilyet.
Sokat léptünk a fagyos talajon. Csípős hideg volt, hiába sütött a nap. A mezőkön jobb volt a talaj. Ott ügettünk, vágtáztunk is kicsit. Jól vette a lapot, kellemes hátas. Egyszer bakolt alattam ügetésben, de ilyesmi előfordul, ha teszteli egymást ló és lova. Hazafelé már ismerte az utat, ráadásul Jocó is az ő régi otthona felé vette az irányt elbúcsúzás után. Nem örült Pogi, hogy mi nem arra megyünk, de elfogadta. Sokat nyerített, de nem cirkuszolt. Egészen a karám bejáratáig lovagoltam vele. Bevittem, leszereltem. Örült a legelőnek. Áthoztam Pöttyit társaságnak, de nem sokat törődött vele. 


Most este van. Nyihog néha, de tiszteli a villanypásztort. Eszi a szénát, figyel. Egész jól begyakoroltuk, hogy pár méterről (5-10) odajön hozzám, ha hívom, és ezért répát kap tőlem. Sötétben is megcsinálta, pedig elvágtázott, mikor megjelentem. Tudtam, hogy rémisztő alak vagyok, de hogy ennyire..!?

2016. november 30., szerda
Éppen csak hajnalodott, amikor már azt lestem, itt van-e még az új lovunk. Békésen legelt. Mikor lementem hozzá, rám brühögött és kedvesen odajött, mikor hívtam. A jutalom sem maradt el. Reggel megkapta az első árpa adagját, alig pár szemet. Szépen, finoman feladta a patáit stb. Még kell pár nap, hogy a ráragadt sár maradéka is eltűnjön a szőréről, de azért tisztul.

Késő délelőtt ültem fel rá. Nem csinált problémát a western-nyeregből, pedig talán először van ilyen a hátán. A hevedert több adagban húztam meg, így szereti. A pályán akartam vele dolgozni, de fagyos a talaj. Mély víz... Kiviszem egyedül terepre.
Felszállásnál nem tépi a kezem. Bizonytalanul elindul velem a falu eleje felé. Egy szűk átjáróban, egy ott álló autó mellett kell elhaladnunk. Nem tetszik Poginak az ötlet, de a sarkantyú és a lovaglópálca egészen óvatos jelzéseivel lassan ráveszem, hogy menjen tovább. A patak mellett sétálunk le, majd át a hídon és a másik oldalon vissza. Elfele alig akar menni, úgy tántorog jobbra-balra, mint aki részeg. Hazafelé úgy lép egyenesen előre, hogy majd szétszakad. Többször átváltana lassú ügetésre, de ilyenkor egész finoman körre hajlítom. Nem fél az autóktól. Ennek nagyon örülök. Másodjára az autó mellett is könnyebben elhaladunk.  Az utolsó lejtőn nekilendül, hogy elragadjon, de erősen jobbra hajlítom. Ez beválik. Teljesen száraz a lenyergelésnél.

2016. december 1., csütörtök
Egész nap esik valami. Havazik, havas-eső, eső szitál viharos szél mellett.  

Délután ültem fel rá, gyorsan kihasználva a két eső közötti szünetet. Nagy örömömre az istállóban fekve találtam rá. Persze rögtön felpattant, megijedt tőlem, váratlanul és túl csendben érkeztem. Szépen hagyta magát felkantározni, lepucolni, felnyergelni. Nagyon tetszik, milyen finoman emeli fel a patáit, ha kérem.    

 

                                                                                                                   

2016. december 2., péntek

Később sokat sétáltunk, egyre hosszabb száron. az emelkedőn, ami fel a Nyíresbe vezet vágtára váltott. Nyugtattam, csitítottam, de nem nyúltam a szárba. Pár vágtaugrás után ő is belátta, hogy ezen a meredek emelkedőn jó lesz, ha lépésben feljutunk. Fent az erős szélben is nyugodtan ment. Hazafelé az erős lejtőn volt rá egy kis panaszom. Állandóan ügetésre akart váltani, amit nem engedtem neki. De azért csak leértünk valahogy. A Fő úton jól viselkedett. Az utolsó lejtőn most nem egyenesen mentem haza, hanem cikcakkban. Ez bejött. Nyugodtan ballagott Pöttyihez, aki lelkesen elénk ügetett.

2016. december 3., szombat
Megint kivittem egyedül terepre. Petra is elkísért, csinált pár videót és fotót. 

Próbaképpen átlovagoltam vele a patakon. Nagyon szépen ment át oda-vissza. Nem ugrott, belelépett a vízbe. 

Lendület nélkül cammogott el velem a patak mellett jó hosszú száron, csendesen.

 

Felmásztunk a dombtetőre, ahol napfénnyel szembe megijedt valamitől (én semmit nem láttam). Ezen felhúzta magát, és neki akart iramodni, amit persze nem engedtem. Bakolással fejezte ki nem tetszését. Mikor ezt már kb. harmadszor adta elő, odasóztam egyet a díjlovagló-pálcával. Ez hatott. Sokat kúsztunk -másztunk az erdőben, hosszú száron, elengedetten. Nagyon jó volt. Olyan meredek lejtőn jöttünk le, amin csúszott a hátulja, de nem sietett el. Párszor megállítottam, megdicsértem. Egy kézzel fogva a laza szárat jöttünk haza. Vadóc és Rakéta odajöttek hozzánk, majd szemtelenül elvágtáztak, de ő megértette, hogy nem futhat velük. Nagyon jó terep volt. Nagy nyugis terep, fagyos, száraz talajon. Kár, hogy a hegytetőn bohóckodott, de hát ez még csak a kiképzés, a közös munkánk kezdete.

2016. december 5., hétfő
Közös séta Jocóval, illetve Vezérrel.
A két ló megint jól reagált egymásra. Pogány teljes nyugalomban sétált a fagyos talaján.
Vezér néha türelmetlenkedett, ment volna, de hát ő ilyen. Hosszú száron, elengedetten ballagtunk. A fagyos patakon is szépen átment, betörve a jeget maga alatt. Nem vesztette el a hidegvérét, büszke voltam rá. 

2016. december 7., szerda
Nagy nyugis séta egyedül. Pogány nagyon jól viselkedett. Az idő gyönyörű volt. Ragyogó napsütés olvasztotta a zúzmarát, teljes szélcsend. Napsütötte helyeken ügettünk is kicsit. Semmi ellenem irányuló megmozdulása nem volt. A homokbánya fölötti sövény mellett most is izgatott volt kicsit (figyelt, fülelt, finoman ügetésre váltott), de sokkal jobban viselkedett mint a múltkor, pedig az sem volt vészes. Nagyon élveztem az egész csavargást.

2016. december 8., csütörtök
A lovaspályán gyakoroltunk kicsit. Átlóváltások, nagy körök, körök váltása lépésben, ügetésben. Nagyon együttműködő volt. Jutalomként a végén legelhetett egy jót.

2016. december 10., szombat
Könnyű futószáras munka. Először ostor nélkül próbáltam -  nem sok eséllyel. Nem akart elmenni tőlem, nem akart ügetni, stb. Amint az ostort a kezembe vettem, anélkül, hogy hozzá kellett volna érnem, gyönyörűen kiment körre, ügetett, leste a kívánságaimat. Persze a  répaszeletek is motiválták. Kis földi munkát csináltam vele. Fordulat az eleje körül, fordulat a hátulja körül, hátraléptetés. Nagyon igyekezett kiérdemelni a jutalomfalatot.
Nagyon bírom Pogiban, hogy egyáltalán nem agresszív. Ha nem akar valamit, maximum arrébb megy, de nem fenyegetőzik.

2016. december 13., kedd
Kifogástalan terep Jocó és Vezér társaságában.
Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a mai lovaglás, mert négy napja nem ültem Pogin, csak egyszer futószáraztam pár percet. Napsütés, szélcsend, hideg, minden adott egy jó téli sétához. Pogi teljes türelemmel hagyta, hogy lepucoljam, felnyergeljem. Legeltetve kivezettem, mikor megjöttek Jocóék. Csendes örömmel dolgozott együtt a két ló. Egyszer összeszagoltak és teljes egyetértésben dolgoztak tovább. Fagyos volt a talaj, ezért sokat sétáltunk. Minden feszültség nélkül hosszú  száron ballagtunk Vezér mögött. Egy domboldalon Jocóék vágtára váltottak. Hosszú száron ballagtunk Vezér mögött. Egy domboldalon Jocóék vágtára váltottak. Hosszú száron kiülve a vágtát mi is követtük őket. Egy helyen valami traktor szétvágta a gyepet. Itt szinte szóra visszaváltott lépésre, miközben Vezér egyre távolodott tőlünk. Majd szóra újra beugrott, és szép kényelmesen követtük az elől haladó párost. Fent teljesen ellazulva sétáltunk tovább. Hibátlan. Később is egész terep alatt jól viselkedett, finom jelzésekre reagált. Ha séta közben lemaradtunk kicsit, pár csettintésre, egész finom vádliszorításra, kényelmes, lopakodós tanügetésre váltott hosszú száron. Majd ha utolértük őket, a legkisebb jelzésemre visszaváltott lépésre. Nagyon élveztem. A búcsú sem rázta meg. Csendesen hazaballagott velem. Az utolsó sétánál leszálltam és hagytam legelni pár percet. Nagyon tetszett neki.
Ez most már a harmadik lovaglásom, hogy egy ellenem irányuló rossz megmozdulása sincs. Lehet, hogy másfél hét elég volt, hogy elfogadjon és örömmel dolgozzon velem. Ha igen, akkor nagyon jó fej.

2016. december 14., szerda
Könnyű lovardai munka a krámmal szembeni mezőn. Semmi problémát nem jelentett neki az új helyszín. A fagyos talajon csak lépésben lovagoltam pár alakzatot A végén a hátraléptetést gyakoroltunk. Amint megértette, hogy evvel jutalomfalatot lehet kiérdemelni, rögtön lelkesebben dolgozott. A végén legeltettem egy kicsit.

2016. december 15., csütörtök
Gondoltam kipróbálom, milyen Pogin nyereg nélkül. Először az etetőről csúsztam fel a hátára. Nem zavarta. Kicsit sétáltunk odabent. Kivezettem és az árokpartot kihasználva újra felültem rá. Egyedül mentünk ki. Ennek nem örült, de azért megcsinálta a kedvemért. Nem szőrén ültem rajta, hanem a hátára terítettem egy puha western-nyeregalátétet, erre ültem. Jó, kényelmes helyen volt. Szeretek így lovagolni Vadóccal és Rakétával. Csak azért említem, mert így egy kicsit nehezebb mint szőrén. Sok múlik a lovon. Ha akart volna, könnyebben megszabadul tőlem Pogi mintha nyeregben ülök. De ő tette a dolgát. Elég sokat ügettünk. lassú, kényelmes, lopakodós tanügetése van. Az alátét egyáltalán nem mozgott rajta, én is jól el voltam a hátán. Jót csavarogtunk, a végén nagyot legeltettem.

2016. december 17., szombat
Lovas vendégem volt. Nelli, akivel már rengeteget lovagoltunk együtt és aki időnként a lovainkra is vigyázni szokott. Meghívtam, próbálja ki Pogit. Először a lovardában ült fel rá, hogy ismerkedjenek kicsit. Jól működött minden, könnyen tudta irányítani. Én felültem Vadócra és kimentünk terepre.

Sajnos Vadóc nem jött be annyira Poginak, és ezt igyekezett kifejezni is.

Igaz ez csak annit jelentett a gyakorlatban, hogy füleit hátrasunnyitva igyekezett utolérni minket.

Ez először magzavarta kicsit Nellit.

Egy mezőn Petra csinált rólunk pár fotót és videót, aztán elmentünk csavarogni. fokozatosan elcsendesedett a csapat.


Jót csavarogtunk a végére.

2016. december 19., hétfő
Közös terep Jocóval. Vezért ugyan olyan nyugalommal fogadta Pogi mint mindig. Nagyon szépen dolgozott együtt a két ló. Rengeteget sétáltam hosszú száron, békésen Vezér mögött haladva. Semmi sunyítás, semmi fenyegetőzés.
Tündérmajor felé haladva egy nagy mező végén szúrós szederbokrok között kellett továbbhaladni. Vezér kicsit elbizonytalanodott. Pogi bátran, nyugodtan előrement, mutatva az utat. Mielőtt az aszfaltúton átmehettünk volna, az útszéli árok állta utunkat. Kíváncsi voltam, mit csinál Pogi. Nem tétovázott, nem heveskedett, előrenyújtotta a nyakát... Na most ugrik, gondoltam. Kicsit aggódtam is, mert a fagyos aszfalt csúszhat is. Kár volt izgulnom. Nem ugrott. Egy nagy, határozott lépéssel átlépte az árkot. Nagyon örültem, hogy ilyen higgadt.
A másik oldalon egy tágas mezőre értünk, ami enyhén emelkedett is. Itt a fagy sem tűnt olyan erősnek. Megpróbáltunk egy kis vágtát. Vezér nekilendült és egyre csak gyorsult. Nem fékeztem, de nem is biztattam Pogit. Felálltam a kengyelben, kikönnyítve a hátát, és finom szárkontaktussal vezettem. Tartottam a tempót. Nagy érzés volt gyorsulni vele. Nem kis ló, nem is vékony, van ereje. De szelíden, megbízhatóan adta bele ezt a nagy erejét a vágtába. A vágta végén ügettünk kicsit, majd újra hosszú száron sétáltunk békésen , mintha folyamatosan ezt tettünk volna. Az ügetésről még annyit, hogy nagyon szeretem a lassú, cammogós, kényelmes tanügetését. Ezen a lovagláson az egyik mezőn mutatott egy kis ízelítőt a nyújtott ügetéséből is. Vezér könnyedén vágtázott, ő pedig ügetésben tartotta a tempót. Nem volt rossz élmény.
Később egy vízmosáshoz értünk, ami hosszában vágja ketté az utat, úgyhogy autóknak járhatatlan is. Vezér ugrott. Én hosszú száron sétáltam mögötte. Pogi finoman tett pár ügető lépést és könnyedén ő is átugrotta az árkot. Csak akkor át ugrott amekkorára szükség volt, de azt könnyed eleganciával. Szóval az egész lovaglás hatalmas élmény volt. Nagyon élveztem Pogit. Félszavakból is megértjük egymást. A legeltetés most sem maradt el a végén. Az sem érdekelte, hogy Vezér hazament.

2016. december 20., kedd
Kiderült, hogy a kovács nem tud jönni megkörmölni a lovakat, mert bordatörése van, leesett a lóról.
Jocó átjött lábfogónak és megcsináltuk magunk, hogy ne repedezzenek, töredezzenek a paták a száraz, fagyos talajon. Pogi jól viselkedett. Békésen tűrte, ahogy bénázunk.

2016. december 22., csütörtök
Kicsit nehezen szántam rá magam a lovaglásra a zúzmarás, hideg idő miatt. Pogi sem lelkesedett az ötletért, rá egyáltalán nem jellemző módon megpróbált megszökni a nyergelés elöl. De aztán persze hagyta megfogni, felkantározni, felnyergelni magát. Nem sokkal később már együtt bóklásztunk a dermedt téli csöndben.

Egy helyen különösen szép volt a táj. A bokrokon és a combig érő kórókon vastag zúzmara. Pogi szinte tördeli az utat, hangos csilingeléssel hullik minden felé a sok jégkristály. 

Kicsit előttünk két őz szökken biztos távolságot tartva tőlünk. Nagyon tetszett. Poginak sem volt semmi kifogása, nem ijedt meg.
Hazafelé már sietett volna és, figyelmesebb is volt a külső hatásokra, de azért rendezett módon értünk vissza Vadócékhoz. Ott leszálltam és legeltettem egy kicsit. Teljesen ellazulva ballagott vissza a helyére. Őt szemmel láthatóan nem zavarja a hideg, én alig vártam a forró teámat a tűz mellett.

Felváltva ülhettek Pogin, illetve sétáltathatták Pöttyit, mint egy nagyobb kutyust. 

Vendégeink felhőtlenül szórakoztak, én pedig nagyon büszke voltam Pogira, akinek egy rossz mozdulata sem volt.

Nem csak a vendégekhez volt türelmes, de bátran és nyugodtan viselkedett. Egyszer sem riadozott.

Látszott rajta, hogy nagyon örül Pöttyi társaságának. Aranyosak voltak együtt.

2016. december 26., hétfő
Nagyot csavarogtam Pogival, egyedül. Kihasználtam, hogy nincs fagy. Lehet ügetni, vágtázni. Nem akarok áradozni, de nagyon élveztem. Pogi nyugodt volt, békés, sokat mentünk lépésben, hosszú száron. Jókat ügettünk. Energikusan ment előre, de csak annyit, amennyit engedtem neki. Többször vágtáztunk jókat. Az első vágtánál még sietni akart, de elfogadta, hogy nem engedem. A másodiknál egy hegyi emelkedőn, nagyon lassú, nagyon finom vágtával lepett meg. Felálltam, kikönnyítettem a  hátát, és ő nagyon lassan, de tisztán vágtázott. Ha abbahagyta, csak csettintettem egyet, és már vágtázott tovább. A harmadik vágtát fent a hegyek között, egy kanyargós ösvényen kértem tőle.
Egy nagyobb faág feküdt az ösvényen. Jókedvűen, gyorsítás, megtorpanás nélkül, nagyon jól rámozdulva megugrottuk. Pár vágtaugrással arrébb egy hófoltot is átugrott. Stabilan, megbízhatóan ment előre a csúszós, saras, kanyargós ösvényen. Egy helyen visszaültem a nyeregbe, hogy feltartsam kicsit, mire bakolt egyet, de nem volt vészes. Kis csizmával, szárral rendeztük sorainkat, és vágtázott tovább kisimulva.
Lefelé a hegyről sokat sétáltunk teljesen odaadott szárral. Nagyon jól ment.
Egy hosszú, kanargós, meredek falú árokban kellett hazajönnünk, amit szinte járhatatlanná tettek a fát szállíró munkagépek. Volt ott minden, csak út nem. Rábíztam a megoldást Pogira, aki higgadtan, értelmesen  zsonglőrködött, botladozott a járhatatlan ösvényen.
Ilyenkor mutatkozik meg a terepló munkamorálja. Pogi jól vizsgázott.
Persze, hogy nem maradt el a legeltetés a végén.

2016. december 27., kedd
Igazi erőpróba volt a mai lovaglás Poginak. Egy 130 kg-os lovasismerősöm ült rajta. Úgy csavarogtunk a hegyekben. Én Vadócon ültem. Kíváncsi voltam, hogyan reagál egymásra a két ló, mert az első alkalommal, mikor Nelli ült rajta, nem volt Pogi túl barátságos. Most az elejétől más volt a helyzet. Rögtön egymás közelében dolgozott a két ló. Hol az egyik ment elől, hol a másik. Néha egymás mellett is haladtunk, ahogy egymással beszélgettünk. Viharos szél fújt, egyszer egy nagy csattanással egy nagyobb ágat éppen a hátunk mögött (kb. 5-10 m) tört le a szél. Szóval erősen fújt. Vadóc nem volt elragadtatva, végig élénken viselkedett. Pogi békésen, nyugodtan dolgozott.
Ügettünk, vágtáztunk is kicsit, de a tegnapi sár helyett ma csaknem fagyos volt a talaj. Sokat szárított a szél. Egy erős lejtőn is leereszkedtünk, ahol jókorákat csúszva"gatyaféken" jöttek le a lovak. Kicsit aggódtam a nagy súly miatt. De kár volt, lenyergelésnél kiderült, hogy Pogi sem izzadt. A háta pedig egyáltalán nem fáj.

2016. december 28., szerda
Tegnap Jocóval mentünk közös terepre. Egyedül indultam neki, hogy majd útközben találkozzunk egymással. Azt a "fájdalmas cammogást", amivel csigamódra vonszolta magát Pogi, ahogy otthonról eljöttünk. Úgy megörült Vezérnek, hogy hangos nyerítéssel üdvözölte. Rögtön friss és jókedvű lett. Az első vágtánál jókedvében kétszer még a levegőbe is rúgott, de alig éreztem. Nagyon klassz volt az egész lovaglás, bár hideg csípős szél fújt. A legérdekesebb mégis az volt, amikor egy lápos területen lovagoltunk keresztül. Itt a patak nagy kígyóként tekergett előttünk. Többször is átkeltünk rajta. volt, hogy szinte csak átlépték a lovak, és volt, ahol belegázoltunk a vízbe. Nagyon értelmesen oldotta meg Pogi a feladatot. Előre ment és így könnyítette meg Vezér dolgát, aki először szívesen kihagyta volna a hideg lábfürdőt. szürkület előtti percekben Porván búcsúztunk el Jocóéktól (ők ott laknak). Most Pogit fájdalmasan érintette a búcsú. Nyerített, nem akart elválni a barátjától. De persze azért könnyen hazalovagoltam vele. Befejezésképpen már teljesen ellazulva legelt a megszokott helyen.

2016. december 29., csütörtök
Ma váratlanul bejelentkezett a kovács. Jobban van már annyira, hogy újra tud dolgozni. Pogival kezdtünk, aztán szép sorban megcsinálta mind a négy lovunkat. Pogi nagyon rendes volt, szépen tartotta a lábait, hamar végeztünk.

2016. december 30., péntek
Egy kedves hogy előtt az edzőjével kipróbálni Pogit. Örültem neki, hogy a vevőjelölt szakemberrel jön. A hogy még csak pár hónapja lovagol, így nagy szerep jut az edzőnek, aki majd saját lován képzi a hölgye. Pogi jól viselkedett, bár a fagyos talajon nagyon óvatosan tipegett. Sajnos kevés időt hagytak a ló megismerésére. Rohanniuk kellett tovább egy délutáni partira. Kár, mert elég messzitől jöttek. Természetesen van lehetősége a hölgynek három napig kipróbálni Pogit, ha komoly a szándéka.

2016. december 31., szombat
Este sötétben jöttek kipróbálni Pogit.  Most egy rutinosabb középkorú férfi lovas jött egy hölgy kísértében. Lovagoltunk is a pályán. Alig láttunk valamit. Időnként rakéták durrantak a faluban, de Pogi rendőrlovakhoz méltón tűrte a megpróbáltatásokat. Tetszett a vendégeknek Pogi, de mint később kiderült (felhívtak) másnap máshol vettek egy kancát.


2017. január 2., hétfő
Nagyot csavarogtam egyedül Pogival. Szépen sütött a nap, nem fújt a szél, de elég friss volt a levegő. Fagyos volt a talaj, ezért lépésben csavarogtunk. Általában ez neki is tetszett, bár egyszer a favágós miatt szeretett volna sietni, egyszer pedig a "kedvenc" sövényénél - a homokbánya fölött - volt sietős a kedve. Összességében jó buli volt. Éppen leszálltam róla és legeltettem, mikor egy szarvasokból álló csapat kijött az erdőből és a mezőkön átrobogva átkeltek az aszfalt úton, fel a Töl-ház melletti domboldalra, majd be bozótosba. Elég meglepő látványt nyújtotta déli 12 körül.

2017. január 4., szerda
Bent a karámban dolgoztam egy kicsit. Pogival először földről futószáron, kötőfékkel. Hátraléptetés, fordulat az eleje körül, fordulat a hátulja körül stb. Majd felültem rá szőrén, kötőfékkel irányítva. Szépen engedelmesen sétálgatott velem le-fől, ahogy kívántam.
Később megjött az állatorvos. Beadtuk neki az idei oltásokat (influenza, tetanusz és veszettség ellen) és vettünk tőle vérmintát, amit majd megvizsgálnak fertőző kevésvérűségre és takonykórra. Jól tűrte.

2017. január 5., csütörtök
Jocóval csavarogtunk egy nagyot. Az elején normál téli sétának indult minden. hosszú száron, békésen csavarogtunk. Hegyre fel, völgybe le. Minden ment simán, amíg a Cuha völgyébe nem értünk. Rossz helyen akartunk átkelni a patakon. Meredek, fagyos part és nagy, lapos, csúszós köveken kellett volna átkelnünk. Mindkét ló megtagadta az engedelmességet. Ezt persze nem akartam hagyni, de összeveszni sem lett volna célszerű. Pogi ott tipródott a parton, ő aki olyan profin kel át a vízen. Verekedés helyett inkább beláttam a hibámat és tovább mentünk. Nem találtunk jobb helyet, ezért átkeltünk egy hídon. Lefelé tartottunk Porva-Csesznek irányba. Egyre erősebben befagyott a patak. Mire odaértünk, ahol át szoktunk kelni , jégpáncél állta utunkat. Csak egy alternatíva jöhetett szóba. Felmentünk a sínekre és hosszan ballagtunk a sínek között. Elég félelmetes volt, mert egy nagy kanyar miatt nem látni messze előre. Vadul hallgatóztunk, de minden nyugodt. Végre kiértünk a kanyarból, elértük a vasúti hidat. Magasan ível át a patak felett. Balról, jobbról lelátni a mélybe. A hídon is keresztüllátni, és lazán odahelyezett vaslapokon kell átdübörögni. Én mentem elől, gyorsan leszálltam és átvezettem Pogit. Bízott bennem, jött nyugodtan. Vezér is szépen átjött, Jocó a nyeregben maradt. A Csárda völgyben háromszor kellett átjönnünk a patakon. Pogi ment elől. Óvatos volt, figyelmes, de engedelmes. Békésen ballagva értünk haza. Izgalmas téli túra volt. Nem izzadtunk az erős szélben.

2017. január 7., szombat
Régi, kedves lovas ismerőseim látogattak meg minket. Megnézték, kipróbálták Pogit. Nagy az esély, hogy megveszik.

2017. január 10., kedd
Az éjszaka esett egy kis hó. Rögtön kihasználtam. Pogi  nagyon aranyos volt nyergelésnél, mindenhova elkísért. Western-nyerget tettem rá, alá két izzasztót, így már jól állt rajta. Először a futószárazást gyakoroltuk, mert az új helyen - ha tényleg költözik - szeretnének vele kezdőket is futószárazni.
Szépen dolgozott szóra. Aztán irány az erdő.
Jót csavarogtunk, sokat léptünk hosszú száron. Néha ügettünk és hegyet másztunk. A legerősebb lejtőn ereszkedtünk le, ott leszálltam. Már többször jött le velem, tudom, hogy meg tudja csinálni, de kedvezni akartam neki, és nekem is jól esett a csikorgó hidegben a séta. Nagyon szépen, figyelmesen jött velem. Aztán séta hazáig. A legelést persze nem hagytuk ki. Örült is neki. Élmény volt a lovon, napsütésben, havon lovagolni.

2017. január 11., szerda
Csendes, meghitt edzés Pogival a lovaspályán. A futószárazás gyakorlásával kezdtünk. A pár mm-es hó is elég, hogy bátrabban lépjen. Szépen szóra dolgozik. aztán felültem és kicsit a lovardai munkát gyakoroltuk. Finoman, engedelmesen reagált a segítségeimre. fordulat az eleje körül és hátraléptetés is szerepelt a palettán. Ezekben még nem rutinos, de pont ilyenkor figyelhető meg, hogy mennyire együttműködő a ló. Hiszti nélkül próbálta kitalálni, hogy mit akarok. Kellemes lovaglás volt.

2017. január 12., csütörtök
Közös terep Jocóval a friss havon. Gyönyörű táj, jó lovak, klassz társaság. Mi kell még?

2017. január 13., péntek

A búcsú napja. Pogi tényleg elkelt. Valóban az a kedves csaláveszi meg, akik pár napja már kipróbálták. 

Először csak eső esett, majd havas eső, aztán nagy pelyhekben szakadt a hó. Mire megérkezett a lószállító, már a hó foglyaivá váltunk. Ráadásul új ló is érkezett: Baba, a 8 éves fekete kanca. A két lovat nem akartam összeengedni, úgyhogy gyorsan villanypásztor zsinórokat húztam ki Pogi és Baba közé, hogy csak távolról haverkodhassanak. 

Aztán csendesedett a hóesés, megszűnt a közlekedési káosz. Pogi kedvesen beszállt a futóban, és már el is mentek. 

Nagyon jó ló volt, minden percét éveztem a közös munkának. Remélem új gazdáinak is sok örömet okoz majd!  

    További fejlemények: lásd Baba & Pogi  2017. májustól szeptemberig terjedő, fenti edzésnaplóját!

<<< Vissza a kezdőlapra

RIKÓ

2016 április 26., kedd
A mai napon egy nagyon szép, izmos, tűzött sárga, szép mosott sörénnyel, 3 év paint horse méncsikó érkezett hozzánk betanításra. Úgy néz ki, mint egy 5 éves, teljesen kifejlett fedezőmén. Gyönyörű. Nagyon emlékeztet Glórira, aki szintén paint horse volt, ugyanilyen színben, csak kanca. Nehezen szállt be az utánfutóba, de mire hozzánk ért, szépen leszáradt. Hamar birtokba vette a karámját. Pöttyi biztosítja a társaságot. Rikó nem bántotta, de azért játékosan folymatosan nyomult. Pöttyinek ez kicsit sok volt, hamar a bokrok közé menekült.

2016 április 27., szerda
Egész nap esik, sőt havas eső esik. Megismertettem vele a körkarámot. Szépen ment körbe. Féltem, hogy nem mutat majd tiszteletet, de gyönyörűen menekül előlem.

2016 április 28., csütörtök
Megismételtük a tegnapi elemeket a körkarámban, aztán megpróbáltam felnyergelni abban a bizalomban, hogy felülök rá mint más lovakra is normál körülmények között már az első napon.

Sajnos már a puha izzasztótól is rettegett.


A nyerget párszor sikerült rátennem, de keze lába remegett. Kapcsoltam, gyorsan felszaladtam egy voltige-hevederért, de attól is nagyon félt. Mikor az egyik hevedert beakasztottam, kitört a pánik.


Vadul bakolva  kitépte magát a kezemből, pár kör alatt lebontotta a körkarámot, majd elvágtatott. Szerencsére nem rontott be a kancákhoz, hanem hegyta magát megfogni. A hevedert levettem. Ezt a menetet elvesztettem.

2016 április 29., péntek
A körkarámban próbáltam újdonságokkal "elszórakoztatni". Ez által szerettem volna tekintélyt és bizalmat szerezni, agresszió nélkül. Először egy zörgő zacskóval felszerelt pálcával simogattam végig mindkét oldalról. Elég bizalmatlanul fogadta, különösen a heveder helyén, a hasán érzékeny, csiklandós. De azért lassan eltűrte. Ezután jött a sárga ponyva. Evvel is átsimogattam, majd próbáltam rávenni, hogy átmenjen rajta. Ez kb. 1 órámba telt, de megcsinálta lépésben, ügetésben vágtázva.
Ezután bálamadzagból raktam rá "hevedert". Félt, de azért nem vesztette el a fejét. Mikor ez ment, egy hajókötélből csináltam "hevedert", "szügyelőt" bálamadzagból, hogy ne csússzon a hasa alá.
Hát eddig jutottunk. Sikerült egyenlítenem.

2016 április 30., szombat
Reggel ügetve jött fel hozzám a bejárathoz üdvözölni. Később kergetőzve akartam rávenni, hogy jöjjön oda hozzám, ha hívom. Talán a főnök státuszomat sikerült erősítenem, Rikó pedig alaposan kivette részét a reggeli tornából, de nem csatlakozott hozzám a legelőn.
Pár órával később jött a hivatalos edzés a körkarámban. Átvettem vele, amiket tegnap tanultunk. A csörgős végű pálca simogatását tűrte a legrosszabbul. A sárga fóliával értük el a legnagyobb sikert. Úgy sétált át rajta, állt rá, mintha ez soha nem jelentett volna problémát, főleg nem tegnap. A "hevedereket" is jól tűrte. Itt a körkarámban gyönyörűen csatlakozott. Kísért, ahogy akartam ide-oda.
Este kivittem sétálni. Laza száron figyelmesen jött velem. Át a patakon, el a szürke marhák mellett. Végig rendíthetetlen nyugalommal és nagyon illedelmesen.
A búcsúzásnál vártam, hogy odajöjjön hozzám. Nem akart, messziről figyelt. Pöttyi odarohant hozzám és bezsebelt egy répadarabot. Ez Rikónak is megért egy próbát. Ő is odaballagott hozzám, hát ő is kapott egyet.

2016 május 2., hétfő
Délelőtt a körkarámban dolgoztunk. Azon kívül, hogy a fólián bátran ment keresztül, és hogy jól tűrte a kötél-"hevedert", nem sikerült vele előrelépnem. Még a puha izzasztót sem tűrte a hátán.
Este ki akartam vinni sétálni. Megpróbáltam felkantározni, de amint rájött, hogy miről van szó, fölényesen meglógott és a pónit kergette. Rájöttem, hogy délelőtt sem pusztán félelemből szegült ellen, hanem legénykedett velem. Kötőféket tettem rá, amit borjúkötéllel kombináltam, hogy ha hanyat vágná magát, sem tudja széttépni a kötőféket. Kikötöttem az egészségesebb almafához. Már a patatisztításnál teljes erővel belefeszült a kötélbe. De az nem engedett (minden recsegett, ropogott). 2-3 próbálkozás után bevette a zablát. Pont jókor, mert a karabinert már félig kiegyenesítette, de szerencsére nem jött rá, hogy szabadulhat.
Kivittem sétálni. Kicsit csődörösebb volt, mint tegnap előtt, de azért jót jártunk.
Visszaérkezés után újra a fához kötöttem. Petra lehozta a puha izzasztót és én finoman rátettem a hátára. Megint megfeszült párszor, de a sikerélmény elmaradt. Majd a fekete kötéllel a hátára kötöttem az izzasztót. Volt, hogy felágaskodott és "megtámadta" a fát, de semmi nem engedett. Mikor rájött, hogy nem  szabadul, lenyugodott. Levettem róla a felszerelést és elvezettem a fától.
Elég zúzos volt.

2016 május 3., kedd
Két zuhé között tudtunk pár percet dolgozni a körkarámban. Könnyű munka mellett döntöttem az előző napra tekintettel. Nem akarom túl feszíteni a húrt. Sokat dicsértem, csak olyan feladatokat kértem tőle, ami igazán könnyen ment neki. Persze azért finoman előre léptem vele. futószárazásnál kis köröket kértem tőle, hogy ne meneküljön el tőlem. Sok irányváltást csináltunk hogy érezze nálam van a kontroll. A "zörgő bot" segítségével gyakoroltuk a hátralépést, fordulatot az eleje körül, fordulatot a hátulja körül. Nagyon megörült, mikor a vártnál hamarabb szabadon engedtem. Ja, csak ennyi volt? Szinte láttam rajta a csodálkozást. Aztán az eső is szakadt tovább.

2016 május 4., szerda
Meglátogatott minket Rikó gazdája. Bemutattuk, hogy meddig jutottunk. Rikó nyugodtan, méltóságteljesen dolgozott. Megbeszéltük, hogy nem kell sietnem, nem szorít az idő. Lépésről lépésre haladhatok nem kell kipréselnem az eredményt.

2016 május 6., péntek
Itthon volt látogatóba Szandi. Hozzánk is bekukkantott, ezt rögtön felhasználtuk egy közös edzésre. Amúgy is kíváncsi volt Rikóra, az új lóra.
Először bemelegítettem Rikót a körkarámban. Nagyon szépen csatlakozott.






Aztán párszor a hátára tettem az izzasztót. Forgott ugyan körülöttem, de azért tűrte mindkét oldalról. Ezután az almafához kötöttem, szép nyugodtam lepucoltam, kitisztítottam a patáit, úgy mintha evvel soha nem lett volna gondunk (pedig a jobb hátulja régebben kényes kérdés volt). Itt is rátettem az izzasztót. Párat próbálkozott, de rájött, hogy nem menekülhet. Ezért megállt és tűrt. Répával jutalmaztam, ami tetszett neki.
Ezután kötéllel rögzítettem az izzasztót a hátára. Levezettük a pályára. Nem rodeózott az úton, pedig nem volt elragadtatva.




A körkarámban szabadon engedtem. Ügetés és vágta közben sajnos az izzasztó hátrafelé kimászott és  leesett a földre.



De legalább 1-2 percig viselte. Befejezésként hagyta magát felkantározni, aminek nagyon örültem.


 Leszerszámoztam, megdicsértem, elengedtem.
Érdekesség: Munka közben kiesett egy hátsó foga. Betettem a szájába egy répát, ő meg kiköpte a "visszajárót" mint egy automata. Egy frissen kiváltott rágófogát. Csikó még!

2016 május 7., szombat
Könnyű sétára vittem ki Rikót. Kötőféken vezette, és a falu elejére mentünk. Nem félt a forgalomtól. Az egész olyan könnyed és problémamentes volt, mintha egy jól nevelt, kissé túlméretes kutyust sétáltattam volna. A patak mellett sétáltunk át a hídon a marháknál, majd vissza a másik oldalon. Békésen legelészett. Laza száron jött velem. Nem húzott, nem húzatta magát.

2016 május 8., vasárnap
Ma is kimentünk sétálni, de ma Linda is elkísért minket Pöttyi hátán. Most felkantároztam Rikót, és a hátara tettem egy angol izzasztót, amit kötéllel és bálamadzagokkal (szügyellő) rögzítettem. Először nem volt elragadtatva, de lassan-lassan belejött. Ráadásul az izzasztó állandóan csúszott hátra, tekeredett oldalt izmos testén. Ezért állandóan igazgatnom kellett, ami még jobban próbára tette a türelmét. Elég nagyfiúsan viselkedett. Egyszer a kancáknál még rám is ágaskodott.

2016 május 9., hétfő
A körkarámban dolgoztunk. Ott szépen, engedelmesen és szorgalmasan hajtotta végre a már megszokott feladatokat. Többször kikötöttem az almafához. Ott pucoltam le, ott "nyergeltem" fel az angol izzasztóval stb. Ő pedig többször hanyatt vágta magát, úgy hogy egy erősnek látszó kötelet többször elszakított, megcsúfolt. Próbáltam egy angol nyerget, nagy türelemmel a hátára tenni. Nem engedte. Már tűrte, hogy hozzá érjen, de hogy a hátára tegyem... azt már nem. Egész testében remegni kezdet, fogatta a szemeit. Olyan volt, mint mikor az űrhajók indításakor visszaszámolnak. 2; 1; ...0. A nullát nem várhattam meg, mert ilyenkor ön- és közveszélyessé válik a fiatal úr. Talán majd holnap.

Csak egy kis adalék a személyiségéből:
Este új karámrészt építettem neki térdig érő friss fűvel. Mikor elkészültem odajött. Fújtatva szaglászott, horkantott. Kintről behajolt és óvatosan lecsípett egy kis füvet. Segíteni akartam, hogy bemenjen. Mögé léptem, felemeltem a kezeimet és megpróbáltam beterelni. Nem mert bemenni. Ott forgott a szélén, majd visszafordulva ellógott mellettem. Felvágtázott Pöttyihez, és ott legelt idegesen, horkantva, méltatlankodva. Ennyire nyitott az újdonságokra.

2016 május 10., kedd
A kihívás napja: éreztem, kevés vagyok egyedül, hogy Rikóval előrelépjek. Ezért megkértem Jocót és Ákost, hogy jöjjenek át segíteni. Szerettem volna nyerget tenni Rikó hátára, hogy egy fontos lépéssel közelebb kerüljek a belovaglásához. A körkarámban alaposan bemelegítettem Rikóval, dupla annyi mozgást kértem tőle mind máskor. Aztán gyakoroltunk a "zörgő" pályával. Szépen lépett hátra, fordult az eleje körül. A sárga fóliára először nem akart rálépni, de aztán tette a dolgát.
Megérkezett Jocó. "Felnyergeltük" Rikót az angol izzasztóval. Ismerte. Ment a dolog. Aztán az almafához kikötve próbáltam a hátára tenni az angol nyerget. Nem ment könnyen, de Jocó a másik oldalról "ellentartott" és adott egy-egy répát neki. Így megengedte, hogy rátegyük. De ránézésre olyan rosszul állt rajta, hogy felszaladtam a "100 éves" westernnyergünkért, és avval próbáltunk továbblépni.
A hátára tettem. Óvatosan megkötöttem a hevedert. Elfordultam, hogy hozom a szügyelőt, mikor kitört a pánik 2 kötelet elszakítva elszabadult a fától. A futószárat, aminek ketten fityegtünk a végén, magára tekerte úgy, hogy mozdulni sem bírt. Zihálva vette a levegőt, idegesen megállt a rét közepén. Én pedig nem tudtam másképp segíteni, kioldottam a nyerget. Ő egy új rántással a földre vetette a felszerelést, és így kiszabadult a rácsavarodott kötelekből.
Ákos is megérkezett. Rikót lemozgattuk még egyszer a körkarámban. Új kötelekkel kikötöttem a "Sámson"-t a fához. Most visszatértünk az angol nyereghez, és azt rögzítettük rá hevederrel. Fel is kantároztuk. Váratlanul újra kitört a pánik. Egy ügyes mozdulattal lerázta magáról az egyfüles kantárt és kibújt a borjúkötélből. Rodeózva vonszolni kezdett hármunkat az istálló felé, mikor a futószár megfeszült. Beleakadt a fához rögzített borjúkötélbe. A ló fékezhetetlenül ugrált, mi pedig tartottuk a kötelet, majd próbáltuk Rikót szabadon engedni. Sikerült. Rodeózva, minket vonszolva. bement az istállóba. Hárman nagy nehezen bevezettük a körkarámba, és ott futószárazni kezdtem a hátán a nyereggel (kengyeleket leszedtem).
Egy idő után nyugodtabban rótta a köröket. Jocó vezette, tartotta, fékezte Rikót, én pedig Ákos segítségével felhasaltam rá. Többször is sikerült. átraktam a lábam, felegyenesedtem. Rodeó! Két ágaskodás után elröpültem, bevágódtam a villanypásztor alá, ami párszor jól megcsípett. Gyorsan visszaültem és amint nyugton maradt leszálltam. Jutalom.
A kobak és a vastag dzseki megvédett az esésnél. Nem lett bajom.
Megint megmozgattuk Rikót, majd remegő kézzel a remegő lóra felszereltem a kengyeleket. Így is megmozgattuk. Nagy rodeó volt a válasz, de aztán szépen ügetett, vágtázott körbe.
Párszor így is felültem. Remegett alattam, feszült volt, de engedte, hogy üljek rajta. Leszálltam, megdicsértem. Vége az edzésnek. Leszereltük, elengedtük. Rikóval mind a négyen alaposan elfáradtunk. Örültem, mert nagyot léptünk előre. Nehéz menetet nyertünk meg.  Holnap folytatjuk...
Ákosnak és Jocónak  nagyon köszönöm a segítséget!!!

2016 május 11., szerda
Bár az első menetet szoros küzdelem megnyertünk, de nagyon izgultam a visszavágó miatt. Lényegében csak annyit értünk el, hogy a földről sikeresen befékeztek alattam egy feszült, riadt lovat. Tudtam, hogy, még hátra van az, amikor megpróbál megszabadulni tőlem, s nekem ezt a hátáról kell sikeresen elhárítanom.
Délelőtt kivittem kötőféken vezetve egy nagyobb sétára. Mindketten fáradtak voltunk a tegnapi küzdelem miatt. Rikó kicsit nagyfiúsan ugyan, de azért jött velem rendesen. Nem félt a forgalomban a falu elején, és nem félt az erdőben sem. Örült, mikor visszaértünk. Én is.
Délután átmozgattam kicsit a körkarámban. Megjött Jocó, aki óriási segítségnek bizonyult.

Próbáltam a körkarámban "felnyergelni" az izzasztóval, de nem engedte. Bevezettük az istállóba, ahol már előkészítettem mindent, hogy egy fallal szemben 2 oszlophoz oldalra ki tudjam kötni 2 borjúkötéllel. Nem veszélytelen, de nem akartam több sikerélményt a mi kis "szabadulóművészünknek". Jocót megkértem, hogy álljon a háta mögé a zacskó végű pálcával, és ha hátra vetné magát, csak rázza meg a zacskót.
Rikó intelligenciáját dicséri, hogy felmérte a helyzetet, és a legnagyobb kétségbeesésében sem vágta hanyatt magát, illetve előre sem ágaskodott. Hagyta, hogy "felnyergeljem" az izzasztóval, engedte, hogy a körkarámba vezessem, és ott szépen dolgozott.
Vissza vittük, újra megkötöttem és szép fokozatosan felnyergeltem a tegnapi angol nyereggel. Csupa ideg volt, forgatta a szemeit, remegett, megfeszült, de szép óvatosan rögzítettem rajta.
Aztán kioldottam a borjúköteleket.
 Rodeózva ugrott ki az istállóból, rodeózva forogtunk az istálló előtt, így értünk a körkarámba.

Ott elengedtem, hadd örjöngje ki magát. Nem volt könnyű kivárni a műsor végét. Aztán lehiggadt annyira, hogy hagyta megfogni magát.
Felkantároztam...

...felhasaltam rá párszor...


...aztán felültem.


Először Jocó fékezte alattam, aztán kb. 1/2 méter hosszú körre állított, és azon ügettem körülötte.


 Tekeredett le a nyereg a hátáról, idegesen ügetett, néha megugrott, de már finoman én kezdtem átvenni az irányítást. Hanggal, lábbal finoman mozgattam előre, hogy ne bakoljon és meghajlítottam Jocó felé, ha kellett. Működött a dolog, nagyon örültem. Nagyon megkönnyebbülve, az adrenalintól szinte lebegve, elégedetten szálltam le róla. Csupa víz volt, mikor elengedtem. Holnap folytatjuk...

2016 május 13., péntek
A tegnapi "mérkőzés" elmaradt. Egész nap esett. Mire áttelepítettem a körkarámot, alaposan eláztam.
Ma azonban új erővel léptünk az "arénába". Először átmozgattam kicsit, majd bekötöttem az istállóba, lepucoltam és óvatosan felnyergeltem. 4-5-ször így is hanyatt vágta magát, de a kötelek nem engedtek.
Én nem veszekedtem vele, csak nyugtattam.
Most volt az első, hogy a zöld izzasztót a valódi nyereggel tettem a hátára. A kengyeleket, egy-egy drótdarabbal úgy rögzítettem a nyergemhez, hogy ne tudjanak leesni. Felnyergelés után levettem a nyakából a borjúköteleket, és robbanásra számítva kivezettem az istállóból. A rodeó ezúttal elmaradt, bár tett pár kört körülöttem.
Bevezettem a körkarámba, és ott lefutószáraztam. Ott sem rodeózott, de idegesen rótta a köröket. Később leeresztettem a kengyeleket. Ez sem váltotta ki a már megszokott pánikot. Örültem, mert így kevesebb stressz éri a lovat.
Aztán elérkezett a felülés ideje. Petra volt a segítség. Először őt kellett nyugtatni, aztán a kissé túlfűtött lóra felhasaltam párszor. Aztán áttettem a lábam és felegyenesedtem. Tettünk pár egészen kis kört Petra körül. Éreztem, hogy a szárral már tudom kicsit kontrollálni. Pár leszállás és felülés után ügetésre váltottam és kivittem nagyobb körre. Később átfordultunk jobb kézre és úgy is sikerült kicsit ügetni. Ekkor már én vezettem a lovat, nem Petra. Amint engedelmesen tette a dolgát, leszálltam, megdicsértem, elengedtem.

2016.  május 15., vasárnap
Petra segítségével lovagoltam Rikón.
Pár területen sikerült előrelépnünk. Most lovagoltam először vele futószár nélkül a körkarámban. Most vittem ki sétálni először nyereggel a hátán, és most ültem rá fel először terepen. Óvatos előrelépések voltak ezek, és a sétát leszámítva rövidek is.
A célom elsősorban, hogy ami már megy, az egy kicsit rutinná váljon.
Hiába kötöttem ki két irányból, nyergelésnél többször is nekifeszült a köteleknek. Hiába kötöttem fel a kengyeleket, nagyot rodeózott a nyeregel a körkarámban. De azért haladunk előre.

2016. május 17., kedd
Volt egy kis visszaesés. Nagyon hisztizett a nyereg miatt. Még megkötve megtámadta az istálló falát nyergelésnél, majd mikor kivezettem az istállóból olyan rodeót vágott le, hogy kitépte magát a kezemből.
A körkarámban is olyan idegesen, feszülten dolgozott a nyereg alatt, hogy nem tudtam lelkesedni a gondolatért, micsoda öröm lesz majd együtt lovagolni. Fokozatosan azért higgadt kicsit és felültem rá. Feszült volt, de azért reagált az irányításomra. Fokozta az izgalmat, hogy pálcára volt szükségem, mert a csizma segítségnek ellenállt. Hosszú díjlovagló pálcát választottam, mert avval a szárak elengedése nélkül is meg tudom csípni a combját. Ez bevált.
Később Petra elengedte a futószárról, és szabadon ügetgettem vele a fal mentén váltogatva az irányt. Az igazi előrelépés ezután jött:
Kivezettük a karámból, és a kancák karámja mellett ültem rá vissza. Rakétáék csak messziről figyelhettek minket. Kizártam őket erről a részről.
Felültem, Petra vezetett, majd elengedett, és párszor ügettem elfele a karám túlsó végéig az árokparton. Majd vissza sétáltam Petrához a lovaspálya bejáratáig. Ezt párszor megismételtem. Jól vette a lapot. Megint úgy éreztem, hogy egy kezdő csikónak sokkal könnyebb kint a szabadban hosszú egyeneseken haladnia, egyensúlyát megtalálva, mint egy pályán vagy körkarámban, ahol állandóan hajlítva van.
Hazalovagoltam vele az árkon keresztül, és most először megkötve az istállóban nyergeltem le. Nyugodt volt, mikor szabadon engedtem.

2016. május 18., szerda
Egy boldog nap mindkettőnk életében. Az első tereplovaglásunk.
Jocó átjött Vezér hátán. Már a nyergelést könnyebben viselte Rikó, mikor meglátta Vezért. Nem nyihogott, nem tombolt, csak figyelt. Nem volt rodeó, mikor felnyergelve bevezetem a körkarámba a másik ló mögött.
Futószárazásnál boldogan ügetett Vezér mögött. Felültem, nagyon rövid, pár körös bemelegítés után, de egyáltalán nem volt feszült.
Ezután kimentünk együtt terepre. Kb. 1 órát csavarogtunk. Nyugodt séta, sok ügetés és 3 vágta. Most vágtáztam vele először. Enyhe emelkedőket választottam az erdőben. Nem bakolt, nem ellenkezett. Felálltam a kengyelekben, és kikönnyített háttal nyugodtan ment a másik után.
Az egész lovaglás alatt egyszer sem küzdött ellene. Az egész munka nagyon nyugodtan zajlott. Egy erős, csúszós lejtőn leszálltam, vezettem, szépen jött. Az alján felültem, szépen állt a másik ló mellett.
A legérdekesebb, hogy nem nyerített Vezérnek, rögtön tudta, hogy herélt. Munka közben többször Vezér fenekébe harapott, de csak játékosan. Annyira örülök, végre sikerült motiválni és nem kellett kényszeríteni.
 
2016. május 19., csütörtök
Először dolgoztam Rikóval a lovardában. A kancákat hátrébb zártam a karámjukban kb. 30-40 méterrel. Rikót felnyergeltem, nem vágta hanyatt magát. Lépésben rodeó nélkül sikerült kivezetnem a körkarámba és ott is vezetgettem egy-két kört. Futószárazás alatt sem bakolt. Nem fárasztottam le, csak ügetésben kértem tőle pár bemelegítő kört. felülésnél kicsit izgága volt, de semmi extra. Lovagoltam vele futószáron (Petra volt a segítség), aztán önállóan.
Ezután átvezettem a lovaspályára. Körbe sétáltam vele a pálya szélén. Aztán a kancákhoz legközelebbi sarokban felültem rá. A fal mentén léptem és ügettem vele, majd a lovarda közepén váltva a köröket nagy 8-ast lovagoltam vele.
Végig engedelmesen és nyugodtan dolgozott.
Kivezettem a karámból és hazalovagoltam vele. Az istállóban nyergeltem le és engedtem szabadon. Nagyon biztató.

2016. május 20., péntek
Első magányos terepünk Rikóval. Fantasztikus lovaglás - siralmas leesés.
Ma Petra segítsége nélkül egyedül nyergeltem, lovagoltam a körkarámban és ültem fel kint a karámon kívül. Minden ment simán. Rikó nyugodtan sétált velem át az árkon, békésen ballagott a kancák karámjának legtávolabbi sarkáig. Ott megállt, nem akart tovább menni. Rakétáék is nyerítettek, hogy maradjon, ne menjen tovább. Kicsit kérette magát, de ahogy megcsíptem a finoman a farát a pálcával, megindult előre. Ügetést kértem tőle, és ez bevált. Ez már elég intenzív ahhoz, hogy lekösse a ló energiáit, de elég nyugis ahhoz, hogy ne veszítsem el a kontrollt fölötte. Egyáltalán nem volt félős egyedül, úgy ment, ahogy vezetve szokott - nyugodtan, szorgalmasan. Egészen finom, könnyű jelzésekkel lehet irányítani. Nagyon kellemes rajta lovagolni.
A Nyírest kerültem vele körbe. Egy enyhe emelkedőn nagyot vágtáztunk, szépen, komótosan, engedelmesen. Aztán sétáltunk a fennsíkon, és nyugisan leereszkedtünk. Ha ügetésre váltott, egyszerűen meghajlítottam valamelyik irányba, amíg vissza nem váltott lépésre.
Szóval olvadoztam a hátán, mikor elértük a falu elejét. Előre elhatároztam, hogy ott majd leszállok és vezetem az aszfalton, csikó még. De amikor békésen odaértünk és sehol semmi nem jött, azt gondoltam, tovább lovagolok. Alig értem az alsó buszmegállóhoz, mikor hallom, hogy fentről valami nagyobb jármű közeledik Késlekedtem, meg akartam nézni. Valóban egy nagy teherautó jött nagy dirrel-durral. Leugrottam, de már későn. Rikó már kiugrott alólam. Elvesztettem az egyensúlyomat, hasra vágodtam. Az arcom a füvön - hála Istennek nem az aszfalton - és fogom a kantárt. Kicsit húz maga után a ló, aztán finoman megáll. Érzem, ahogy az arcomon csúszom előre, aztán felkapaszkodom. Egy néni, aki a buszra várt, rémült arccal nézi az egészet. Próbálom megnyugtatni. Aztán hazavezetem a lovat. Otthon gyorsan felülök rá a körkarámban, majd leszállok - semmi. A ló békésen tűri. Nincs harag, nem akart kiszúrni velem, így jött össze. Kár ezért a fantasztikus lovaglásért. Fent a tükörben megnyugodva magamra ismerek. Marad ugyanaz az arc, amit az ismerőseim már megszoktak.

2016. május 21., szombat
Rádupláztunk a tegnapi magányos terepre. Nagyon jól sikerült. Egy nagy nyugis csavargás. Legalább 5-ször gyakoroltam a le- és felszállást. Egyszer, amikor 2 nagy traktor jött felénk. Békésen legelt, amíg elrobogtak mellettünk. Nem félt az őzektől, sőt a macskától sem, ami egész közel bevárt minket és csak az utolsó pillanatban ugrott elő.
Vízen is átmentünk. Egy nagy saras pocsolyánál kicsit kérette magát. Kiderült, hogy csak bele akar inni, aztán szépen átment. A pataknál, ahol már többször átvezettem, simán átballagott velem. Egy fárasztó, hosszú, meredek emelkedő után elég volt egyet cuppantanom, és már energikusan, de engedelmesen vágtázott velem.
Igazi kikapcsolódás volt. Harmónia és bizalom.

2016. május 23., hétfő
Mivel az 1-2 utolsó alkalommal Rikó már nem rodeózott az angol nyereggel, elékezettnek láttam az időt, hogy western-nyerget tegyek rá. Találkozót beszéltünk meg Jocóval. Közös lovaglást Vezérrel. Abban bíztam, hogy ez a jó társasság átsegíti Rikót a krízisen.
Bekötöttem a helyére, lepucoltam, aztán rátettem a western-izzasztót. Máris megfeszült, forgatta a szemeit. Amikor a western-nyerget is rátettem, úgy megfeszült, úgy fújtatott, forgatta a szemeit, hogy féltem, elviszi a szívroham.
Közben megjöttek Jocóék. Eloldoztam Rikót. Úgy próbáltam meg kivezetni az istállóból, hogyha rodeózni kezd, el tudjam engedni anélkül, hogy vonszolja maga után a futószárat. Rögtön robbant, elengedtem. Otthagyva Vezért, le-föl vágtázott, rodeózott. Két helyen széttépte a villanypásztort, aztán elvágtatott. Mi utána. A kancák karámja körül száguldozott, aztán visszajött Vezérhez. Vonszolta magával a villanypásztorzsinór foszlányait. Miközben Jocó és Vezér körül keringett, ezeket rájuk tekerte. Vezér nem volt elragadtatva. Rikót sikerült megfognom. Bevezettük az istállóba, megigazítottam a western-nyerget, felkantároztam, és lassan, óvatosan bevezettem a körkarámba. Merő víz volt a ló, kimerülten, idegesen zihált, de szép lassan Vezér után lépve és ügetve kezdte tolerálni a nyerget.
Felültem rá. Most először védőfelszerelés nélkül - kitűnő időzítés. De nem velem volt gondja. Kicsit feszülten a nyereg miatt, de ment szépen. aztán kimentünk terepre közösen. Rikót vezettem a Töl-házig a falu elején. Kicsit félt az autóktól. Ott, ahol pár napja leestem róla. Mikor túl voltunk az aszfaltúton, felültem rá és lovagoltunk egy jót, mintha minden simán ment volna eddig is. Ügettünk, vágtáztunk. Egy rossz mozdulata nem volt. Visszaérve az istállóban lenyergeltem, bevezettem a körkarámba és kijavítottam a széttépett zsinórokat. este odajött hozzám, hogy vakargassam kicsit. Nincs harag.

2016. május 24., kedd
Ma megismételtük Jocóval a tegnapi munkát. Petrát is lehívtam, hogy segítsen a nyergelésnél. Rikó remegett a félelemtől, de hagyta, hogy felnyergeljem a western-nyereggel. Átmehettem a jobb oldalára is és megigazíthattam a felszerelést. Felkantározva vezettem ki az istállóból Vezér mögött. Rodeó nélkül jutottunk a körkarámba. 2 kört sétáltunk, aztán felültem rá. Újabb 3 kör után leszálltam, és kimentünk terepre. Ott probléma nélkül dolgozott. Ügettünk, vágtáztunk, leszálltam, vezettem az aszfaltúton, felszálltam... nem probléma.
Már csak annyi volt hátra, hogy az istállóban lenyergeljem. Ezt már nem bírta ki. Teljes erejével feszült neki a köteleknek, de azok nem engedtek. Lenyergelés után helyreállt a béke. Kötőféken vezetgettem, amíg Vezér elhagyta a karámot. Nagyon kár ezért a hisztiért a végén, de így is jobb volt, mint a tegnapi.

2016. május 25., szerda
Első magányos kilovaglásom western-nyereggel. A fő kihívást ma is a nyergelés jelentette. Megfogni sem hagyta magát. Kergetőzni kellett vele a karámban. Mikor végre megállt és rátehettem a kötőféket. Bevezettem a körkarámba, és ott dolgoztam vele kicsit. Gyönyörű csatlakozás lett a vége.
Bevezettem az istállóba és óvatosan felnyergeltem. Remegett, de hagyta. A körkarámban rodeó nélkül jutottunk le, felülésnél sem volt gond.
Kint terepen nem ültem rögtön fel. Elvezettem a kancák mellett. Röfögött kicsit, de kezelhető maradt. A szürke marhák karámjáig vezettem. Ott ültem fel. Gyönyörű és problémamentes terepet lovagoltunk.
Szépen vágtázott, ügetett lassan, ügetett gyorsan, csinált mindent. Olyan finoman lehet lovagolni és olyan stabilan megy előre. Fantasztikus.
Egy helyen elfogyott az út. Csalán és szederindák között törtünk utat. Ment előre, nyugodt lépésben. Pár napja még félt, ha hozzám ért valami bokor és surrogó hangot adott. Ma hosszan bujkáltunk a bozótban a szépalmai út mellett. Nem fél a vadaktól. Nyugodt, kiegyensúlyozott. Hatalmas élvezet.
Visszaérve ellovagoltam vele a kancák mellett. Elvágtáztak, parádéztak - Rikó nyerített egyet-egyet, de ment szépen lépésben.
A lenyergelés is jobban sikerült. Ma nem vágta hanyatt magát, de nagyon izgult. Reménykedem, hogy egyre jobb lesz.

2016. május 27., péntek
Ma új western-nyerget próbáltam ki (Tex Tan roping) Rikó hátán, mert a "100-éves" nyergünk nem passzol rá tökéletesen. Először bemelegítettünk a körkarámban. Nemcsak megmozgattam, csatlakoztattam, hanem bizonyos gyakorlatokat is átvettem vele a földről. Hátralépés, fordulat az eleje illetve a a hátulja körül, oldaljárás. Aztán felnyergeltem. Megint egy tűzszerrész óvatosságával, de ma nem remegett, igaz nagyon izgatott volt. Átmehettem a másik oldalára is megigazítani a felszerelést, anélkül, hogy a nyereg rögzítve lett volna. Idegesen, de rodeó nélkül jött ki az istállóból.
A körkarámban futószáron megmozgattam. Gyanús volt neki a nyereg, feszülten ment, de nem bakolt. Aztán felültem, és mintha rögtön megnyugodott volna, szépen lépett, kanyarodott és ügetett. Ma először kértem tőle vágtát a körkarámban. Megint úgy éreztem, hogy egy csikónak sokkal könnyebb kint terepen, hósszú, egyenes, enyhe emelkedőn vágtáznia, mint egy kis körkarámban, ahol állandóan kanyarodnia kell. De azért mindkét kézre megcsinálta, igaz mindketten nagyon óvatosak és gyanakvóak voltunk.
Lóhátról is gyakoroltam vele a hátralépést, fordulatot az eleje illetve a hátulja körül. Persze még gyerekcipőben járunk, eddig a nyugodt terepre helyeztem a hangsúlyt, de aztán majd erre is szánunk időt. A lenyergelés is jól sikerült. Heuréka!

2016. május 29., vasárnap
Nagy nap ez a mai. Jön a tulajdonos. A családjával megnézi, mennyit fejlődött Rikó. Mindenki maximális formában. Már a nyergelés lényűgözően sikerült, igaz közönség csak Ákos volt a szomszédból. Amint rátettem a nyerget, kitört a pánik. Először teljes erővel nekifeszült a köteleknek, majd kétszer nekiugrott fejjel a falnak. Megkarcolta a homlokát, kicsit felsértette az orrát (amiből csöpögött a vér). Nagy nehezen befejeztük a nyergelést. A körkarámban minden simán ment. Vágtáztunk is. Átvittem a pályára, ahol a kancákat elzártam egy hátsó részre. Körbevezettem, majd felültem. Szépen dolgozott. Közben megérkeztek a várva-várt vendégek.
Nagyon örültek, hogy már szépen megy a ló. Elmeséltem az előzményeket, majd csendben gyakoroltam a család szeme előtt. Tényleg szépen, engedelmesen ment lépésben, ügetésben, ahogy megszoktuk tőle. A nagy 8-az is sokkal jobban megy. Jöhet a vágta.

Rossz lábra ugrott be, de szépen vágtatott velem a kanyarig, ahol váratlanul rodeózni kezdett. Esélyem sem volt, addig csinálta, figyelemre méltó lendülettel, amíg el nem repültem. A kobak megint nagyot védett. Gyorsan visszaültem. Nem emlékszem pontosan mikor, de levettem a hátsó heveder 2 felrántó szíját, ami talán a kiváltója lehetett a pániknak. A lényeg, hogy torkomban dobogó szívvel, de dolgoztunk tovább, vágtáztunk is. Egy rossz mozdulata nem volt. úgyhogy reális képet mutattunk. Egyik oldalról fantasztikus dolgozni Rikóval, másik oldalról igazi kihívás.

2016. május 30., hétfő
A nyergelés ma is elég kacifántos volt, de csendesebb, mint a tegnapi. Most teljesen mellém fordult a nyergelésnél, beszorított a fal mellé. Nem nyomott, de odazárt, és amikor így kezdett hisztizni, bizony nem örültem nagyon. Bemelegítés után kivittem egy nagy magányos terepre. J nagy hegyet mászattam vele, aztán rögtön vágta. Nem bohóckodott. Jól ment, de azért nem tudtam bízni benne. Nem volt ugyanaz az élmény, mint a tegnapi esésem előtt. Megint sikerült ellovagolnom vele a kancák mellett a végén. Lenyergelésnél ideges volt, de nem tört ki a pánik.

2016. május 31., kedd
Erős kezdés. Már attól a köteleket cibálta, hogy a nyerget meglátta. De azért türelemmel csak sikerült felnyergelni. Rövid bemelegítés a körkarámban, aztán irány a lovaspálya. Kifogástalanul dolgozott. Nagyon finom jelzésekre is tisztán reagált. Élvezetes megállások, gyönyörű hátralépések. finom fordulatok az eleje és a hátulja körül, szép 8-asok. Ma lovagoltam vele először nyújtást a hosszú falon, rövidítést a rövid falon ügetésben. Nagyon jól csinálta. Egyszóval szuper lovaglás.
Lenyergelésnél bevezettem az istállóba, de nem kötöttem ki. Meglepődött, hogy ilyen könnyen megszabadult a nyeregtől.
Nagyon örültem, hogy hiszti nélkül ment a lenyergelés. Jó befejezés volt.

2016. június 1., szerda
A nyergelés ma sem volt egy felhőtlen élvezet, de azért megcsináltuk. Bemelegítés nélkül kivezettem a műúton keresztül a Töl-házig a falu elejére. Ott felültem és egyenesen fellovagoltam a szánkópályán a domb tetejére. Ez kellemesen "kivette az elemet" Rikóból. Komótosan, nyugodtan dolgozott az egész terepen. Az erdőben leereszkedtem a "hullámvasút" ösvényre, és ott egy jót vágtáztam vele. Meglepődött, mikor fokoztam a tempót, de nem vesztette el a fejét, csak szorgalmasabban ment előre. Sokat ügettem. Kértem nyújtást, rövidítést. Több kereszteződésben fordulatot kértem tőle az eleje körül. Többször megállította, hátraléptettem. A kék túra útvonalon érkeztünk vissza a Től-házhoz. Ott ismét leszálltam és hazavezettem.
Jöttek autók, jött a busz. Izgult kicsit, de könnyű volt kezelni. Az istállóban megkötés nélkül nyergeltem le. Kicsit kérette magát, de azért csak lekerült róla a nyereg.

2016. június 3., péntek
Talán most ment legkönnyebben a nyergelés. Feszült volt ugyan Rikó, de azért engedelmes és viszonylag veszélytelen. Már ennek is örülök. Kint terepen gyönyörűen elsétált velem. Egy árpaföldön pár napos őzgidát csodálhattunk meg az anyjával. Rikó leginkább a derékig érő fűtől van elragadtatva. Állandóan legelne, ha tehetné. A lenyergelés is viszonylag könnyen ment.

2016. június 4., szombat
Ma Lindával, aki Pöttyin ült, mentünk ki közös terepre. Nem nyergeltem fel Rikót, hanem vezettem. Szinte végig legelte az utat. A kancák mellett rá kellett szólnom, mert nagyon csődörösre vette a figurát (még rám is ágaskodott), de egyébként jót csavarogtunk.

2016. június 6., hétfő
Bár most is feszült volt a nyergelésnél, de mégis engedelmesen viselkedett. Mintha apró lépésekkel, de enyhülne a helyzet. A pályán dolgoztunk. Szépen irányítható. Jól megy a hátralépés, fordulat az eleje és a hátulja körül. Most kipróbáltuk az oldallépést is, ez is biztató.

2016. június 7., kedd
A nyergelés nagyjából olyan volt, mint tegnap. Biztató, hogy több alkalom óta egyszer sem vetette hanyatt magát. Kivittem egyedül terepre. A falu elejéig vezettem. A forgalomtól néha megijedt kicsit, de nem vészesen. A patak mentén sétáltam lefelé vele, majd jobbra fel hegyet mászattam vele. Egy másik úton pedig leereszkedtünk a hídhoz. Azon átjöttünk a falu oldalára és ott vissza ballagtunk a falu elejére. Egyszer kicsit balhézott, nem tetszett neki, hogy nem legelhet, de egyébként végig kezes és nyugodt volt. Amint visszaértünk az istállóhoz, a karámba lépve lenyergeltem. Mikor levettem a nyerget, úgy csinált, mint akinek rejtelme sem volt róla, mi lapult eddig a hátán. Örült, hogy vége a mai edzésnek.

2016. június 10., péntek
Sajnos Rikó sánta. Tegnap megnézte az állatorvos is. Egy nap pihenő ellenére sajnos romló állapotot mutatott. Vállsántaságra gyanakszik az állatorvos. Bízom az ítéletében, jó szeme van, tapasztalt szakember. Megkapta még a tegnapi napot is pihenőnek. Persze tudom, hogy ilyenkor heteket, hónapokat kéne pihentetni: Ma délelőtt már vágtában kergette Rikó Pöttyit. Gondoltam, ha lépésben sétálunk kicsit terepen, az nem árthat olyan sokat. A fő kérdés úgyis a nyergelés. Két napi pihenő ellenére egész jól sikerült. Fel sem ültem rá, csak vezettem. Szenvedélyesen üdvözölt minden kancát, legelészett kicsit, jött velem. csak rövidet sétáltunk, de így is alaposan megáztunk. Az istállóban nyergeltem le, nem volt gond.

2016. június 11., szombat
Már a nyergelés elég nyűgösen ment. Addig forgolódott riadtan az izzasztóval a hátán, amíg sikerült ledobnia a szalmába. Csak hosszas fintorgatás után tudtam folytatni a nyergelést. De azért sikerült. Gondoltam, túl vagyok a nehezén. Vezettem kifele a karámból, mikor akkora rodeóba kezdett a nyereg miatt, hogy kitépte magát a kezemből. A heveder és a szügyelő jól vizsgázott, a helyén tartotta a nyerget. Megfogtam, vezetni próbáltam, mire újra rodeózni kezdett. Egy darabig bent vezetgettem, majd hosszan elsétáltam vele kint terepen és csak az első komolyabb hegyoldalon ültem rá fel. Evvel is kíméltem a vállait, hogy lovas nélkül, lépésben csavarogtunk a legnagyobb részt. A hegyre azért becsülettel felcipelt. A Nyírest kerültük körbe. Gyönyörű onnan is a kilátás. A lejtőn ismét leszálltam és vezettem hazáig. Lenyergelésnél is feszült volt, de azért levenni könnyebb egy nyerget, mint felrakni.

2016. június 13., hétfő
Ma sem ment simán a nyergelés. Sikerült addig forgolódnia, ogy mind a nyereg, mind az izzasztó a szalmában landolt. Persze azért másodszorra csak rá raktam, de nem ment simán és zökkenőmentesen. az utolsó rodeón okulva bevezettem a körkarámba, ahol teljes átéléssel előadhatta rodeós műsorszámát. Mikor lenyugodni látszott, vezetés nélkül követett. Így sétáltunk vissza az istállóhoz, majd el a kijárathoz.
Kint könnyedén vezethettem, később felültem rá és csavarogtunk egy jót. Élvezte a hatalmas füvet, amiből olykor jóízűt legelt.
Beszéltem a gazdájával. Talán a legjobb, ha most hazaviszi. Hadd pihenje ki magát Rikó. Hadd múljon el a sántasága. Kiheveri a fáradalmakat, izgalmakat, aztán majd látjuk, hogyan tovább.

2016. június 14., kedd
Az utolsó közös napunk
Délután kivittem Rikót nyereg nélkül egy kiadós erdei sétára. Szerettem volna, hogy az esti szállítás előtt kiadja magából a felesleges energiát. Jól viselkedett. Sokat legelészett. Egyszer, mikor megcsúsztam a nedves erdei úton, megugrott a hirtelen mozdulatomtól és akkorát dobbantott a lábamon, hogy még a cipőfűzőm is elszakadt. De hát őt így szeretjük.
Este megjött a gazdája. Mindenki izgult, hogy sikerül a szállítás, mert mikor ide hozták, nagy volt a harc vele. Beadtuk neki egy bódító pasztát, aztán felvezettük az utánfutóhoz. Két kötélből folyót készítettünk neki, hogy ne faroljon a futó mellé, ha próbál felszállni. Mivel a paszta hatásáig még volt tíz perc, egyáltalán nem siettünk. Oda vezettem a rámpához, én felléptem és hagytuk, hogy mindent alaposan megvizsgáljon. Addig nézegette, szagolgatta, hogy minden sürgetés nélkül egy kis hívogató szóra beszállt. Óvatosan bezártuk a futót, nem tört ki a pánik. Gyorsan elbúcsúztunk, és már indulhattak is. Mindenki örült, hogy ilyen jól beszállt. Nagyon biztató, hogy ekkora fejlődésre is képes. Szerintem a paszta alig hatott valamit.
Most legalább 1 hónapot pihenhet hazai környezetben, és ha elmúlik a sántasága, lemegyek meglátogatni, átismételjük, amit itt tanult.


<<< Vissza a kezdőlapra

Széplak Remény

<<< Vissza a kezdőlapra

Bátor & Villám

közös naplója 

Február másodikán két új saját ló érkezett hozzánk:


Bátor, a 6 éves, fekete, fajtatiszta hucul,

és


Villám, 5 éves, pej kanca. Egy póni volt az anyja, és ugyanaz a mén (5067 Pietrosu X-10) volt az apja mint Bátornak.

Régi, kedves lovas ismerőseinktől vásároltuk őket. Egy nappal korábban próbáltam ki őket. Ekkor már fél éve nem dolgoztak, mégsem jelentett nekik gondot, hogy egy idegen felül rájuk. Pont ezt kerestem. Erős idegrendszerű, kiegyensúlyozott, jó természetű lovakat. Nagy előny volt a szememben, hogy az eladókban megbízhattam, a lovakat évek óta ismertem (igaz csak futólag). Villám az eladónál született, Bátor pedig 1 évesen került oda.
Párszor dolgoztam hucul lovakkal, mindig szimpatikus volt igénytelenségük, nyugodt munkaló természetük és alacsony, kompakt termetük.


     

Szóval másodikán megérkeztek. A régi tulajdonos volt olyan kedves és ide szállította őket. Furcsa volt nekik a szállítás. Villámnak ez volt az első, Bátor pedig 5 éve nem utazott sehová. Bevezettük őket a helyükre és elengedtük őket. A következő pillanatban keményen egymásnak ugrott a két ló. Többször megsorozták egymást a hátsó lábaikkal, majd Villám kimenekült a villanypásztor keresztül, ügyesen átbújva alatta. Bár egy helyről érkeztek, de két külön kis méneshez tartoztak, most lettek összeengedve. Biztosan túl sok volt nekik a stressz, s így a rangsorvita alaposan eldurvult. Összevadásztuk Villámot, kicsit sántított, de nagyobb baja nem történt. Gyorsan kettéválasztottam villanypásztorral a karámot, és újra bevezettük Villámot a saját helyére. Ő kapta az istállós részt. Evvel béke lett. A drót két oldaláról nézegették egymást egyre nagyobb várakozással.

Amilyen a szerencsénk, az elkövetkező napokban többször esett erősen az eső, havas eső, sőt havazott kicsit. De ez nem viselte meg a két hucult. Békésen álldogáltak, futkostak, legelésztek, szénázgattak. A 2. nap egy órácskára átvittem Bátort, sőt szabadon is engedtem, nem volt gond. A 3. nap pedig végleg összeengedtem őket. Semmiféle probléma nem történt az óta.
Bátor a főnök, ha kell Villám elsomfordál előle, de egy etetőből szénáznak békésen. Együtt dolgozunk velük, nem rúgnak egymásra, pedig összekötjük a két lovat.


Az érkezés napját leszámítva minden nap dolgozunk. Bátoron én lovagolok,

Villámon a lányaim, főleg Csenge, mert Linda bárányhimlős. Persze én is többször felültem Villámra. Mindkét ló békésen tűri, hogy a lányok simogatják, pucolják, etessék őket. Villámba az első pillanattól belezúgtak a lányok.



Nagyon békés a két ló. Bátornál az előrelovaglásra fektetem a hangsúlyt, hogy nevéhez méltón bátran, lendületesen menjen előre.


Villámot a lányok "kóstolgatják".
Közben volt az állatorvos. Vért vettünk a lovaktól, hogy idei vizsgálati eredményük legyen fertőző kevésvérűségről és takonykórról. Megkapták az oltásokat lóinfluenza, tetanusz és veszettség ellen. villámnak intézzük a lóútlevelét. Bátornak már van.


Az én westernes szememnek is kellemes a két kis zömök, kompakt, nyugis ló.

Szívesen ülök rájuk, bár Villám nyilvánvalóan nem az én méretem. Mégis jó, ha rá tudok ülni, tudok rajta igazítani, hogy a lányok alatt is jól viselkedjen.

Karát

Régóta felfigyeltem Karátra, a hirdetések között. Egy Achal-Teke apaságú magyar félvér kanca.
Négy éves, előtte az egész élet. A fején van egy csillagból egész elvékonyodó orrcsík. Erős, tiszta, jegytelen lábak, sötét-pej szín, tipikus munkaló, nem amolyan sok jegyes cica-mica. Beszéltem párszor a gazdájával, aki Achalokat tenyészt, elfogult híve a fajtának. Egyben katonai hagyományőrző is.

2015. október 6., kedd
Kibéreltem egy lószállítót, negyed ötkor felkeltem, gyorsan összepakoltam, aztán irány a tenyésztőhöz. Bizony 6-kor indultam, és fél tíz után érkeztem meg. Nem nevezhetném rövid útnak.
Az egész lovaslétesítmény nagyon különleges, a tulajdonos adó-vevőn irányítja a kollégákat, nagy a terület, egymást érik a jurták, a lovak.
Végre találkozhatok Karáttal. Egy vas ketrecben várakozik, csapzott sörénye, farka tele bogánccsal.  A tegnapi lovaglás nyomai még jól láthatóak a szőrén. Egy éve nem lovagolták (tegnapig). 1,5 évesen lovagolták be, mint a telivéreket a galopp-pályán, ment bemutatón másik ló után, a főnok fiának volt a lova. Sok a ló, a nem tiszta vérűeket lassan eladogatják, a fajtatiszta tenyésztés a cél.

Kérdezem, bemehetek-e hozzá. Megengedik, de nem csak én izgulok. Megsimogatom, vezető szárat teszünk rá, bevisszük a körkarámba. Ő vezet engem, nem én őt. Csak a legelés érdekli, nagyon tiszteletlen. Megkönnyebbülök, mikor végre bejutnak a karámba.
Ott végre dolgozhatok vele szabadon. Akaratos, de intelligens, érzékeny ló.
Később felnyergelve is kipróbálom a körkarámban, kellemes.
Kimegyünk a pályára - olyan, mint egy kis galopp-pálya. Lépek, ügetek, vágtázok vele.
Finom segítségekre reagál, nem rohan el vágtában. Soha nem volt egyedül, és másokkal is csak régen.  Lenyergelésnél kapar, türelmetlen. Úgy odaszorít a vaskorláthoz, hogy reccsennek a bordáim.
Érzem, döntenem kell. Hezitálok. Ha megveszem, nem lesz könnyű eladnom, kiképeznem. Ha kihagyom, soha nem kerülhetek ilyen közel ehhez a fajtához.
Egy lótulajdonos odajön hozzám. Segíteni akar. Elfogult a fajtával, de szerinte rendkívüli lovak. "Gondolatra csinál mindent." Nem hagyhatom ki. Hogy ennek utána járjak, megveszem.
Két futószár között szépen feljön a futóra. Azt utazásnak nem örül, de nem tesz kárt sem magában, sem a futóban. Szépen leszáll.



Úgy sétál velem a faluban, hogy cérnaszálon is vezethetném.

Pöttyivel hamar összebarátkoznak, örül a legelőnek, élvezi a szénát és az abrakot.


2015. október 7., szerda
A sörényét óvatosan levágom. Rövid, sportos frizura, de legalább bogáncsmentes. A saját karámjában lovagolok vele, Pöttyi is velünk van. Szépen figyelmesen megy velem, jól reagál a segítségekre. Csendesen vágtázik, aztán jobb kézen megpróbál megszabadulni tőlem, de aztán dolgozunk csendesen tovább.
Egész nap teszek-veszek körülötte, sokszor etetésnél szedegetem  a  bogáncsot a farkából - tűri.


2015. október 8., csütörtök
Sajnos a neoprén westernheveder kicsit kicsípte. Először kiszedem az összes bogáncsot, szalmát a farkából. Nyugodtan áll megkötve az istállóban.
Majd szabadon mozgatom meg a karámban, Pöttyi jelenlétében. Úszik a levegőben, akkorákat nyújt ügetésben, hogy nézni is gyönyörűség.
Mikor bemelegedett, kivezetem a pályáról, ráteszek egy western-alátétet, és az etetőnél óvatosan felülök rá szőrén. Az alátét félig lecsúszik, szinte biztosra veszem a repülést. Eszik még kicsit az etetőből, majd lépésben belovagolok vele a karámba és bóklászunk kicsit. Semmi feszültség. Leszállok és kiviszem sétálni a "fenevadat". Arra számítok, hogy elránt, esetleg megrúg, felágaskodik, veszekszik majd a többi kancával... Semmi! Békésen, figyelmesen követ. Legelészik. Nézelődik. A villanypásztor másik oldalán, ott a két idegen ló, de ő nyugodt és figyelmes. Békésen sétálunk vissza. Nagyon örülök. Remek ló.

2015. október 9., péntek
Először megmozgattam szabadon a karámban, majd bekötve az istállóban felnyergeltem. Kipucoltam az első lábait, majd a tűzszerész óvatosságával felkértem a hátsó lábait. Nem volt ideges, feladta, de rögtön hátra is rúgott, igaz csak jelzésszerűen. Addig kértem, amíg berogyasztotta rúgás nélkül.
Felnyergelve futószáraztam kicsit, majd felültem. Lépésben, ügetésben szépen ment. Egy gondolattal (1 lukkal) hosszabb volt a kényelem a kelleténél, ami már elég volt, hogy vágtában bakoljon. Biztosan belefogtam a szárba. Rendeztem, aztán újra beugrattam. Fogjuk rá!
Átvezettem a lovaspályára, ott vezetgettem, futószáraztam, majd felültem rá. Csak lépésben, ügetésben dolgoztunk. Kis feszültséget talán éreztem, de nem volt semmi probléma.
Kivezettem  és a karámon kívül is felültem rá. Elsétáltam vele lépésben a karám túlsó végéig, majd vissza.
Leszálltam, hagytam legelni.  Visszaültem és most, pár lépés után, ügetést kértem tőle. Elügettünk a karámon túlra. Megálltam, visszafordítottam, majd pár nyugodt lépés után leszálltam.
Örült, hogy legelhet. Nézelődött, evett, nem sietett a pónihoz. Legelészve vezettem vissza a helyére.
Az istállóban megkötve nyergeltem le, türelmesen kivárta a végét.
Eddig is éreztem, hogy finoman reagál a szársegítségekre, és az oldalát is elég finoman érinteni, de most már látom, mennyire fontos a finom szárkezelés, a magabiztos ülés.

2015. október 12., hétfő
Két nap pihenő (szinte állandóan esett az eső) után, fájós bordákkal, kicsit aggódva ültem fel Karátra.
Úgy éreztem, ha ficánkolni kezd, biztosan rögtön leesek.
Először szabadon mozgattam meg, majd futószáron. A nyergelésnél úgy éreztem, majd szétveti az energia. Átvittem a pályára, ott már jöttek is Vadócék, kötekedni. De Karát nyugodtan jött velem és legelészett, ha hagytam. Bent is futószáraztam kicsit, figyelt rám, jól csinálta.
Aztán felültem. Kezdődhet a rodeó... De semmi! Olyan nyugodtan, finoman, szinte rám vigyázva dolgozott, hogy lassan a bordám fájdalmáról is megfeledkeztem. Csak lépésben és ügetésben dolgoztunk, de az nagyon kellemes volt.
Aztán megjött Jocó Vezérrel, és kimentünk terepre.
Először hosszan vezettem a lovamat a földről. Nagyon örültem, hogy így tettem, mert Vezér bepánikolt a földön heverő, lábáaira tekeredő villanypásztor zsinórtól, és ahogy eltáncolt mellettünk, ránk is rátekerte. Aztán csak kikeveregtünk belőle, félretettük és mentünk tovább. A felülés nem ment könnyen, nagyon forgott, türelmetlenkedett Karát.  De aztán csak sikerült.
Vezér ment előttünk, mi mögötte toporogtunk. Pár száz méter után előre lovagoltam, és onnan szinte az egész terepet mi vezettük. Általában bátran, nyugodtan, de jó tempóban vezette a lovaglást, számára ismeretlen terepen.
Esős hegyoldalon kapaszkodtunk fel, kicsit megizzadt a lovam, de alig szuszogott. Szépalmát kerültünk meg. Ügyesen bujkált a hegyi ösvényeken. főleg a leereszkedéseknél volt nagyon ügyes. Aztán kiértünk egy nagy hosszú legelőre, ahol jót lehet vágtázni. Egy kicsit aggódtam a benti rodeók miatt. Könnyen beugrott, egyre gyorsult, szinte repült. Aztán vette a tempót, ekkor ért utol minket Vezér, és jobbról lassan beelőzött, közben a mező lassan elfogyott. Hogy állunk meg? Én egy hatalmas magasles felé irányítottam a lovamat, amint jól ... és segítségemre nyugodtan lelassított. Lépés. Vezér is lelassult, vetélytárs nélkül. Később is vágtáztunk még enyhe emelkedőkön, nagyon jó volt. Figyeltünk egymásra. Ő örült, hogy mehet kicsit, de nem fogott rá a szárra. Én finoman vezettem, kikönnyítettem a hátát, hanggal csitítottam, ő vette az adást. Persze nem vágtáztunk egyfolytában. Léptünk, ügettünk is sokat, hogy a lovak ne tüzesedjenek be. Nyugodt lépésben jöttünk haza. Egyetlen pocsolya volt az erdőben, ahol nem mert átmenni, de Vezér mögött ott is belelépett a ízbe. Olyan mély és csúszós volt, hogy Vezér is megcsúszott benne.
A szürke marhák karámjánál, ahol a zsinóros incidens történt, nyugodtan ment elől. Elbúcsúztunk, és egyedül sétált hazáig (pár száz métert).
Amikor elértünk Rakétáékat, leszálltam és legeltettem kicsit. nagyon jó volt. Okosan, bátran ment A vágtája fantasztikus.Villámgyors, kényelmes és nem bizonytalan. Parázs is hasonló élményt adott, de nem ilyen finoman, mikor megindult belekeményedett a kezembe.
Karát finomabban, szépen a segítségeken maradva teszi ugyanezt (száguldozik).

2015. október 13., kedd
Rá akartunk duplázni Jocóval a tegnapi lovaglásra, de az idő közbeszólt. Egyedül azért lovagoltam egy kicsit.
Gyakoroltam a lábfelvételt, ma már jutalom falatokat is alkalmazva. Úgy éreztem, kezdi átlátni a feladatot. Örült a répának, szerintem nem ismerte.
Csak egy-két kört mozgattam meg futószáron, aztán felültem rá a lovaspályán. Szépen, finoman dolgozott ma is lépésben, ügetésben.
Aztán kivittem és felültem rá. Meg sem akart indulni kifelé. Csak állt és hajtatta magát. Aztán mégis megindult. Később ügetésre váltottunk.
Ahol tegnap beleakadtunk a villanypásztorzsinórba, semmi problémát sem mutatott, ment tovább. Később még kétszer megállt és nem akart megmozdulni előrefelé. Az utolsónál éreztem, hogy az egész ló remeg. Fázott? Ennyire ideges lett? Mintha egy kitörni készülő vulkánon ültem volna.
De aztán sikerült megkerülnünk a szürke marhák területét. Az első métertől tudta, hogy most már nem elfele megyünk, pedig arra még soha nem járt. Otthon legeltettem kicsit jutalomként.

2015. október 15., csütörtök
Avval kezdtük közös lovaglásunkat Jocóval, hogy bemenekültünk az istállóba az egyre erősödő eső elől. Pár perc múlva kicsit alább hagyott, neki vágtunk. A Zirc-Kardosrét-Borzavár közötti erdőben bolyongtunk. Sokat csúszkáltunk le-föl. Karát ügyes volt, de kicsit türelmetlen. Lépés helyett ügetni akart, ügetésben rohant volna, ha engedem. De persze, azért kezelhető maradt. Vittem magammal pálcát. Párszor finoman használtam is, főleg, ha vízen kellett keresztül mennünk. Alakul.
Egy hosszabb, kanyargós, fokozatosan emelkedő erdei úton vágtáztunk. Hihetetlen tempót diktált. Jól "feküdte az utat", nem éreztem magam veszélyben. Vágtáztam itt már más lovakkal is, de ilyen gyorsan még nem értem fel a hegytetőre. Utána nem akart nyugodtan lépni. Erős lejtőn kellett leereszkednünk. Nem örült, hogy nem rohanhat. Később egy mezőn ismét vágtáztunk. Itt már lassabban, kontrolláltan galoppozott. A legvégén hazafelé leszálltam róla, hogy száradni tudjon kicsit. Mikor hazaérve elengedtem, vágtában kergetőzött a pónival.
 
2015. október 16., péntek
Rövid futószáras munka. Az eső többet nem engedett.

2015. október 17., szombat
Most is futószárazással kezdtem, majd a saját legelőjén lovagoltam kicsit lépésben. Aztán kivittem, és lovagoltam vele egy lépés-terepet. El fele kicsit akadozott, kicsit szlalomozott, de azért ment a dolog. Néha megállt. Ilyenkor a legkisebb pálca segítség sem tetszett neki, de azért, ha duzzogva is, megindult előre. Az első lépéstől, amivel már nem távolodtunk - számára ismeretlen terepen -, változott a helyzet. Innentől már lelkesen ment előre, sőt állandóan ügetni akart. Habosra lefőzte magát, mert nem engedtem, hogy rohanjon. A szárat egyébként nem húzta erősen. Mikor már közel jártunk Rakéta és Vadóc karámjához, meghajlítottam jobbra. Mikor megállt, engedtem, hogy kicsit legeljen. Innentől megint változás állt be. Hosszú száron, nyugodtan legelgetve sétáltunk el Rakétáék mellett. Átmentünk az árkon, el a saját karámja mellett. Már csak pár méter - kb. 50 m - volt a bejáratig, mikor kihasználva a hosszú szárat megugrott. Erősen meghajlítottam jobbra. Erre abba hagyta a bohóckodást. Kicsit le-föl sétáltam vele rövid száron, majd leszálltam. Kár, hogy így elrontotta a legvégét.

2015. október 19., hétfő
Eljött a nagy nap, amitől már előre tartottam: a patkolás napja. Még ma is felhívtam Karát tenyésztőjét és egyben régi tulajdonosát, és bizony, ők bebódítva körmölték és patkolták. Így hát én is ide hívtam a kovácsot, az állatorvost, sőt Jocót is segítségnek. Szép lassan meg is jött mindenki a zuhogó esőben. Amíg az állatorvos megérkezett, elkezdtük az első lábát patkolni. Nagyon örült a répáknak, egész jól viselkedett. Majd megérkezett az állatorvos, beadta neki a nyugtatót, amitől rögtön úgy elbódult, hogy minden probléma nélkül felvehettük a hátsó lábait. Levettük a patkókat, és megkörmöltük. A két első lábára vissza ütöttük a vasat. Alig fejeztük be - kb. fél óra - kezdett magához térni, de semmi gond nem volt vele. Nagyon örülök, hogy minden simán ment. Baleset nem történt, a lóban rossz emlék nem maradt. Holnaptól lehet folytatni a lábfelvétel gyakorlását.

2015. október 20., kedd
Két nap pihenő után egy kicsit aggódva ültem fel Karátra. Először futószáron mozgattam meg kicsit, majd bent ültem fel rá a karámjában. A felülés nem volt könnyű. Forgott kicsit, ahogy szokott. De amint felültem, szépen elindult velem körbe "a pálya" szélén. Léptünk, ügettünk. Nem volt gond. Tervemnek megfelelően kivittem egyedül terepre. Az elején hagytam egyet-egyet csipegetni a fűből, aztán szépen előre lovagoltam lépésben. Jobban átengedett, mint a múltkor. Ha megállt is egy pillanatra, hagyta magát előre lovagolni. A pálcára sem hisztizett. Amilyen hamar csak lehetett, ügetésre váltottam. Úgy gondoltam, ügetésben kiadhatja az energiát, kontrollált körülmények között. A tervem bevált. Először kacsázott kicsit jobbra-bálra, mint a múltkor is, de aztán "kiegyenesedett" és nyugodt tempóban haladt előre. Nagy sár volt, sok pocsolyával, vízátfolyással, de ő csak ment előre bátran, megtorpanás nélkül. Talán egy átfolyásnál ugrott kicsit, a többin egyszerűen átügetett.  Ez a töretlen lendület nagyon kellemes biztonságérzetet adott. Láttunk vadakat is - főleg őzeket -, azoktól sem riadozott. Nyílt terepen sem cirkuszolt, hogy vágtázni akar, hanem haladt szépen ügetésben. A lejtőkön illetve a legvégén lépésben haladtunk. Itt rövid szárra kellett fognom, hogy ne ügessen, de nem fogott nagyot a kezemen, és elfogadta a helyzetet. Az utolsó szakaszon legeltetve jöttünk hosszú száron, de nem bíztam meg már benne úgy, mint a múltkor, mikor átvert. Rakétáék mellé érve le is szálltam. Vezetgetve, legeltetve hazáig. Eddig ez a terep sikerült a legjobban. Nagyon kellemes meglepetés.

2015. október 22., csütörtök
Közös nagy terep Jocóval. Legalább 2 órát lovagoltunk, de akkora utat tettünk meg, ami más lóval, normál tempóban legalább 3 óra lett volna.
Sokat ügettünk, néha hosszú száron, elengedetten, nyugodtan. Többször vágtáztunk is. Vágtáztunk lassan, kontrolláltan, vágtáztunk gyorsan szabadon... Óriási érzés. Mintha vágtában kiegyenesedne alattam a ló. Alig mozog a háta, és suhanunk a táj fölött. Fáradhatatlannak tűnik, persze nem hajszolom. Árkon, bokron át ügyesen vezette a terepet, öröm volt rajta lovagolni.
A lépéssel akadnak még gondok. Folyton ügetni akar, de dolgozunk rajta.

2015. október 24., szombat
Tegnap érkezett hozzánk három kedves lovasismerősünk, három saját lóval. Még sötétedés előtt lovagoltak egy kellemeset. Én nem értem rá, így egyedül mentek. Ma azonban együtt csavarogtunk négy és fél órát. Karáttal vezettem őket. A Kőris-hegyet kerültük meg. Karát nagyon ügyesen vezette a túrát. A többiek kényelmesen elfértek mögötte, nem tartotta fel a csapatot, mindenhol bátran ment előre. Nem rohant, főleg a vágták voltak szuperek. Nyugodt, közepes tempóban vezette a többieket.
Néha elvesztettük az utat, ilyenkor egyedül előrelovagoltam, nem volt gond.
Közepes mélységű, csúszós talajú árkokba ereszkedtünk, aminek az aljában víz folydogált. Majd a túlsó oldalon felkapaszkodtunk. Ő mutatta a többieknek, hogyan kell csinálni. Fáradhatatlanul, de nyugodtan, néha hosszú száron rótta a kilométereket (kb. 30 km-t tehettünk meg.)
Mikor elengedtem sem tűnt nagyon nyúzottnak. Még vágtázgatott is kicsit a karámban. Később sokat ivott. az almaszedésben is besegített az esti órákban. Nagyon büszke voltam a mai teljesítményére. Csiszolatlan gyémánt, de nem bizsu.

2015. október 26., hétfő
Közös edzéssel kezdtünk Jocóval.
Pár fotót is készítettünk.


Lovagoltuk egymás mellett is lépésben, ügetésben. Különböző alakzatokat is gyakoroltunk együtt.

 Vágtáztunk is. Aztán kimentünk kicsit terepre. Petra ott is készített pár képet.

 


Gyakoroltunk a patakon átkelést, aztán lépésben elkísértem egy darabon Jocót hazafelé.

Elbúcsúztunk, aztán egyedül ballagtam vissza a tanyára.


2015. október 29., csütörtök
Pár nap kihagyás után végre volt időm felülni Karátra. Először futószáron bemelegítettem. Ha akar, gyönyörűen dolgozik, szóra csinál mindent. Egészen könnyű tartani a futószárat. Szépen egyenletesen rója a köröket. Aztán persze néha azért se megy át ügetésből lépésbe. De azért szépen alakul.
Aztán felültem rá a lovaspályán. Először nyugodt lépésben dolgoztunk, gyakorolva a megállásokat. Ha szépen megállt, leszálltam, megjutalmaztam, visszaültem. Ez általában minden lónak tetszik, neki is. Aztán ügetésben, majd vágtában dolgoztunk.  A vágta különösen jól sikerült. Aztán kivittem egy rövid lépés a terepre. A végén legeltettem.
Lenyergelésnél derült ki, hogy most először maradt csaknem teljesen száraz a nyereg alatt. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy a mai edzés sem fizikailag, sem mentálisan nem terhelte meg.

2015. október 30., péntek
Végre egy szuper terep Karáttal. Először bemelegítettem futószáron, aztán mentem vele pár kört a karámjuk melletti mezőn. Ezek után kimentem vele egyedül terepre. Amint elhaladtunk Rakétáék mellett, ügetésre váltottam, és szinte megállás nélkül elügettem a pálihálási nagy kanyarig. Finoman, okosan, egyenletesen ment előre. Nagyon tetszik, hogy nem riadozik, megy előre bátran. A nagy kanyartól hazáig lépésben jöttünk. Így másztunk meg a hegyet, így sétáltunk a dombtetőn a Nyíresben, így ereszkedtünk le a homokbányánál, és így jöttünk végig az aszfaltúton. Nagyon jó volt. Két-háromszor próbált ügetésre váltani, de általában engedelmesen, szorgalmasan ment előre lépésben.
Lenyergelésnél örömömre kiderült, hogy most sem izzadt meg túlságosan, úgyhogy egyáltalán nem volt megterhelő neki a feladat. Ez biztató, mert mielőtt hozzám került, soha nem dolgozott terepen egyedül. 


2015. november 12.,  csütörtök
Lassan két hete, hogy egy sort sem írtam az edzésnaplóba. Elnézést!
Nem mintha nem lovagoltam volna Karátot. Voltak nagyon jó lovaglásaink. Magányos terep, lovardai munka, szuper vol! Jocóval is nagyokat csavarogtunk. Más vette le a kedvem...
Kb. 2 hete jöttem rá, hogy Karátnak hüvelyelőesése van. Csak akkor venni észre, ha lefekszik. Rózsaszín labdához hasonló dudor jelenik meg fekvéskor Karát pérájából, ami felállás után csak lassan, fokozatosan húzódik vissza. Ez méhfertőzéshez vezethet, úgy hogy semmiképp nem jó.
Jeleztem a tenyésztőnek, aki felajánlotta, hogy visszafizeti a vételárnak egy jelentős részét, amiből én bevállaltam a műtétet. Tegnap műtötték Karátot. Nálunk csináltuk, hogy Karátnak minél kevesebb legyen a stressz. 1 óra alatt megvolt.
Karát túl van az első 24 órán. Jól érzi magát.
Az egyetlen bökkenő, hogy egy hétig nem szabad lefeküdnie.
Szinte folyamatosan vele vagyok. 5 órát aludtam, azt is két részletben. Ez alatt éjszaka megkötöttük Pöttyivel együtt. Hát nem volt elragadtatva. Kapart rendesen. Mindegy, csak baja ne legyen. Sokat legeltetem a karámon kívül, ez nagyon tetszik neki. Ma már székem is van, süt a nap, írom a naplót...


2015. november 18.,  szerda
El sem hiszem, de letelt a hét. Végre nem kell Karátra vigyázni, nyugodtan lefekhet. Egész nap csöndes örömmámorban ünnepelek. Nem telt céltalanul és nem telt szenvedéssel ez az időszak. Jól megismerhettem Karátot, sőt a többi lovunkat is volt időm alaposan megfigyelni. Sokat legeltettem Karátot a karámon kívül, így semmit nem fogyott a műtét miatt.
Egészen finoman tudunk egymással kommunikálni. Simán elmagyarázta testbeszéddel, hogy mit akar, és az én jelzéseimre is finoman reagál. Az estéket is egész jól bírta. A szénahálót inkább bokszzsáknak használta, mint etetőnek.
Ma 5 órakor felébredtem óra nélkül, akárcsak a többi napon. Gyorsan felöltöztem, lementem és elengedtem. Nem rohant el. Bezsebelte az almáját tőlem, kísérgetett, nézelődött, nyalogatta a nyalósót. Aztán csendesen elballagott. Megnézte a többieket.
Egy hétig még nem lovagolhatom. Azért nem tétlenkedtem.
Délután lepucoltam, gyakoroltam a lábfeladást, aztán felnyergeltem és kisétáltam vele egy kis terepre. Nem volt elragadtatva, de azért jött velem. A szomszéd szürke marhai - már harmadik délután - szöknek ki a karámból szinte menetrendszerűen, így vissza kellett lopakodnunk azon az úton, amelyiken jöttünk. A munka vége - legelés a megszokott helyen, közvetlenül Rakétáék mellett - nagyon tetszett neki.
A lényeg, hogy eddig minden rendben, úgy tűnik jól sikerült a műtét.

2015. november 19.,  csütörtök
Micsoda edzés volt a mai!
Először is a hátsó lábak felvételénél értünk el új sikert. Engedte, hogy fogjam a hátsó lábát, minimálisan előrehúzzam és kicsit kapargassam a talpi részt. Nagyon örülök, persze az ő jutalma sem maradt el.
Aztán átvittem a lovaspályára egy kis földi munkára. Először egy kisebb akadályon gyakoroltunk az átkelést lépésben, ügetésben. Jól ment. Figyel a lábaira, könnyeden mozog, alig várom, hogy kipróbálhassam ugró munkában. Aztán vezetőszáron gyakoroltunk pár engedelmességi feladatot. Áthaladás szűk helyen, hátralépés, fordulat az eleje körül, féloldalazás.
Annyi volt az újdonság, hogy kipróbáltam egy számomra új segédeszközt. Sok amerikai trénernél láttam már zörgő nylonzacskót a díjlovas pálca végén. Gyártottam egyet házilag és ma kipróbáltam. Karát még soha nem engedelmeskedett ilyen könnyen mint ma. Főleg a hátraléptetést és a féloldalazást könnyítette meg nagyon.
A végén pedig egy nagyobb fóliával gyakoroltunk. Először átvezettem rajta. Levezetésként legeltettem még kicsit. Nagyon pozitív volt a mai edzés.


2015. november 20.,  péntek

Kisétáltunk terepre - felnyergelve, felkantározva, de vezetve - kedves ismerőseink társaságában.





A patakmeder most száraz. Párszor átvezettem rajta, hogy tanuljon meg ugrás nélkül is átkelni rajta. Visszajöttünk a pályára, és ott próbáltam bemutatni a tegnapi eredményeket.


Ment a dolog, de nem olyan fényesen mint tegnap. Különösen a fordulat a hátulja körül feladat ment nehézkesen, de ezt nm is kértem tőle eddig.

2015. november 23., hétfő
Kivittem egy nagy sétára. Csak kötőféken vezettem, nyereg nélkül. Nem örült, hogy ott kell hagyni a többieket, de azért jött velem. A zacskós pálca miatt nem mert megelőzni, de azért kereste balról-jobbról a lehetőségeket. Örült, amikor hazaértünk. Jót legelt Rakéta társaságában, amikor a többiek karámja mellé értünk.
Esti etetésnél gyakoroltam a lábfelvételt. Most először hagyta, hogy kicsit hátrafelé kihúzzam a hátsó lábát és úgy pucoljam ki. Nagyon örültem.

2015. november 24.,  kedd
Ma még nagyobbat csavarogtunk, mint tegnap. Körbekerültük a Nyírest, kb. 1,5 órámba telt. Nem baj, holnap talán már felülhetek. Nagyon jó, hogy már bárhol tudott kicsit legelni, ahol megengedtem neki. Ehhez kicsit el kell lazulnia. Maga a legelés is nyugtató.
Ma is felvehettem a hátsó lábait és a kezemben tartva pucolhattam ki őket. Persze ebben a témában még mindketten gyanakvóan állunk a másikhoz, de minden nappal könnyebbnek ígérkezik.

2015. november 25.,  szerda
Reggel eljött az állatorvos és kivette a varratokat. A vénás bódító injekció nem volt a legegyszerűbb mutatvány, de nem tudott kifogni kedvenc rutinos állatorvosunkon. Ezután a varratok kiszedése szinte csak pillanatokig tartott. Amíg vártam, hogy kimenjen Karát fejéből a bódulat, kitisztítottam a patáit és felnyergeltem.
Ahogy kezdett magához térni, kivittem sétálni, és mikor már önfeledten legelt, felültem rá. Több mint egy órát csavarogtunk az erdőben. Hegyre fel, völgybe le. Csak lépésben.
Nagyon jó érzés volt újra rajta ülni. Két hétig nem volt rá lehetőségem. Sok őzet láttunk, egyáltalán nem félt tőlük. Az utolsó aranyos volt. Felsétált a domboldalra, majd beállt pár szál gyom közé. Mi úgy mentünk el az őz mellett, mintha nem látnánk. Egy óvodás kisgyerekre emlékeztetett. Hangulatos legeltetéssel fejeztünk be. Nagyon hideg volt. Nagyon jól esett feljönni a melegbe és inni egy forró teát.
Karát teljesen száraz maradt. Nem húzta fel magát a munkán. Szerintem kimondottan jót tett neki az elmúlt napok sétája.

2015. november 26.,  csütörtök

A búcsú pillanata. Kedves régi ügyfelem, Gábor és fantasztikus felesége Ági egy ideje szemet vetett Karátra. A műtét után többször eljöttek, megnézték. A vásárlás mellett döntöttek.
Ügyesen kihasználva az időt, többször is meglátogatták Karátot a lábadozás ideje alatt. Ilyenkor próbáltam bemutatni, hogyan dolgozok vele a földről, és Ági is elpróbálgatta ezeket a feladatokat Karáttal.

Most, mielőtt Gábor elszállította volna, végre felülhetett Karátra. Régi, tapasztalt lovas, úgyhogy nagyon bíztam a sikerben, de azért izgultam is egy kicsit, mert Karát nem  a legegyszerűbb eset. Gábor pucolta le a lovat, ő is fogta meg a karámban. A lábakat együtt tisztítottuk ki, de örömömre Gábornak is feladta a hátsó lábát. Gábor nyergelte fel - első alkalommal kapott angol felszerelést - aztán átvezette a pályára, és ott futószárazta kicsit. Először én ültem fel. Nem volt gond. Aztán Gábor dolgozott vele szépen lépésben, ügetésben. Majd kimentünk terepre. Én Vadócon ültem, és Rakétát vezettem. Gábor ment elől Karáttal, szinte végig léptünk a fagyott talajon, de azért ügettek, sőt vágtáztak is pár métert, igaz nem szándékosan. Gábor szépen rendezte Karátot, ha kellett.

Visszaérve rögtön felvezettem a futóhoz Karátot. Kicsit kérette ugyan magát, de szépen beszállt. Elmentek. Új fejezet kezdődik Karát életében, de ezt már nem én fogom jegyzetelni.


  Gábor képei:    Ági Karáttal az új helyen (nov. 26)

Zafír & Joker

közös naplója 

2015. július 11., szombat
Elhoztam Zafírt. Nehezen szállt be a futóba, de erre előre figyelmeztettek. A tulajdonos ismerőse idomította kicsit Parelli-módszerrel, mi pedig hátulról segítettünk a végén két kötéllel. Kis bódítót is kapott szájon át. Nem lett bántva, úgyhogy remélem nincs rossz emléke. A szállítás egész jól ment.

2015. július 12., vasárnap
Zafír egyre jobban érzi magát új helyén. Nagyokat legel. Hűsölnek Pöttyivel az istállóban. Néha vágyakozva nézi a szomszéd lovakat.

Délután az istálló előtt futószáraztam egy kicsit kötőféken. Nem nagyon értette, hogy mit akarok, de azért megcsinálta. Átvittem a pályára, ott nagyon jól ment. Nyugodtan ment körbe lépésben és lassú, westernes tanügetésben. Legeltettem jutalomként.
 
2015. július 13., hétfő
Közös terep Jocóval és Vezérrel.
Ma megkötve pucoltam le és nyergeltem fel. Így lényegesen egyszerűbb. Átvezettem a pályára, és ott egyszerűen felültem rá. Szépen ment körbe. Megjött Jocó is. A két ló jól elfért együtt a lovardában. Én lovagoltam elől, nem kis munka volt Vezérrel mögöttem maradni. Ügetésnél Zafír megint felkínálta a tegnapi lassú, nyugodt, westernes tanügetést. Meglepődött, hogy élénkebben előrelovagoltam. Térölelő léptekkel haladt előre, nem rohant, nem volt varrógépszerű a lépése. Kényelmes a könnyű ügetése. Vágtáztunk is külön-külön. Inkább hajtanom kellett. Egészen finoman volt irányítható, egész nap egyszer sem kellett nagyobbat fognom a száján. A benti sikereken felbuzdulva kimentünk terepre.

Kint ügettünk, vágtáztunk egymás mellett. Nagyon jó volt.

Hatalmas lejtőn, hosszú száron, nyugodt lépésben ereszkedett le, ami még rutinosabb lovaknál is ritka.
Persze követett el kisebb hibákat is, de semmi komoly. Volt, hogy megugrott előre. Egyszer a kalapom is elrepült, de nem akart ledobni, és rögtön visszanyugodott. Amikor a szakadt villanypásztor és a bokorba bújt szénabála között kellett átmenni, Vezér vadul tolatni kezdett. Előre mentünk, de inkább leszálltam és vezettem, ez bátorságot adott neki. Összességben nagyon jól ment, nagyon élveztem.



Együtt lakik majd Pöttyivel és Zafírral. Elsőre kerülgetik egymást. Zafír néha megkergeti Jokert. Joker meg Pöttyit kergeti játékból. Remélem összehaverkodnak.


2015. július 14., kedd
Körkarámban dolgoztunk Zafírral. Először szabadon mozgattam meg. Lépésben, ügetésben jól ment körbe. Aztán felültem. Ott is ment a lépés, ügetés. A vágtához még több hely kell neki.
Ezután felültettem rá Zalánt, Joker gazdáját. Ez volt az első alkalom, hogy Zalán lóra ült.
Szeretném megtanítani lovagolni, miközben képzem a lovát.
Nem tudtam a földről segíteni neki, mert Zafír mindig odajött hozzám vagy szembefordult velem. Egyedül kellett boldogulniuk. Kicsit sétálgattak körbe. A végén még felültem kicsit, hogy átlovagoljam, léptünk ügettünk, új volt neki a körkarám.
Jokerrel is foglalkoztunk. Nagyot rodeózott a nyeregre, ütögették a kengyelek.
Párszor felültem rá, amíg Zalán és Feri, a bátya vezetgette alattam. Mintha puskaporos hordón ültem volna.

2015. július 15., szerda
Ma is Zalán lovagolt Zafíron. Ma már mindketten magabiztosabban mozogtak a körkarámban. Szépen ügettek körbe. Én csak egy díjlovagló pálcával segítettem néha egy kicsit. Zafír örült a jutalomfalatoknak. Szabadon megmozgattam, szinte úszott a levegőben ügetésben. Nézni is jó volt.

2015. július 17., péntek
Betörés helyett áttörés
Ma meglátogatott minket egy kedves, régi lovasismerősünk, Papp Márta. Ma ő volt Zafír lovasa.
A böglyök felhőben támadtak, a hőség sem kicsi. Először a körkarámban dolgozott Márta Zafírral a földről. Aztán felült, és probléma nélkül lovagolt rajta.


Aztán felült, és probléma nélkül lovagolt rajta.



Ekkor engedtem be Jokert. Szabadon futkoshatott Mártiék körül.





Mikor elértük az erdőt, egy erős emelkedőn megállítottam Jokert, és felültem rá. Azt gondoltam, ha gond lenne, segítségemre lesz az emelkedő. Elszámítottam magam. Joker csak állt és értetlenkedett. Mikor a díjlovagló pálcával megpiszkáltam kicsit, csak forgott, egyszer félig csak forgott, egyszer félig rá is ült az út szélére. Megkértem Mártit, hogy a földről vezessen kicsit. Nagy segítség volt, hogy Zafír nem fenyegetőzött. Elindultunk. Később Márti lóhátról vezetett, majd már erre sem volt szükség.
Így lett a lóbetörés helyett nagy áttörés. Hiszen ez csak a 3. foglalkozás Jokerral, és kint lovagoltunk terepen. Elfogadta az előrehajtó segítségeket, ügettünk is többször, és lassítani, megállítani is engedi magát.
Nagyon biztató. Jó mozgású, erős idegrendszerű lovacska.
Márti szépen jött Zafírral. Ha kellett, előre ment. Sokat lovagoltunk egymás mellett. De ha kellett, hátra maradt. Óriási segítséget jelentettek. Márti mondta, hogy egyszer sem kellett erősebben visszafognia Zafírt, jött szépen.
A rengeteg bögöly ellenére mindkét lónak pozitív élmény volt a mai terep. Ezt bizonyította számomra, hogy rohanás helyett legelészve sétáltunk haza.



2015. július 18., szombat
Hajnali edzés a körkarámban.
Először Jokert kaptam el, hogy minél kevesebbet szenvedjen a melegtől és a böglyöktől. Készségesen engedte, hogy rövid bemelegítés után ráüljek, de megmozdulni nem volt hajlandó. Hiába csettegtem. Hiába jeleztem finoman a lábammal, a pálcával - meg sem mozdult.
Leszálltam, megmozdítottam a földről "lépés" vezényszóval. Rögtön megdicsértem, mikor előrement. Ezt megismételtem 2-3-szor, majd visszaülte3m. Pár ismétlés után szépen megindult. Mikor tisztán reagált a kérésemre, megsimogattam és abbahagytam vele a gyakorlást.
Ezután Zafírral foglalkoztam a körkarámban. Szinte lebeg, ahogy üget körbe.
Felültem, nem volt semmi gond. Átvittem a lovaspályára, és ott is szépen dolgozott lépésben, ügetésben. Lehelet-finom szárkontaktussal lehet irányítani, aminek nagyon örülök.
Nagy nyolcast is lovagoltam vele, szépen váltotta a kezeket, ügyesen rajta volt az íveken.
Aztán kisütött a nap, ránk szakadt a hőség. A lovak örültek, hogy behúzódhatnak az istállóba.

2015. július 20., hétfő
Kora reggeli kilovaglás egyedül, két lóval. Zafír hátáról vezettem Jokert. 7-kor már felhőben támadtak a böglyök. Joker sokszor nekünk jött, hogy így dörzsölje le magáról a bögylöket. Zafír elég szépen ment, finoman lehetett irányítani, de sokat veszekedtek Jokerrel. Egyszer a farka alá szorította a vezetőszárat, amire kicsit bepánikolt. Ilyenkor a vezetett ló felé kell fordítani a lovat, amin ülök, s akkor nem feszül a kötél, előbb-utóbb csak kiesik a lovam farka alól. Most is így volt.
Se a lovak, se én nem tudtam igazán élvezni a lovaglást a rengeteg vérszívó miatt.
Még ma este (20 órakor) felnyergeltem Jokert, és átvittem a lovaspályára. Petra Zafirt hozta társaságnak, vezetgetve.
Először körbevezettük őket, aztán felültem Jokerre. Nem jelentett neki problémát. Az első elindulások kicsit döcögősek voltak, de ha kellett, elém jött Zafír. Később még ügettem is párszor kicsit, de ez még nagyon kezdetleges.
Közben ismerkedhetett villanypásztoron keresztül a többiekkel is. Alakul.

2015. július 21., kedd
Második közös kilovaglásunk Mártival. Reggel korán találkoztunk (már 3/4 6-kor), gyorsan nyergeltünk, különböző természetes rovarriasztóval próbáltunk befújnia lovakat.
Ma a falu elejére mentünk, úgyhogy a Töl-házig én vezettem Jokert. A patak mentén lovagoltunk lefelé, majd Kardosrét irányban kalandoztunk az erdőben. Márti Zafírral az elején kicsit bizonytalanabbul ment mint a múltkor, de aztán belejöttek, és lendületesen haladtak elől.
Joker nyugisan ment, de örült, ha Zafír mutatta az utat. Nagyon sokat sétáltunk nyugodt tempóban hegynek fel, völgynek le. Az általam "Hullámvasút"-nak nevezett örvény végén ügettünk, majd az utolsó hosszú emelkedőn vágtáztunk kicsit. Első vágtánk Jokerrel!
Teljes nyugalommal ugrott be vágtába és lendületesen követte Zafírt. Alig akarta abbahagyni a vágtát, pedig így is szuszogott rendesen, mire felértünk.
A Töl-ház fölött értünk ki az erdőből. Innen nagyon szép Borzavár. A hajdani csikólegelőkön ereszkedtünk alá nagy félkörben.
A forgalomban lovagoltunk vissza. Jött a busz, pár kisteherautó, ilyenkor kicsit félrehúzódtunk, ha volt hely, és egy kört megtéve szembefordítottuk lovainkat a hátulról fenyegető járművel. Hagy nézze meg, úgy kevésbé riasztó.
Otthon kegyetlenül lecsaptak ránk a böglyök. Joker alig bírta kivárni a lenyergelést. Mind a két ló vágtatva menekült az istállóba.
Szóval Joker másodszor volt terepen lovas alatt, és ma vágtatott először. Nagyon jó a vágtája.

2015. július 22., szerda
Pihenőnap. Reggel jött az állatorvos és beadta Zafírnak az évenként kötelező oltásokat. Kétszer kellett megszúrnia Zafírt. Kötőféket tettem rá és figyelmeztettem az állatorvost, hogy okozhat meglepetéseket. Okozott is. Az első oltásnál meg se rezdült, a másodiknál pedig csak nyakát rázta meg kicsit jelezve, hogy nem örül a szurinak. Jó érzés volt, hogy ilyen okosan viselkedett.
Este jött a kovács, és megkörmöztük Zafírt. Szépen viselkedett.
Jokert is megkörmöztük, illetve az első patáira megvasaltuk. Csinos az új "sportcipőben".

2015. július 23., csütörtök
Talán ott kezdem, hogy számolom a napokat, mennyi van még hátra a legforróbb hónapból. Reggel lovagoltunk Petrával, direkt korán indultunk, de rengeteg volt a bögöly. Aztán reggeli után elszántam magam, hogy kilovagolok egyedül Zafírral . Nem volt nagy kedvem, sajnáltam a lovat, kicsit talán magamat is. Kíváncsi voltam azért, milyen lesz másodszor egyedül kilovagolni vele. Az első alkalom, amikor kipróbáltam (még a régi helyén), meglehetősen vegyes benyomást tett rám.
Felnyergeltem, több répát is kapott, hagy szeresse meg a nyergelést.
Felülésnél kicsit bemozdult, de aztán nyugodtan elballagott velem a karám mellett.
Joker nyerített, le-föl szaladgált, visszamenne, de még csak vissza se válaszolt.
Laza száron, tág keretben sétált elfele. Aztán felkínálta az ügetést, és én hagytam neki. Hosszan ügetett lendületesen, de rohanás nélkül. Nem kellett bele nyúlnom a szárba, nem torpant meg. Nagyon örültem, sokat dicsértem.
A nagy melegben kicsit kevesen volt a bögöly mint kora reggel, könnyen vissza lehetett venni lépésbe. Nyugodtan sétált végig. Bementünk az erdőbe, ott ügettünk, vágtáztunk rohanás, megakadás nélkül. Vágta közben is simogattam és dicsértem.
Szóra visszaváltott lépésre, és hosszú száron ballagtunk a fák között. Figyelmes, de nyugodt volt. Nem jelentettek problémát a dagonyás átkelők sem, a pocsolyákat is nyugodtan kerülgette megtorpanás nélkül.
Egy helyen nagy csalánosban megbotlott, térdre esett, már a feje is a földet érte. Én csak megtámaszkodtam a nyakán, vártam mi lesz. Szépen felállt és mentünk tovább. Később erős lejtőn ereszkedtünk le, laza száron, nyugodtan. Később ahol még köves is volt, leszálltam, úgy vezettem.
Jó volt együtt sétálni. Többször megálltunk. Nézelődött, megsimogattam, mentünk tovább. Az egész nyugodt, békés hangulatban. Az egyik ilyennél egy őzbak ugrott fel közvetlen mellettünk. Megrebbent, de a következő pillanatban újra nyugodt volt, ballagtunk tovább.
A lejtő alján nyugodtan állt, amíg felültem. Egyszer majdnem ügetésre váltott, de elég volt szólnom neki, és lépésben maradt. Mikor meglátta a hazai karámokat, rohanás helyett legelt egy kicsit.
Szinte tökéletes lovaglás volt. Nagyon jó kedvem lett tőle. Nem is tudom, mitől ment ennyire jól. Meglepett, hogy ennyivel jobban ment. Talán, hogy elfogad főnöknek. Remélem így marad.

2015. július 25., szombat
Lovardai munka Zafírral. Ez is nagyon jó volt. Hosszú száron léptünk, ügettünk, vágtáztunk. Gyakoroltuk a megállást, sőt tanulgatjuk a hátraléptetést. Az egész munkát csendes nyugalom jellemezte. Kicsit legelhetett is, kapott jó pár répát is, azt hiszem ő is élvezte.
A kora esti vihar után még gyorsan lementem és futószáron idomítottam kicsit Jokert.
Sok zavaró körülmény vonhatta el a figyelmét - Zafír a karám másik oldalán le-föl vágtázott - mégis egész jól odafigyelt. Léptünk, ügettünk, hátralépést, fordulást eleje és hátulja körül gyakoroltunk. Egész jól csinálta.

2015. július 26., vasárnap
Meglátogatott minket három régi lovasunk, akik még gyerekek voltak, mikor Budakeszin nálunk lovagoltak. Fannyval,aki most már két gyermekes édesanya, mentünk ki terepre. Ő ült Zafírra - 10 éve nem ült lovon. Én pedig Jokerre.
Először vezettem Jokert, hogy bemelegedjen, Fanny pedig mögöttem lovagolt. Alig, hogy én is felültem és előre engedtem Zafírt, belekavarodtunk az elszakított villanypásztorzsinorba a szürke marháknál. Rátekeredett Zafír lábára, aki előremenekült Fannyval, majd mikor megszabadultak a zsinórtól, megálltak. Én képtelen voltam a zsinórt kibogozni, ezért át kellett vezetnem rajta Jokert. Szerencsére nem volt benne áram.
Később jót ügettünk. Zafír nagyon megnézte a pocsolyákat. Egy idő után előrelovagoltam Jokerrel és majdnem egész lovaglás alatt elől is maradtunk. Háromszor szálltam le Jokerről és vezettem tovább, ha elbizonytalanodott, ilyenkor bátran sétált mögöttem.
A Nyírest lovagoltunk körbe, jót vágtáztunk a tetején. Mindkét ló szépen, nyugodtan galoppozott.
Joker olyan jól ment elől, hogy néha megálltunk és bevártuk Zafírt, amikor hazafelé sétáltunk lejtőkön lefelé.
Az aszfalton jöttünk haza a falu elejéről. Az orrunk előtt ment el a busz, nem okozott pánikot. Mikor kiléptünk az aszfaltra, nem találkoztunk nagyobb autóval, nem is bántam.
A szomszéd birkai, frissel lenyírva odafutottak hozzánk, mikor el akartunk menni mellettük. Ez okozott kis riadalmat. Joker kicsit gyanúsnak találta őket, de nem kellett leszállnom.
Zafír olyan lelkesen legelt leszálláskor, hogy Fanny alig tudta behozni a karámba. Mindketten nagyon élveztük a lovaglást. Zafír most ment nálam először angol felszereléssel. Joker pedig ismét szépen, nyugodtan dolgozott. Kellemes volt a vágtája (Zafír ment elől), és sokat ment elől vezetőlóként, ami nagy előrelépés.

2015. július 27., hétfő
Ma három régi, kedves lovasommal szerettünk volna közösen kimenni terepre. Ők egy közeli lovardából béreltek ki lovakat, én pedig Zafírral odalovagoltam.
Zafír nem örült, hogy egyedül kell dolgoznia, és attól sem volt elragadtatva, amerre mentünk (a Fő úton a falu elejére).  Persze azért megcsinálta. Leszálltam róla, úgy vezettem át a kritikus szakaszon. A homokbányánál visszaültem rá. Lépésben kapaszkodtunk fel a dombtetőre. A három Limousin marha felköltözött az új karámjába. Mikor meglátta őket, megállt, meredten nézte őket. Na most megpördül és megpróbál hazarohanni - gondoltam. E helyett, mikor felmérte a helyzetet, magától megindult előre lépésben és bátran elsétált a marhák mellett.
Kint a mezőkön nagyot ügettem és vágtáztam vele. Lassan, hogy ne izzadjon le.
Az épületek közé érve figyelmesen, óvatosan ment, nyerített a többi lónak. Megérkeztünk, majd egy órát kellett várni, mire a többiek is megkapták a lovaikat, addig Zafír nagyot legelt.
Örült az idegen lovaknak, akikkel jót csavarogtunk együtt. Eleredt az eső, mire visszaértünk. Akkor még hazalovagoltam. Nem szívesen hagyta ott a többieket, többször nyerített. Hazafelé is vágtáztunk egy jót a nagy mezőkön, ügettünk is, de aztán nyugodt lépésben jöttünk át az erdőn.
Ez volt a leghosszabb terepünk eddig, kb. két és fél óra, de egyáltalán nem tűnt kimerültnek.
Joker nagyon örült, amikor megérkeztünk (előtte békésen legelt). Elengedtem Zafírt, és egy nagy hempergés után együtt legeltek tovább.

2015. július 28., kedd
Közös terep Jocóval, aki Vezéren ült. Megint a falu elejére indultunk, mint előző nap. Most sokkal szebben, bátrabban ment előre Zafír. A kék túra-útvonalon megindultunk Zirc felé, aztán el egészen Kardosrétig és onnan vissza Borzavárra. Kúsztunk, másztunk  a hegyek között. Jól dolgozott együtt a két szürke. Jocónak nagyon tetszett az ismeretlen terep. Már szedett fát it egy-egy helyen, de így barangolva sok újat is tudtam mutatni neki.

2015. július 29., szerda
Esti edzés Jokerrel. Átvittem a lovaspályára, ahol a gyerekek épp Pöttyivel játszottak.


Furcsa volt neki, hogy Zafír nélkül jön át, de csak egy árok választotta el a két karámot.
Körbevezettem, majd felültem rá.
Lépés körben, majd egy két átlóváltás. Ügetés volt a terv ezután.



Először csinálta is, majd ellenállt és kezdte emelgetni a farát, ha előrehajtottam. 

Hajtottam hát tovább, amíg "kisimult". Mikor szépen ment előre lépésben, ügetésben befejeztük a munkát. Kihoztam a pályáról, de az árkon nem akart átmenni.

Ezért felültem rá, és addig hajtottam előre, amíg átment. A bejáratig lovagoltam vele, behoztam és leszerszámoztam. Ez volt az első, hogy Zafír nélkül dolgozott. Nem ment minden simán, de nem rossz.


2015. július 30., csütörtök
Meglátogatott minket pár napra Gábor és a családja, aki eljött, hogy kipróbálja Zafírt.



Először a lovaspályán mentek pár kört lépésben és ügetésben. Én Jokeren mentem. 







Aztán hamar kimentünk terepre, mert már későre járt. A templom dombra mentünk fel lépésben, ügetésben, majd átmentünk a Szépalmai út másik oldalára. Ott vágtáztunk is kicsit. Bujkáltunk kicsit az erdőben, aztán vissza. A domboldalakat kihasználtunk vágtázásra. Jót beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Joker is ügyes volt, ők is szépen dolgoztak együtt. Hazafele a lányát, Vandát is feltettem Zafírra, úgy sétáltak haza.

2015. július 31., péntek
Közös terep Gáborral. A falu elejére mentünk. A buszmegállónál leszálltam Jokerről, aki szerint az egyik virágtartó nagyon gyanúsan nézett ki. A Töl-háztól fellovagoltunk a dombtetőre, aztán irány az erdő. Léptünk, ügettünk, vágtáztunk. Sok helyen csúszós a talaj.
Ma még szebben dolgoztak együtt Zafír és Gábor, kezdik kiismerni egymást.
Ma vágtázott Joker először úgy, hogy a másik ló előtt ment. Egyszer balra leugrott az útról, de aztán korrigáltam, és vágtáztunk tovább. Gábor szerint is jobban sikerült a mai terep mint a tegnapi.
Délután még tartottunk Zafírral egy benti edzést. Vandát, Gábor lányát vezetgettem először körbe. Egy idő után ő irányította Zafírt, én csak biztosítottam őket egy lazára hagyott vezetőszárral. Ügettek is. Mindez azért nagy szó, mert Vanda még nem tud lovagolni. Ezután Gábor ült fel és szép lovardai munkával szerzett örömet. Különböző alakzatokat lovagolt és ügyesen vágtázott. Mindenki elégedetten szállt le a lóról.

2015. augusztus 1., szombat
Utolsó terepünk Gáborral. Az ő elmondása szerint ez volt a legjobb. Én is úgy láttam, hogy egyre jobban ráéreznek egymásra.
 
Tehát Zafír jól vizsgázott. Nem tudta rögtön elcsábítani közönségét, mint Joker, aki azonnal jön haverkodni, de a munkában olyan kellemes társsá vált, ami nem maradt hatás nélkül. Izgatottan várom a fejleményeket.

2015. augusztus 3., hétfő
Megérkezett Nelli és Zsófi, két kedves ifjú lovasismerősünk. Mi megszökőnk 3 napra (egy kis szabadság), és addig ők lesznek a "tanyagazdák", ők vigyáznak az állatokra.




Ma kértem tőle először lépésben, ügetésben egyszerű kígyóvonalat (2 ív a hosszú falon).

Ma vágtáztunk először lovardában.

Szépen, ellenállás, bakolás nélkül  megmozdult előre. Na de a stoppok! Azok voltak lenyűgözőék. Ő is élvezte a hatást, amit kiváltott vele. Szinte csak szóra, úgy lebökött egy helyben, mint akit odabetonoztak. Másik kézre a második még "nagyobbat szólt". Teljesen oda voltam meg vissza. Ő pedig büszkén állt és fogadta a gratulációkat.

2015. augusztus 7., péntek
Három pihenő után ültem fel Jokerre (elugrottunk a Hortobágyra). Felnyergeltem, elvezettem egyenesen a szürke marhák karámjáig. Meglepődött, hogy nem csak a pályáig kell menni, de jött velem. Az üres marhakarám mellett felültem rá. Nem volt egyszerű, mert szeretett volna visszajönni, de sikerült. Irány a terep. Sokat sétáltunk, jókat ügettünk, hegyet másztunk, völgybe ereszkedtünk. Párszor gyakoroltam a felszállást, alakul.
Megcsinálta élete első önálló terepét.

2015. augusztus 8., szombat
Jokerrel a pályán dolgoztam. Szépen megindul ügetésbe, vágtába. Az alakzatok is egyre biztatóbbak. A stopok az erőssége. Este kivittem Zafírt is egy magányos terepre. Jutalom lovaglás volt. Nagyon élveztem.

2015. augusztus 9., vasárnap
Könnyű futószáras munka Jokerrel. Egy fölösleges lépést se tett, csak akkor lépett, ügetett, ha azt kértem tőle.

2015. augusztus 10., hétfő
Lovaspályán lovagoltam Zafírt. Nagyon élveztem. Könnyen , finoman lovagolható. Ügetésben szinte úszik a levegőben. Laza szárakon dolgozunk. Persze van még mit tanulnunk. Főleg balra kanyarban nagyobb szármozdulatokra van szükség. A hátraléptetésnél is adódnak még félreértések. Ettől függetlenül kellemes és nyugodt a közös munka.

2015. augusztus 11., kedd
Közös terep Jocóval. Jokerrel mentem. Ez volt az első, hogy Joker idegen lóval dolgozott egyedül. Nagyon jól sikerült. Hátrafelé indultunk, elmentünk a pálihálási nagy kanyarig, onnan fel Tündérmajor, majd körbe a nagy réteken haza.
Jókat vágtáztunk, volt hogy direkt oldalra eltávolodtam Jocótól, akkor is jól figyelt rám a ló. Az autóktól kicsit fél - ez új, eddig nem félt, de amúgy nagyon ügyesen tette a dolgát. Az autók sem jelentettek leküzdhetetlen problémát, le sem kellett szállnom.

2015. augusztus 12., szerda
Futószárazás Jokerrel. Volt pár próbálkozása, de aztán szépen dolgozott.

2015. augusztus 14., péntek
Kora reggel munka a pályán Jokerrel. Ma vágtáztunk először féllovardás nagy kört. Jól ment, főleg a megállások fantasztikusak. A hátraléptetés is biztatóan alakul. Elkezdtük gyakorolni a fordulatot a hátulja körül.

2015. augusztus 15., szombat
Eljött a megmérettetés ideje. Zalán jött lovagolni a bátyjával. Rögtön Jokerre ültettem a bekerített legelőn. Én Zafírra ültem és úgy segédkeztem. Nagy érzés lehetett Zalánnak, hogy a saját csikóján lovagol. Látszott rajta, hogy élvezi. Léptünk, ügettünk. Joker először sietett kicsit, de aztán egyre nyugisabban dolgozott. Zafír türelmesen vállalta a tanítónéni szerepét.
A végén átültem Jokerre és megmutattam a vágtát illetve a stopokat. A hatás nem maradt el. Szépen lépett hátrafelé, ez is tetszett a "közönségnek".
A végén elbúcsúztunk, és Zalán hazavezette Jokert. Ezután én járok át hozzájuk heti 2-3 alkalommal, és ott edzünk tovább.


Zafír, aki naponta csipkedte Jokert, sírt, rítt, amikor egyedül maradt. Gyorsan átvittem hozzá Pöttyit, akivel viszonylag hamar megvigasztalódott.
Kényszerű kísérlet is volt együtt tartani két nagy lovat az új istállóban. Bár a két ló nagyon segítette egymás fejlődését, s később a külön munka sem jelentett problémát, a két ló nem volt el egymással olyan jól, mit ahogy képzeltem.
A hőség miatt és az állandó kaszálás, tereprendezés miatt nekem is sok volt az eggyel több ló. Szegény Pöttyi sem élvezte a régi istállóban 3-ad magában. Ahogy visszahoztam és Zafírral kettesben maradtak, helyreállt mindenhol a béke és az egyensúly. Ráadásul azóta sokat esik, és így senki sem ázik.

2015. augusztus 17., hétfő
Joker első edzése a gazdájánál. Én egy Bodó nevű, szimpatikus hucul heréltre ültem, Zalán pedig Jokerre. Először egy nagy legelőn (bekerített terület) léptünk, ügettünk. Lassan kimentünk terepre. Itt szerintem észrevétlenül lehetnek majd egyre ügyesebbek. Szeretném, hogy Zalán kezektől független, mély ülésre tegyen szert, aztán majd jöhet a lovardai munka.
Gyönyörű helyeken bujkáltunk, ahol évek óta nem lovagoltam. Keltünk át többször is patakon, pocsolyákon. A kis hucul mutatta az utat, Joker pedig nyugodtan jött utána.
Zalán is nagyon élvezte, hogy saját lován csavarog.
Evvel lezárom Joker történetét.
Egyet, egyet még talán említek róla, de nálam lezárult a képzése. Izgalmas volt vele dolgozni. Könnyen tanul, nyugis. Hozza a quarterből azt, amiért az ember ezt a fajtát szereti.
Nagy áttörés volt, amikor rögtön az elején kivittük terepre. Az egész képzésében kihasználtam Zafír rutinját és segítségét. Esetük jól mutatja, mennyire nagy segítség egy fiatal csikónak, ha egy rutinosabb ló mellett tanulhat.

2015. augusztus 18., kedd
Számítottam rá, hogy jót fogok lovagolni Zafírral... Na de hogy ennyire!
Jocóval lovagoltunk ki együtt terepre. Tágas mezőkön vágtáztunk. Ő "tele kézzel" erősen visszafogva Vezért. Én laza száron, mögötte vagy mellette haladva: Délelőtt még esett, úgyhogy délután még csúszott, de a lovak ügyesen korrigáltak.
Gyakoroltuk a vízen-átkelést is. Egy nagyobb pocsolyánál megkértem Jocót, hogy menjen előttem át, majd én is nagy nehezen átlovagoltam. Megállítottam Zafírt, adtam neki egy répát, megdicsértem. Megfordultunk és még egyszer átlovagoltunk egymás után, még egy répa, aztán harmadszor is, de már teljesen elengedetten, lazán.
Jocó sokat küzdött Vezérrel, de most nem ment tempó fölött, hanem szép munkatempóban haladt. Nagyon jól éreztem magam. Remélem Zafír is, én sokat dicsértem, simogattam. A forgalomban is teljesen nyugodtan viselkedett mindkét ló.

2015. augusztus 21., péntek
A karámot használva pályának, benti munka Zafírral. Annak ellenére, hogy a karám másik oldalán a lányaim játszottak önfeledten a pónival, Zafír fegyelmezetten dolgozott. Jól ment lépésben, ügetésben, vágtában egyaránt. Gyakoroltam a stopokat és a hátraléptetést. A hátraléptetés egyre jobban megy.
Ahogy elengedtem, rögtön a pónit hívogatta, be kellett hozzá engedni. Ez még jobban mutatta, hogy mennyire engedelmesen dolgozott, holott a szíve máshova húzott... a pónihoz.

2015. augusztus 23., vasárnap
Esti terep Zafírral. Igazi kikapcsolódás volt. Egy mozgalmas nap végén, fáradtan ültem rá. Pár méter bemelegítő séta után hosszú ügetésre fogtam. Szépen, egyenletesen haladt. Már mozogtak a vadak - őzeket és egy rókát láttunk - de nem riadozott tőlünk. Egy nyílt mezőre érve ő kínálta fel vágtát. Engedtem, hadd menjen. Szépen, lassan, nagyon kényelmesen vátázott velem.
Hosszú száron sétáltunk haza. Az utolsó pár száz métereket legelészve, teljesen ellazulva tettük meg.
Lenyergeléskor láttam, hogy mindenhol száraz a ló. Ez mutatja, hogy jó a kondija és nyugodtan tud dolgozni.

2015. augusztus 24., hétfő

Zafír elköltözött:

Korán reggel a karámban dolgoztam a mit sem sejtő Zafírral. Szépen, harmonikusan dolgoztunk. Ha megállítottam és kértem tőle hátralépést, megcsinálta. Annyira örült a jutalomnak, hogy utána nem előre, hanem hátrafelé indult meg, hátha kiérdemelhet még egyet. Délelőtt megjöttek Gáborék (az új tulajdonos, aki egyszer már három napig kipróbálta Zafírt.) Elhozott egy ügyes lovas lányt, Zsófit, aki még egyszer kipróbálta a karámban Zafírt. Eljött Józsi is, akinél családias körülmények között bértartásban lesz elhelyezve Zafír. Ő végigsimogatta Zafír lábait, inait, sőt végigsimogatta az egész lovat, nem rossz természetű-e.
A papírok elintézése után jött a beszállás a lószállítóba. Ez kényes pont Zafírnál. Felhoztuk Pöttyit is, hogy legyen, aki bátorítja. Először a pónit raktuk be a futóra. Zafír kapott egy adag nyugtatót (pasztát, szájon át). Hátulról futószárakat húztunk át a fara mögött, és avval segítettük fel lépésről, lépésre. Ha  lépett előre, rögtön lazítottunk. Felment. Gyors búcsúzkodás, aztán elindultak. A póni persze maradt.
A távolodó futóból egy bizonytalan aggódó ló nézett rám utoljára vissza segítségkérően.
Nagyon élveztem Zafírral a munkát. Volt benne valami finom elegancia, ami igazi keménységgel párosult. Nagy örömet és örömet és kikapcsolódást jelentett rajta lovagolni.
Gáborban és kedves családjában jó gazdára talált. Remélem sok örömet okoznak egymásnak.

Rebeka

 

2015. április 16., csütörtök
Ma megvettük Rebekát, a 3 éves, nyers, mezőhegyesi félvér kancát. Miért pont őt a rengeteg eladó ló közül?
Nem rangsorolom a szempontokat, csak felsorolom őket.
- Nyugodt idegrendszer: Ezt külön megemlítette az eladó, akitől vettem. Valóban, amikor kihoztuk a többi ló közül csendesen, nyugodtan viselkedett. Békésen állt egyedül megkötve, amíg lepucoltuk. Nagyon szépen, szóra dolgozott futószáron, pedig csak kötőfék volt rajta. Nem okozott neki gondot, mikor felhasaltam rá. Végül a futóra is szépen felsétált, bár az első lábait egyenként kellett felrakni, mert még nincs rutinja.
- A jó származása: Telepapíros, fajtatiszta mezőhegyesi félvér.
Divathullámoktól mentesen, több generáció óta tudatosan tenyésztett lóról van szó. Itt van Magyarországon a fajta bölcsője, itt találhatók a legjobb mének ebből a fajtából. Ez tenyésztési szempontból nagy előny. Maga a fajta is szimpatikus. Finomabb, mint a Nóniusz, de rámásabb, mint a Kisbéri, kiváló használati tulajdonságokkal.
- Háttere miatt: Az ismerősöm közvetlenül a tenyésztőtől vette meg. Egész eddigi életét ott élte le kis ménesben. Renben vannak az oltásai. Ápoltak a patai. Meg van a lóútlevél.
Tehát megvettem, pedig nyers. De legalább nincs elrontva, olyan lesz, amilyenné ki tudom képezni.
Jól utazik, nem cirkuszol.
Pöttyivel hamar összebarátkoznak, békésen legel.

2015. április 17., péntek
Ismerkedünk, barátkozunk. Csenge lányom szeretné tanítás után az iskolai kisállat-bemutatóra vinni Pöttyit. Elkísértem Rebekával, hogy ne hiányozzon neki friss barátja. Kötőféken vezettem. Szépen jött. Figyelte a marhákat, de nem esett pánikba. Sokszor megálltunk, vártunk Pöttyire, ilyenkor hagytam legelni.

2015. április 18., szombat
Pihenőnap

2015. április 19., vasárnap


Futószáras munka.


Kötőféken mozgattam meg. Gyönyörűen dolgozik szóra.


Vágtából rodeóra vált át, ahogy a westernnyereg kengyelei ütögetik az oldalát. Ezen felbuzdulva felülök rá ;)


Felülök - leszállok - jutalom.  (Erről most nincs kép, mivel a fotós asszisztált ;)
Jól bevált módszer, hogy egy fiatal ló elfogadja lovasát.
Nem csak a jutalom fontos, hanem az is, hogy leszálljak róla. Így érzi, hogy ellenállás nélkül is szabadul tőlem.
Pár felülés után megyünk néhány lépést.
Petra asszisztál, ügyesen csalogatja Rebekát. Elégedettek vagyunk, ellenkezés nélkül szépen elfogadta a dolgokat.

2015. április 20., hétfő
Sikerült gyorsan villanypásztorból építenem körkarámot. Megismételtük a tegnapi munkát. Körkarámban sokkal könnyebb dolgozni (ez nem újdonság). Bemelegítésként szabadon küldtem kőrbe. Ennyi szabadság jár. Petra futószárazott minket. Ügetésig jutottunk futószár nélkül.





2015. április 21., kedd
Rádupláztunk a tegnapi körkarámban végzett munkára. Egyedül kezdtem. Egészen a felülésekig jutottam, mire Petra is le tudott jutni. Ma először vágtáztunk is szabadon mindkét kézre. Jobb kézre kicsit játszott, de előre lovaglásra kisimult.
Most kezdtem először nagyon finom csizmasegítségeket adni. Eddig csak hangjelzéseket adtam. A szárakat is egyre aktívabban használom. Egyenlőre csak a fej irányításra használtam.

2015. április 22., szerda
A körkarámban kezdtünk. Először Petra próbálhatta szabadon "futószárazni". Lépésben, ügetésben és vágtában dolgoztak mindkét kézre. Aztán felnyergeltem, és én is megmozgattam szabadon. Majd felültem és futószár nélkül léptem, ügettem, vágtáztam vele.
Ma először nem csak tan-ügettem, hanem könnyű-ügettem is.  Ezzel azért vártam eddig, hogy meg ne lepődjön attól, hogy mozgok a hátán. Nem volt gond neki.
Ezek után átvittük a lovaspályára. Petra behozta Rakétát és körbe-körbe vezetgette. Én is vezettem egy kört Rebekát, majd felültem rá. A két ló együtt sétált körbe, hol egymás mögött, hol egymás mellett. Örültem, hogy Rakéta fenyegetőzött. Nagyon szimpatikus neki az új jövevény.
Néha ügetésre váltottunk. Hagytam neki, könnyű-ügettem, amíg elfogyott a lendület. Nem erőltettem, csak amihez kedve volt.
Amíg visszavezettem, többször hagytam legelni. Hadd örüljön.

2015. április 23., csütörtök
Itt volt a kovács, megkörmöltük Rebekát. Rátettem a kötőféket, de ki sem kellett kötnöm a lovat, állt nyugodtan. Szép, egészséges patái vannak, és látszik, hogy rendszeresen ápolták.

Délután a lovardában dolgoztam vele egyedül. Rakéta és Vadóc békésen legelt a legelő távoli részén. Először lefutószáraztam Rebekát a lovaspályán, nyereggel a hátán. Jól ment.
Aztán felültem rá. Kihasználtam, hogy a többi lóhoz legközelebbi sarokban szívesen álldogál. Felülés után körbesétáltunk lépésben a fal mellett. Viszonylag könnyen ment. Ha ügetésre váltott, meghajlítottam, amíg vissza nem állt lépésre. Mikor visszaértünk, megsimogattam, leszálltam és adtam neki répát.
Aztán felültem és másik kézre is tetem egy kört, Megint simi, leszállás, répa.
Ezután ügetésben mentem egy-egy kört mindkét kézre. Majd lépésben átlóváltás. Közben mindig visszamentünk a kedvenc helyére, ahol megdicsértem, leszálltam róla. Így egyrészt nyugodt maradt végig, másrészt megszereti a megállást. Befejezésként kint legeltettem kicsit.

2015. április 24., péntek
Pihenőnap

2015. április 25., szombat
A körkarámban dolgoztam Rebekával. Átvettük a szokásos feladatokat lépés, ügetés, vágta szabadon nyereg nélkül, szabadon nyereggel, majd lovassal. Vágtában bohóckodott kicsit, de hagyta magát előrelovagolni.
Ezután felültettem rá egy kedves ismerősömet, egy fiatalembert. Csak lépésben mentek. Nem volt probléma, de látszott, hogy Rebeka nem örül. Sunnyogva dolgozott. Jobban örültem volna, ha nem csinálja, de azért jó érzés volt, hogy nem örül, ha nem én ülök rajta.

2015. április 26., vasárnap
Pihenőnap

2015. április 27., hétfő
A szokásos munkával kezdtünk a körkarámban. Miden ment simán. Átmentünk a pályára, ott is jól dolgozott. Ma vágtáztunk először. Rodeótól tartottam... Cammogást kaptam. Alig győztem finoman előrelovagolni. Nagyon biztató.
Ma lovagoltam először féllovardás nagy-köröket, nagy nyolcast a lovardában, ügetésben. Finom segítségekre enged. A megállítást sikerült megszerettetnem vele, egyre jobban csinálja.
Visszafelé a saját helyére nem vezettem, hanem felültem rá. Nem jelentett neki problémát, örült, ha legelhetett.

2015. április 28., kedd
Pihenőnap. Megjött a rossz idő.

2015. április 29., szerda
Első tereplovaglás Rebekával. Egy önkéntes, gyalogos kísérővel (ismerősünk fiával) mentünk ki, rövid futószárazás után. Felnyergelve vezettem jó darabon. Többször megálltunk, hagytam legelni.
Az első komoly emelkedőnél ültem fel rá. Gondoltam, itt nehezebb lesz elrohanni (hegynek felfelé) vagy bohóckodni. Semmi gond nem volt, szépen figyelmesen sétált felfelé. Lassítani és előrelovagolni is hagyta magát. Fent az erdőben az egyenesebb részen sem volt gond. Erős lejtő következett, itt leszálltam. Elég egy fiatal lónak a saját súlyát fékeznie lovas nélkül is.
Alig indultunk el lefelé, gyönyörű szervascsapatot pillantottunk meg kb. 10-15 db. Több bika is volt közöttük idei, barkás agancskezdeménnyel. Rebeka nem ijedt meg, de innentől két lépésenként megállt. Valószínűleg a csúszós talaj miatt is óvatoskodott.
A lejtő aljában felültem rá, de annyira sietett hazafelé, hogy inkább leszálltam. Nem akartam bántani a száját.
Kisétáltunk az erdőből, és az egyenes mezőn újra felültem. Innentől nem volt gond hazáig. Jókat legelt, nyugodt volt. Remélem ő is élvezte, mert én nagyon.

2015. április 30., csütörtök
Rövid körkarámos bemelegítés után mentem ki terepre. Bemelegítés alatt együtt hallgattuk, ahogy dolgozik az ács (kb. 20 méterre tőlünk). Láncfűrész, szögbelövő, kompresszor stb., meg se kottyant neki. Kint rögtön felültem. Sikerült nyugodt lépésben ellovagolnom a szürke marhákig, sőt egy kicsit tovább. A karámok közti folyosóban kicsit elbizonytalanodott. Leszálltam és együtt sétáltunk keresztül a kritikus szakaszon. A lejtőkön vezettem, többször visszaültem. A marhák karámja mellett, a pataknál megmutattam neki az átjárót. Bele is ivott a vízbe, de átjönni még nem akart. Nem erőltettem. Teljes nyugalomban jöttünk haza.

2015. május 1., péntek
Ma a Nyírest kerültem meg vele. Sokat ültem rajta, sokszor ment hosszú száron, teljesen elengedetten. Párszor legelni is mert. Ha elbizonytalanodott leszálltam, bizalommal követ. Így vezettem a fő úton is. Nem félt, de volt látnivaló.
Majdnem elfelejtettem a bemelegítést. Először futószáron mozgattam meg, aztán átlovagoltam vele a pályára.
 Petra készített pár fotót.









Utána vittem ki (de ezt már leírtam). Széles idő volt, jön a rossz idő.

Nagyon örülök, hogy ilyen jól megy a terep Rebekával.

2015. május 2-3.
Pihenő

2015. május 4., hétfő
Két nap pihenő után kíváncsi voltam, mire számíthatok. A hirtelen meleg miatt csak röviden melegítettem be a körkarámban. Aztán kihoztam és egyszerűen kilovagoltam vele.
Kint a karám sarkánál találkozunk Jocóval és Vezérrel, a lovával. Együtt csavarogtunk egy jó nagyot az erdőben. Először találkozott a két ló, de nagyon jól fogadták egymást. Semmi fenyegetőzés, semmi ellenségeskedés. Rebeka nagyon kellemesen dolgozott együtt a másik lóval. Nem tapadt rá szorosan. Nem versenyzett vele. Lazán váltakozó sorrendben, néha elmaradva egymástól, de mégis együtt, nagyon kellemes volt. Most először ügettem és vágtáztam vele terepen. Nagyon kényelmes és kellemes a lovaglása. Nem rohan, de az első finom jelzésre gyorsít. Jármodat vált , ha kell. Aztán ugyanilyen finoman lassítani tudom. Nagyon jó tanügetése van, és a lassú, kényelmes vágtája, hát az szuper!
Persze még rutintalan. Nem mindig ott ..., ahol a legokosabb. Néha csetlettünk, botlottunk, de nem sokat. Meglepően jól mozog terepen, ráadásul nagyon higgadtan.
Vezér néha megtorpan, tolatni kezd, visszapördül, ha módja van rá. Ilyenkor , ha nem is mert bátra előremenni (ilyen is volt), de félelem nélkül megáll, figyel, vár. volt, hogy legelt, amíg Vezért rendeztük.
Nagyot mentünk, azt hiszem alaposan elfáradt. Amikor szétváltunk leszálltam és hazavezettem. Megérdemelte. A szürke marhák, közvetlenül a villanypásztor mellett legeltek, a borjak ugrándoztak. Rebeka megállt. Jól megnézte őket, aztán tovább sétáltunk. Egész lovaglás alatt egyszer nem nyerített, nem idegeskedett, nem esett pánikba. Kisebb vizeken is átment. Nagyon biztató.


2015. május 5., kedd
Pihenőnap

2015. május 6., szerda
Bemelegítés a körkarámban. Annyit léptünk előre, hogy kértem tőle nyújtásokat ügetésben, vágtában. Lovaglás egyedül a pályán. Már nem csak a fal mentén dolgozunk. Egyre több alakzatot kérek tőle, jól megy neki Finoman irányítható.
Levezetésként kiviszem terepre. Egyre jobban belelendülünk. Ügetünk, sőt a szürke marhák mögötti kellemes emelkedőn vágtatunk is. Párszor "lefagy a rendszer". Megáll, nem akar előre menni. Jól jönne egy pálca, mivel ilyenkor előrelovagolhatnám.

2015. május 7-11.
Annyira belemerültem az építkezősdibe, hogy egyszerűen nem jut időm Rebekára. Etetéseknél tudom kicsit megsimogatni, letisztítani. Az állatorvos beoltotta, féreghajtotta, és levette a vért, hogy fertőző kevésvérűségre vizsgálva legyen.

2015. május 12., kedd
Végre újra felülhetek Rebekára. Kíváncsi vagyok, mit csinál ennyi kihagyás után. Ez sokat elárul a személyiségéről, idegrendszeréről.
Meg se kell fognom, magától jön be a körkarámba. Látta, ahogy hozom le a felszerelést, úgyhogy tudja, hogy meló lesz, de nem bánja. Először szabadon mozgatom: lusta. Nyereggel a hátán bal kézre, vágtában rodeózik kicsit. Felülök. Közben mellettünk a szomszédban érkezik egy traktor, ami nem kis zajjal dolgozni kezd.
Lépünk, ügetünk, vágtázunk. Rám figyel, nem a traktorra.
Irány a terep. Van nálam pálca. Egyszer nem kell leszállnom. Pár helyen elbizonytalanodik, de finoman előrelovagolom. Néha ilyenkor rúg egyet-egyet valamelyik hátsó lábával (vagy csak felemeli), ahelyett, hogy előremenne. Ilyenkor kicsit erősebben csipem meg a pálcával, amíg meg nem indul előre. Megérti, hogy mi a dolga, ellenkezés nélkül megindul többször is. Sokat ügetünk, lendületesen halad. Egy kellemes domboldalon felajánlja a vágtát. Lassan, nagyon kényelmes érzést adva vágtázik. Meglepődik, hogy hosszabban kell vágtáznia, örül, mikor abbahagyhatja. Erős lejtőn szépen leereszkedik. Ha siet, befordítom a fejét valamelyik irányba, míg vissza nem lassul. Többször látunk őzeket (összesen 9-et, ha jól számoltam). Egyiktől sem ijedt meg. Nincs kedve legelni, örül, mikor meglátja Rakétáékat, de nem rohan. Sokat nyerítenek egymásnak napközben. Szeretnének együtt lenni, de félek a balesettől, ezért nem engedem.
Igazi felüdülés, kikapcsolódás volt ez a lovaglás. Feltöltött kicsit, pedig hullafáradt vagyok. Nem érződött a lovon, hogy hány napot kihagyott.

2015. május 14., csütörtök - Tóth Alexandra bejegyzése:

Kedves Árpád, Petra!
Szeretném néhány sorban leírni, milyen volt ma a kiképzés alatt álló Rebekán lovagolni.

Rebekát az első pillanat óta egy kiegyensúlyozott, nyugodt vérmérsékletű fiatal lónak tartom. Nagyon jó volt látni milyen bensőséges, mély kapcsolata van Árpáddal, melyet már az bizonyít, hogy a munka elején, odament hozzá, valamint a kérésére habozás nélkül követte őt a körkarámba, amit Árpád elmondása szerint csak munkában használnak.
Kis átmozgatással kezdtük, jobb- és bal kézen. Rebekát meglepően jó egyensúlyban lévő lónak találtam, remekül dolgozott hangra, készségesen hajtotta végre az Árpád által kért feladatokat.
Ezután felnyergelve is átmozgatta pár kört, majd felültem. Tapasztalataim szerint sok csikónak problémát jelent az első hónapokban a felülés, de Rebeka mozdulatlanul tűrte, idősebb lovakat megszégyeníthetne vele. :)
Mindhárom jármodban lovagoltam a körkarámban. Elsőre idegen volt számomra, hogy kevesebb comb,és a hosszú szár segítséget igényel, mivel az évek alatt én inkább az klasszikus angol stílust sajátítottam el (összeszedetten, sok csizmával) de igyekeztem Árpád kéréseinek megfelelni, és minél lazábban Rebekának is szabad teret hagyni. Nagyon tetszett hogy remekül csinálta az átmeneteket hangra nyeregből is. Ha kellett gyorsított, ha kellett lassított.
 A kis összeszokás után indultunk VOLNA terepre, de egy felhőszakadás közbeszólt.Hogy szárazon maradjunk, Rögtön felavattuk az új istállót, amit Rebeka alaposan felmért, és szerintem nagy örömmel fogja később birtokba venni.
Pillanatok alatt kisütött a nap, és indulhattunk is. Rebeka nagyon szépen haladt előre. Nagyon örült Rakéta és Vadóc társaságának. Kellemes csalódás volt, hogy milyen rutinosan ment el a félelmetes szürke marhák, bálák, pocsolyák mellett amelyek sokszor egy rutinosabb, idősebb lovat is elbizonytalanítanának.
Remek tempóban ügetett vágtázott ahol az volt a feladat, csak annyit ment amennyit kértem.
Vágtában picit ,,meghintáztatott" (valószínűleg a túl erős csizma segítségem okozta) de gyorsan visszahiggadt, és a következő vágtaszakaszt tökéletesen hajtotta végre. Nagyon tetszett, hogy a segítségeimre reagálva helyesen a kért jobb kézre vágtázott :)
Véleményem szerint egy nagyon jófejű, szakszerűen képzett. Nincs rossz tapasztalata, szívesen dolgozik, toleráns ugyanakkor energikus  finom ló, akin remekül érzi majd magát mind a ,,profi", mint a félénkebb, rutintalanabb lovas. Elismerésem Árpád!

2015. május 17., vasárnap
Közös terep Vadóccal és Rakétával. Bemelegítettem a körkarámban, majd kimentünk együtt terepre.
                                
Petra készített néhány Rebekás képet a hírdetéshez.



Utána csak léptünk, mert Petra nagyon izgult Rakétán. Láttunk szarvasokat. Rebeka rögtön észrevette őket, de nem ijedt meg tőlük. végig ő vezette a terepet. Bátran ment elöl.

Egy kis vízmosáson nehezen ment át. A többiek mutatták meg, hogy kell szépen átmenni.


Kétszer utolsóként mentem át, harmadszorra elől.


Erős lejtőn gyönyörűen ereszkedett le. Hosszú száron, rohanás nélkül, mint a nagyok.

2015. május 18., hétfő
Bemelegítés nélkül ültem rá fel a körkarámban. Nem volt gond. Megjöttek Jocóék, elhozta Hannát, a lányát, aki a póniján jött. Közösen edzettünk először a pályán. Linda is ott volt Pöttyivel. Lovagoltunk Jocóval egymás mellett is lépésben, ügetésben. Vágtáztunk egymás után. Jó volt. Aztán kimentünk terepre Rebekával és Vezérrel. A lányok addig a pályán póniztak.
Nagyot mentünk. Megkerültük Szépalmát. Sokat vágtáztunk, ügettünk. Jól dolgozott együtt a két ló. Rebeka nem akarta megrúgni Vezért. Jocó irigykedett kicsit, hogy laza száron dolgozhatok, míg ő két kézzel fékezi Vezért. A legkisebb jelzésemre szívesen ügetett vagy lassan vágtázott Rebeka, de nem rohanva, csak nyugisan. Finom jelzésre, általában csak hangra vissza is váltott nyugodt lépésre, ha kértem. Bátran ment előre mindkét ló, nem riadoztak.

2015. május 24., vasárnap
Kedves vendégeink érkeztek, akiket ebéd után - életükben először - szerettük volna lóra tenni.
Csakhogy Rebeka napok óta nem dolgozott, a vendégek pedig már  a gondolatra is remegtek, hogy lóra kell ülni.
Körkarámban gyorsan lemozgattam. Nem tűnt idegesnek, túlfűtöttnek, bár vágtában kicsit "hegyesen" ment alattam. Előrelovagoltam, kisimult.
Aztán felültettem őket. Feszülten az izgalomtól, hangosan az örömtől ültek fel, de Rebeka békésen sétált velük körbe-körbe.

2015. május 25., hétfő
Egy hete esik kisebb, nagyobb megszakításokkal. Két eső közötti szemerkélést kihasználva gyorsan lovagoltam egyet. Nem volt kedvem hozzá. Gyorsan túl akartam lenni az egészen. Ezért a bemelegítést kihagytam, rögtön kivittem terepre. Átvezettem az árkon, aztán Vadócék szomszédságában felültem rá. Hagytam legelni, már combig ér a fű. Aztán otthagytuk a többieket és nekivágtunk a "vadonnak". Rövidre fogom. Szuper lovaglás volt. Hegyre fel - völgybe le.
Egészen közelről láttunk két fenséges szarvasbikát, akik méltóságteljesen húzódtak a fák közé, mikor megláttak minket. Minden csúszott a sártól, de azért ügettünk, vágtáztunk is. Nagyon tetszik, hogy lassú vágtában nem húzza fel magát, tartja a tempót elengedetten. A Nyírest kerültük körbe, így a falu elejére érkeztünk vissza. Leszállás nélkül lovagoltam vele haza az aszfalt úton. Nem volt nagy forgalom, de ő is nyugodtan viselkedett. Széles jókedvvel értem haza.


2015. május 27., szerda
Lógott az eső lába, mikor végre elszabadultam egy kis lovaglásra. Bemelegítés nélkül kimentünk terepre.
A felszállás kicsit nehézkesre sikerült. Forgott körbe, mint akinek nagyon sietős. Később kiderült, hogy csak legelni szeretne kicsit a másik két ló közelében. A többiektől az elszakadás mindig fájdalmas, ezért ügetésben távoztunk. A szürke marhák karámja mellett egy tűzszerész óvatosságával haladtunk el. Sok a pocsolya, aminek örülök, mert eddig gyanakodva nézte őket, s most rutint szerez ebben is.
Egy kellemes, hosszú völgyben vágtáztunk lassan, elengedetten, amikor jobbra a bozótban nagy csörömpölés támadt. Egy szarvasünő érezte úgy, hogy feltétlenül előttünk kell átvágnia a túloldalra. Na, gondoltam, most jön a rodeó, az ereszd-el-a-hajam-száguldás. E helyett megálltunk - nem túl hirtelen - elsőbbséget adtunk a jobbról érkező szarvasnak, aztán kellemes ügetésben haladtunk tovább.
Kicsit később felkínálta a vágtát. Engedtem neki, nem rohant. Még hegyet másztunk lépésben, majd leereszkedtünk egy csúszós domboldalon. A szürke marhák következtek: Nagy örökömre egy negyedik , pár napos borjút is találtam közöttük.
Közvetlen, a villanypásztor másik oldalán feküdtek csendesen kérődzve. Rebeka viszonylag bátran sétált el mellettük. Mikor a csoporttal egy vonalban haladtunk, megállt és alaposan szemügyre vette őket. Majd gyanakodva továbbhaladtunk.
Az egész lovaglás nagyon kellemes volt. Örülök, hogy nagyobb előkészületek nélkül is szépen boldogulunk.

2015. május 28., 29.
Egy régi kedves nyeregvevőm eljött két napra a családjával, megnézni  és kipróbálni Rebekát.
Első nap fokozatosan kezdtünk. Körkarám, lovarda, terep. Próbáltam mindenben segíteni. Működött a dolog, de voltak kételyek afelől, hogy a lovas rendelkezik-e megfelelő rutinnal ahhoz, hogy egy csikót lovagoljon.
Másnap bemelegítés nélkül mentünk ki terepre. Ekkor már kicsit magára hagytam a lovast, hadd lássuk, mire jutnak kettesben.
Ez mindannyinkat szembesített az igazsággal. Lovagoltunk egy jót és megbeszéltük, hogy egy rutinosabb lóra van szüksége, ami inkább őt tanítja. Rebekát még tanítani kell, meg kell adni neki az érzést.

2015. május 29., péntek
Kipróbáltuk Rebekával a megújult lovaspályát. Felállítottam pár "akadályt". Azaz a földre fektettem pár vastagabb széldeszkát. Szépen, ellenkezés nélkül dolgozott. Nem állt meg, vagy ha igen, csak hogy megszagolja, aztán ellenkezés nélkül átment, sőt egyszer ugrott is. Nem ártott neki a kétnapos próba.

2015. május 30., szombat
Kimentünk terepre. Az elején kicsit hiányzott a lendület, de rendíthetetlen volt a nyugalom. Andalítóra sikerült a vágta. A "veszélyes"  - fák között magányosan  álló - szénabála mellett elhaladtunk párszor.
A szürke marhák ott feküdtek a villanypásztor mellett, ami nem tetszett annyira Rebekának. Párszor ellovagoltunk mellettük, de ez nem nyugtatta meg Rebekát. Talán jobb lett volna leszállnom. Majd legközelebb.

2015. június 2., kedd
Elkelt Rebeka!
Délelőtt jött el Emília, aki már pár napja izgatottan várta, hogy kipróbálhassa Rebekát.
Hozta az edzőjét is, ami mindig okos lóvásárlásnál. A párja is eljött, ami előnyös egy ilyen fontos döntésnél.

Nem hozott saját nyerget, ami azért lett volna előnyös, mert megszokott felszereléssel jobban meg tudjuk ítélni a ló mozgását. Idegen nyereg zavarhat minket. Itt ráadásul Emília angol stílusban lovagol, én pedig sajnos csak western-nyerget tudtam biztosítani. Ráadásul nem is tudtuk elég rövidre állítani a kengyeleket.



Emília kengyel nélkül lovagolt mindhárom jármodban magabiztosan.

Ez nagyban meggyőzött arról, hogy alkalmas egy ilyen fiatal ló lovaglására mint Rebeka. Először a körkarámban próbálták ki, majd a pályán egyedül. Nem volt semmi gond. Emília nagyon szerény, nem felvágós, de szépen lovagol.

Tehát Rebeka elkelt. Jó gazdira talált, aki ráadásul legalább egy hónapig még nálam tartja kiképzésre a lovát. Remélem ő is el tud dolgozni, hogy törésmentes legyen a távozás.

Sokan felfigyeltek Rebekára, ami nagyon jól esett. Köszönöm a bátorítást, elismerést. Elnézést kérek azoktól, akik lecsúsztak Rebekáról.
Mivel tovább edzem Rebekát, tovább vezetem a naplóját is.

2015. június 4., csütörtök
Kora este bemelegítés nélkül kivittem Rebekát egy magányos terepre. Amíg túl nem voltunk a szürke marhákon, addig elég döcögősen haladtunk. Sokat nézelődött. Nem riadozott, csak mindent (pl. kecskék) újdonságként figyelt, pedig már mindent láthatott nem egyszer.
Utána kellemes lépésben haladtunk. Gyakoroltuk a nagyobb pocsolyáknál a vízen való áthaladást. A Nyíres oldalában megejtettünk egy andalító vágtát teljes nyugalomban. Hazafelé, erős lejtőn kicsit sietett, de békésen hazasétáltunk a falun keresztül.
Nagyon klassz volt, amikor egy őzet hosszan csodáltunk. Megállt Rebeka, és tekintetével követte az őzet, aki hosszan elvágtázott kecses ugrásokkal a nagy fűben. Együtt figyeltük riadalom nélkül, aztán tovább ballagtunk.

2015. június 6., szombat
Könnyű munka futószáron a lovaspályán. Nem jelentett neki problémát a járóiskola.

2015. június 7., vasárnap
Emília lovagolta Rebekát. A pályán kezdtünk. Én Rakétán szolgáltattam a társaságot. Több gyakorlatot is kipróbáltunk (pl. szimultán lovaglás). Vágtában Emília leesett (a szülei nem ki riadalmára), de szerencsére nem ütötte meg magát nagyon. Visszaült, szépen dolgozott. A végén levezetésképpen sétáltunk terepen.

2015. június 8., hétfő
Kora reggeli lovaglás a pályán. Rebeka tette a dolgát, engedelmesen. Nem lesz belőle Rodeósztár.

2015. június 9., kedd
Emília lovagolta Rebekát. Vezér is itt volt Jocóval, sőt Hanna, a lánya is elkísérte a pónijával. Linda lányom is hozta Pöttyit. Egész szép kis kavarodást produkáltunk ennyien. Rövid ideig én ültem fel Rebekára, majd Emília lovagolta ügyesen. A végén jót sétáltunk mindannyian terepen.



2015. június 11., csütörtök
Délután magányos terep Rebekával. Micsoda feltöltődés volt csendesen sétálni az erdőben. Napok óta a szénakészítésé a főszerep. Csend, nyugalom , nagyon jó volt.

2015. június 12., péntek
Földi munka a körkarámban. Nem csak a jármódokat gyakoroltunk, hanem a különböző fordulatokat (eleje körül, hátulja körül), hátraléptetést, ill. a vezetést ügetésben és a megállásokat. Ő örült a jutalomfalatoknak, én az engedelmességének.

2015. június 13., szombat
Kora reggeli lovaglás a pályán.
Minden jól ment, de a hátraléptetés különösen jól. Most kezdi megérteni. Lépésből, ügetésből, vágtából megállás, aztán hátraléptetés. Ha jól csinálja, leszállok, megdicsérem, adok répát, visszaülök. Na ná, hogy szereti.

2015. június 14., vasárnap

Amíg én lázas buzgalommal szénát hordtam Petrával, Csengével, addig ők szépen lepucolták Rebekát, majd a körkarámban dolgoztak vele.
Érdekes volt néha oda-oda nézni, hogy boldogulnak. Még van min csiszolni, de jó volt látni az elszánt próbálkozást. Az is jól látszott, miben kell majd segíteni.

2015. június 16., kedd
Emília lovagolt. A körkarámban kezdtük. Először a földi munkát gyakoroltuk, majd felült és bent dolgozott. Sikerélménnyel jöttek ki a karámból. Én Rakétán, Vadócot vezetve kisértem. Most nem jöttek gyalogosok, pónisok, úgyhogy szabadon ügettünk, vágtáztunk. Kalandos volt.

2015. június 17., szerda
Fantasztikus terep Rebekával. Zirc felé kalandoztunk. Nagyokat sétáltunk az erdőben, jókat ügettünk és nagyokat vágtáztunk a frissen kaszált réteken. Már szinte rá se néz a nagy bálákra. Egy helyen annyira kimosta az utat a víz, hogy a fák között kell a sűrűben csörtetni. Nincs ösvény, olyan sűrű az egész, hogy az egyik kézzel magát óvja a lovas. Meglepődött, hogy ide be kell menni, de szépen, irányíthatóan megcsinálta. 

2015. június 18., csütörtök
A pályán gyakoroltam Rebekával. Nagyon jól dolgozott. Jól ment a vágta. Szépek voltak a megállások. A legnagyobb örömet a finom hátralépések okozták. Gyakoroltuk a fordulatot az eleje körül, alakul.

2015. június 20., szombat
Rövid terep egyedül. A marhákat kerültük meg. Volt, ahol kicsit hajtatta magát, de aztán szépen körbeértünk. Legeltetéssel jutalmaztam. Tetszett neki.

2015. június 22., hétfő
A falu elején kalandoztunk kettesben. Meglepődött, hogy nem a marhák felé megyünk, de szépen végigsétált a főúton. A patak mentén haladtunk lefelé lépésben, ügetésben. Szépen átment a hídon, aztán irány felfelé a hegyekbe. Fent nagyon jókat vágtáztunk, lassan, nyugodtan. Sétáltunk az erdőben is, ami kis menekvést is jelentett a böglyök elől. Gyönyörű panoráma volt a jutalmunk, de Rebekán nem éreztem, hogy nagyon szíven ütötte volna. Én örültem, hogy ilyen szép helyen lakhatom. Leereszkedés és hazatérés közben többször átváltott lépésből ügetésbe. Ilyenkor meg hajlítottam, amíg vissza nem váltott lépésbe. Jót csavarogtunk.

2015. június 29., hétfő
Könnyű futószáras munka Rebekával a legelőn. Szépen megy körbe. Nem örül, hogy dolgozni kell, de megcsinálja.

2015. június 30., kedd
Itt járt a kovács. Szépen megkörmölte Rebekát. Nagyon jók a patái, erősek, egészségesek. Nyugodtan dolgozhat patkó nélkül.

Délután Emília lovagolta Rebekát. Nagyon ügyesen dolgoztak a körkarámban. A pályán egyszer majdnem orra buktak, de egyébként klassz közös edzést tartottunk. Én Vadócon ültem. Egyre ügyesebbek.

2015. július 1., szerda
Rövid terep Rebekával . Sokat lovagoltam előre, főleg ügetésben. Általában hagyta magát előre hajtani. Nagyon jó volt a vágta.

2015. július 2., csütörtök
Búcsúlovaglás.
Kora reggeli kilovaglás Rebekával. Egy nagyot kerültünk a Nyíresben. Az elején alig voltak böglyök, de aztán jöttek felhőben. Nyugodtan mentünk. Többször megálltunk legelni, nézelődni. Persze azért volt vágta is.


Délelőtt megérkeztek Emíliáék a lószállítóval.




Nem ment könnyen a beszállás. Szerintem a lovak nem csak a bezártság miatt nem szeretik a futókat, hanem a változás miatt sem. Nem tudhatják, hol szállnak ki belőle. Sajnálom a lovakat, hogy ennyire kiszolgáltatottak. Jó ló volt, tette a dolgát, mégis mennie kellett.



Jó érzés, hogy szerető kezekbe kerül. Emília és Ákos végig nagyon türelmes és kedves volt Rebekával. Remélem, hogy sok örömet élnek át együtt!








<<< Vissza a kezdőlapra

Sunny

2015. február 1., vasárnap
Új vendégünk érkezett. Sunny, az 5 éves paint horse kanca. Már az érkezése is merészen kalandos. Olaszországból szállították egyenesen hozzánk. Az új tulajdonos úgy választotta ki, vásárolta meg, hogy személyesen még sosem látta. Izgi.
A paci egyébként egy nagyon kedves családnál talált új otthonra. Együtt izgulva vártunk a lószállítóra, ami 13 órás út után, délután 14 h körül meg is érkezett.


Sunny nyugodt méltósággal szállt ki a spéci teherautóból, engedte, hogy örömmel csodáljuk szépségét, majd engedelmesen követtett minket új otthona felé. A nagy bakonyi hó okozta neki az első igazi meglepetést. Igencsak meglepődve lépett a térdig érő hóba. Róma mellöl érkezett. Ott +10 C-os  a hőmérséklet, itt 0 C körüli.


Csendes nyugalomban érkezett meg új helyére, amit békésen birtokba vett. Odament a szénához, és mit sem törödve a világgal falatozni kezdett. Közben kóstolgatta a havat, ismerkedve vele.

Ezen a napon még nem fogtuk munkára. Hagytuk, hogy ismerje meg új otthonát, hagy pihenje ki az utazás fáradalmait.


2015. február 2., hétfő
Másnapra mindenki kipihente magát. Sunny vízhatlan lótakaróban töltötte az éjszakát (este havazott). Látszott a torkán, hogy feküdt az istállóban. Békésen reggelizett, mikor lejöttünk hozza. Általában örül az érkezésünknek és szívesen jön oda egy kis simogatásért. Néha fenyegetőzik egy-egy pillanatra, de erről remélem hamar leszokik.
Engedelmesen jön a főúton, ahol rögtön találkozunk a busszal. Nem megyünk túl sokat (fél óra talán), mert a nagy hó mindenkinek fárasztó.

Délután felnyergeljük. Kicsit futószárazom nyereggel a hátán. Megijed az oldalait ütögető kengyelektől, úgy megy mint egy nyers ló. A másik kézre már nem üget, így kényelmesebb mindenkinek. Érzékeny, de intelligens ló. Óvatosan felhasalok a hátára. Később felülök, és Andrea vezeti alattam. Aztán egyedül körözgetünk az etető körül. Nem nagyon tudom előre lovagolni, de nyugodt.
Kivisszük a karámból, és felülök rá újra. Andrea vezet minket, elmegyünk Pöttyitől, nem probléma.
Visszafelé egyedül lovagolok nyugodt lépésben, hosszú száron a mély hóban.
Beengedem a helyére, leszereljük. Mindenki boldog és bizakodó.


2015. február 3., kedd
Az elmúlt két napban szinte egyáltalán nem evett az abrakból (szemes árpa), de ma az összedarabolt almával már eszegetett belőle.

Kora délután vittem ki terepre. Sütött a nap kicsit, de alig olvadt, a hó még mindig térdig ér.
Szénázás közben nyergeltem fel, anélkül, hogy megkötöttem volna vagy kantárt tettem volna rá. Nem volt kifogása ellene.

Kivezettem a Fő útra, jött engedelmesen. Rögtön összetalálkoztunk a busszal, ma az elején kicsit sietősebb élénkebb volt, de nem akart elrántani, nem húzatta magát, jött velem engedelmesen.
Elsétáltam vele a tegnapi irányba, de ma lesétáltunk egészen a hídig a patak mentén. Teljesen kimerített, mire odáig meneteltem a magas hóban. Többször megálltunk, ilyenkor nyugodtan, de figyelmesen nézelődött. A hídon is szépen átsétált, bár érzékelte, hogy ez valami más.
A túloldalon felültem rá, és úgy ballagtunk haza. Lassan, nyugodtan, kicsit bizonytalanul haladtunk. Többször megállt, hagytam ilyenkor kicsit nézelődni. Volt, hogy én állítottam meg, leszálltam, adtam neki répát, visszaültem. Egészem az aszfaltútig lovagoltunk vissza, ott elbizonytalanodott. Inkább leszálltam és vezettem. Az útról letérve az utolsó métereken megint leültem. Szépen hazaballagott. Még csak a nyereg alatt sem izzadt meg.

Délután az istállót élvezte Pöttyivel, de etetésnél szépen kijött, megint kóstolgatta az abrakot. Felraktam rá a takarót éjszakára, aztán elbúcsúztunk. Kedves paci.

2015. február 4., szerda
Ma is engedte magát megkötés nélkül felnyergelni. Nagyon élvezte, hogy répát kap érte, ha ügyesen viselkedik.
Ma is vezetve sétáltattam az elején. Kiballagtunk a főútra, aztán le a falu elejére, el a Petőfi utca felé és most fel a Cuha útig.
Szépen, engedelmesen jött velem, pedig sok volt a látnivaló, és helyenként az út is nagyon csúszott. A legmagasabb ponton elhagytuk a falut. Amint a nagy hóba értünk, felültem rá, és leereszkedtünk a Cuha-völgybe a tegnapi hídhoz. Ettől a ponttól a tegnapi útvonalon lovagoltam haza. Ezt ő is tudta, és szebben, magabiztosabban haladt mint tegnap. Párszor megállítottam, ilyenkor szóltam neki, és a bal szárat rövidítettem. Hamar megértette. Felszállásnál egyszer bemozdult, ezért itt is rövidítettem a bal száron, amíg el nem helyezkedtem. Mikor kiértünk az aszfalt útra, nem tétovázott, mint tegnap, hanem bátran, nyugodtan hazasétált velem.
Délután itt volt a kovács. Levette a patkóit, kicsit igazított a patáin. Kifogástalanul viselkedett.

2015. február 5., csütörtök
Ma nem ültem rá, csak futószáraztam egy kicsit. Csak kötőféket tettem rá, és az istálló melletti réten mozgattam meg.
Először nem nagyon értette mit akarok, kissé idegesen vágtatott körülöttem. Néha próbált átmenni a másik kézre, de aztán a kört kisebbítve, lassan rávezettem mi a feladat. Mire abbahagytuk, figyelmesen, engedelmesen sétált körbe-körbe.
A végén levezetésként nagyot sétáltunk körbe a mezőn. Én elől, ő mögöttem.

2015. február 6., péntek
Felnyergeltem és körbe sétáltam vele a falut. A már ismert útvonalon mentünk fel a Cuha utcáig, ott felültem rá. Rögtön felismerte a kereszteződést, ahol a múltkor elhagytuk a falut. Csodálkozott, hogy ma nem arra megyünk. Végighaladtunk a Cuha utcán, aztán az Alkotmány, majd a végén a Fő úton ballagtunk haza.
Sokszor ültem raja, ha kellett leszálltam és vezettem. Néha megállt nézelődni, néha elbizonytalanodott, de általában szépen haladt. A házunkhoz érve lenyergeltem, úgy ereszkedtünk le a Fő úton az istállóhoz.
Mikor lekantároztam és átnéztem, vettem észre, hogy furcsán pihenteti a bal elejét. Sajnos kicsit sántít is rá. Valószínűleg az utolsó métereken a mély hóban ránthatta meg.
Beszéltem az állatorvossal. Szerinte várjunk kicsit, lehet, hogy pihentetve rögtön javul.

2015. február 7., szombat
Pihenőnap. Aggódva méregetem Sunnyt. Sajnos sánta. Megbeszéltük az állatorvossal, hogy hétfőn jön, addig figyeljük. Este végre megette az összes abrakot.

2015. február 8.,vasárnap
Pihi. Nálunk esik a hó, máshol szinte nincs tél.

2015. február 9., hétfő
Eljött az állatorvos. Szerinte nem sánta. Együtt láttuk, hogy a másik első lábát is furcsán tartja néha. Szerinte a mozgásszegény életmód miatt kicsit gyenge a lábszerkezete. A sántaságot esetleg izomláz is okozhatta.
Megígérte, hogy konzultál egy kollégájával, de szerinte óvatosan trenírozhatom, hozzá kell erősödnie a feladathoz.
Szerinte jótékony hatású, ha a hóban kell magasra emelnie a lábait. Elkezdtem adni neki a vitamint.

2015. február 10., kedd
Első rövid edzés péntek óta.
Kötőféket tettem rá, úgy vittem ki a mezőre, ahol sétáltunk egy nagy kört kb. 5-10 perc.
Érdekesség, hogy ha a póni kimegy az istállóból, Sunny rögtön utána akar menni. Ezek szerint kezd kötődni hozzá, eddig nem nagyon mutatta, hogy számítana a póni.

2015. február 11., szerda
Végre lovagoltam Sunnyn. Már nagyon hiányzott. Olyan jó ülni a hátán, hogy komolyan kellett figyelmeztetnem magam, ha be akarom tartani a fokozatosságot. Nem csinált gondot a nyergelésből. Aztán kivittem, nem volt  gond, hogy a póni nem jöhetett velünk.
Először végigvezettem a hóban a rét túlsó végéig. A hó már kicsit összeesett, de azért még majdnem térdig ér.
A rét túlsó végén megállítottam és felültem. Álldogáltunk egy kicsit, aztán visszasétáltunk a pónihoz. Ott is megállítottam, aztán még egyszer keresztül a mezőn. Megálltunk, leszálltam, jutalomfalat, visszaültem. Vártunk kicsit, simogattam, aztán irány vissza. Egyszer-kétszer megállt magától, és amikor toltam előre derékkal, sértődötten füleit hátrasunyva rúgott egyet a hátsó lábával a levegőbe. Nem örültem neki, de aztán megindult, és csendesen ballagott. Többször nem ellenkezett, tette a dolgát.
Most először felvezettem a lépcső mellé, és ott nyergeltem le, aztán visszavezettem a helyére.
Békésen szénázott. Mikor levettem róla a kantárt, az egyik első lábával megint rosszul állt - előre bicsaklott a csüdízület, de kicsit később már mindkettőt normálisan tartotta. Erősödnie kell.

2015. február 12., csütörtök
Reggel csendes magányban trágyázom az istállót. Sunny bejön, odaáll mellém, kakil, aztán kimegy. Ez igen csaknem szobatiszta.
Délután felnyergelem. Átvezetem a réten, fel az árokpartra, majd át az árkon - ott, ahol napközben ellapátoltam a combig érő havat. A túloldalon, ahol most jártunk először, végigvezettem a karám mellett a legtávolabbi sarkáig. Rakéta és Vadóc messziről figyelte az eseményeket. Nem volt kedvük a magas hóhoz.
A legtávolabbi ponton megállítottam. Felültem rá, álldogáltunk egy darabig nyugodtan, aztán hosszú száron, nyugodtan hazaballagtunk. Néha olyan közel ment a patak partjához, hogy már kicsit izgultam. Ilyenkor beljebb vezettem az úton. Szépen átlovagoltunk a kilapátolt árkon, majd vissza az árokparton a fahídig. Ott kicsit megálltunk, hadd nézegessék egymást az árkon keresztül.
Élesen jobbra fordulva kellett lejönnie a töltésről, ott ahol én már kikapartam a havat. Visszalovagoltam vele a réten, majd fel a lépcsőig.
Épp azt gondoltam, hogy már szépen hagyja magát előrelovagolni, mikor megállt a domboldalon és nem akart továbbmenni.
A vezetőszár végével kellett kicsit megcsípnem a fenekét, hogy meginduljon. Fent a lépcsőnél lenyergeltem, aztán irány vissza a helyére.
Nagyon bírom, amilyen nyugisan viselkedik végig.

2015. február 13., péntek
Igazi csillagfényes, tiszta éjszaka után erős faggyal érkezett a napsütéses reggel. Emiatt az olvadozó hó jéggé dermedt. Egész délelőtt használhatatlan volt a talaj, mert a jégszilánkok olyanok, mint a borotva.
Kora délután ültem fel Sunnyra.
Hátra akartam menni vele a karámon túlra, de ahol árnyék védte a jeget, ott nem volt értelme továbbmenni. Így visszalovagoltunk Pöttyihez. Majd jött Sunnynak  a meglepetés, és arra kértem, hogy sétáljunk a falu elejére. Nem nagyon örült, kérette is magát, de azért megcsinálta.
Kint az aszfalton ügetgetni akart, de én lépést kértem tőle. Az autóktól továbbra sem fél. Elsétáltunk a szennyvíztisztítóig, majd vissza. Szépen ballagott hosszú száron.
Itthon még megmászta velem a dombot a lépcső aljáig, ahol lenyergeltem. Szuszogott, meg volt a napi testmozgás.
Később beszéltem az állatorvossal. Sikerült tanácskoznia egy specialista kollégával. Szerinte 2-3 hét tréning alatt megerősödhetnek úgy a végtagok, hogy már nem bicsaklanak előre.
Örültem a jó hírnek. Rajtam nem fog múlni.

2015. február 14., szombat
Sunnyt meglátogatták a gazdai. Közösen sétáltunk ki a kora délutáni napsütésben terepre. Amint kiléptünk a karámból, felültettük Andreát (az anyukát), aki vállalta a "berepülőpilóta" szerepét. Vezetőszáron biztosítottam őket. Gond nélkül sétáltunk ki az aszfalt útra. Így hogy előtte sétáltam, nem akadt el az első háznál és a hótorlasznál, mint a múltkor, mikor egyedül lovagoltam erre.
A forgalomban sem volt gond. Mindeniknek tetszett, milyen nyugodtan viselkedik. A falu elejére érve még ügettünk is kicsit.
A szennyvíztisztító mellett akartunk sétálni a hóban, de olyan nagy és kemény volt, hogy az út felénél visszafordultunk.
Visszafelé Anna ült fel. Szépen hazaballagtunk. Mindenki nagyon örült, mert Sunny nagyon jól viselkedett.
Visszaérve mutattam a furcsa lábtartást, amit megmutattam az állatorvosnak is. Szegény Andrea megijedt, mikor meglátta, de megnyugtattam, ahogy engem is megnyugtatott a doki.

2015. február 15.,vasárnap
Ebéd után mentünk ki terepre, ami megint csak a falut jelentette. Most a Fő úton felfelé indultunk el. Annát ültettük végig Sunnyra, mert a tervek szerint ő lesz a lovasa, és még van mit tanulnia. Szeretném, hogy bízzanak kicsit egymásban, mert Annának volt korábban durva esése, ami miatt kicsit félénk.
Felsétáltunk a Nyúl útig, és ott átvágtunk a Cuha utcáig. Sok kutya ugatás, két keskeny híd és két idegen ló tette színesebbé az utunkat. Sunny nyerített a lovaknak, megnézte a hidakat, de kifogástalanul viselkedett. Annán kívül mindenki lihegett a nagy kaptatókon (pld. Kossuth utca).
Szép kirándulás volt nyugodt hangulatban. Annán látszott, hogy nagyon élvezi, mi pedig vele örültünk.
Sok figyelmet és babusgatást is kapott Sunny a gazdáitól, jó helyre "nősült". Két hét múlva találkozunk.

2015. február 16., hétfő
Pihenőnap. Reggel a jól sikerült hétvégétől fellelkesülve mentem le a lovakhoz. Odaadtam Sunnynak a szénát. Látszólag minden rendben. Átmentem a többiekhez. Kicsit később visszajöttem, hoztam magammal a bekevert abrakot és a friss vödör vizet. Akkor látom ám, hogy baj van. Vércseppek a jobb első lábán és egy új duzzanat szemből lábtő alatt. Lemosom, bekenem, beszélek a tulajdonossal, beszélek az állatorvossal. Bent az istállóban megerősítem az etetőt, amit pár napja kicsit szétszedett, hátha az okozta a bajt.

2015. február 17., kedd
Eljött az állatorvos. Sunny megkapta a kombinált védőoltást, ami Tetanusz ellen is véd. Féreghajtót is kapott. Az állatorvos szerint továbbra is kenjem naponta kétszer a lábát, és nagy az esély, hogy nyomtalanul elmúlik a duzzanat.
Délután még vezettem egy kört a réten. Mindkettőnknek kimerítő volt, és néhol veszélyesen keménynek és élesnek éreztem a havat. Semmi bajt nem okozott neki.

2015. február 18., szerda
Felnyergelés után, délután kivittem egy kis terepre. Rögtön a karámon kívül felültem rá, és kiballagtunk az aszfalt útra. Elsétáltunk a szennyvíztisztítóig. Ott is mentünk egy kört a hajdani lovaspálya helyén a mély hóban. Aztán hazajöttünk. Pár autóval találkoztunk, volt hogy egyszerre többel is. Nem izgatta magát. Egyszer sem akart ügetni. Gondozás közben "felesel" néha egy kicsit, de lovaglás közben ma csillagos ötös*****

2015. február 19., csütörtök
Szuper az idő. Süt a nap, olvad a hó. Végre hűvös jégzseléként mosta Sunny lábát a hó, és nem kellett félnem, hogy megvágja.
Átsétáltunk az árkon (itt kicsit kérette magát), aztán el a karám mellett. Fel a régi temetőköz, ami az istálló felett húzódik, majd ott be a házak közé. Meglepődött a hótorlaszon (az utca végébe kotorták a havat), de megmutattam neki, hogyan kerülhetjük ügyesen meg. Nyugodtan sétált a házak között, bár a kutyák több helyen stereoban adták a nagy koncertet. A panzió mellett erős dombon ereszkedtünk lefelé. Itt ügetni akart, (igaz csak lassan) de nem engedtem. Addig hajlítgattam balra-jobbra, mig átment lépésbe.
Zoli autója is mindig fontos állomás, mert általában csak szűkösen férünk el mellette, de most az is egész jól sikerült. 
Aztán békésen hazaballagtunk. Nagyon elégedett voltam, ő a sok répával.

2015. február 20., péntek
Ez volt aztán egy szuper lovaglás! Vakítóan süt a nap. Szinte hallani, ahogy olvad a hó.
Teljes nyugalomban felnyergeltem Sunnyt, aztán kivittem a karámból. Felülés után még álltunk egy kicsit. Csapkodtam magam, tapsoltam. Mivel nyugodtan tűrte  a zajokat, kapott érte egy répát. Átballagtunk a réten, fel az árokpartra. Az átkelés kicsit akadozott. Leszálltam, átvezettem. Visszavezettem. Felültem, átlovagoltunk. Sok dicséret, teljes nyugalom. Elsétálva Vadóc és Rakéta karámja mellett, ma egyenesen mentünk tovább egészen a szürke marhákig. Megbűvölve nézte őket biztonságos távolságból, nem esett kétségbe.
Séta közben egy róka is lustán átszaladt előttünk. Észrevette, de az se hatotta meg.
Visszaballagtunk, kértem tőle egy-két megállást, az is ment. Feljöttünk a lépcső mellé, ott lenyergeltem. Szuszogott. Volt miért. A hó már kicsit kisebb, de így is általában csüdön felül ér. Néhol - árnyékos helyeken - egész kemény. Sokat kellett emelgetnie a lábait. Remélem erősödik.

2015. február. 21, szombat
Rövid, békés kilovaglás. Leballagtunk a falu elejére, és a Töl ház mellett találtunk egy hómente, zöld foltot. Engedtem, hogy megálljanak és legeljen kicsit. A fű olyan kicsi, hogy nem is látszik, de Sunny nagyon boldog, hogy legelhet.
Mindketten ellazulva, megbékélve a világgal tértünk vissza a helyünkre.

2015. február 22.,vasárnap
Pihenőnap

2015. február 23., hétfő
Ma este végre nem fagyott. Kásás, latyakos a hó. Elballagunk a szürke marhákig, majd a patak mentén tovább a marhakarám végéig. Innen jobbra fel a dombtetőre. Szeretne megállni legelni. Egyszer engedem, a többinél továbblovagolom. Leerezkedünk a völgybe, ahol a többi lókarám tátong az ürességtől. Kisebb hegyi-patakként hömpölyög az olvadt hólé. Bátran belelép.
A szürke marhák felé vesszük az irányt. Magamban kíváncsian várom, mennyire lepődik majd meg. Aztán engem ér meglepetés: kiszöktek a marhák. Velem szemben álldogálnak az úton! Gyorsan megfordulok, és körbe visszamegyek. Jobb félni, mint megijedni.
Visszafelé rutintalanul üget lefelé a dombon, csúszkál az úton. Sebaj, majd belejön.
Visszaérve szabadon engedem a vendéglókarámban legelni lenyergelés után.
Áthozom Pöttyit is, nagy a boldogság, vadul legelnek.
 
2015. február 24., kedd
Pihenőnap. Egész nap esik. Délután kirakom Sunnyt és Pöttyit a lépcső alatti karámba legelni. Nagyon örülnek. Sunnyt a lótakaró védi.

2015. február 25., szerda
Ma is pocsék az idő. Fúj a szél, különböző erősséggel ugyan, de folyamatosan esik. Néha havas esőre vált.
Kivittem Sunnyt egy kis sétára. Nem ültem rá, hanem vezettem. Így én sem fáztam annyira, és ő sem izzadt a nyereg alá.
A falu elején a Töl ház fölötti dombot másztuk meg. Eleinte még lekötötte a legelés lehetősége, de később izgatottabb lett... Szerintem fázott az erős szélben. Egyenesen sétáltunk lefelé. Ez a kondijának is, az ügyességének is jót tesz.
Örült, amikor visszaértük Pöttyihez. Visszakapta a lótakarót, és átvittem őket legelni kicsit. Most nagyon boldogok.

2015. február ., csütörtök
Ma felültem rá, úgy ballagtunk ki a patak mentén hátrafelé Szépalma irányba. Csendes, nyugodt sétával kezdtünk. A legelés motiválta egészen addig, amíg messziről meglátott egy szürke marhát. Odaügettünk. Ő kínálta fel, engedtem neki. Kiderült, hogy a magányos üsző a karám mellett, de azon kívül legel békésen. Leszálltam. Közeledtünkre a boci elindult hazafelé. Telefonon gyorsan szóltam a gazdájának, aztán visszaültem Sunnyra.
Bizonytalanul méregette a domboldalt, ahol a többi szürke marha legelt. Ügetve haladta a patak és a karám közötti keskeny úton
Elhagyva a karámot a megmaradt havat tapostuk, néhol még itt egész magas. Aztán megmásztunk egy magas dombot. Leereszkedésnél folyton ügetni akart, nem engedtem. Először hajlítgatásokkal próbálkoztam, de abba hagytam, mert féltem a lábát. Később odazárt csizmával, megtartva a szárakat fékeztem. Nem örült, rázta a fejét, de ez a módszer hatott.
Lent a völgyben hosszan kanyarogva ballagtunk haza hosszú száron.
Sokat csúszkált, kereste az egyensúlyt. Majd belejön. Az ügetése nagyon kellemes. Kicsit felhúzta magát. Lehet, hogy gyenge kondíciójából fakadt a nyugalma, és most kicsit kezd kinyílni a csipája. Majd látjuk.

2015. február 27., péntek
Az első "lovardai edzésünk".
A tegnapi nagyobb, megerőltetőbb csavargásunk után ma valami könnyebet szerettem volna. Kíváncsi is voltam, mennyire ügyes, ha nem az utat kell követnie, hanem én irányítom amerre akarom. Nem vittem át a rendes pályára a többi lóhoz, mert azok pont a pályán "száradtak" lovaglás után. Ezért itt a vendéglókarám alatti mezőn gyakoroltam vele. Eleve tetszett neki a póni közelsége. Meglepően jól ment. Viszonylag lendületesen, viszonylag egyenesen. A fordulatok (átlóváltás, nagy kör) is egész jók voltak. A külső szárat a nyakához fektettem, a külső csizmát az oldalához, a belső szárral pedig finoman meghajlítottam a belső oldalon a mélyen tartott fejét. Ehhez ha kellett kicsit oldalra is mozdítottam a kezem, nem csak hátrafelé.
Az ügetést is kipróbáltam mindkét kézre. Nem szívesen indult meg.
Nem értette, mire ez a nagy sietség, ha csak körözgetünk. De azért megcsinálta.
Levezető séta után leszálltam, ő békésen legelt. Egyáltalán nem húzta fel magát. Tegnap feszültebb volt.

2015. február 28., szombat
Pihenőnap. A nap attrakcióját a szomszéd birkái jelentették, akiket most először engedtek ki legelni. Sunny nem volt elragadtatva az új szomszédoktól. Vad száguldozással reagálta le az eseményt. Egy kis sport nem árt.

2015. március 1.,vasárnap
Ma kétszer is bizonyította Sunny, hogy nagyon gyorsan tanul.
Először reggeli etetésnél lepett meg. Éppen befejezte a reggelijét, amikor megjelentek a birkák. Vidáman szaladtak lefelé a lejtőn kettővel mellettünk. Sunny észrevette őket, gyönyörű pózban megmeredve figyelte őket, de nem pánikolt, nem rohangált fejvesztve, csak figyelt.
Másodszor kora délután futószáraztattam kicsit. Ez a második alkalom. Az elsőnél úgy ment körbe-körbe, sőt száguldozott, mint akinek fogalma sincs a futószáras munkáról. Most mindkét kézre szépen lépett, ügetett. Nem volt tökéletes, de százszor jobb, mint a múltkor.
Örülök, hogy könnyen tanul. Ez nagyon megkönnyíti a munkámat.

2015. március 2., hétfő
Nagyon erős, időnként viharos szél fúj. Először  hosszan vezettem, hogy kicsit bemelegedjen. Ez jó ötlet volt, mert a villanypásztor másik oldalán tomboltak  a lovak (Rakéta, Vadóc), amikor elhaladtunk mellettük. Öröm volt nézni, ahogy jókedvükben vágtáztak, rodeóztak.
Ahogy elhagytuk őket, megálltunk legelni, majd felültem. Ahogy elhagytuk a karám legtávolabbi sarkát, a szomszéd lovai szolgáltak "műsorral" nekünk, de szerencsére kicsit messzbbről. Ügetésben hagtuk magunk mögött a többieket. Kicsit rövidebb szárra kellett fognom, hogy ne siessen, de egyébként megbizhatóan ügetett. Később sokat sétáltunk, néha megállítottam, engedtem legelni.
Jobbra elfordulva otthagytuk a patakot, és a mező szélességét kihasználva szlalomozva ügettem vele, hogy kicsit gyakoroljuk a vonalvezetést. Ilyenkor jó kiválasztani konkrét tereptárgyakat, hogy a lovas ellenőrizni tudja magát. (Odalovagolok ahhoz a kóróhoz, ott jobbra fordulok, balról kerülöm ki azt a nagyobb vakondtúrást, stb...)
Lépésben megmásztuk a dombot, majd következett a fokozatos ereszkedés. Ez még nem megy túl jól (még lovas nélkül is ügetésben próbál legurulni a lejtőn). Ha ügetésre váltott, a rövid szár ellenére rögtön elfordítottam, lehetőleg az emelkedő irányába.
Lértünk a szürke marhák mellett elvezető szűk folyosóra. A marhák sem kérték le a radevút, ott feküdtek közvetlenül a villanypásztor mellett, az odakészített szénabálán ill. a fenyők alatt. Mikor elbizonytalanodott, leszálltam és vezettem tovább. Ez erőt adott neki, hogy szembenézzen a veszéllyel. Laza száron, forgó szemekkel hősiesen elsétált mellettük.
Mikor eltávolodtunk, felültem és hazaballagtunk. Otthon a lovak megint parádéztak. Rakéta be is várt minket és harkantva ügetett mellettünk. Mi kicsit elhúzodtunk a villanypásztortól, inkább a patakhoz közel. Így békésen tudtunk együtt haladni. Vadóc elszaladt és a kút mellől méregetett minket.  Nagy volt az öröm, mikor visszaértünk Pöttyihez. Ma elfelejtettem répát lehozni (legaább kipróbáltam, milyen nélküle), de így is becsületesen viselkedett.

2015. március 3., kedd
Hihetetlenül tömény és eseménydús volt számomra a mai edzés. Avval kezdtünk, hogy bevittem a lovaspályára. Most az igazira. Vadóc és Rakéta ma nyugodtabb és barátságosabb volt. Először körbevezettem Sunnyt. A közös faltól kicsit beljebb jöttünk, hogy esély se legyen a veszekedésre. Majd felültem és lépésben, ügetésben dolgoztunk. Olyan nyugodtan, békésen, mintha nem is lenne a közelünkben másik ló.
Ezután jött a meglepetés. Találkozót beszéltem meg Jocóval, Vezér gazdájával, aki átlovagolt hozzám, hogy a pályán kicsit gyakoroljunk Sunny békésen legelészett, míg a szürke herélt körülöttünk gyakorolt. Ezután kimentünk egy rövid közös terepre. Vezérnek sietős volt a dolga, egy helyben táncolt, sietett volna haza póni-barátnőjéhez. Sunny annyit ment, amennyit kértem tőle. Békésen sétált, ha kellett ügetésben felzárkózott, de csak ha é kértem.
A szürke marháknál Vezér visszapördült. Mi előrementőnk, és mutattuk az utat. Csak mikor Vezér hátulról, szűk helyen vissza előzött, sunyított Sunny csúnyán, de nem rúgott, nem harapott.
Később elbúcsúztunk. Teljes nyugalomban, a tájban gyönyörködve lépdeltünk hazafelé. Még a lejtőn leereszkedés is egész jól sikerült ma. A szürke marháknál várt ránk (most mindkettőnkre) az újabb meglepetés. Most leszállás nélkül szépen el akartam lovagolni a marhák mellett. Sunny benne is volt. De ni-csak, egy tavalyi borjú kint van a folyosón. Kicsusszanhatott a villanypásztoron keresztül, anélkül, hogy elszakította volna. Ez sem lett volna baj. Sunny bátran ment előre, de evvel elkezdtük akaratunk ellenére terelni a borjút, ráadásul rossz irányba, el a többiektől. Jobbra a tehenek, szemben a borjú, balra az egyik karám nyitva állt. Oda gyorsan beléptem Sunnyval, elmentünk oldalra kicsit távolabb a borjútól, aki erre megállt. Mi egy félkörrel mögé kerültünk, visszajöttünk a villanypásztor mellé, és azon keresztül visszatereltük a borjút. Igen, Sunny ügyesen terelte a borjút! Mikor a kapuhoz értünk, sem riadt meg, hogy már nincs közöttünk villanypásztor. Nyugodtan megfordultunk és hazaballagtunk. Micsoda jó fej!

2015. március 4., szerda
Pihenőnap

2015.március 5., csütörtök
Nem akarok folyton áradozni. Csak hideg fejjel, objektívan a tényekről beszámolni. Tény, hogy ez a ló teljesen elcsavarja a fejem.
A falu elejére lovagoltam vele. Ott megmásztuk a Töl-ház fölötti domboldalt. Be az erdőbe a fák közé. Csaknem egész lovaglás alatt emelkedőn fel, lejtőn le. Hadd ügyesedjen. Szeretném fejleszteni a mozgás koordinációját, mert rengeteget botlik, imbolyog stb. Egyre több csúszós lejtőn sikerült lépésben leereszkednie, ami régebben nem ment neki (mindig ügetésre váltott).
Végig figyelmesen, de nyugodtan, együttműködően dolgozott.
amikor visszaértünk a Töl-házhoz, a híd előtt lementünk az útról, és alig 5 m-re eltávolodva hagytam legelni. Közben jöttek autók, jött a busz, ő fel sem emelte a fejét, békésen legelt tovább. Annyira jó érzés volt ülni rajta, egy ilyen nyugodt, jó lovon. Nagyon élveztem.

2015. március 6., péntek
Ma első alkalommal közösen dolgoztunk a lovaspályán Vadóccal. Petra ült Vadócon, azt hiszem ő volt a legizgatottabb. Vadóc jól reagált, egyáltalán nem volt agresszív, sőt túl kíváncsi sem. A biztonság kedvéért nem közelítettünk 5 m-nél jobban. Sunny végig nyugodt és figyelmes volt. Engedelmesen rótta a köröket. Szívesen ment a másik ló után, figyelte a többieket, (Rakéta a villanypásztor másik oldaláról haverkodott), de ha kellett, másik irányba is kanyarodott.
Holnap jönnek Sunny tulajdonosai. Remélem, hogy együtt tudnak dolgozni a lovak.

2015. március 7., szombat
Hűvös, de gyönyörű napsütéses időben lovagolhattunk együtt Lilivel, a nagyobbik lánnyal "Sunny családjából". Őt választották berepülőpilótának, mert hármójuk közül ő elismerten a legrutinosabb lova. Először a pályán ült fel egyedül. Kicsit furcsa volt neki Sunny mérete - otthoni saját lova lényegesen magasabb - és a western-nyereg, a kötélből készített szár is furcsa volt neki. De mély, biztos üléssel terelgette a holt nyugodt Sunnyt. Percről percre jobban egymásra találtak. Aztán behoztam Vadócot és Rakétát. Vadócon ültem, és Rakétát vezettem a hátáról. Gond nélkül elfértünk a lovardában, nem balhéztak a lovak.
Pár kör után kimentünk terepre. Én elől a két lóval. Lili mögöttem jóval lemaradva tőlem, körülötte gyalogosan a többiek. Egy nagy tisztáson békésen legeltettünk, majd különválva a gyalogosoktól nekikezdtünk körbekerülni a Nyírest.
Alig váltunk el, hangtalanul átfutottak a hatalmas réten mögöttünk a szarvasok. 5-en, 6-an lehettek üszök. Egy hang nélkül ereszkedtek le a domboldalon, át a mezőn, át az árkon, be az erdőbe. Andrea és Anna észre sem vette őket. Én is csak azért láthattam őket, mert Lili szólt.
A terep jól sikerült. A lovak végig nyugodtak voltak. A végén át a hídon, az aszfalt úton sétálva jöttünk haza teljes nyugalomban.

2015. március 8.,vasárnap
Ma Anna kezdett. Ahogy felült majdnem térdre estek. Sunny hatalmasat botlott, de mindenki megőrizte hidegvérét. Először vezetőszáron biztosítottam Annát, majd egyedül sétált a pályán. Aztán futószáron ügettek, majd azt is szabadon. Mindenki jól érezte magát. Annának tetszik a ló mozgása, kényelmesnek találja a westernnyerget. Aztán helyet cserélt édesanyával, Andreával, pár kör után kimentünk terepre.
Megint gyönyörű volt az idő. Erős hegymászással kezdtük az erdőben, aztán a Nagyírtás árkon keresztül jöttünk haza. A lejtőkön Sunny kicsit gurult, de senki nem lett ideges. Hazafelé a tegnapinál nagyobb szarvascsapatot láttuk, több gyenge agancsot is látni véltem köztük.
A hétvége tehát jól sikerült, mindeni büszke volt Sunnyra.

2015. március 9., hétfő
Pihenőnap

2015. március 10., kedd
Könnyű terepre vittem ki Sunnyt egyedül. A falu elejére mentünk. Leügettünk a hídig, a másik oldalon pedig visszajöttünk. Többször megálltunk, legelészett kicsit. Nagyon békés volt, nem hiányolta a többieket.

2015. március 11., szerda
Ma k0z0s edzést tartottunk Jocóval.
A Szépalmára vezető út közelében találkoztunk. Sunny elég szorgalmasan ment odáig, többször magától ügetett. Vezér nagyon menős volt a közös lovaglásnak elején, így elég élénk tempót mentünk, de csak lépésben, ügetésben. Hegyet másztunk, erős lejtőn ereszkedtünk ügyesek és egyre nyugodtabbak lettek a lovak.
Hazajöttünk, itt már előkészítettem a pályát a közös gyakorlatokhoz.
Ügettünk egymás mellett. Sunny nagyon sunyított Vezérre, de mindig tisztes távolságot tartottunk egymás között. Majd szlalomoztunk kicsit vödrök között. Ügetésben kerülgettük Sunnyval a vödröket, de az egyenes szakaszon most először vágtát kértem tőle és engedelmesen beugrott lassú vágtába. Nagyon örültem, hogy nem kapja fel a vizet. Végig finoman irányítható maradt.
Aztán kőgyűjtő versenybe fogtunk. A karámoszlopok tetejéről kell összegyűjteni köveket egyeséve és beledobni a saját vödrünkbe.
Aki többet gyűjt, az nyer. Sunny egészen finom segítségekkel tette a dolgát, nem ő rajta múlt, hogy 1-el kevesebbet gyűjtöttünk mint Jocóék.
Ezután elbúcsúztunk. Fokozatosan lett egyre rosszabb az idő, mire lenyergeltem, becsomagoltam Sunnyt, megetettem, átvittem az istállóhoz , már esett alaposan.

2015. március 12., csütörtök
Pihenőnap

2015. március 13., péntek
Könnyű futószáras munka. Csúszós, latyakos idő. Figyelmesen dolgozott. Levágta a köröket, és ha kiküldtem, gyorsabb jármodra váltott. De aztán megértette, hogy mit akarok.
 
2015. március 14., szombat
Tocsogós, dagonyás, borongós, rossz időben mentem ki Sunnyval egyedül terepre. Ráadásul az elején olyan kacskaringósan, vontatottan ballagott a patak melletti mezőn, hogy az már szinte vicces volt.
Később a szürke marhákat elhagyva ügettünk kicsit, majd fel a dombra. A domb végén van egy szűkebb átjáró, ami már néha okozott meglepetéseket. Éppen beléptünk az átjáróban, amikor egy gyönyörű termetes vaddisznó ugrott át előttem, aztán még egy...
Megálltunk, Sunnyt megsimogattam, mindketten figyeltünk hányan vannak. Nyolc vaddisznót számoltam. Olyan hangtalanul tüntek el, hogy esélyem sem volt később újra meglátnom őket. Viszont mikor átszaladtak előttem, többen röffentek egyet-egyet, mintha köszönnének. 
Sunny óvatosan haladt keresztül az átjárón. Biztos érezte a szagokat is. De a lejtő alján már szívesen legelt, miközben én hasztalan leselkedtem a disznók után.
Aztán sétáltunk az erdőben, ahol végig kicsit balra húzott, nem győztem kiegyenesíteni. A réten vágtát kértem tőle. Lelkesen, de engedelmesen vágtatott közepes tempóban. Aranyos volt. Aztán a pálihálási nagy kanyarban sétáltunk kicsit az aszfalton. Utána irány a hegytető, balra fel a Nyíresbe. Ott egy őzbak figyelt minket kíváncsian. A fennsíkon bőven találtam még havat, ködöt, hideget.
Leereszkedésnél leszálltam róla. Gyalog mentem előre, neki épp elég feladat volt a saját súlyát fékezni a csúszós domboldalon. Egy róka szaladt át előttünk vastag téli bundában.  A lejtő alján felültem, és a hínál kijöttünk az aszfaltra. Békésen ballagtunk hazáig, bár ő szívesen megállt volna legelni egy jót.

2015. március 15.,vasárnap
Pihenőnap

2015. március 16., hétfő
Jocóval beszéltünk meg találkozót. Egyedül lovagoltam Sunnyval a megbeszélt helyre. A teheneknél kicsit óvatos volt, kicsit akadozva, de azért elment.
A találkozó örömében Vezér csak száguldozni akart. Egy helben ügetett, forgott, tette-vette magát. Ettől függetlenül nyugodt sétara törekedtünk, ami az első nagyobb kapaszkodó után elérhetőveé is vált.
A Templom-hegyen találkoztunk, és a Nyírest kerültük meg. A lovaglás elején kicsit Sunnyra is átragadt az izgalom. Meg is ugrott egy hátunk mögött megzörrenő vad miatt, de később ellazult. Iparkodva ugyan, de ellazulva próbálta tartani a lépést Vezérrel. Jobban ment neki, mint pár hete. Hazaérve elbucsúztunk. Vezért úgy kellett elvezetni, mert akart még udvarolni kicsit.

2015. március 17., kedd
Kimentünk egyedül egy nagyon békés, nyugodt, könnyű terepre. A falu elején a szennyvíztisztító mellett elhaladva sétáltunk el a hídig, majd a másik oldalon vissza. Többször megálltunk legelni. Ilyenkor szinte elszundítottam a hátán a tavaszi napsütésben. Egy motorossal kétszer is összetalálkoztunk. Második alkalommal alig 2-3 méterre haladt el mellettünk. Fel sem emelte a fejét. Már egész nap gyanakodva nézegettem nem sánta-e? Ezért is mentünk ilyen könnyű terepet. Hazafelé az aszfaltra érve sajnos egyértelművé vált a helyzet. Azonnal leszálltam és hazavezettem.

2015. március 18., szerda
Pihenőnap. Kibővítettem a karámot. Nagyon örül az új legelőnek.

2015.március 19., csütörtök
Pihenőnap. Itt volt a kovács. Visszatettük az elejére a patkót, hátha az segít.

2015. március 20., péntek
Itt volt az állatorvos. Beoltotta Sunnyt veszettség ellen. Megbeszéltünk a sántaságot is. Szerinte kíméletesen trenírozható.
Délután fel is ültem rá. A lányok Pöttyivel kiértek ki egy könnyű sétára. Többször megálltunk legeltetni. Megnéztük az idei borjút, aztán hazaballagtunk.

2015. március 21., szombat
A ló gazdái, Andreáék foglalkoztak Sunnyval. Egész nap ők voltak a "tanyagazdák", mert mi estig megszöktünk. Jó volt látni és hallani, hogy elégedettek Sunny teljesítményével. Szerintük nem sánta.

2015. március 22.,vasárnap
Először benti edzést tartottunk pár játékkal egybekötve.




Érdekesség, hogy a mai edzésbe Vadócékon kívül Pöttyi is bekapcsolódott a két lányommal.

Sunny és Pöttyi levert kőgyűjtő játékban.

Aztán kimentünk terepre mind a négy lóval és gyalogos kísérőkkel.

Én Vadócon ültem, és Rakétát vezettem. Ők mutatták meg Sunnynak és Pöttyinek, hogyan kell átkelni a patakon. Friss mai borjúban is gyönyörködhettünk.


A mai lovaglás is jól sikerült. Szerintük Sunny szépen fejlődik, ügyesedik. Együtt örülök velük.

2015. március 23., hétfő
Egyedül mentem ki terepre Sunnyval. A falu elején kezdtük, majd a homokbánya mellett fel a Nyíresbe. Csak sétáltunk, többször legeltettem. Az erős lejtőn leszálltam, úgy vezettem. Szeretném, hogy megtanulja fékezni a saját testét. Lefelé menet megpillantottam egy legelésző szarvasbikát. Megálltunk, úgy csodáltuk. Mikor észrevett minket, elegánsan, lassan, méltóságteljesen bevágtázott a fák közé. Kiderült, hogy ott legelészik még két barátja is. Azok is vele tartottak. Csak a fejüket és az agancsukat láttam. Hazafelé átlovagoltam vele a  tegnapi gázlón. Szépen megcsinálta oda-vissza.

2015. március 24., kedd
Ma próbáltam ki először nyereg nélkül Sunnyt. A szénaetetőnél pucoltam le felkantározva. Majd a hátára tettem egy nyeregalátétet. Felhasaltam a hátára. Kicsit meglepődött. Aztán átraktam a lábamat és repülésre készen sétáltunk bent egy kört. Mivel a főpróba jól sikerült kivittem és a töltés oldaláról újra felültem. Békésen megkerültük a szürke marhákat. Emelkedőn ügetni akart, de nem hagytam. Mondtam neki, hogy csak lassan, óvatosan. Öreg indián ül rajta, nem egy fiatal harcos. Végig jól viselkedett, sokat legeltettem. Hazafelé a patakparton egy kézzel szlalomoztunk (kígyóvonal) nagyon jól, finoman reagált. Ellenőrzésként mindig kiszemeltem valami tereptárgyat, hogy lássam, tényleg oda tartok-e, ahova akarok. Simán megcsinálta.

2015. március 25., szerda
Pihenőnap

2015.március 26., csütörtök
Megint szőrén mentem ki vele egyedül. Kíváncsi voltam megviccel-e pihenőnap után. De úgy ment, ahogy kell. Végig lépésben dolgoztunk. Hegyet másztunk, völgybe ereszkedtünk. Többször megálltunk, hagytam legelni. A legvégén egy fácántól kicsit megijedt. Előre ugrott, de aztán rögtön vissza nyugodott.

2015. március 27., péntek
Magányos terep szőrén a patak mentén, a falu elején. Párszor magától ügetésre váltott, de hagyta korrigálni magát.

2015. március 28., szombat
Benti edzés szőrén. Kicsit átismételtük a lovardai alakzatokat. Kipróbáltuk az egyszerű kígyóvonalat, szépen engedett a csizmasegítségnek. Elkezdtük a fordulatot az eleje illetve fordulatot a hátulja körül. Gyakoroltuk a hátralépést. Végig nyugodt volt, figyelt rám, pedig nagyon örült Rakétáék társaságának. Békésen szaglászták egymást a villanypásztoron keresztül.

2015. március 29.,vasárnap
Pihenőnap

2015. március 30., hétfő
Linda Pöttyi hátán elkísért egy erdei terepre. Dagadt a szülői kebel. Sunny kérésemre nemcsak  hogy többször bevárta Pöttyit, de szinte terelte, mikor beálltunk mögé. Erős, csúszós lejtőn is képes volt a póni mögött menni, ami határozottan fejlődést jelent.

2015. március 31., kedd
Könnyű, magányos terep a szürke marhák körül. Szorgalmasan, engedelmesen dolgozott. Az idő pocsék.
2015. április 1., szerda
A mai terep borjúvadászatba fulladt. Épp a marhák mellett akartam tovább haladni, mikor a patak szélén, a karámon kívül (aminek egyik zsinórja elszakadva) megláttam egy magányos borjút. Idei, pár hetes bikabikaborjú. Óvatosan közelítettük meg, majd elhaladtunk mellette keresve az anyját. Sehol nem találtuk. Az egész csorda a fenyők alatt a túloldalán a területnek. Felhívtam a marhák gazdáját, és amíg őrá vártunk, megpróbáltam visszafelé terelni a borjút. Először sikerült is, Sunny ügyesen jött velem. Aztán a borjú átsétált a villanypásztoron, be a sűrűbe a domboldalon. Mi is bementünk a közeli kapunk és bujkáltunk a borjú után, aki erre csak beljebb fúrta magát a sűrűbe. Ekkor megláttam, hogy a bika magányosan közeledik felénk. Lefutottunk a domboldalról, rohantunk a kapuhoz, ahova a bika is közeledett a másik irányból. Mi voltunk a gyorsabbak, hamar kisurrantunk a kapun, mielőtt a bika odaért volna.
Mikor megjött a tulajdonos, együtt tereltük vissza a borjút.
Sunny végig nagyon nyugodtan viselkedett. Engedelmesen jött velem a sűrű, szúrós bokrok közé,  stb. Örült, mikor hazafelé vettük az irányt.

2015. április 2., csütörtök
Pihenőnap

2015. április 3., péntek
Magányos terep Sunnyval

2015. április 4., szombat
Pihenőnap

2015. április 5-7.
Sunny gazdái látogattak meg minket pár napra. Kisebb edzőtábort csináltunk. Mindig benti munkával kezdtük. Játékos gyakorlatokkal próbáltuk csiszolni tudásukat. A lányaim Pöttyin, én pedig hol Vadócon, hol Rakétán biztosítottam a társaságot. Jókat játszottunk, mindenki igyekezett nyerni. Aztán általában kimentünk terepre. Nem csak Andrea, de Anna is kimeréskedett Sunny hátán. Azt hiszem mindenki jól szórakozott, mozgalmas és gyönyörű hétvége volt.


2015. április 8., szerda
Pihenőnap

2015. április 9., csütörtök
Szőrén mentem ki terepre Sunnyval. Azaz csak mentem volna, mert mikor meg akartam fogni, kitépte magát a kezemből. Mivel aszár már a nyakában volt, vitte magával az egész kantárt. A hosszú szár végén a kantár, a csörgő zabla a ló hátára, oldalára csapódott, majd a földön húzta az ettől teljesen megrémült Sunny. Biztosra vettem, hogy cafatokra tépi a kantárt. Mire sikerült vágtatva kibújnia a szárakból, a pálcás zabla a farkába akadt. Most már a farkán csüngő kantárt húzta a földön, vadul száguldozva. Átrontott a villanypásztoron (a tegnapi nap villanypásztor építéssel telt, sebaj...). Kint a mezőn rájött, hogy fél egyedül. Szerencsére odajött, és beengedhettem, nem szolgálta ki magát, még egyszer széttépve mindent. Bent aztán kötőféket tettem rá, és sikerült kibontanom a farkából a kantárt. Csodák csodája egyben maradt.
Ehhez képest a lovaglás nyugodt és eseménytelen volt. Kicsit gyakoroltam kint a szlalomozást (kígyóvonal), a hátralépést és a megállást.

2015. április 10., péntek
Pihenőnap
 
2015. április 11., szombat
Magányos terem szőrén Sunnyval. A patakon átkelést gyakoroltam vele. Addig próbálgattuk, amíg ugrás helyett, belelépve a vízbe átsétált rajta. A patak másik oldalán jöttük vissza a falu elejére. Rakéta és Vadóc, nyerítve száguldoztak. Sunny nyugodtan ballagott, eddig számára ismeretlen helyen. A falu elején a forgalmat gyakoroltuk kicsit, aztán irány haza.

2015. április 12.,vasárnap
Pihenőnap

2015. április 13., hétfő
Magányos terep szőrén. A marhák felé kerültünk egyet. Simán ment minden. A pataknál gyakoroltuk az átkelést. Végre megértette, hogy nem kell ugrani. Úgy ballagott át a vizen, ahogy egy westernlóhoz illik.

2015. április 14., kedd
Benti munka szőrén. A lovaspályán gyakoroltuk az alakzatokat. Készségesen és nyugodtan dolgozott végig. Összeszagoltak a villanypásztoron keresztül a többiekkel, az sem vezetett veszekedéshez. Az alakzatokat (átlóváltás, kígyóvonal, nagykör, kiskör, váltsd a köröket, stb...) egész finom segítségekre hatja végre. A hátralépést is gyakoroltuk, ill. a fordulatot az eleje körül.

2015. április 15., szerda
Utolsó nagy terep Sunnyval, Pöttyi társaságában Lindával a hátán. Majdnem 2 órát kúsztunk, másztunk a fák között az öreg póni tempójában. Sokszor kellett várnunk Pöttyire, aminek Sunny nem annyira örült. Erős lejtőn ereszkedtünk le, már egész ügyesen csinálja. Alaposan megizzadt a hirtelen melegben , ezért az utolsó szakaszon a szürke marhákat elhagyva leszálltam róla, és vezettem hazáig. Habzsolta a tavaszi zsenge füvet (pedig egész jó legelője van).

2015. április 16., csütörtök

A  búcsúzás napja és  a rohanásé.
Reggel korán etetés, aztán irány a lószállítóval egy ismerősömhöz, akinél megnézek és megveszek egy 3 éves csikót: Rebekát.
Gyorsan hazahozom. Amikor Rebekát beengedem Pöttyihez, Petra kivezeti Sunnyt. Sunny figyelmes, de nem ideges. Örül, hogy kijöhet legelni. Felvezetem a házhoz, ott a kis pázsitunkat legelheti. Felváltva fogjuk Petrával a vezetőszárat. Amikor én fogom és készítem össze a felszerelést Sunny nyugodtan követ mindenhová. A hosszú vezetőszár vége a kezemben, bent kotorászok a nyergesben, amíg ő kintről figyel vagy legel. Könnyen felszáll a futóra, és békésen utazik 2 órát.
Már nagyon várnak a gazdái: Mikor kivezetjük a futóból, békésen legel, békésen tűri az örömteli fogadtatást. Lemossák, simogatják, legeltetik, kényeztetik. Szép helyre érkezett, szerető és hozzáértő kezek vigyáznak rá.

Köszönöm Andreának, Lilinek és Annának ezt a szép időszakot. Nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Nem csak lószerető, lóhoz értő, de nagyon kedves, barátságos, korrekt családnak ismertem meg őket. A nálunk töltött hétvégék, közös edzések, beszélgetések, kártyaparik által kicsit az életünk részévé váltak. Furcsa érzés, hogy nem tudni, mikor találkozunk újra.
Szakmailag nagyon izgalmas és érdekes volt Sunnyval foglalkozni. Sokat lovagoltam vele egyedül, szőrén kint terepen. Ezek gyakran nagyon nyugodt, bensőséges pillanatokkal ajándékoztak meg. Jó volt látni, ahogy gazdáival is egyre jobban dolgozott. Szívből remélem és kívánom, hogy nagyon sok örömet szerezzenek egymásnak.


<<< Vissza a kezdőlapra

Gyémánt 

2014. május 12., hétfő
Elhoztam Gyémántot kiképzésre a gazdáitól. Először nagyon nem akart felszállni, sőt a futó közelébe se akart menni. Látszott rajta, hogy tudja, ha felszáll, tovább kell állnia. Ő pedig megszerette új otthonát.
Mikor két futószár között léptettük előre, hirtelen eszébe jutott, hogy mit is akarunk tőle, és melepően gyorsan felsétált.
A szállítást elég rosszul türte, nyerített, dobogott, de nem tett magába kárt.
Nálunk szépen leszállt és békésen végigballagott velem a főutcán.
Nagyon örült a sok fűnek.
Beengedtem a saját karámjába, Pöttyi és Léda a szomszédja, de őt csak a fű érdekelte.

2014. május 13., kedd
Esős az idő. Szandival - ő Lédára ült - kivittük a két lovat egy kis sétára. Gyémánt szépen hagyta magát felkantározni, felnyergelni.
Először gyalog vezettem át az árkon, el a karám és a többi ló mellett. Szépen jött, nem veszekedett senkivel.
Felülésnél elég volt megmászni. Bemozdult, de nem akart megszabadulni tőlem.
Elől sétáltunk, mögöttünk Léfa és Szandi. Figyelmesen, de engedelmesen ment előre, finoman lehetett irányítani. Inkább lassabban ment, mint rohant.
Egy vizen kicsit nehezen kelt át, aztán nyugisan belelépett.
Egy réten jót ügettünk. Finoman hajtotta magát. Nagyon kellemes a mozgása.
A szürkemarháknál egy sárga esőkabát miatt nem akart tovább menni. A tulajdonos és a  fia volt ilyen "rémisztő". Leszálltam, és akkor figyelmesen, de engedelmesen követett engem. Később visszaültem, békésen hazasétáltunk.
Az árkon, amiben már egy kis víz is folydogált, külünösen szépen, nyugodtean kelt át.

2014. május 14., szerda
Reggel vele kezdtem. Bevittem a körkarámba, hadd ismerkedjen vele. Kicsit körbehajtottam, hadd mozogjon. A nyergelést jól viselte, felülést jól állta. Hosszú száron léptünk, ügettünk - kényelmes ló.
Kihoztam, és kint sétálgattunk Léda és a többi ló között. Nem volt vele gond.
Este nagyon jó fej volt. Levittem egy vízhatlan lótakarót, hogy rátegyem, ne fázzon szegény. Gondoltam lesz egy cirkusz, kell majd kötőfék, stb.
De azért megpróbáltam minden nélkül szabadon. Kicsit furcsálta a szerkót, de hagyta, hogy rátegyem és rögzítsem, beállítsam. Szóval elbibelődtem vele egy darabig, de türelmesen elviselte.

2014. május 15., csütörtök
Egész délután esik az eső, és erősen fúj a szél. Tegnap este rátettem egy víhatlan lótakarót, és ezt nagyon élvezi.
Bent a körkarámban dolgoztam vele kicsit. Vezettem, megálltam, hátraléptettem. Ha hátralépett, kapott egy répát. Hamar megtetszett neki a feladat.
Aztán fordulat az eleje körül. Takarón keresztül is szépen kitért az ujjam elől. Kis gyakorlás után visszavezettem a helyére. Levettem a kötőféket, és szabadon is átvettük a frissen tanultakat. Szinte várta a feladatot, hogy répákat zsebelhessen be.

2014. május 16., péntek
Folyamatosan esik az eső. Napok óta rossz az idő. Szandival vittük ki Lédát és Gyémántot. Gyémánt nagyon élvezi a vízhatlan lótakarót. Szépen hagyta magát leszerelni, felnyergelni.
Én mentem elől Gyémánttal.
Bátran ment keresztül a pocsolyákon, tocsogákon. Többször ügettünk és kétszer vágtáztunk is.
Szépen ment elől. Inkább kicsit támogatni kell csizmával, mit fékezni. A  forgalomban is nyugis. Nagyon szimpatikus.

2014. május 17.,  szombat
Ma dolgozott először a lovardában. Átvittük Lédát is. Gyémánt ment elől velem. Sőt, ment teljesen külön is a másik lótól. Laza száron is szépen ügetett, lépett. Dolgoztunk a fal mellett, de lovagoltunk alagzatokat is. Végig nagyon nyugodtan viselkedett.

2014. május 18., vasárnap
Pihenőnap

2014. május 19., hétfő
Megint kimentünk terepre Szandival és Lédával. Néha kicsit a vállán ment, néha kicsit sietett. A teheneknél egyszer elakadt. Egyébként szépen ment. Vágtánál előreengedtük Lédát, de így is lassan, nyugodtan, kényelmesen vágtázott.

2014. május 20., kedd
Pihenőnap. Ma kivittem Lédát Gyémánt nélkül. Komolyan aggódtam, hogy kárt tesz magában, amig visszaérek. Hátra sem néztem, csak siettem, hogy hamar visszaérjek.
Mikor visszaérek látom, hogy fekszik. Na ezzel végzett a szívroham...
Kiderült, hogy szunyókált. Színház az egész világ...

2014. május 21., szerda
Bent dolgoztunk a lovardában egyedül. Szépen, jóindulatúan tette a dolgát. Vágtáztunk is. Kellemes a vágtája. Még kell, hogy összecsiszolódjunk, de a hozzáálása jó. Tetszik neki a szárszabadság.

2014. május 22., csütörtök
Gyémánt nagyon boldog volt, hogy Léda kíséretében megyünk terepre (Petra ült Lédán).
Szépen, nyugodtan ment. Többször lovagoltam egy kézzel, hosszú száron.

Egy kisebb pocsolyánál kicsit elakadt, de aztán kis tétóvázás után csak átment. Megfordultunk, és még kétszer gyorsan átmentünk, hogy máskor ne jelentsen problémát.

Később egy igazi nagy zavaros vizű pocsolyába szépen, engedelmesen belegázolt.
Végig éreklődve nézelődött, de nyugodt és boldog volt.
A faluba visszatérve bátorságpróbák sorozata várt ránk. Autók, traktor, motoros fűkasza, stb. gyors egymás útan. Nem jelentett problémát, pedig közben még telefonáltam is.

Délután összefutottam véletlenül a kováccsal. Sikerült rávennem, hogy vegyük le Gyémántról a négy patkót és körmöljük meg. Szép egészséges patái vannak, és egész jól viselkedett.

2014. május 23., péntek
Nagy öröm, összeengedtem Gyémántot Lédával és Pöttyivel. Bent dolgoztunk, együtt a két ló. Szépen ment elől, hátul, egymás mellett és külön is. Még elég könnyen a vállára döl, de alakul.

2014. május 24.,  szombat
Két rövid terepre mentünk ki. A  Lédán vendégeink ültek. Először az édesapa. Előreengedtem, amin Gyémánt kicsit meglepődött. Biztatás helyett inkább lassítani kellett. Vágtában még nagyobb távolságra volt szükség a ránk fröcsögő sárdarabok miatt. Mindkét ló kicsit felhúzta magát.
Aztán a 12 éves kislánya ült Lédára. Kicsit izgultam. Előre mentem, és sétáltunk egy jót, mindkét ló teljesen megnyugodott.

2014. május 25., vasárnap
Pihenőnap

2014. május 26., hétfő
Benti munka. Először futószáraztam egy kicsit. Jól kezdte, aztán váratlanul szembefordult velem, sőt még egy kicsit ágaskodott is. Majd kitépte magát a kezemből (hagytam  hadd menjen).
Aztán ostor nélkül folytattam, és végigcsinálta becsülettel. Szerintem régebben valaki bántotta.
Majd felultem rá. Szépen, nyugodtan dolgozott, már nem döl annyira a vállára. Szépen fordul szárak között. Vágtába is könnyebben beugrott, és nem vágta le annyira a kanyarokat.
Levezetésként kimentünk egyedül sétálni. Engedelmes és nyugodt volt

2014. május 27., kedd
Itt voltak Gyémánt tulajdonosai.
Majd a gazdája ült rá.


Főleg a nyitott szárak jelentettek nagy újdonságot, mert eddig angol stilusban lovagolt vele. 



Egész jól lovagoltak alakzatokat lépésben. A megállítások is egyre jobbak voltak.

Ügetésben futószárra fogtam őket.
Majd még gyakorolunk együtt. Az első alkalom jól sikerült.
 
2014. május 28., szerda
Pihenőnap

2014. május 29., csütörtök
Kimentünk terepre, Csillag jött velünk a gazdájával, aki itt van Németországból.
Mit sem sejtve beszélgettünk, szép nyugodtan ballagtunk. Aztán először megállt az egyik ló, majd a másik. Izgatottan figyelték az utat, a bokrokat, majd megindultak vágtában visszafelé.
Ez volt az első, hogy Gyémánt elragadott, de nem volt valami nagy élmény. Minden erőmet, ügességemet be kellett vetnem, hogy balra elforduljak.
Szerencsére Csillag sem hagyta el a lovasát. Visszamentünk, és leszállva átvezettük őket a félős szakaszon, majd visszaültünk és lovagoltunk egy jót. Többször ügettünk, vágtáztunk. Nem ismétlődött meg a "nagy kaland".

2014. május 30., péntek
Bent dolgoztunk három lóval: Gyémánt, Léda és Csillag. A lovak nagyon szépen dolgoztak egymástól függetlenül is. Gyémánt jól viselkedett. Különösen klassz volt, amikor Lédával egymás mellett lovagoltunk lépésben, ügetésben. Szép nyújtásokat és rövidítéseket csinált.

2014. május 31.,  szombat
Három lóval mentünk ki terepre. Csillag ment elöttünk, Léda mögöttünk. Gyémánt végig jól viselkedett, engedelmes volt. Próbáltam én meghatározni, mekkora távolságot tartsunk Csillagtól, illetve mikor várjuk be Lédát. Jól kijöttünk egymással.

2014. június 1., vasárnap
Pihenőnap

2014. június 2., hétfő
A karámon kívül a kaszált, legeltetett mezőn lovagoltam. Lépésben, ügetésben szépen, nyugodtan dolgozott, pedig a villanypásztor másik oldalán. Léda nyerítve le-föl vágtázott. Egy hatalmas körben vágtáztam vele, kicsit recsegett-ropogott a kanyarban, de megcsinálta.

2014. június 3-4
Pihenőnap

2014. június 5., csütörtök
Két nap pihenő után kíváncsian vártam a mai lovaglást. Bemelegítés nélkül egyszerűen ellovagoltam vele egyedül. Szépen ment át az árkon, aztán ellovagoltunk Rakéta és Vadóc mellett.
Kicsit kacsázva hagytuk otta többieket. Ügetésre váltottunk, hogy Gyémánt kicsit kiegyenesedjen. Sokat ügettünk, szépen megy át a pocsolyákon, vizeken.
Az elején többször ment tempó felett, később már lassabban, nyugodtabban mentünk.
Aztán lépésben felkapaszkodtunk a domboldalra, mad ott vágtázni kezdtünk. Ilyen jól még soha nem vágtáztunk. Lassan, redezetten, tiszta lábsorrenddel. Nagyon élveztem. Aztán lépésben ereszkedtünk le  a csúszós domboldalon. A marháknál félt egy kicsit, de kezelhető maradt. Hazafelé szívesen ügetett volna, de próbáltam rábeszélni, hogy maradjon lépésben. Sokszor  megálltam és hátraléptettem. Szépen, finoman kerek nyakkal tud hátralépni.

2014. június 6., péntek
A fürdözés
Minden szépen és gyaníútlanul indult. Kellemes jóidő, csicseregnek a madarak...
Szépen letisztítom Gyémántot, felnyergelem. Kimegyünk egyedül terepre. Picivel jobban megy, mint tegnap, már tuda, hogy mi következik.
Aztán a marhák villanypásztora mellett egyszer váratlanul megáll.
Tolatni kezd, majd a biztatásomra inkább oldalra, mit előre indul. Nem látja a nagy fűben a patakot.
Beleesünk. Elveszti az egyensúlyát, de még van remény, hogy nem esünk el.
Rajta ülök, várom, hogy mi lesz, aztán hirtelen oldalra döl, talán megpróbálok leugrani róla, de a következő pillanatban már fekszem a hideg, iszapos patakban.
A ló közvetlen előttem áll, próbál kijönni, és én nagyon közel vagyok, rossz helyen. F... felemelem a lábaimat, megpróbálom finoman eltolni magamtól a lovat, ahogy közvetlen mellettem próbál felkapaszkodni a patakparton. Engedi, nem lép rám.
Hazaszalad. Én kicecmeregek a vízből, kihalászom a kalapomat, minden ruhám vizes, a bakancsomban, akár halakat is tarthatnék.
  
Otthon megfogom a lovat, gyorsan lenyergelem, felmegyek, készítünk pár fotót (ezt látni kell'), aztán egy forró zuhany után átöltözve lemegyek, és minden kezdődik előről.
Gyémánt hitetlenkedve nézi, hogy megint lepucolom, felnyergelem és felülök rá.
Semmi próblémát nem jelent neki elmenni ugyanazon a helyen.
Jókat ügetünk, fantasztikus a vágtája, szépen megy át a vizeken. Visszafelé nem akar lépni. Ezért leszállok és vezetem magam mögött. Így szeretném megtanítani veszekedés nélkül, hogy jöjjön nyugodtan.
Mikor már látja a többieket, visszaülök rá, már nem üget, megnyogodva sétál a többiekhez.
Később trágyázás közben, ahogy tolom a talicskát megrándul a lábam. Őrült egy meló, mindig érheti az embert baleset.

2014. június 7., szombat
Először körkarámban dolgoztunk. Szépen, nyugodtan vezette Lédát, akin a vendégünk ült. Aztán kimentünk terepre sétálni. A tegnapi kaland helyén megint kezdett tolatni. Leszálltam róla, és átvezettem a kritikus szakson. Később egy másik helyen ismét tolatni kezdett. A szárral megcsiptem a nyakát, ettől jobb belátásra tért.
Jóval később békés séta közben egyszer váratlanul megfordult és elindult lefelé. Ez meglepte Lédát is, és kezdett megindulni a két ló lefelé. Most azonban sikerült Gyémántot elfordítanom és rögtön megállt. Most szívesen sétált hazafelé, semmi gond nem volt vele.

2014. június 8.,  vasárnap
Kimentünk egy nagyobb terepre Szépalma felé. Többször próbált tolatni, de direkt sarkantyúval ültem fel,  és kicsit "megcsiklandoztam" vele, de tényleg csak óvatosan. Ha ez sem segített, megcsiptem a szár végével. Egyébként az egész lovaglás nagyon csendes, elengedett volt. Nem félt a vadaktól. Gyönyörűen vágtázott. Kellemes partner volt.

2014. június 9., hétfő
Először bent edzettünk együtt a vendégünkkel, aki Lédára ült, majd kimentünk terepre. Gyémánt szépen vezette a terepet. A Cuha völgye volt a célunk. Gyakoroltuk kicsit a gázlókat. Gyémánt elől néha kérette magát, sőt néha tolatott, de aztán mindent szépen megcsinált.
Többször szépen belesétált a vízbe, és volt ahol ugrott (a Csárda völgyben, ahol sajnos fekete és büdös a víz a patakban). Emellett azonban gyakran kellett átmeneteket lovagolnunk (lépés-ügetés, ügetés-vágta stb.) Finoman, jól reagált.

2014. június 10., kedd
Itt van Gyémánt gazdája, Laci, hogy együtt gyakoroljanak, mielőtt hazaviszik.
A kőrkarámban kezdtünk. A gazdája most tanul lovagolni, úgyhogy lépésről lépésre haladunk.
Lépés-megállás. Ügetés, kapaszkova vágta.
Aztán egy nagyon rövid időre kimentünk terepre. Én Rakétával vezettem őket. Rakéta jól viselkedett, Gyémánt pedig szépen követte.

2014. június 11., szerda
Átvettük a tegnapi feladatokat a körkarámban. A könnyű ügetés ma már szebben ment.
Aztán egy igazi nagy sétára mentünk ki. Kellemesen elfáradtak, de jól  érezték magukat.

2014. június 12., csütörtök
Ma is gazdája ült Gyémánton. Átépítettem számára a lovaspályára a kőrkarámot. Az eddigi feladatokon túl ma a körkarámban először lovagolt egykézzel, majd mindkét kezét csipőre téve.
Aztán a pályán dolgozott. Ott ma ügetett először.
Majd kimentünk terepre. Én Vadócson hátul, ő pedig elől. Jobban ment mint reméltem. Többször ügetett előttem és egyszer vágtázott mögöttem. Csak így tovább!

2014. június 13., péntek
Először a kőrkarámban kicsit megutattam a földi munkát Gyémánt gazdájának.
Majd mikor felült rá, különböző bemelegítő tornagyakorlatokat végeztettem vele lépésben, hogy mélyüljön az ülése és hogy lazuljon.
Utána ezeket próbáltuk ügetésben, cseppet sem törödve vele, hogy merre megy a ló (a kőrkarámban).
Aztán a lovaspályán dolgoztak kicsit. Megpróbáltunk nagy kört ügetni, sőt teljes lovardában nagy 8-ast is. Ez már nagyon a határon volt.
Aztán kimentünk terepre (én Vadócon). Megint Gyémánt haladt elől, én utána. Néha mentünk egymás mellett is, és vágtában én mentem elől. Sokat ügettünk, ügyesek voltak.

2014. június 14., szombat
Először a körkarámban földről dolgozott Gyémánttal Laci. Szépen csatlakozott.
Aztán felült és lépésben, ügeteésben tornagyakorlatokat végzett.
Majd a pályán dolgozott kicsit. Szebben ügegtett, mint tegnap, lassabban, nyugodtabban.
Aztán kimentünk terepre és nagyot csavarogtunk (én Rakétán ültem).
Kaland is volt. A erdőben mély árokban ereszkedtünk le és a másik oldalon felkapaszkodtunk. Gyémánt várt kicsit, aztán gyorsan felfutott az árok aljára, majd felvágtáztt a másik oldalon. Szerencsére Laci ügyesen megkapaszkodott a nyeregszarvban. Jó buli volt.

2014. június 15.,  vasárnap
Pihenőnap

2014. június 16., hétfő
Most közönség előtt foglalkozott Gyémánttal gazdája, Laci, mert itt volt a kedves felesége is, aki többek között lovaglást is oktat.
Először a körkarámban dolgoztak együtt. Földről csatlaozás, majd lovaglás. Aztán a karámban dolgoztak. Sokkal szebben csinálták az irányváltásokat, mint legútóbb. Változtattuk jármódon belül a tempót is. Aztán kimentünk (én Vadóccal). Gyémánt sokat ment elől (mentünk egymás mellett is). Nyugodt, szép ügetéseket mutattak be. Nagyokat vágtáztunk, még egyik kézzel kapaszkodik, de már hosszabb szakaszokat is élvez. Jókat sétáltunk is.

2014. június 17., kedd
Bemelegítés nélkül vágtunk bele a nagy csavargásba. Cél a Cuha-völgye.
Volt, hogy én mentem elől Rakétával (főleg a gázlónál), de sokat ment elől Gyémánttal a gazdája.
A kardosréti temetőnél, az árok másik oldalán maradva épp a fák botorkáltunk, mikor egy nagyobb botlás miatt Laci váratlanul leesett. Ügyes volt, nem ütötte meg magát.
Ezután kicsit félve mentem a gázlókba, de ott nagyon ügesen lovagolt
Nagyot csavarogtunk nagyon szép helyeken, és ezt nagyon élveztük.

2014. június 18., szerda
Utolső nap. Reggel 6-kor nyergelés. Bent a körkarámban megmutatom a futószárazás alapjait. Aztán Laci felül, szépen vezeti lépésben, ügetésben körbe Gyémántot. Próbálnak vágtázni is, de nagyon csúszik a harmatos fű.

Majd egy rövid terep. Ügetünk egymás mellett, vágtázunk egy mezőn felfelé.
Hazajövünk, gyorsan bepakolunk az autóba. Petra meghozta a bérelt lószállítót. Felvezetem Gyémántot. Utolsó összenyerítés. Talán soha nem látják többet egymást Lédával (szomorú pillanat). Két futószár között kis ellenállás után szépen felmegy a futóra. Két órás út, csaknem az osztrák határig megyünk.
Az út elején nyerít, toporog, de aztán elcsendesedik, lefoglalja az egyensúlyozás.
Otthon már ismerősként üdvözli Kócost, a Hucul lovat és Pöttyit, a pónit (aki tarka színű). Gyors búcsúzkodás, irány haza.

Érdekes munka volt egy szép fekete lóval, kellemes emberekkel. Remélek jól kijönek egymással nélkülem is.
<<< Vissza a kezdőlapra

Csillag 

2014. április 2-án találtam rá.
Sok hirdetést megnéztem, sok embert felhívtam, egy másik lovat ki is próbáltam. Miért pont őt választottam? 6 éves lovat kerestem, és ő épp ennyi. 160 cm körüli magassággal, és ő bottal 158 cm. Elég rossz fotókat találtam róla, de jó küllemű, egészséges lónak tűnt, a ló története hihetőnek.
Tetszett, hogy 1 éves korában került a "tenyésztőtől" (akit, mint később kiderült, ismerek) a jelenlegi tulajdonoshoz, ahol másod magával fél-rideg tartásban élvezi a semmitevést. Jó az ár is, és ráadásul közel volt (csak 40 km).
Amint letettem a telefont, gyorsan összepakoltam, autóba ültem, és irány a lóhoz.
Az idős szülők fogadtak, szintén nagyon szimpatikus emberek.
Alig tudtam megfogni Csillagot, de nem volt agresszív, csak menekült előlem. Mikor végre megfogtam, hagyta magát vezetni, kicsit futószárazni. Feladta a lábait, hagyta magát pucolni.
A lábai tiszták, nem köhög. Megtetszett.
Elkezdtem előkészíteni a vásárlást. Elhatároztam, hogy lábon vezetem haza, mivel soha nem szállították még, és még nincs belovagolva.

2014. április 3., csütörtök
Eljött a nagy nap. Ébresztő hajnali háromkor. 5-re, az előre megbeszélt időpontra pontosan odaértünk.
Kifizettük a lovat. Elrendeztük a papírokat. Még sötétben, lámpafényben megreszeltem a patait, aztán 5:30-kor nekiindultam.
Egy zsinór-kötőféket tettem a fejére vezetőszárral. Egy csikózablás kantárt, amire a futószárat kapcsoltam rá, átfűzve a ló tarkóján. Ezt a derekamra kötöttem, hogy ne tudjon elszaladni. Egy hátizsákban 2 x 1/2 l víz, 2 szendvics és egy alma.
Nyihogás nélkül, engedelmesen követett a sötétben. 2 órát sétálunk aszfaltút szélén, jöttek nagy buszok, kamionok, nem zavartatta magát. Ha tudtam félreálltam, ha nem, akkor engedtem legelni.
Gic és Borzavár között nem érintettem több falút. Előttünk az Északi-Bakony vadregényes része.
Ismeretlen terepen próbáltam tartani a dél, dél-keleti irányt a napot használva tájékozódáshoz.
A kerítések miatt, illetve a meredek hegyoldalak miatt többször csak cikcakkban haladhattam előre.
A legnagyobb kihívást a patakokon való átkelések jelentettek.
Odavezettem, nyugtattam, biztattam és vártam, amíg elszánta magát. Az elsőn nem ment át. Később muszáj volt, ezt ő is megérezte és átugrott. Lápos tocsogó után jött a harmadik, itt is rövid tétovázás után átugrott. A negyedik helyen már nem tudott helyből átugrani, ráadásul nagyon köves volt a patakmeder.
Átmentem, biztattam, simogattam - hiába. Akkor a túloldalon nekiálltam megebédelni. Lassan, nyugodtan, hagytam neki időt. A futószárral nem húztam, épp csak nem hagytam elmenni.
Amikor az almához értem, elszánta magát, és szép lassan szaglászva a vizet elindult hozzám. Megérdemelte az alma felét.
Az ötödik alkalommal szinte rutinosan, lassan, óvatosan sétált át a vízen.

Nyolc órát és 45 percet gyalogoltunk. (Fél hatkor indulás, 14:15 kor érkeztünk meg a karámba).
Nagy kaland volt, nagyon élveztem, mindenem fájt. Öregszem?!

2014. április 4., péntek
Pöttyivel kettesben tartom a vendégkarámban.

Rakétával epekedőn nézegetik egymást. Átvezettem a lovaspályára kicsit futószárazni, lépés, ügetés. Vezetgetem kicsit, hadd szokja.

2014. április 6., vasárnap
Végem van, ha ma sem ülök rá.
Villanypásztorból  gyorsan kőrkarámot készítek (a futószárat használom körzőnek). Először hagyom picit, hogy ismerkedjen a hellyel, aztán körbehajtom párszor, hadd mozogjon.

Pár kör után szünet, ilyenkor megsimogatom.


Felnyergelem, hagyja.

Felkantározom, hagyja.

Krisztián felemel Csillag hátára.
Leszállok, megdicsérem. Párszor megcsináljuk.

 Csillag nyugodt, én nagyon izgulok, de élvezem. Pár felhasalás után, lesz ami lesz, átrakom a lábamat.
Alig találom a kengyelt, de a ló nyugodt.

 Hagyjuk legelni, hagyjuk mozogni, épp csak lovas ül rajta.

2014. április 7., hétfő
Nem volt türelmem megvárni a segítséget, bemelegítés nélkül megpróbáltam egyedül felülni a körkarámban. Engedte. Egyedül sétálgatunk. Ha csettegtem elindult. Picit próbáltam irányítgatni is.
Előtte összeengedtem Rakétával, akivel már régóta rokonszenvvel méregették egymást. Nagy a barátság. Vadóc még a villanypásztor másik oldaláról fenyegetőzik.
Bemelegítésként Rakéta hátáról vezetve kivittem Csillagot egy sétára. Így könnyebb, mint mellette gyalogolni.

2014. április 8., kedd
Körkarámban kezdtünk a szokásos módon.

Petra segített a felülésnél, futószárazott engem egy picit.
Pár nyugodt lépéskör után ügetésre váltottunk. Elől-hátul kapaszkodva vártam, hogy mi történik...
Szépen, nyugodtan, nagyon kellemes mozgással ügetett körbe.
Felnyergeltük Petrának a Rakétát, és nekivágtunk első tereplovaglásunknak Csillaggal.

Először csak vezettük a két lovat, majd Petra felült én vezettem.
Elvezettük őket a szürke marhák mellett, legeltettünk egy kicsit, majd óvatosan felültem én is. Egy nagy kellemes lépésterepet mentünk (max 1 óra).
Egy kocogó hirtelen meglepett minket, de senki sem potyogott, és a lovak rögtön visszanyugodtak.
Mentem elől, mentem hátul, ment egymás mellett a két ló, ahogy kedvük volt.
Egyszer váltott ügetésre, de hagyta visszafogni magát. Erős lejtőn ereszkedtünk hazafelé, itt leszálltam és sétáltam hazáig. A forgalomtól most sem félt.
Nagyon örültem, hogy idáig jutottunk.

2014 április 9., szerda
Ma engedtük össze Vadóccal Csillagot. Vadóc nagyon keménykedik, de eddig még nincs sérülés.
Sokat hűlt az idő, a szél is erős, izgatottan vártam a kora esti edzést. A lovaspályára vittük be Rakétával együtt. Először szabadon vágtázhattak körbe, majd felnyergelve futószáraztam egy kicsit. Petra vette át a futószárat, én pedig felültem.
Léptünk, ügettünk mint tegnap. Végül elengedtük, és sétáltam vele Rakéta mögött szabadon.
Érezhetően felspannolták a lovakat a mai események, mégsem volt egy rossz mozdulata sem egész edzés alatt. Biztató.

2014. április 10., csütörtök
Éppen most értünk vissza a második tereplovaglásunkról.
Rögtön felnyergeltem, éppen csak addig mozgattam ügetésben és vágtában mindkét kézre - a körkarámban-, amíg Petra is felnyergelte Rakétát.
Kint rögtön felültünk. Ellovagoltunk lépésben a marhákig, ott vezettük őket. Nagyot sétáltunk az erdőben, volt, hogy elől mentünk, volt, hogy egymás mellett, és persze sokszor hátul is. Enyhe emelkedőn ügettünk is. Nagyon jól fogadta, pedig könnyű-ügettem. (A felállás, leülés néhány csikót megzavar.)
Amíg nem volt túl durva a lejtő, addig rajta maradtam, aztán vezettem.
Több jöl sikerült, nyugodt megállásunk is volt.
Visszafelé odalovagoltunk a marhákhoz, átkeltünk a száraz patakmedren, és a túlsó oldalon ellovagoltunk a marhák mellett. Mély árkon jöttünk vissza, western-lóhoz méltó nyugalommal.
Ez csak a második alkalom, egy hete van nálam, de látszott rajta, hogy tudja, miről van szó. Figyelt, érdeklődött, de nem riadozott.

2014. április 11., péntek
A lovardában dolgoztunk egyedül. Rakéta meglepődött, hogy nem jöhetett utánunk, kintről szurkolt Csillagnak csendesen.
Felnyergeltem és lefutószáraztam. Mindkét kézre, mindhárom jármodban szépen dolgozik és örömmel vált vissza lépésbe.
Ezután egyedül felültem, többször fel-leszálltam. Egyáltalán nem zavarja. Lépésben dolgoztunk,  kicsit bizonytalanul, de nagyon nyugisan. Többször engedtem legelni, úgy hogy a hátán ültem.
Aztán leszálltam, elengedtem. Nem akartam semmi stresszt neki, és ő örült ennek.

2014. április 12., szombat
Kevés időnk volt. Elkaptuk a lovakat, felnyergeltük őket, és már mentünk is ki terepre.
Ez kicsit érződött Csillagon, néha feszültebb volt, de mindvégig engedelmes, és egyszer sem akart megszabadulni tőlem. Többször leszálltam, felültem, de mindvégig lovagoltam. Most vittem először pálcát, amit finoman használtam is, nem sértődött meg érte.
Szinte végig vezette a terepet.

2014. április 13., vasárnap
Pihenőnap

2014. április 14., hétfő
Bemelegítés a körkarámban. 5-5 kör ügetés, vágta mindkét kézre.
Aztán felnyergeltem, és felültem a körkarámban egyedül. Lépés, pici ügetés. Átvittem a lovaspályára Csillagot, ott is felültem rá rövid futószárazás után. Léptünk, ügettünk egyedül. A pálca használatára egy egészen aprót megugrott, de amint jeleztem a szárral rögtön rendeződött. Utána szépen dolgozott.

2014. április 15., kedd
Pihenőnap. Pocsék az idő, és én beteg vagyok.

2014. április 16., szerda
Az idő ma sem a legszebb.
Először felülök Vadócra a lovardában, Petra pedig körbehajtja a többieket. Aztán ő felül a Vadócra, én kicsit lefutószárazom Csillagot, felnyergelem, aztán én is felülök. Kicsit sétálunk, ügetünk körbe-körbe. Lassan eláll az eső, kivezetjük a lovakat, és kimegyünk terepre.
Csillag hátáról vezetem Rakétát. Sokszor megyünk elől, többször ügetünk is. Ha elakadok Petra lovagol előre. Megint találkozunk hírtelen felbukkanó kocogóval az erdőben, és (Csillaggal először) szarvasokkal  az erdő feletti fennssíkon.
Hazafelé Rakéta már nem akar lépni, csak ügetni. Ez átragad Csillagra is. Nem akar ledobni, csak lassan ügetni lépés helyett.
Kicsit feszültebb, mint szerettem volna, de nem esik pánikba.

2014. április 17., csütörtök
Benti edzés a lovardában egyedül.
Először megmozgattam kicsit szabadon. Majd lepucoltam, felnyergeltem, és futószáraztam egy kicsit. Már egész rutinos. Felültem,  és lépésben, ügetésben dolgoztunk kicsit. Rakéta kintről szurkolt. Egy-egy jó kör után, ha visszaértünk Rakétához, megengedtem, hogy Csillag legeljen kicsit. Néha répát is kapott. Jól és nyugodtan dolgozott.
Ma csináltunk először féllovardás nagyköröket lépésben. Meglepően jól sikerült.

2014. április 18., péntek
Micsoda nap volt a mai.
A kőrkarámban dolgoztunk. Előszor egy nagy, csörgő fóliával ismertettem meg. Egy répáért szabadon is hajlandó volt ráállni. Ha rajta ültem, szívesen kereztül ment a fólián.

Végül kijöttünk, és kint léptünk, ügettünk.

 Aztán átlovagoltunk az árkon. Nem akart ennél messzebb menni a többiektől. Veszekedés helyett inkább leszálltam, elvezettem 50 métert, majd felültem és visszalovagoltam az árokig. Ezt 2-3-szor megcsináltuk. Mára ennyi elég.
2014. április 19., szombat
Benti edzés. Léptünk, ügettünk. Most ügetésben is megcsináltuk a nagy köröket.

2014. április 20., vasárnap
Pihenőnap. Egyszerűen nem értem rá.

2014. április 21., hétfő
Először a körkarámban dolgoztunk. Lusta volt, mégis gyönyörűen szóra, támogatásra vágtázott velem 2-2 kört. Kimentem egyedül két lóval (Rakéta volt a társaság). Először alig tudtunk elindulni. Sokszor megállt Csillag. Ha más nem használt, megcsiptem a szár végével a farát, ilyenkor megindult.
Később folyton ügetni akart, mint a múltkor. Engedtem neki, nyugodt ügetésben mentünk többet, mit eddig összesen. Hazafelé sétáltunk. Nem félt a forgalomban.
Azt hiszem nagyot léptünk előre.

2014. április 22., kedd
Ma is két lóval mentem ki egyedül , ahogy tegnap. Csillag lejött hozzám a meredek domboldalról, ahol a többiekkel legelt. Igaz, hogy a megtiszteltetés a trágyás vödörnek szólt, amit takarmányos vödörnek gondolt, mégis jólesett, hogy nem kellett rá vadásznom. Nyergelés közben a karámon kívül legelhetett, aminek nagyon örült. Nem zavarta, hogy hosszú viharkabátban ülök rá, és a vezetőszárból sem csinál gondot, amivel rakétát vezetem, aki időnként ránk tekeri azt.
Bemelegítés nélkül vágtunk neki. Az elejétől többször megálltam legeltetni, bár később nem mindig akart egy helyben maradni.
Az eleje jobb volt, mint a tegnapi. Gyorsan tanul. Kevesebbszer akadt el több olyan helyen, ami tegnap még gyanús volt, ma nyugodtan ment tovább.
Sokkal többet sétáltunk mint ügettünk, de mikor messziről meglátott egy másik lovat, illetve még hátrébb a szürke marhákat, kicsit felhúzta magát. Ennek ellenére végig kezelhető maradt. A lovaglás végére újra teljesen ellazult.  A lenyeregelésnél láttam, hogy meg sem izzadt.

2014. április 23., szerda
Német vendégek érkeztek hozzánk. Egy hölgy, Babett direkt Csillagot jött megnézni és kipróbálni.

Először a körkarámban mutattam be, majd ő ült fel, lépett, ügetett és vágtázott vele.

Majd kimentünk terepre. Én Rakétán kísértem őket. Az elején kicsit nehezen hagytuk el a karám letávolabbi sarkát, és egy mezőn, ahol legeltetni akartunk voltak kisebb irányítási problémák, de amúgy jól kijöttek egymással.

Csillag nyugodtabban jött, mint mikor az ő hátáról vezettem Rakétát.

2014. április 24., csütörtök
Most a pályán végeztük a bemelegítést. Én Vadócon, Babett Csillagon. Léptünk, ügettünk, vágtáztunk. Csillagnak ez volt az első vágtája bent. Később én is ráültem, és kengyel nélkül nyugodtan vágtázhattam vele.
Kimentünk, ekkor átültem Rakétára. Jót csavarogtunk, többször vátáztunk. Csillagnak ez volt az első, hogy kint vágtázhatott. Simán ment.

2014. április 25., péntek
Benti munka. A vendégünk ma nem ért rá. Én dolgoztam Csillaggal. Minden szépen ment, különösen a vágtára voltam kíváncsi, de ott se volt semmi gond. Csak röviden dolgoztunk, mert éreztem, hogy kicsit fáradt.

2014. április 26., szombat
Az utolsó közös lovaglás a vendégünkkel. Petra is jött velünk Vadóccal.

Egy helyen, ahol ők sétáltak elöl, jött velünk szemben egy motoros. Úgy mentek el mellette, mintha ott se lenne, pedig a motoros nem állt meg, lassan, csendesen elhajtott mellettünk.
2014. április 27., vasárnap
Pihenőnap. Csillag a vizsgán megfelelt. A vendégek hazatértek. Visszavárjuk őket.

2014. április 28., hétfő
Juhé! Ez nagyon jó volt.
Bemelegítésként elvittem magammal, amig Rakétät lovagoltam. Sétáltunk egy nyugisat, annak ellenére, hogy a "félelmetes" szürkemarhák mellett vitt el az utunk. Egyszer sem ráncigált vagy húzatta magát.
Aztán ő következett. Ott lovagoltam vele, ahol legelnek. Most először lovagoltam sarkantyúval. Kíváncsi voltam, hogy fogadja. Egyszer sem hisztizett, viszont jobban ellépett a csizmámtól mint korábban.
Léptünk, ügettünk, vágtáztunk nyugisan, engedelmesen. Vágtában is hagyta magát óvatosan sarkantyúval előrelovagolni.
Az első két felszállásnál bemozdult, ezért a bal szárral kicsit meghajlítottam, amig meg nem állt. A harmadik felszállástól állt mint egy szobor.
Megállításnál is nyugodtan álldogált. Látszik, hogy az elmúlt napokban sem lett félrelovagolva.

2014. április 29., kedd
Bemelegítés nélkül egyszerűen kimentem terepre Csillaggal. Rakétát a hátáról vezettem. Amikor a mély árkon átkelve a túloldalon - eddig ismeretlen helyen - Vadóc irányába kanyarodtunk, az egész csapat izgatottá vált. Vadóc le-föl vágtázott nyerítgetve, az én két lovam meg csak ügetni akart lépés helyett. Ilyenkor meg-meghajlítottam Csillagot, hol balra, hol jobbra, amig vissza nem váltott lépésre. Amint elhaladtunk Vadóc mellett, helyreállt a nyugalom.
Onnantól szép, nyugis séta következett, amit az sem rontott el, hogy Rakéta többször ügetésre váltott mellettünk.
Az útra kiérve 2 traktorral és egy teherautóval is összetalálkoztunk. Óvatosságból levittem az út mellé. Megnézte őket, de nyugodt maradt.
Aztán fogytatottuk a terepet a Csárda-völgy irányába. Csillag lendületesen sétált, viszonylag hosszabb száron, ha meg is nézett valamit, nem vesztette el a lélekjelenlétét és engedelmesen ment előre, ha jeleztem a sarkantyúval. Egy kis hídon is átment.
Visszafelé 2 autó ment el melletünk. Észre sem lehetett venni.

2014. április 30., szerda
Benti munka.
Az eddigieken kivül próbáltam lejönni a falról és egy-egy kiskört lovagolni a sarkokban. Ma szépen ment a hátraléptetés. 3-3 kört vágtáztunk. Balkézre engedelmesen ment, de dölt kicsit a belső vállára. Jobbkézre nagyon szépen vágtázott, ráadásul a végén lassan, ütemesen.
Ma próbáltam először a hátáról a fordulatot az eleje körül.
Örömhír: ma megjött a lóútlevele.

2014. május 1., csütörtök
Könnyű séta, Csillag hátáról vezettem Rakétát. Sajnos Csillag sántit a bal elejére. Az alkaron látszik egy kiss seb (talán harapás vagy szúrás). Holnap megmutatom az állatorvosnak.

2014. május 2., péntek
Reggelre rosszabb lett a duzzanat, szóltam az állatorvosnak. Pihenőnapot tartottunk. Később csökkent a duzzanat, enyhült a sántaság. Megnézte az állatorvos: semmi vész.

2014. május 3., szombat
Pihenőnap. Egynapos programom volt.

2014. május 4., vasárnap
Rakéta hátáról vezetve vittem ki Csillagot egy könnyű sétára. Jobban viselkedett, mint Rakéta, aki olyan műbalhét rendezett, hogy rámtekerte Csillag kötelét, és majdnem beleestünk az árokba. Félig leugorva, félig leesve érkeztem talpra mellette.
Utána viszonylag nyugodt sétával fejeztük be kiruccanásunkat.

2014. május 5., hétfő
Csillag végre nem sántít! Az utóbbi napok nagyon lazák voltak, ezért futószárazással kezdtem, de egyáltalán nem volt túlfűtött.
Kivezettem a többiek közül, és felültem rá. A karám mellett egy frissen lenyirt legelőrészen lovagoltam lépésben, ügetésben. Jól ment.
Aztán fokozatosan ellovagoltam vele a többiektől, majd vissza a többiekhez. Kicsit messzebb, aztán vissza. Az egészet nyugodt lépésben. Rakéta elég rosszul tűrte, de Csillag sokkal jobban viselkedett, mint mikor először próbáltam ezt vele.

2014. május 6., kedd
Kimentem terepre Csillaggal, Rakétát vittük magunkkal. Szépen, lendületesen haladtunk rögtön az elejétől. Nagyot ügettünk, finoman szárkontaktussal.
Az erdőben vágtáztunk egy nagyot. Kicsit tempó felett ment, mert hallotta, hogy kint a mezőn dolgozik valamilyen gép, de nem bakolt, nem ijedezett. Kicsit betűzesedett, de direkt nagyot sétáltam vele az erdőben.
Egy nagyobb szarvascsordába futottunk. Több bika is volt, szépen nő a friss agancsuk. Lustán menekültek a nagy bozótban, a meredek hegyoldalon. Csillag nézte őket, direkt megálltunk, nem félt.
Később erős lejtőn ereszkedtünk le. Hosszú száron mindig ügetésre váltott, de rövídebb száron, finoman hagyta magát vezetni.
Végig nagyon finoman irányítható és majdnem mindig szépen, lendületesen ment előre.

2014. május 7., szerda
Pihenőnap

2014. május 8., csütörtök

Nagy ma az izgalom...
 ...új ló jött a házhoz.



Benti edzést tartottam minden lóval. Csillagot először futószáraztam egy picit, majd egyedül  lovagoltam vele a lovardában. Nem lehetett érezni rajta a tegnapi pihenőt. Egyre jobban, egyenesebben megy előre. Jók, nyugodtak a megállásai. Szépen fordult az eleje körül.
Vágtában mindkétszer elsietett az elején, de nem bakolt, és hagyta magát lassítani. Nyugodt sétával fejeztük be a munkát.

2014. május 9., péntek
Terepre mentünk, vittük magunkkal Rakétát. Sokat sétáltunk, egyre szebben megy előre egyenesen. A vizet nagyon megnézi, egyszer egy kisebb pocsolyát át is ugrott.
Az ügetés nagyon nyugodt, lassú, de lendületes volt.
Lejtön lefelé, finom szársegítséggel jól ereszkedett lefelé.
Az autók továbbra sem jelentenek problémát.

2014. május 10., szombat
Pihenőnap

2014. május 11., vasárnap
Futószáras munka. Egész nap esik az eső. Körön lépés, ügetés finom átmenetekkel. Szépen dolgozik szóra.
Hátraléptetés, fordulat az eleje körül (elég csak odanéznem). Fordulat a hátulja körül, szépen lép keresztbe az elejével. Örül a jutalomfalatoknak.

2014. május 12., hétfő
Ma  új lovacska érkezett hozzánk: Gyémánt, egy fekete kanca. Több hétig itt lesz nálunk edzésre.



Kihasználtuk, hogy itt egy lószállító, és gyakoroltunk kicsit Csillaggal.

Nehezen indultak a dolgok, csak le-föl vágtázgattak hármasban: Rakéta, Vadóc és Csillag. Jót röhögtek rajtam.

De megértettem, hogy kell nekik a mozgás, több napja pocsék volt az idő, és mot délután kisütött a nap.



Aztán csak megfogtam.

Bent dolgozott szépen, nagyon jól megy már ügetésben, nem csak a fal mellett, hanem köröket is.

Aztán fellovagoltam vele a főutcán a házunk elé a futóhoz.
Párszor körbelovagoltam a futót.

Leszálltam, és kis segítséggel felsétált a futóra.


Kapott jutalmat.

Letolattunk, és még kétszer fel-le szálltunk.

2014. május 13., kedd
Tart a hűvös, esős, szomorkás idő, bár legalább a szél nem fúj.
Ennek megfelelően ma is kicsit feszültek voltak a lovak. Vittük magunkkal Rakétát. Elég volt összevadászni. Csillag ma hamar hagyta megfogni magát.
Már felülésnél izgága volt Csillag és az is maradt az egész lovaglás alatt. Lépés helyett gyakran ügetni akart, de figyelt rám, együttműködött velem. A legjobban a hosszú, nyugodt ügetések sikerültek (ilyenkor én kértem, hogy ügessen.)
Volt már sokkal jobb is, de azért megteszi.

2014. május 14., szerda
Könnyen hagyta magát megfogni. Kihoztam a karámból és átvezettem az új lovak melletti körkarámba.
Lédával összeszagoltak, de nem veszekedtek.
A körkarámban bemelegítettünk kicsit, majd kihoztam és a karámon kívül sétáltam vele.
Amig a túloldalon ott voltak a többiek, addig tetszett neki a móka.
Amikor el kellett hagyni a többieket, az már kevésbé. Kacsázva ment előre, a többiek nyerítettek a háta mögött. Elügettem egy darabig, majd megálltam és próbáltam lépésben visszasétáli vele. Ezt többször megcsináltuk. A végére egész jó volt.

2014. május 15., csütörtök
Erős szélben és változó esőben mentünk lovagolni Petrával.
Igazi musztángvadászattal kezdtünk. Le-föl vágtáztak a lovak, ami ugyan  bosszantott kissé, de legalább alaposan bemelegítettek.
Aztán nekivágtunk. Petra Vadóccal, én Csillaggal, Rakéta vezetve.
Sokat ügettünk. Kicsit túlfeszítettek voltak a lovak, de engedelmesek. Már nagyon várom a jóidőt.

2014. május 16., péntek
Pihenőnap

2014. május 17., szombat
Én Rakétán lovagoltam, és Csillagot vezettem. Petra pedig Vadóccal jött ki. Csillag nagyon élvezte, sokkal felszabadultabb volt, mintha rajta ültem volna. Ennyi jutalmat megérdemel.

2014. május 18.,  vasárnap
Pihenőnap

2014. május 19., hétfő
Végre megjött a jóidő.
Végre igazán jót lovagoltam Csillaggal.
Evésnél elkülönítettem a többi lótól, így igazán könnyű volt megfognom. (A többiekkel is ezt csináltam.) Futószárazással kezdtem, amit csinált már jobban is.
Felültem bent a lovardában. Szépen dolgozott lépésben, ügetésben és vágtában is. Vágtánál 2 teljes lovardát kértem tőle, majd rögtön 2 féllovardás nagykört. Hadd mozogjon. Természetesen mindkét kézre megcsináltuk.
Aztán kivittem. Nyugodt lépésben hagytuk ott a többieket, de erősen kacsázva. Ügetésre váltottunk, úgy könnyebb egyenesen előrelovagolni.
Visszafelé végig lépés. Picit rövidebbre kellett fognom és finoman játszanom a zablával, de megcsinálta. Igazán jó volt.

2014. május 20., kedd
Ilyen jó még sosem volt Csillaggal!
Micsoda ló lehet még belőle?!
Bemelegítésként magunkkal vittük az első terepre, ahol Petra ült Vadócon, én Rakétán.
Minden ló nagyon nyugodtan viselkedett. Süt a nap, lengedezik a szél, hullámzik a fűtenger.
                     Csodaszép...  

Aztán következett Csillag. Visszatérve a karámba először nem akarta, hogy megfogjam. Ilyenkor továbbhajtottam, majd viszonylag közelről újra hívtam magamhoz. 3-4 hajtás után "önként feladta magát".
Aztán felnyergeltem és egyszerűen kimentünk.
Felülés után még legelhetett kicsit. A karám mellett nyugodtan és egyenesen sétált. A nyilt mezőre érve nézegetett hátrafelé, kicsit kacsázott, de már kevésbé mint tegnap. Aztán, hogy határozottabban menjen, előrefelé ügetésre váltottam. A szárak enyhén belógtak, mégis szép, egyenletes tempóban ment előre.
A pocsolyánál kicsit kérette magát, de szépen keresztülment.
Újabb mezőre érve vágtára váltottunk. Olyan könnyedén, puhán halad, akár egy szarvas.  Később kicsit gyorsított, de szépen hagyta magát lassítani, nagyon jó volt. Közben többször nyerített az otthoniak után. Aztán séta hazáig. A szürkemarháknál még sosem ment ilyen szépen. Az utolsó pár száz métert egy kézzel, laza száron tettük meg.
Pár napja még eléggé aggódtam, de most már bizakodóbb vagyok, hogy sok örömet fog még okozni új gazdájának.

2014. május 21., szerda
A Tegnapi sikeren felbuzdulva izgatottan vártam a mai lovaglást.
Csalódottan láttam, hogy valamelyik ló (valószínűleg Vadóc) megcsipte az oldalán, pont heveder tájékon, úgyhogy itt ma nem lesz nagy lovaglás.
Lehoztam minden felszerelést, de csak kantárt tettem rá, gondoltam bent megpróbálom szőrén.
Fel sem emelte a fejét, amikor a tuskóról a hátára csusszantam, békésen legelt tovább.
Lépésben lovagoltam vele alakzatokat, sarkantyú nélkül.
Meglehetősen jól csinálta.
A hátraléptetések pedig különösen jól sikerültek.

2014. május 22., csütörtök
Ma egy nagyot csavarogtunk kettesben Csillaggal (kb. 2 órát). Egy lovas ismerősömhöz ugrottam el, akivel beszélni akartam.
Ismeretlen helyeken jártunk, kiképzés szempontjából nagyon hasznos volt. A legjobb egy igazán harmonikus, hosszabb vágta volt. Szinte eggyé válltunk. Nagyon élveztem.
Egy hídnál viszont olyan elszántan tolatott, hogy veszekedés helyett inkább leszálltam és vezettem. Sétálva eljön velem bárhova, már bizonyította...


2014. május 23., péntek
Benti edzést tartottunk. Nagyon szépen, nyugisan dolgozott. Egy-két megállás vágtából különösen jól sikerült.


2014. május 24.,  szombat
Pihenőnap

2014. május 25., vasárnap
Pihenőnap

2014. május 26., hétfő
Benti munka. Bemelegítés nélkül akartam felülni rá, de nem jött oda hozzám. Ezért kicsit megfuttattam a lovardában, egészen addig amig "önként feladta magát" és odajött hozzám
Jól dolgozott, bár szerinte az egyik sarok különösen gyanús és jobb elkerülni.
Nagyon jó, erős stoppokat csinál hangra, ráadásul nagyon szívesen.
Jót vágtáztunk, már a körön is viszonylag rutinos.
Vele is kimentem sétálni a végén. Szépen ment elfele, csak ha Rakéta nyerített neki, akkor kezdett kicsit kacsázni és visszanyeríteni.
Hazafele egy kézzel, hosszú száron jött békésen.

2014. május 27., kedd
Pihenőnap

2014. május 28., szerda
Rakéta hátáról vezettem Csillagot, Petra Vadóccal jött velünk. Csillag nagyon jól viselkedett, csak a legelés foglalkoztatta, szépen jött.

2014. május 29., csütörtök
Másodszor van itt nálunk Csillag gazdája, Babett. Kétszer is kilovagoltunk.
Délelőtt kimentünk terepre, Babett Csillagon, én Gyémánton. Mit sem sejtve beszélgettünk, szép nyugodtan ballagtunk. Aztán először megállt az egyik ló, majd a másik. Izgatottan figyelték az utat, a bokrokat, majd megindultak vágtában visszafelé. Ez volt az első, hogy Gyémánt elragadott, de nem volt valami nagy élmény. Minden erőmet, ügességemet be kellett vetnem, hogy balra elforduljak.
Szerencsére Csillag sem hagyta el a lovasát. Visszamentünk, és leszállva átvezettük őket a félős szakaszon, majd visszaültünk és lovagoltunk egy jót. Többször ügettünk, vágtáztunk. Nem ismétlődött meg a "nagy kaland".
Délután Babett és Csillag bent is szépen dolgoztak, kint is egész jó volt. Ez mutatja, hogy amikor az első terepen elragadtak minket a lovak, akkor sem romlott meg közöttük a kapcsolat.
A második kiFurlovaglás még jobb volt. A vágtánál hátul jöttek élénken, de engedelmesen. Sokszor mentek elől, hegyre fel gyakran lassan ügettek. Szokatlan megoldás, de jobb, mintha veszekednének.

2014. május 30., péntek

Csillagon Babet ült, Vadócon Petra, én Rakétán. Csillag jobban érezte magát baráti társaságban, mint tegnap "idegen" lovak között.



2014. május 31., szombat
Utolsó alkalom, hogy Csillag nálunk Babettel dolgozott.
Három lóval: Csillag, Gyémánt, Léda terepre mentünk ki.
Egy nyugis sétát tettünk, néha kisebb ügetéssel tarkítva. A kölcsönös bizalmat még építheik, de már biztatóan boldogulnak egymással.

2014. június 1., vasárnap
Pihenőnap

2014. június 2., hétfő
Utolsó nap itthon. Rakétára ülve elvittem magammal a Cuha-völgybe egy nagy sétára. Gázlókon, hídon mentünk keresztül, szépen jött a másik után. Egész közel kozzánk ment el melletünk a vonat, ott sem hisztizett.  
Volt gázló, ahol ugrott, volt ahól szépen belesétált a vízbe. Mindenki jól érzete magát (na jó, oké - Rakétának voltak fenntartásai ;).
Este meghoztam a lószállítót, gyorsan csináltunk egy főpróbát. Csillag kicsit megszaglászta, aztán szépen beszállt mellém és felfalta a jutalom répákat.

2014. június 3., kedd
Hajnali 4-kor ébresztő. Gyors pakolás, készülődés. A lovaknál még gyorsan mindent elrendezni.
Kis mellékutcsákon kanyarogva Lipcse külterületén egy nagy lovaslétesítménybe érkezünk. Több mint 100 ló és 120 hektár. Egy volt TSz, egy tehenészeti telep van átalakítva.  Sok a beton, de célszerű , egyszerű megoldások. 
Szépen leszáll, bevezetjük a helyére, sajnos egy boxba, de egyenlőre ez van. A szomszéd, egy sárga herélt szimpatikus.
Este lazulás. Grillparti, ijászkodás. Érdekes érzés egy busske német tulajdonos Kassai ijával lőnni. Finom szerszám.

2014. június 4., szerda
Reggel kelés fél 6-kor (de én már egy órával előtte csak mászkálok és forgolódok.)
7-kor kezdünk a lovardában. Csillag első éjszakája jól telt.

Bemutatjuk neki a 22 éves, békés Taggs-et, akivel ma együtt fogunk kilovagolni. Nem hatja meg.


  Ricci
   

Kicsit szabadon megmozgatom egy kisebb karámban, majd futószárazom.



Ezután a lovaspályán teszünk pár kört, majd kimegyünk terepre a két lóval.


Én ülök Csillagon, jól viselkedik.



Folyópárton ügetünk csizma-csizma mellett (mit két lovasrendőr).

 Milyen buli külföldön hazai lóval lovagolni.
   

Elhangzik, hogy szegény ló, biztosan gyüleli a lószállítót (becsaptuk szegényt), ezért egy végső próbaként ismételjük a lószállítóba a beszállást. Gond nélkül feljön.




Így kerek a világ a többi ló között. Kerek nyekkal, passage-ban közlekedik az új társaságban.

Fájdalmas búcsú, aztán irány haza, ló nélkül is 11 óra az út.


                                         

Szilaj 

 

Twister edzésnaplója

2013. június 7., péntek
"Meghalt a király, éljen a király!" Korán reggel hazaszállítottam Pufit. Két hónap kiképzés után kicsit nehéz szívvel váltam meg a kedves, könnyen tanítható Fjord lótól. De nem maradt üres a helye.
Hoztam helyette kettőt onnan. Az egyik Twister, az 5 éves, fajtatiszta appaloosa herélt. Ő is két hónapot vendégeskedik nálunk.
Már volt szerencsém ehhez a nagyszerű fajtához. Pár évvel ezelőtt Wapitit képezhettem ki, egy appaloosa kancát. Kedves, behízelgő természete szép emlék számomra.
Twister annak a családnak a saját tenyésztésű lova, akikhez Pufi is tartozik. Lovardai körülmények között már képezték, lovagolták két helyen is. Terepkiképzésre hozzám került.
A gazdája kicsit aggódott, hogy fog beszállni a lószállítóba, de amíg kerített egy talicskát, hogy rendbe tegyük a lószállítót, Twister már be is szállt velem.
Pöttyit raktam be hozzá a vendeglókarámba, amíg meghoztam Tinát, a második lovat (17 éves kisbéri kancát). Úgy lépett a karámba, mint aki otthon van. Két órával később is békés legelés közben találtam, mikor meghoztam otthoni barátnőjét.
2013. június 8., szombat
Másnap, szombaton megkörmöltük, hogy rá tudjunk ülni. Megkötés nélkül, széna eszegetés közben csipkedtem, reszeltem körbe a patáját Gergővel.
Aztán kipróbáltam. Futószáron először kitépte magát a kezem közül, majd szépen, lazán, westernes fejtartással rótta a köröket kötőféken.
Felnyergelve kicsit púposan, kicsit idegesen járt, mert a kengyelek ütögették az oldalát. Azért hagytam, hogy elviseljen kisebb kellemetlenségeket, hiszen lovasa nem profi, ne legyen túlérzékeny.
Aztán felültem, kis rodeóra számítva, de semmi. Sétáltunk a másik ló után.
Átvittük a pályára, üdvözölték a többieket, de aztán szépen sétált a két összeszokott ló egymás mellett.
Majd kimentünk egy nyugodt sétára. Párszor megálltunk legeltetni, olyan jó volt, hogy nagyobbat mentünk, mint akartam eredetileg (így sem volt több félóránál).
Általában nagyon nyugodtan viselkedett mindkét ló. Nagy segítség egy nyugodt kísérő ló.
Volt, ahol óvatosan szaglászott (szürke marhák melletti út), de hagyta magát előrelovagolni.
Egyszer teljes nyugalomból megrebbent picit, de a következő pillanatban már nyugodtan sétált tovább.
2013. június 9., vasárnap
Pihenőnap
2013. június 10., hétfő
Átvittük Twistert és Tinát a lovaspályára. Bemelegítésként lemozgattam futószáron Twistert. Szépen dolgozott bal kézre. Nem lesz itt gond... Aztán jobb kézre váratlanul kitépte magát. Utána újra szépen dolgozott. Gyönyörűen lassan vágtázik futószáron.
felültem rá, semmi gond.
Sétáltunk bent a másik után, aztán egyedül ügettünk pár kört. Kimentünk egy sétára. Arra amerre szombaton, csak kicsit nagyobbat. Láttunk messziről vadakat (őz, róka). Észrevette őket, de nem riadt meg. Egy rebbenése sem volt.
2013. június 11., kedd
Eljött a kovács, megcsinálta az összes lovat. Kicsit furcsállta, hogy Twistert kötőfék, megkötés nélkül csináljuk szabadon. Nagyon jól viselkedett.
Délután: A szemerkélő esőben lovagoltunk egy fantasztikusat Gergővel. Bemelegítés nélkül kivezettük a lovakat a karámból, át az árkon. Itt Gergő felült szőrén Tinára (az első nap sajnos ledörzsölte a bőrét egy helyen a heveder). Majd elhaladtunk a többi ló mellett a karám külső oldalán. Egyszer Twister majdnem fellökött. Mikor kicsit eltávolodtunk a többi lótól, én is felültem nyeregben. Kicsit izgultunk, hogy mi lesz, de nagyon szépen és nyugodtan sétáltak velünk. Többször megálltunk legeltetni, ilyenkor látszott, hogy Twister milyen nyugodt. Gyakran mentem elől, de az eső produkált pár nagy pocsolyát, és ezek közül néhánynál elbizonytalanodott. Ilyenkor veszekedés helyett előreengedtem Tinát, aki jó tanárnak bizonyult. Nyugodtan áthaladt a vízen, Twister pedig gondolkodás nélkül követte.
Twister figyelmes, észreveszi a vadakat, látnivalókat, de engedelmesen megy előre. Ha valami egy pillanatra megzavarja, a következő pillanatban már újra nyugodt.
Nem zavarta a gyors mozgás lehetőségének hiánya, békésen sétált.
Kicsit a forgalomhoz is szoktattuk.
Először megálltunk az út mellett legeltetni. Jöttek, mentek az autók - nem zavarta. Aztán hazasétáltunk problémamentesen.
Ráadásul az eső is elállt.

2013. június 12., szerda
Pihenőnap

2013. június 13., csütörtök
Benti edzés. Tinától függetlenül lovagolunk alakzatokat lépésben, ügetésben. Első vágtánk. Féllovardás nagy kör. Kölcsönösen ismerkedtünk egymás igényeivel, de jó-szándékúan, bakolásmentesen  dolgozott mindkét kézre.

2013. június 14., péntek
Pihenőnap
2013. június 15., szombat
Első közös terepünk Nellivel, aki westernnyeregben ült Tinára. Így végre tudtunk ügetni és vágtázni Twisterrel kint is. Eddig csak bent ügettem, lassan, westernesen, tanügetésben, most kint könnyűzve meglepődtem, milyen lendületesen tud előre haladni rohanás nélkül. Már már izgultam, hogyan fogja vezetni Pufit ezzel a lassú cammogással, de most szinte úsztunk a levegőben, Tina is kényelmesen elfért mögöttünk.
A vágtát sajnos bakolással kezdte, de aztán kisimult.
Nagyon boldog voltam, hogy ilyen kitűnő lovon csavaroghatok.
2013. június 16., vasárnap
Körbekerültük a falut. Az egész terep nagyon kellemes volt. Ha Twister elakadt, Tina előrement, és segített eloszlatni félelmeit. Egy gázlónál, ahol sajnos büdös a víz, egyik sem akart átmenni. Leszálltam, szépen jött velem, és átugrotta a vizet. Jobb, mint veszekedni. Visszavezettem megint átugorta. Harmadszor már átlovagoltunk ugorva egy kicsit. Tinát is átvezette lovasa.
A vágtát sajnos megint bakolással kezdtük mindkét esetben, de próbáltam erélyesen előre lovagolni, ettől nyugodt, élénk vágtára váltott.
2013. június 17., hétfő
Szuper vágtáink voltak végre bakolás nélkül.
A köveken lépésben is tapogatózva, totyogott, kereste a puhát, lehet, hogy a nyári hónapokra érdemes lenne megpatkolni az elejére.

2013. június 18., kedd
2 órás nagy csavargás a hegyek között. Többször vágtáztunk, és egyszer sem bohóckodott, hanem jelzésekből is megértjük egymást. Kicsit fáradtnak tűnt, de nem is csoda, nagyon meleg van és pihenőnap nélkül dolgozunk.

2013. június 19., szerda
Bajosan indult a reggel.
Amíg Tina ette az abrakot, Twister kint szabadon legelhettet. Amikor be akartam vezetni, kitépte magát a kezemből, és egy negyed  órán át fogócskáztunk. Jól szórakozott rajtam.
Ezek után kíváncsian vártam a lovaglást, de ott gyönyörűen dolgozottt. Saciból, az idegen lóból sem csinált problémát. Szépen ment mögötte, szépen dolgozott elől, tette a dolgát. Nagyon kellemesek voltak a vágták is.

2013. június 20., csütörtök
Az igazság pillanata. Először jött Twister gazdája lovagolni terepen a lován. Rögtön nyergeltünk, és hármasban kilovagoltunk terepre. Twister mindhárom jármodban jól dolgozott, akár elől, akár Tina vagy Rakéta mögött.
Egyébként  először dogoztak Rakétával együtt, és ez semmi feszültséget nem okozott.

2013. június 21., péntek
Pihenőnap. Rá is fért.

2013. június. 22., szombat
Pihenőnap.


2013. június 23., vasárnap
Könnyű futószáras munka.
Sejtettem, hogy megpróbál majd kiszabadulni a kezemből. Rákészültem, kesztyűt vettem. Amikor el akart szaladni vele, szaladtam a karám  faláig, és visszavezettem, dolgoztam vele tovább. Kétszer próbálkozott, aztán tette a dolgát mindhárom jármodban.

2013. június 24., hétfő
Pihenőnap - csak Twisternek. Én egész nap szénát pakoltam.

2013. június 25., kedd
Ennyi pihi után kíváncsian vártam, mit csinál, ha ráülök.
Ráadásul egyedül vittem ki a két lovat.
Esős, hűvös nap, amikor amúgy is rebbenékenyek a lovak. Semmi. Mintha tegnap dolgoztunk volna.
Azon sem háborodott fel, hogy Tinát a nyakába kötve vezettem a hátáról.
Nyugis séta, egy kellemes ügetés, többször megálltunk legelni. Ennyi.

2013. június 26., szerda
Petrával kettesben lovagoltunk ki, ő Tinán, én Twisteren. Petra először ült Tinán, ennek ellenére léptünk, ügettünk, vágtáztunk.
Végig szépen dolgoztak. A legnagyobb kihívást csak egy meredek lejtő bizonyult, ami nagyon csúszóssá vált az esőktől. Ezt is fegyelmezetten, engedelmesen megoldották.

2013. június 27., csütörtök
A kamrám előtti mezőn lovagoltam Twistert szőrén. Tina szabadon legelhetett. Egy-két körön át követett minket, majd megértette, hogy nem megyünk el, és szépen legelt. Twister először meglepődött, aztán egy kicsit visszabeszélt, majd szépen engedelmesen dolgozott lépésben, ügetésben. Többször megálltam, legeltettem jutalomként.

2013. június 28., péntek
Másodszor lovagolta nálam Twistert a gazdája. Kicsit rosszabbul mentek mint először. Kicsit zajosan, kicsit csikorogva, de azért lovagoltunk jó hangulatban egy gyönyörű terepet. Én szőrén (nyeregalátéttel) lovagoltam Tinát.


2013. június 29., szombat
Kicsit izgulva ültem fel Twisterre.
Vajon rossz nyomon járok a kiképzésében, hogy tegnap nem ment annyira jól?!
A nyakába kötöttem Tinát, és csavarogtunk egy jó nagyot. Nyugodt volt és engedelmes. Nagyon élveztem.
Az első vágtámnál csendesen indult, szép egyenletes tempóban. Tina egy idő után nem akart vágtázni, húzatta magát. Twister, mint egy gőzmozdony engedelmesen vontatta.
Később egy nyílt mezőn vágtáztunk nagyot. Fej-fej mellett haladt a két ló. Élénk, friss, de engedelmes vágta volt. Közben őzeket is láttunk, nem torpant meg, nem gyorsított. Amikor a magasleshez értünk, kicsit jobbra húzott, de hagyta magát korrigálni, és megállás nélkül vágtázott, amíg kértem.
Szinte egész terepen egy kézzel lovagoltam.
Az erdőben egy kidőlt fa állta utunkat, csak meg kellett mutatnom merre törtessünk a bozótosban, és már csörtetelt ist.
Nagyon élveztem minden pillanatot.

2013. június 30., vasárnap
Pihenőnap

2013. július 1., hétfő
Pihenőnap

2013. július 2., kedd
Twister hátáról vezettem Tinát. Nyugodt, kellemes terep volt, annak ellenére, hogy egyre több a bögöly.
Megpróbáltam összeengedni a lovakat, de Vadóc és Rakéta annyira kergette ezt a másik két szerencsétlent, hogy estére visszahoztam őket. Így a lovaglás szinte megkönnyebbülés volt nekik. Hosszú egyeneseket vágtáztunk. Néha kicsit húzott jobbra, de hagyta magát korrigálni.

2013. július 3., szerda
Rövidre sikerült a benti edzés. Éppen felnyergeltem, alig tettem pár kőrt, mikor jöttek a trágyáért. Addig azonban jól viselkedett, engedelmesen rótta a köröket.

2013. július 4.,csütörtök
Jöttek megnézni és kipróbálni Tinát. Felnyergeltem Twistert, és amíg Tinát bent próbálgatták, addig mi is dolgoztunk.

Ha kellett ment Tina előtt, mögött, mellett. Ha azt kértem tőle, függetlenül dolgozott a lovardában csendesen, engedelmesen. Lassú vágtából, nyugodt, kifejezett stopokat csinált. Utána nyugodtan állva maradt.
Majd kimentünk terepre, itt is nagyon megbízhatóan dolgozott. Különösen tettszett, amikor hosszan vágtáztunk egymás mellett. Mintha egy fotelben ültem volna, miközben suhan mellettünk a táj. Később egy másik vágtánál szlalomoztunk a mezőn, szuper volt.

2013. július 5., péntek
Pihenőnap

2013. július 6., szombat
Közös lovaglás Rakéta és Vadóc gazdáival. Ők lovagoltak elől, én Twisteren szőrén (az első, hogy terepen így mentünk), és a hátáról vezettem Tinát, aki lovas nélkül jött velünk.
Nagyrészt sétáltunk. Folyamatosan fékeznem kellett Twistert, hogy ne kerüljünk túl közel Vadóchoz, aki szívesen felrúgott volna minket. Ettől Twisternek egyre nagyobb lett a mellénye. Azt hiszem, a dupla ágaskodás volt a fő attrakció, amit előadtunk. Ágaskodás, kis bakugrás, ágaskodás, nem voltam oda érte.
Egy erős emelkedőn vágtáztunk kicsit, az szőrén hatalmas élmény, de Twister lopakodó vágtájával még fantasztikusabb volt. Sokszor ügettünk nagyon lassan hazafelé, az is kellemes érzés, bár egy hosszú száras sétának hazafelé jobban örültem volna.

2013. július 7., vasárnap
Újra itt van Nelli, akivel nagyokat csavaroghatunk. Ő ül Tinára, én Twisterre. Nagyon jó kedve volt Twisternek, rögtön az elején bohóckodott, de aztán kapott lehetőséget a mozgásra. Többször vágtáztunk jókat, sőt egyszer még ugrattunk is az erdőben. Nagyon szenved a böglyöktől.

2013. július 8., hétfő
A böglyöket ma is túl reagálta kicsit, de egyébként jól dolgozott. A legjobb talán az volt, amikor egy nagy réten csizma-csizma mellett lovagoltunk Nellivel lépésben, ügetésben, vágtában. A vágtánál egymás mellett nyújtottunk, rövidítettünk. Szépen dolgozott össze a két ló.

2013. július 9., kedd
Ma kipróbáltuk Twister új "sportcipőit". Tegnap, kora-délután, teljes bögölyinvázió alatt patkoltuk meg az elejére.
Mintha ma jobban viselte volna a rovarok csípéseit is. Bátran lépett az új patkókkal. Nagyot csavarogtunk az erdőben. Viszonylag sokszor kértem tőle hosszú száron sétálva vágtát, majd ismét lépést. Nagyon átengedően ment. Bent a fák között kevesebb volt a vérszívó és kellemesebb a hőmérséklet. Hegyre föl, völgybe le, engedelmesen dolgozott.
Mikor hazafelé kijöttünk a nyílt terepre, rengeteg bögöly vetette ránk magát. Ez meglehetősen zavarta, ügettünk egy nagyot, aztán hazaballagtunk. A műút mellett lépdeltünk, mikor telefonon hívtak. Telefonálva lovagoltunk haza, telefonálva nyergeltem le és vezettem a helyére. Fél kézzel is könnyen kezelhető.

2013. július 10., szerda
Lassan mindenki elfárad, ló és ember egyaránt. A reggeli hőségben megmászunk kitudja hány hegyet, dombot, hogy aztán a másik oldalon leereszkedjünk. A lovak figyelmesek és engedelmesek.

2013. július 11.,csütörtök
Utolsó lovaglás Nellivel. Egy könnyű benti edzést tartunk. Szépen, figyelmesen dolgozik a két ló egymás mellett.

2013. július 12., péntek
Pihenőnap. Mindenki megérdemli.

2013. július 13., szombat
Könnyű séta terepen, sok legeltetéssel. A lovak nagyon élvezik, én sem panaszkodhatom.

2013. július 14., vasárnap
Pihenőnap

2013. július 15., hétfő
A baleset: Simán ment minden völgybe le, lépés, ügetés, vágta, ahogy kell. Hazaballagtunk. A karám  előtt még legeltettem egyet. Twisterről leszálltam, és nem húztam le a nyakáról a hurkot (Tina vezetőszárát), hanem elkezdtem szétcsomózni, nehogy zavarjam a gondtalan legelésben. Már a felénél tartottam, amikor kitört a pánik a fedélzeten. Twister belelépett a hátsó lábával a vezetőszárba. Mikor Tina fel akarta emelni a fejét, a kötél megfeszült Twister lábai között. Ettől megriadva vadul rugdosni kezdte a Tinát, aki annál inkább feszítette a kötelet.  Hármasban jártunk a táncot a mezőn, próbáltam közbeavatkozni, kiszabadítani Tinát, nyugtatni Twistert.  A kötél feszül mint a bolond, bicska nincs nálam. Az egész talán egy hosszú perc volt, mire a karabinert Tina állánál sikerült végre kikapcsolnom.
A lovak úgy, ahogy megnyugodtak , bevezettem őket a helyükre. Twister jobb combja belülről vörösre ledörzsölve, de nem vérzik.

2013. július 16., kedd
Twister alig hagyja megfogni magát, de aztán csak felkantározom, felnyergelem. Hála Istennek nem sántít. Felülök, és a hátáról vezetem Tinát, e nem kötöm Twister nyakába.
Szépen dolgoznak szinte nyoma sincs a tegnapi balesetnek. Gondtalanul legelnek a lovak, nagyot, lazát csavargunk.

2013. július 17., szerda
Pihenőnap


2013. július 18.,csütörtök
Twister befogása ma sem volt a legegyszerűbb. Jó párszor kőrbe hajtottam, mire engedte magát. A csatlakozás nem volt tökélete.
Atán kilovagoltunk egy nagyot. Először sokat ügettünk, mert szinte menekültek a böglyöktől, pedig direkt rögtön reggeli után foglalkoztam velünk. Fent a hegyoldalban, ahol nincsenek szántóföldek, elengedtem Tinát. Együtt vágtáztunk Twister szépen, csendesen, engedelmesen. Séta közben egy megfelelő kaszálón egy kézzel  lovagoltam nagy köröket ügetésben és vágtában. Annak ellenére szépen sikerült, hogy Tina igyekezett akadályozni minket a fordulásban.
Twister hátáról sikerült befognom Tinát. Hazaballagtunk, itthon behúzódtak a fák közé, ott kellemesebb.

2013. július 19., péntek
A reggeli "musztángvadászat" megismétlődött. Kantár nélkül szépen csatlakozott, kísérgetett, de mikor felvettem a kantárt nem volt hajlandó odajönni hozzám. Jó pár kör után azonban hagyta megfogni és felkantározni magát.
Kint szinte folyamatosan menekültünk a böglyök elől. Tinát megint elengedtem, de vissza is élt vele, próbálta átvenni az irányítást. Előre ment, és próbálta átszervezni az útvonalat.
Mindhárman alig vártuk a visszaérkezést, és már menekültek is az árnyékba.

2013. július 20., szombat
Eljött egy régi kedves ismerősöm kipróbálni Tinát. Kicsit problémás volt elkapni Twistert, de aztán szépen dolgozott terepen. Zavartalanul figyelhettem a vendégre, mert a lovam tette, amit kell.

2013. július 21., vasárnap
Végre kergetőzés nélkül, könnyedén fogom meg Twistert. Egy másik régi lovasbarátom lovagol Tinán.
Intenzív, élménydús lovaglás a kora-esti  órában. Többször vágta, majd séta hosszú száron. Egy helyen ugrattunk is az erdőben, most harmonikus abban, mint a múltkor. Most sem próbált mellé vinni vagy megállni.

2013. július 22., hétfő
Pihi

2013. július 23., kedd
Esti, nyugis terep. Tinát végig vezetem, nem merem elengedni. Minden jó, vágtában még a kalap alatt is lobog a hajam, úgy hasítunk, de nem bakol, nem rakoncátlankodik. Hazafelé ügetésben szlalomozunk egy kézzel. Szépen viselkedik forgalomban.

2013. július 24., szerda
Kora-reggeli benti edzés.
Mindhárom jármodban ragyogóan dolgozik. Az utolsó stoppot tökéletesen hajtotta végre, majd büszkén visszanézett rám. Megsimogattam és leszálltam. Szép munka volt.

2013. július 25.,csütörtök
Elkísértük hazafelé egy lovas ismerősünket. Szépen ment az elején lépésben, aranyosan ügetett (Tinát vezettem). Az első vágtánknál  játszottunk, az ismerősömnek kellett velem szinkronban lovagolnia. Twister szépen beugrott, szépen lassított, megállt ha kértem.
Később szlalomozva vágtáztunk, az is ment. A harmadik vágtánál egy nagyot alám-pakolt jókedvében, de nem lett belőle baj. Hazasétáltunk.

2013. július 26., péntek
Friss kora-reggeli kilovaglás az ébredő természetbe.
Sok ügetés, szlalomozás, kör lovaglása egy szép mezőn. Minden simán ment.

2013. július 27., szombat
Habkönnyű benti edzés. Először futószárazás. Az elején megpróbált meglépni, de felkészültem rá (kesztyű). Ezután már készségesen és engedelmesen dolgozott mindkét kézre. Először lépes egész kis körön, váltva a kezeket, majd ügetés közepes körön, legvégül vágta. Hátraléptetés, fordulat az eleje körül, fordulat a hátulja körül.
Ezután felültem szőrén, kötőfékkel. Szépen állt a felszállásnál, majd egy kézzel lépésben ment a fal mellett, aztán két kézzel csináltunk egy kis kört, majd egy kézzel ügetés a fa mellett, stop. Leszállás.
Tette a dolgát becsülettel. Jutalomként hamarabb szabadult.
Dög meleg van.


2013. július 28., vasárnap
Pihenőnap

2013. július 29., hétfő
Dagad a  szülői szív.
Sikerült rávenni Csengét, a nagyobbik lányomat, hogy üljön fel Tinára és menjünk ki terepre. Twister a vezető ló, egész jól viselkedik. Ügetünk is. Csenge először retteg, de aztán egyre jobban érzi magát. Tényleg nagy kincs ez a  Tina.

2013. július 30., kedd
A második baleset:
Egyedül viszem ki a két lovat. Minden szép, amig a szürke marhákhoz nem érünk. Szinte szembe kéne mennünk egy fiatal bikaborjúval, ami komótosan ballag felénk.
Twister ellenkezik, Tina sem túl lelkes. Az első ágaskodásnál és visszapördülésnél nem adom fel (jobb lett volna). Másodjára addig hátrál a patakparton, míg belefarol az árokba (amit nem lát a nagy gaztól). Felágaskodva elvágódunk az árok másik partján.
Tinát elengedem, gyorsan felugrok , nézem, hogy lett-e baja Twisternek, aki a bal elejét többször hirtelen felkapja, megrúgva a saját mellkasát. Többször felágaskodik, próbál elszaladni tőlem. Vajon ennyire fáj neki minden lépés? Tönkretettem egy ilyen szuper lovat? Hívjam az állatorvost? Hazavezetem a két lovat. Lenyergelésnél látom, hogy 3-4 nagyobb dudor van a könyöke mögött a mellkasán. Valami darázsfélére eshetett rá ott az árokparton, attól kaphatta a csípéseket. Ez új értelmet ad a lábfelrántásoknak és az ágaskodásoknak. A lábán semmi elváltozás, úgy tűnik nagyobb az ijedtség, mint a baj.

2013. július 31., szerda
Pihenőnap

2013. augusztus 1., csütörtök
Mérföldkő. Az első alkalom, hogy egyedül viszem ki terepre Twistert. Hála Istennek nem sántít, a csípések is eltűntek. Először bent lovagolok vele. Tina ott legelészik körülöttünk.
Aztán kiviszem a karámból, és hagyom legelészni. Tina meglepődik, hogy nem jöhet. Aztán elkezdek le-föl lovagolni a karám mellett. Mindig visszajövök Tinához, hagyom legelni Twistert.
Később ellovagolok a karámból.
Twisternek vannak kifogásai az ötletemmel szemben. Megpróbál visszafordulni, bakol egyet-kettőt. Lassú tanügetésben lovagolom előre, így a legnagyobb a kontrollom fölötte. Nagyon megörül, amikor megállhat és hazafordulhat. Már nem megy a lépés hazafelé, csak a nagyon lassú ügetés.
Elég nehezen sikerül csak ellovagolnom a szürke marhákig, mikor visszajövünk nagyon gondolkodom, hogy elég lesz ennyi mára. De aztán még egyszer nekiindulunk, és érzem, hogy jobban megy. körbekerüljük a marhák karámját. Amikor a dombtetőre kaptatunk fel, valami hihetetlen lassú, kényelmes és koncentrált vágtát kínál fel. Hagyom neki.
Lejtőn lefelé sokat fél-oldalazok vele, később hazafelé körökkel próbálom rávenni a lépésre, nem túl sok sikkerrel.
Leszállok, lenyergelem. Boldogan üdvözlik egymást Tinával. Bevezetem őket az esti karámba, ahol friss füvet legelhetnek, mikor lekantároznám türelmetlenkedik, nem engedi el a zablát. Én engedem el az egész kantárt, hogy de okozzak neki fájdalmat. Kajla!

2013. augusztus 2., péntek
Rádupláztunk a tegnapi  melóra. Először bent a nagy-karámban hegyen-völgyön "terepeztem" vele. Tina szabadon velünk tartott.
Majd kivittem, és a villanypásztor másik oldalán legeltettem.
Aztán elkezdtünk le-föl masírozni a villanypásztor mentén, ez is ment. Mikor elhagytuk a karám falát, volt egy kis ellenkezés. Elmentem egy darabon, aztán visszajöttünk.
Majd újra el, és mentünk egy tegnapinál nagyobb kőrt. Sokat ügettünk, többször tempó fölött. Felkínálta megint a lassú, "hintaszék" vágtát, és én elfogadtam. Elég sokat vágtáztunk lassan, kényelmesen. Nyílt terepen szlalomozva galoppoztunk, hogy elfoglaljam kicsit - bejött.
A hazautat senki ne irigyelje tőlem. A legtöbbször szinte egy helyben ügettünk.

2013. augusztus 3., szombat
A harmadik alkalom, hogy egyedül vittem ki Twistert. Ez volt a legjobb.
Andalító vágták, többször hosszú száron séta hazafelé. Kezdi megérteni és elfogadni a helyzetet.

2013. augusztus 4., vasárnap
Ketten egy kedves régi lovasommal lovagoltunk ki terepre. Ő Tinán, én Twisteren. Szerintem örült a két ló, hogy újra együtt dolgozhatott. Twister repült, mint a nyíl. Tinát is majd szétvetette az energia. Jó volt.

2013. augusztus 5., hétfő
Újabb magányos kilovaglás. Sok ügetéssel az elején, nyugodt, kapkodástól mentes tempóban. voltak nyugodt lépésszakaszok is. Egy kellemes nagy vágta is belefért. Persze akadt fejrázós, toporgós ügetés is lépés helyett. Fokozatosan egyre nagyobbakat megyünk. Most mentem először egyedül  forgalomban, nem csinált belőle ügyet.

2013. augusztus 6., kedd
Pihenőnap

2013. augusztus 7., szerda
Egy kedves barátunkat felültettem Tinára, és Twister hátáról vezettem.
A szürke marháknál egy kicsit izgult a Twister, de egyébként jó volt vezetni a hátáról a másik lovat.

2013. augusztus 8., csütörtök
Milán átjött, hogy edzést tartsak neki a lován. Mikor ment haza, gyorsan felnyergeltem Twistert, és elkísértettem egy darabon. Szépen dolgoztak együtt, aztán elbúcsúztunk. Hazafelé vágtáztam párszor. Arra számítottam, hogy rohanni fog, de nem, nagyon kellemes vágtákkal lepett meg.

2013. augusztus 9., péntek
Tinán lovagoltattam gyerekeket kint terepen, és Twister hátáról vezettem őket. Nagyon jól sikerült. Még vágtában is a lovasomra tudtam koncentrálni és segíteni tudtam neki.

2013. augusztus 10., szombat
Meghívást kaptunk a betyárnapi felvonulásra. Hárman indultunk neki 4 lóval szakadó esőben. Twister hátáról vontattam Pöttyit, hősiesen húzta.
Az eső elállt, de a felvonulás elmaradt. Kicsit lovagoltunk a forgalomban, bemutattunk pár alakzatot az ideiglenes lovaglópályán, aztán elindultunk haza.
Kihasználva a csapadékot a Cuha völgyének jöttünk. Gyakoroltunk a gázlókat. Twister meglepően gyorsan tanul. Egy helyen alaposan megizzasztottak minket a kivágott, szanaszét hagyott fák. Csak a csúszós domboldalra felkapaszkodva tudtunk kikeveredni. Izgalmas, változatos tereplovaglás volt, jól szórakoztunk.

2013. augusztus 11., vasárnap
Pihenőnap

2013. augusztus 12., hétfő
Hármasban lovagoltunk Nellivel és egy hölggyel, aki kipróbálta a Tinát, ill. a westernnyerget. Twister volt a túravezető. Szépen ment elől, jól tűrte, ha Tina mellé jött, sőt az sem zavarta, ha megelőzték.
Többször vágtáztunk, ügettünk hármasban egymás mellett, szlalomoztunk is, végig jól kontrollálható maradt. Láttunk szarvasokat is egész közelről, nem ijedt meg.

2013. augusztus 13., kedd
Két lovasvendéget lovagoltatok a Tinán (egy házaspár), Twisterrel vezetem a terepeket. A férjjel bátran megyünk, jókat vágtázunk, Twister nagyon ügyes.

2013. augusztus 14., szerda
Először a férjjel csavargunk egy jót, majd a feleség is kimerészkedik terepre. Pihentető Twisteren dolgozni. félszavakból is megértjük egymást.

2013. augusztus 15., csütörtök
Twister fantasztikusan vezette az első terepet. Laza szár mellett elég egy "puszit" küldeném, és már csendesen be is ugrik vágtába. Szépen, egyenletesen haladunk előre. Mikor felérünk a dombtetőre érzem, hogy szinte magától lassít és finoman átvált lépésre. Hosszú száron sétálunk tovább.
Hazafelé jöttünk teljesen ellazulva, lassú ügetésben, mikor botlik eget és sántikálva megy tovább. Amint hazaérek leszerelem, lovat váltok, most vajon lesántul?!
Az inai tiszták, már nem biceg annyira, de hagyom holnapig pihenni.


2013. augusztus 16., péntek
Már este sem sántított. Reggel egy utolsó terepet vezettem rajta - 2 órát csavarogtunk, újra a tegnapi harmónia. Egy új ösvényt próbáltunk felfedezni, aminek "dzsungelharc" lett a vége. A bozótosból gyalog mentem át a sineken (Cuha völgye), majd embermagasságú csalánban kerestem gázlót a Cuhán. Twister engedelmesen átvezette a többieket a síneken, leereszkedett utánam egy meredek lejtőn, átverekedte magát a csalánoson, és bátran, westernlóhoz méltón előre ment a gázlón. Elég rossz helyen kellett beleereszkedni a vízbe. A víz mélyebb volt, mint amire számítottunk, majd meredek partra kellett felkapaszkodni. Ő ment át elől és a legügyesebben. A későbbi gázlók, amiken a kiépített úton mentünk át, már szinte nem számítottak feladatnak.  Azt hiszem halad a terepbiztos cím felé.


2013. augusztus 17., szombat
Tinát megvásárolták és el is szállították. Ez persze alaposan felkavarta Twistert. Ennek ellenére, mikor kimentünk lovagolni (rögtön Tina távozása után), szépen, engedelmesen dolgozott. Leghátul mentünk, Rakéta és Vadóc mögött, akiket gazdáik lovagoltak. Rakétával egymás mellett is haladtunk probléma nélkül.

2013. augusztus 18., vasárnap
Pihenőnap

2013. augusztus 19., hétfő
Az eddigi legjobb magányos kilovaglás. Igazi meglepetés.
Egy hétig nem kellett egyedül dolgoznia, aztán még pihent is, és mégis ilyen jó teljesítményt nyújtott. Hosszú száron, nyugodt lépésben sétáltunk el a karámtól. Nyerített párat, de szépen elsétált. Sokat sétáltunk így, majd hegyet másztunk, kétszer legeltettem is. Egyszer ügetés helyett lassú vágtára váltott lépésből, engedtem neki, csendesen vágtázott. Később én kértem vágtát, nagy iramban neki lódult, de nem bakolt, majd a dombtetőhöz közeledve lassabb, összeszedett vágtára váltottunk, utána séta hosszú száron. Szépen közlekedett a forgalomban. Mikor meglátta a többieket, nyerítettek egymásnak, de hosszú száron ballagtunk tovább hazafelé. Eddig ez volt a legjobb.

2013. augusztus 20., kedd
Délelőtt megékezett Szilaj, az 5 éves , pej, fél-quarter herélt. Összeengedtük őket, jól reagáltak egymásra, szépen együtt legelnek. Közelebb nézve azért van Szilajon egy-két új felületi sérülés.



2013. augusztus 21., szerda
Először vittem ki Twistert és Szilajt közösen egyedül. Twister ügyes felvezető ló volt. Türelmesen, okosan vezette Szilajt, aki csak lépésben volt hajlandó követni minket.

2013. augusztus 22., csütörtök
Twister hátán ülve szabadon vittem ki Szilajt. Ezt nagyon élvezte, nagyokat legelt, vágtázott, többször otthagyva, egyszer elveszítve minket.
Twister jól viselte, ha együtt haladtak, mindegy, hogy Szilaj mögötte, mellette vagy előtte ment. Ha mesze eltávolodott tőlünk, azt is jól tűrte, sőt mikor meg kellett keresnünk, akkor sem esett kétségbe.


Bent a pályán is lovagoltam vele nagy köröket, problémamentesen dolgozott.


2013. augusztus 23., péntek
Pihenőnap


2013. augusztus 24., szombat
Twister hátáról vezettem Szilajt. Összekötöttem őket. Minden szépen ment egy dombtetőig, ahol ügetni szerettem volna (egyébként előtte már többször ügettünk). Szilajnak ez nem tetszett, húzatta magát, aztán direkt megállt, sőt felágaskodott. Twister húzta, ameddig húzhatta, de az ágaskodás már neki is sok volt. Vagy egy fél percig, percig forogtunk, felváltva ágaskodtak. Örültem, mikor abbahagyták. Aztán
szépen hazaballagtunk.

2013. augusztus 25., vasárnap
Pihenőnap


2013. augusztus 26., hétfő
Új ló érkezett: Bandi.


Délután váratlanul lovasa is akadt, akivel kimentünk terepre. Twisterre ültem és hátáról vezettem Szilajt. Rutinos csapatként dolgoztak együtt. Bandi elől, mi hátul. Szépen vágtáztak is együtt. Twister ügyesen elfért Bandi mögött, jól tűrte az idegen lovat és okosan vezette Szilajt.

2013. augusztus 27., kedd
Megismételtük a tegnapi akciót. Kevesebb sikerrel, mert idegesebb volt Twister. Valószínűleg a böglyök miatt. Sokszor igen élénken csapkodott a farkával, emelgette a hátulját és lépés helyett csak ügetni akart a másik ló mögött.

2013. augusztus 28., szerda
Pihenőnap. Ma jött a kovács.
Megkörmöltük, megpatkoltuk. Úriemberként viselkedett. Persze azért nem tökéletesen.
Élvezte, hogy az első lábával bele tudja taposni a sárba a bakot. Az egyik hátsó lábát (bal) többször hirtelen kirántotta a kezemből. Várta, hogy mi lesz. Nem veszekedtem vele, csak újra és újra felvettem, majd mikor szépen tartotta, én tettem le. Ez bevált, a jöbb hátúlját már egyszer sem vette a kezemből.

2013. augusztus 29., csütörtök
Twister hátán ülve kivittem magammal Szilajt. Először vezetni kellett, majd elengedtem. Békésen legeltek, nagyokat vágtáztak. Bár Twister kicsit izgatottá vált, ha Szilaj távolodott tőlünk, de könnyen kezelhető maradt.

2013. augusztus 30., péntek
Ugyan az pepitában.
Érdekes, hogy Twister lovassal a hátán gyorsabbnak tűnik, mint Szilaj lovas nélkül. Egy hosszú mezőn először  szépen, nyugodtan vágtáztunk, majd cuppogtam párat, és repültünk előre. Jó érzés volt, hogy ilyen gyors lovon ülök.
Később, egy másik helyen Szilaj az orrunk alá rúgott egy nagyot jókedvében, és nem engedett minket szabadon vágtázni. Twister erre egy hatalmas starttal válaszolt, ami mellett az előző "száguldás" csak komótos ballagásnak tűnt. Nem volt semmi.

2013. augusztus 31., szombat
A gazdája ült Twisteren.
Mentünk egy kellemes terepet. Szépen vágtáztak. Harmonikusan, magabiztosan mentek előttem, mellettem, mögöttem. Ahol egy nappal előtte úgy bekapcsolta a turbót, ott most is nagy lendülettel kezdett vágtába, de a lovasa könnyen kezelte a helyzetet.

2013. szeptember 1., vasárnap
Pihenőnap

2013. szeptember 2., hétfő
Hosszú szünet után újra egyedül mentünk ki terepre. Végig nyugodt maradt, nagyokat legeltettem, dolgoztunk egy mezőn nagy körön. Szlalomoztunk vágtában, nyújtottunk, rövidítettünk, lógó szárakkal hazaballagtunk.
A szürke marhák az egyik gyenge pontunk. Megálltunk, és picit nézegettük őket, majd tovább vonultunk.

2013. szeptember 3., kedd
Ismét kivittem egyedül terepre.
Igazi élvezet volt. Kellemes séta, nyugodt ügetés, andalító vágták.

2013. szeptember 4., szerda
Pihenőnap. Annyira azért befogtuk, hogy Szilaj edzésébe besegített. Petra száron vezette, amíg én felültem Szilajra és együtt kisétáltunk terepre. Nagyokat legelészhettek.

2013. szeptember 5., csütörtök
Kimentünk terepre, vittük magunkkal Szilajt. Mikor kint engedtük, nagy körön dolgoztam kicsit Twisterrel. Már kÍvülről fújja.

2013. szeptember 6., péntek
Magányos, nyugis terep Twisterrel. Sokat sétáltunk, egy kézbe fogva a szárakat. Szépen ügettünk, lassan vágtáztunk. Egy nyílt mezőn hagytam neki, hadd fusson jókedvében. Félelmetes volt. Még a szalmakalap alatt is lobogott a hajam.
Ő is belehevült, de aztán a kedvemért sokat sétáltunk. Az ő kedvéért pedig legeltettem többször.

2013. szeptember 7., szombat
A gazdája ült Twisterre. Én Vadócon kisértem. A Cuha-völgyben és a Csárda-völgyben gyakoroltuk a gázlókat. Nagyon jól mentek.

2013. szeptember 8., vasárnap
Pihenőnap

2013. szeptember 9., hétfő
Könnyű magányos terep két eső között. Lépésből egyetlen puszira engedelmes, nyugodt vágtára váltott, majd hosszú száron séta.

2013. szeptember 10., kedd
Egyedül csavarogtunk Twisterrel. Most is szépen és nyugodtan ment. A végén egy motorostól kicsit megijedt, de nem húzta fel magát nagyon.

2013. szeptember 11., szerda
Kettesben Twisterrel terepen. Nagyon jól ment, ahogy szokott. Figyelmesen, engedelmesen reagált.
Az erdőben egy mély hasadékba ereszkedtünk le, majd az esőtől csúszós meredek ösvényen kellett felkapaszkodnunk. Szépen, lassú, nyugodt lépésben ereszkedett le, majd lassú, de nagy vágtaugrásokkal kapaszkodott fel a túloldalra. Élmény volt.

2013. szeptember 12., csütörtök
Terep Twisterrel. Egy-két alkalommal megrebbent, mint aki álomból ébred, de nagyon kellemesen dolgozott. Jót vágtáztunk, aranyosan ügetett, nagyokat sétáltunk hegyre fel - völgybe le.

2013. szeptember 13., péntek
Pihenőnap

2013. szeptember 14., szombat
Hazaszállítottam Twistert. Esett az eső, de ő szépen, engedelmesen jött velem otthagyva újdonsült barátait. Szépen hagyta magát vezetni, nem tépte ki magát a kezemből. Mikor meglátta a futót, láttam rajta, tudja miről van szó, menni kell ...
Ügyesen felszállt, nyugodtan tűrte az utazást, könnyű volt levenni a futóról.
A gazdai örültek neki. Ez alatt a három és fél hónap alatt "megemberesedett". Szélesebb, izmosabb lett, a színe besötétedett, és talán még nőtt is egy picit... A mi szemünkben mindenképp.

Köszönöm, hogy itt lehetett, fantasztikus volt ez az időszak. Volt nem kevés izgalom is, de legfőképpen rengeteg öröm!


Ő a második fajtatiszta appaloosa, amit kiképezhettem, mindkettő nagyon jó benyomást keltett bennem. Volt egy Apacs nevű appaloosa félvérem is, az is ritka barátságos, kedves ló volt.
Nem párolgott el Twisterből a fiatalos erő és játékosság, de könnyen kezelhető, kellemes hátasló, akivel öröm a tereplovaglás.

 Pufi (Lia) edzésnaplója

2013. április 14., vasárnap
Tegnap délután érkezett. Örült, hogy átmegyünk a többi lóhoz a pályára. Hagyta magát felnyergelni. Hagyta, hogy felhasaljak, hagyta, hogy felüljek rá. Lépésben próbáltam körbe sétálni, kicsit manőverezni. Sok jutalmat és simogatást kapott. Kicsit hagytam legelni, aztán visszavittem. Az elején ismerkedésnél alaposan megcsipte a villanypástor, de az edzés alatt nyugodtan viselkedett.

2013. áprils 13., hétfő
Rovid terep egyedül. Először lépésben majd ügetésben elhagytuk a karám legtávolabbi csücskét is. Szépen hagyta magát előrelovagolni. A legtávolabbi ponton, egy domtetőn gyorsan leszálltam róla. Hazafelé sétáltam, hogy ne kelljen veszekedni vele. Keringett körülöttem, majd később mögém.
Izgatott volt, de engedelmes.

2013. április 16., kedd
Lovardai munka. Bár lábsegítségre megmozdult előre, de mindig dölt a vállára. Feltettem a  sarkantyút, nem sértődött meg. Untána jöbban tudtam kiküldeni a fal mellé. Ügettünk is. Szépen ment.


2013. április 17., szerda
A második tereplovaglás, első hogy másik ló (Vadóc) társaságában mentünk ki. Pufi nagyon örült, hogy másik lóval ismerkedhet. Nagyot sétáltunk. Először elől mentünk, az nem volt olyan jó, majd előreengedtük. Vadócot után a szépen lendületesen lépelt. Finom szársegítséggel irányíthattam. Víztől kicsit tartott, de kétszer szépen átment.

2013. április 18., csütörtök
Ma összeengedtem Pufit, Rakétát és Vadócot. Nagy a boldogság.
Osztályban lovagoltunk. Elől Vadóc, mögötte Pufi, hátul lovas nélkül Rakéta rótta szorgalmasan a köröket. Hihetetlen mekkora segítség egy rutinos ló a kiképzésben. Pufi lendületesen és szívesen dolgozott. Levezetésként kimentünk terepre sétálni. A szürkemarháktól kicsit félt, de aztán nagyon nyugodtan sétált együtt a három ló. Még legéltettünk is.


2013. április 19., péntek
Natasával és Csárlival (Vadóc és Rakéta gazdáival) kimentünk terepre sétálni egy nagyot. Pufi nem csak szépen ment a többiek után, hanem készségesen lassított, megállt, gyorsított, ment a többi mellett, ahogy kértem.
Egy árokban, ahol frissen kivágott fák állták utunkat, bátran a csapat élére állt és rutinos vezetőhőz méltón vezette a többieket. Nagyon büszke voltam rá.

2013. április 20-22.
Pihenhetett egy nagyot, mert nekem egésznapos programjaim voltak. Vasárnap reggelre kiszökött a karámból, visszavágyott a pónikhoz.


2013. április 23., kedd
Háromnapos pihenő útán minden istállógőz nélkül szépen elsétálgatott terepen. Nagyokat ügettünk, az is ment neki.

2013. április 24., szerda
Bent lovagoltam a karámban, határozott fejlődést mutatott. Végre lendületesen ment előre. A hangsegítségekre nagyon jól reagál. Első közös vágtánk nagyon jól sikerül.
Szépen halad előre. Csak így tovább.

2013. április 25., csütörtök
Felnyergelem Pufit. Adom  a répát a zablával. Beveszi mindkettőt, de a répát nem nyeli le. Felüléskor nem akar legelni, nem eszi meg a répát.
Szépen kisétálunk  3 lóval ketten. Megállunk kicsit legeltetni. Pufi csak áll, nem legel, pedig enni azt nagyon szeret. Kezdek komolyan aggodni. Visszafelé már csak vezetem.  Lenyergeljük, bágyadtan áll, fúújtatva veszi a levegőt. Kólika.
Beszélek az állatorvossal, de próbálom nélküle megoldani. Sétáltatom, szemmel tartom sötétedésig. Ruhában alszom, lemegyek hozzá 23-kor, aztán éjszaka 2-kor, aztán, amint kivilágosodik. Éjszaka nincs változás, de reggelre találok egy adag friss lócitromot. Amig beszéek az állatorvossal lassan legelni kezd. Megúsztuk.

2013. április 26., péntek
Óvatosságból csak lovas nélkül jön ki velünk egy könnyű terepre. Újra a régi. Állandóan éhes.

2013. április 27., szombat
Eljött az első vizsga ideje. Pufit melátogatják a gazdái.
Judit ügyesen bánik vele. Megfogja, lepucolja, földi munkát végez vele.
Felülök, és bemutatom mit tanult a lovardai munkában, majd átadom a helyem. Judit kicsit feszült, de ügyes. Kimegyünk egy könnyű sétára, picit ügetünk is. Judit egyre jobban felszabadul, élvezi a lovaglást. Ez volt első tereplovaglása Pufival. Átmentünk a vizsgán.

2013. április 28-29: pihenő

2013. április 30., kedd
Benti munkával kezdünk, ügyes, együttműködő. Majd kiviszem egyedül, de most szeretném, hogy nyugodt maradjon. Kivezetem a karámból, hagyom legelni, felülök, hagyom legelni. Ellovagolok  a karám sarkáig, aztán ott legelünk. Visszalovagolunk az út feléig, és újra legelünk. Ellovagolunk icsit a karámtól, legelünk. Vissza a korám saráig, legelünk. Jó buli, tetszik neki. Hosszú száron, izgalom nélkül sétálunk hazafelé. A múltkor leszálltam, úgy vezettem, és keringett körülöttem.

2013. május 1., szerda
Gyuri  és Judit újra eljön. Judit kicsit bátrabb, jól érzi magát. Szépen dolgozik lépésben, ügetésben. Csinálunk pár nyújtást, rövidítést, pár alakzatot: nagykőr, nagy nyolcas, átlóváltás, stb.
Megpróbálja a vágtát, egész jó. Kimegyünk terepre. Lépünk, ügetünk. Kicsit izgul, tiltakozik mikor megtudja az igazságot, de aztán már vágtázunk is. Hosszú, nyugodt egyenesek, kétszer vágtázunk egy-egy rövidet. Alakul. Nagy lejtőn ügyesen leereszkednek. Mindenki boldog.

2013. május 2., csütörtök
Kantárral, nyereg nélkül szerettem volna vele dolgozni a karámon kivül, a többiektől fokozatosan eltávolodva. Az eső azonban hamar félbeszakította próbálkozásomat.

2013. május 3., péntek
Kötőfékkel, nyereg nélkül újra megpróbáltuk. Legeltetve irányítgatva lovagoltunk ide-oda. Nem örült, ha elfele lovagoltunk, de megcsinálta.

2013. május 4., szombat
Lovardai munkával kezdtünk. Lejött Csenge lányom, hogy készítsen pár fotót. Nyergelésnél szóba került, hogy mit csinálna kantár nélkül.

Kipróbáltuk. Lépett, ügetett, élvezte, hogy arra mehet amerre ő akar, de nem próbált megszabadulni tőlem.


Később felkantároztam, és dolgoztunk, ahogy kell. Néha lejön a falról, de egyébként mindhárom jármódban engedelmes.




Kivittem egyedül terepre is. Nem örült annyira. Léptünk, ügettünk. Kicsit kacsázott, kereste a visszautat. Vágtára váltottunk, ami meglepte, kicsit szlalomozva, de hagyta ellovagolni magát.
Lépésből egy domboldalra is felvágtáztunk, amin kicsit meglepődött. Nyugodtabban sétáltunk haza, mint mikor először hoztam ki. Végig rajta ültem, és lépésben jöttünk vissza.



2013. május 5., vasárnap
Judit lovaolta Pufit, én Rakétára ültem. Csináltunk egy közös benti edzést. Az elején én lovagoltam elől, segítettem alakzatokat lovagolni, majd egymás mellett lovagoltuk. Judit ügyes.
Szalomoztunk, kőgyüjtő versenyt is rendeztünk, aztán kimentünk terepre. Judit egyre magabiztosabb. Bent is jobban vágtázott, kint is, mint a múltkor.

2013. május 6., hétfő
Első alkalom, hogy Pufi vezet egy másik lovat (Rakéta), akin nincs lovas. Ehhez Pufi nyakába kell kötnöm a másik ló vezetőszárát, és lehetőleg minnél többet kell egy kézzel lovagolnom.
Nyergelés után, bemelegítés nélkül rögtön belevágtunk.  Amikor egyedül távolodunk a karámtól általában vontatottan, kacsázva haladunk előre. Most nyújtott lépésben, nyílegenesen távolodtunk. Lépésben és ügetésben is sokat lovagolhattam egy kézzel, laza száron. Az emelkedőkön, lejtőkön kellett két kézzel lovagolnom, kicsit fékeznem. Úgy haladt, hogy a nála jóval nagyobb Rakéta ügetésre váltott nyújtott lépés helyett is ilyenkor kellett kicsit játszonom a szárakkal, hogy Pufi maradjon lépésben.

2013. május 7., kedd
Pihenőnap

2013. május 8., szerda
A kör méretét változtatva gyakorlok kontrollt fölötte. Jól reagál.

2013. május 9., csütörtök
Benti munka. Az első alkalom, hogy szép lassú, elengedett vágtát megyünk. Ezt is csak bal kézre. Ő ajánlja fel, nem piszkálom, csak kisérem a derekammal. Nagyon jó.

2013. május 10., péntek
Pihi

2013. május 11., szombat
Judit lovagolja, rogton kimegyünk egy nagyobb terepre. Judit egyre felszabadultabb.
Vágtában Pufi befordul vele balra, akár nyilt terepen, akár az erdőben. Többször próbálkozunk, előre megyek élénk tempóban, így nem csinálja.

2013. május 12., vasárnap
Pufi hátáról vezetem Rakétát. Átlovagolok Porvára, ahol egy idegen ló csatlakozik hozzánk. Ez egyáltalán nem zavarja őket. Néhány félelmetesebb helyen Pufi megáll és hátrál. Majd dolgozunk rajta.

2013. május 13., hétfő
Gergővel megyünk ki terepre. Pufival megyek elől. Gyakoroljuk a pocsolyát.
Vágtázunk, velem nem fordul be semerre. Elégedett vagyok, Pufi lelkesen dolgozik, ahogy kell.

2013. május 15., szerda
Bent dolgozunk. Szépen teszi a dolgát, a vágtamunka is alakul.

2013. május  16., csütörtök
Terepre megyünk. Pufin ülök, és a hátáról vezetem Rakétát. Az elején van egy kis elakadás, hátrálás, de aztán megoldódik annak ellenére, hogy Rakéta nem segít, sőt...
Később lazán sétálunk az erdőben. Pufi úgy pördül velem 180 fokot, hogy csak győzzek fentmaradni. Valamit látni vagy hallani vélt a bozótban.
Nagyot sétálunk, néha ügetgetünk, teljesen nyugodt mire hazaérünk.

2013. május 17., péntek
Most Rakétán ülök, és Pufit vezetem terepen. Gergő is jön Vadóccal. Pufi szégyentelenül huzatja magát, ilyen rosszul még sosem szerepelt vezetőlóként.

2013. május 18., szombat
Judit dolgozik Pufival. Először bent. Rakétával segítek. A két ló ügyesen dolgozik egymás mellett. Judit olyan szépen vágtászik bent mint még sosem.
Kimegyünk terepre. Átülök Vadócra. Gyakorolunk egy nagyobb pocsolyánál. Jókat vágtázunk, ügetgetünk, nagyot sétálunk. Judit felszabadult, otthon érzi magát a lován.
Visszafelé ugyan annál a pocsolyánál összevesznek kicsit. Pufi átbukdácsol a magas partoldalon, majdnem elesnek. Kicsit átülök, átlovagolom a pocsolyán Pufit. Judit is átlovagol. Egy terepbiztos ló bátran, nyugodtan menjen át a vizen.

2013. május 19., pihenőnap

2013. május  20., hétfő
Kimentünk terepre. Pufi szépen ment hátul, ha kellett. Szépen ment elől, ha kellett. Mentünk át pocsolyákon, vágtáztunk nagyott. Igazi élvezet volt.

2013. május  21., kedd
Pihenőnap

2013. május 22., szerda
Egyedül lovagoltam a karámban. Szépen vágtázott.
Megjött Saci, az idegen ló, és együtt dolgoztak a karámban. Ettől kezdve kicsit pörgött. De az elsietésen kivül minden rendben zajlott. Szépen hagyta magát irányítani. Együtt is vágtáztunk, jól csinálta.

2013. május  23., csütörtök
Megint egyedül melegítettünk bent a karámban. A többi ló a vendégló karámban maradt. Az edzés elején  kicsit elsietett. Engedtem, had menjen. Vágtáztunk pár kört önszorgalomból, aztán ügettünk folyamatosan, hamarosan visszaállt normál tempóra.
Megjött Saci, és kimentünk együtt terepre. Pufi szépen dolgozott, a végén még egy "mocsári kalandba" is belekeveredtünk. Vissza kellett fordulni, mert egyre mélyebbé vált a víz és az iszap. Pufi engedelmesen és hősiesen vett részt a "dzsungelharc"ban is. Örültünk, amikor civilizált erdei útra értünk.
Egyedül jöttünk haza. Szorgalmasan, de engedelmesen jött.

2013. május 24., péntek
Rövid, intenzív tereplovaglás egyedül. Szépen, rohanás nélkül ügetett, nagyot vágtáztunk engedelmesen, aztán séta haza.

2013. május 25., szombat
Ma Judit lovagolt Pufin. Futószár - OK. Bemelegegítőkőkörök - OK.
Közös terep (én Vadócra ültem).
Hegyet másztuntk, bujkáltunk a fák között, idegen lóval találkoztunk. Pufi végig nyugodt és engedelmes maradt.

2013. május  26., vasárnap
Pihenőnap

2013. május 27., hétfő
Bent a karámban dolgoztunk úgy, hogy a többi ló a karámon kivülről figyelt. Szépen, nyugodtan dolgozott. Igyekezett kiérdemelni a jutalomfalatokat. Nyugodt, normál tempóban vágtázott teljes pályát, ill. nagykört.
Ügetésben hosszú falon ügetés. Rövidfalon lassú tanügetés. Jók voltak az átmenetek.

2013. május  28., kedd
Kivittem egyedül egy nagyobb terepre (kb. 1 óra). az elején, vissza, vissza tekingetett, kicsit tekeregtünk, de azért ment előre. Később nagyot ügettünk nyugodt, élénk tempóban. Kétszer is szépen átment nagyobb pocsolyákon. Nyugodt maradt a vátánál is. Hazafelé egész jól sétált, csak a tehéncsordától tartott kicsit. Tényleg túl közel voltak, kis kerülővel feloldottuk a félelmet.

2013. május 29., szerda
Elmentünk  két lóvoal, két lovassal gyakorolni a vizenátkelést.
Az első hídnál megtorpant a csapat. Veszekedés helyett megkértem Gergőt, hogy vezesse át Vadócot, majd Pufival átlovagoltam mögötte. Visszavezette, megint átlovagoltam. Ő is felült, mindketten átlovagoltunk. Később egy másik hídon már elsőre átlovagoltunk, és több gázlón sikeresen átkeltünk. Többször Pufi ment elől. Beleívott a vízbe (Cuha patak), majd szépen átsétált. Ez jó hatással volt Vadócra. Ő sem ugrott, hanem bátran belelépett a vízbe, ahogy egy westernlóhoz illik.


2013. május  30., csütörtök
Pihenőnap

2013. május  31., péntek
Kivittem Pufit egyedül egy órás terepre. Szépen engedelmesen ment,  nem húzta fel magát, jót csavarogtunk. A sáros, csúszós erdei utakon is szépen, nyugodtan ereszkedett lefele.

2013. június 1., szombat
Judit lovagolt Pufin. Megismételtünk a 29-i cuha-völgyi lovaglást. Sokkal jobban teljesítettek a lovak.  Lassított, hogy már ismerik a hidakat, gázlókat. Judit ügyesen lovagolt, elégedett volt Pufi teljesítményével.

2013. június 2., vasárnap
Pihenőnap

2013. június 3., hétfő
Közös terep Gergővel és Vadóccal.
A legjobb, hogy a pihenőnap ellenére rohanás nélkül megy elöl terepen.
Egyszer vágtában kiugrott balra az útról. Sikerült továbblovagolnom vele vágtában, vissza az útra, és csak akkor mentünk át ügetésbe, lépésbe, mikor szépen, engedelmesen vágtázott az úton. Később próbaképpen egy kézzel is vágtáztunk gond nélkül.
Egy ugatós, fűnyíros utcában nem akart előre menni, tolatott, de aztán lépésről lépésre sikerült előrelovagolnom, majd igyekeztem tanügetésre fogni, hogy lendületesebben haladjon előre.
Kicsit hűvös, szeles volt az idő: alig izzadt meg.

2013. június 4., kedd
Magányos terep, borongós időben, ami szomszédolássá alakult menet közben. Eleinte kicsit kacsázva távolodtunk el a többi lótól, de azért megtorpanás nélkül hagyta magát előrelovagolni. Később még jobb lett. Bár néha nekilendült, de mindig könnyen visszafogható maradt. Jól sikerültek a vágták is. Az ismerősömtől sok dicséretet kapott Pufi, hogy milyen szép és jónevelt ló.
Bár legalább másfél órát csavarogtunk, élénk, de nem erőltetett tempóban, a nyereg alatt teljesen száraz maradt. Tehát sem mentálisan, sem fizikailag nem terhelte tól.

2013. június 5., szerda
Gergővel ketten kivittünk három lovat. A lovaglás elején Pufin ültem, és elől mentünk. Miután eltávolodtunk a karámtól, laza szárakon, egy kézzel könnyen irányíthattam Pufit. A kritikus pocsolyán úgy vitt át, hogy éppen telefonáltam. Később szépen vágtázott is. A terep feénél átültem Rakétára. Pufi pedig jó darabon szabadon jött velünk. Nagyon élvezte. Legelt kicsit, majd tele szájjal utánunk ügetett. Hagyta magát megfogni, és Rakéta hátáról vezettem haza.

2013. június 6., csütörtök
Utolsó edzés Pufival. Bent gyakorolunk. Mindhárom jármódban szépen, dinamikusan, de könnyen kontrolálhatóan dolgozik. Holnap nyugodtan haza mehet.
Ügyesen dolgozik a lovardában, kellemes társ terepen.

 Zafír naplója